2012. július 10., kedd

Hamisság


  Ezek a tanítások  Tandari Éva könyveiből vannak kimásolva

    A médium szó tudvalevőleg eszközt jelent. A szó szorosan vett, földi értelmében tehát minden egyes ember “médium”: hisz mindannyian szellemi Én-részeitek eszközei vagytok, amely nélkül a szellemi Én-rész nem nyilvánulhatna meg a fizikai síkon. Ez ekként is van, és ekként is kell, hogy legyen; de nem szokás ekként gondolni magatokra, még akkor sem, ha a földi tudat és a szellemi Én-rész közt élőbb kapcsolat van, mint a múlt emberiségének esetében, amikoris még elsősorban a földi én volt az irányító, mert akkor és ott még nem állt azon a szinten a tudat, hogy képes lett volna megérteni mindazt, amit ti már természetes dolognak vesztek. Még a tudat alatti tartomány léte sem volt ismert: hát még a tudat mögötti, vagy a tudat fölötti tartományok! (A tudat alatti a tudat felszíne alá szorult, de már - jobbára - az éppen járt út korai szakaszának emlékképeit, a tudat mögötti a szellemi Én-rész ismereteit, míg a tudat fölötti a felsőbbrendű ÉN-ben rejlő Tudás-elemek tárháza, de a felsőbb szintekről más Szellem-lények - Szellemi vezető, vagy az Őr-szellem - által leadott ismeretek is a felsőbbrendű ÉN-ben kell elraktározódjanak.)

   A “médium” megnevezés szellemtani értelemben lényegét tekintve inkább csak a transz-állapotba kerülő, s ekként más Szellemi személyek által “használt” személyre értendő. Ez esetben a médium saját szellemi Én-részét félreállítjuk, s a tudatot az a Szellemlény foglalja el, aki közlést kíván leadni a test használata révén.
  Az én kis “eszközöm” tehát nem eszköz a szó valós értelmében, hisz az ő szellemi Én-része nem csak hogy nincs félreállítva, de nagyon is aktívan kell közreműködjön, hisz az általa meg nem értett Tanításokat nem is tudnám benne felébreszteni (ha úgy tetszik: kibontani), hogy számotokra is ismertté és érthetővé tegyem. Amint mondtam: amely ismeretet nem vitt, mert nem vihetett magával munkatársam szellemi Én-része, azt a mi közreműködésünkkel saját ÉN-je kell leközvetítse számára, s ami még az ÉN tudattárában sem található, mert még az ÉN sem ért el ama Felismerési fokozatig, azt én közvetítem le az Én-résznek, s az egyidejűleg építi be azt a testtudatba, valamint az ÉN-be is. Pontosabban a szellemi Én-rész tudattárába, amely az ÉN-be való visszatéréskor az ÉN tudattárát gazdagítja, emelve általa az ÉN ébredtségi fokozatát.

            Azok a testvéreitek, akik nyitottabbak a Szellemi Síkok felé; maguk is képesek lehozni ugyan egyes tanításokat, de többségük nem emelkedik (mert nem emelkedhet!) az asztrál sík fölé, ekként nem is hozhatnak le, csak az ott tartózkodó Szellem-lényektől származó, meglehetősen téves információkkal teli üzeneteket, lévén, hogy nem tartozik a valós feladataik közé, hogy Szellemi közléseket vegyenek és továbbítsanak. Az asztrál sík lakói azonban előszeretettel használják ki a kínálkozó lehetőséget, s készséggel töltik le a Föld színén élő Ember-szellemek tudati részébe az általuk megfogalmazott információkat, hisz maguk is arra vágynak, hogy “igen magas rangú Szellem-lények” szerepeiben tetszeleghessenek: ám még az ő tudásuk is csak kis részben tartalmaz Igazság-elemeket, s azok is jobbára a Föld színére már leérkezett Tanításokból állnak, azokból, amelyeket ők is magukhoz tudnak vonzani… – a Föld színén élők tudatából. Ezen kívül, és ezen túl azonban a magukba zárt, s az ellentéttől hozzájuk továbbított ál-tanításokkal kombinálják azt a keveset, amit leadnak. S minthogy ezzel ők maguk is tisztában vannak, de képtelenek ellenállni a mindenáron való közlési vágynak, igyekeznek olyképpen beállítva továbbítani közlendőjüket, mintha valamely igen magas szinten lévő Szellemtől érkezett Tanítások volnának (lásd Kryont, és társait). Ezek többsége még attól sem riad vissza, hogy a valóban magas szinteken lévő Szellemek, vagy akár a Hármas Isteni EGY-ség valamely tagjának nevében szóljon, méginkább megtévesztve sokakat, s elámítva még magát a “médiumot” is, aki hiú becsvágyától vezettetve szinte dalolós mosolygással megy (s vezet másokat is!!) egy újabb, hibás útra, csak, mert nem képes elfogadni a kisebb, de valóban hasznos szerepkört. Azt tehát, hogy a nagyobb fokú spirituális érzékenysége révén köny-nyebben megértett Tanításokat továbbadja azoknak, akik kevésbé nyitottak, de már eléggé érdeklődőek, s készséggel fogadják a Tanításokat. Pedig ez utóbbi feladattal valóban nagyobb szolgálatot tehetne testvéreinek, (és önnön felsőbbrendű ÉN-jének is!) míg azzal, hogy hamis útra vezeti őket; csak az ellentétnek tesz nagy szolgálatokat…!”


„Mindezeket ugyan már nem egy esetben elmondtam, de nem győzök rá újra és újra visszatérni, mert mind több és több azok száma is, akik már még csak meg sem kérdezik (még önmaguktól sem!); mely Út, s mely tanítás az, amelyen ha elindulnak; valóban Célba is érhetnek. Csak magukba szívnak mindent, miként a szivacs, nem nézve: a tetszetős és esetleg érdekes olvasmányok honnan, s milyen céllal kerültek a Föld színére. Ekként azonban maguk is “fertőzötté” válnak, hisz azon irományok úgy terjednek, és akként fertőznek Tudatot - Lelket és Szellemet egyaránt, amiként a vírusok és a baktériumok: amelyek száma a jelen időkben mind számosabb és számosabb!
Ha egy kicsit elgondolkodtok rajta, magatok is ráébredhettek: miként, milyen összefüggésben bukkannak fel az új, és még újabb betegségek, s azok kórokozói, s miért épp azon korban bukkannak fel, amikor az ellentét új, és mégújabb “tanításai”!
Amiként az egyes embernél tapasztalhattátok; ha a Szellem, a Lélek s a Tudat fertőzött, reagál azok “beteg” állapotára a fizikai test is. Ekként az Emberiség teljességének lelki - szellemi “betegségeire” is reagál a Föld lényeinek összessége is, még -hozzá úgy, hogy a Globális Tudattárba került negatív, vagyis “egészségtelen” elemekre maga a Föld fog reagálni, a légtérben felbukkanó, s a fizikai szervezetek számára ártalmassá váló, azokat immáron tömegével megbetegítő elemekkel: vagyis eleddig ismeretlen baktériumok és vírusok révén! Ezek alapját, vagyis megfogalmazódásukhoz szükséges atomi szintű elemeket a légtérben keringő ellentétes irányultságú energiák adják, s mert hogy ezek száma már úgyszólván végtelen: variációs lehetőségük is korlátlan. S amiként a tisztátalan tanítások és ál-utak rezgés-energiája íródik be még azok szellemi energiái közé is, akik még csak kezükbe sem vettek soha hasonlót, mert a Globális Tudattárból a Tudat s az Én-rész akaratán kívül magához vonzza azok energiáit: akként támad a légtérben megfogalmazódott kórokozók sokasága is olyanokra, akik teljességgel vétlenek azok létbelépésének körülményei megfogalmazásában.”

Nem tanácsos idegen nyelvről fordítani az írásokat! Egyik nyelv szavait képtelenség teljességgel hitelesen tolmácsolni, s akként átültetni egy másik nyelvre, hogy az megőrizhesse tökéletes pontosságát: ekként viszont Tisztasága is csorbát szenved! Nem véletlen, hogy minden Nép a maga nyelvén kell megkapja a Néki szóló Tanításokat és Üzeneteket!!)

 „Ha a mélyebb síkról emelitek fel az egyes, már a múlt során megélt elemeket a Törvény megkerülésével, földrengések, vulkáni tevékenységek, s más, Bolygó-szintű történések várhatóak. (Minthogy a ti korotokban sajnos ismételten sok azok száma, akik ezzel foglalkoznak, az imént felsorolt jelenségek is gyakorivá váltak. Nem véletlen, hogy annyi a repülőszerencsétlenség, az árvíz, az özön-vízszerű esőzés, vagy éppenséggel az aszály, s még sorolhatnám!)” 

„A Végtelen Mindenség elemeiben mozog az, aki szellemi energiái révén teleportálja testét, vagy mozdít meg egy-egy tárgyat. Igaz: ez utóbbi történés a legsűrűbb, számotokra már ismét csak érzékelhetetlen és bemérhetetlen, ettől függetlenül épp úgy jelen lévő mélység-energiák manipulálása révén is megvalósítható, s ezért sokak által meg is valósított; sőt… Nem véletlen, hogy mindenkor igyekeztelek óvni mindannyiótokat az efféle látványosságoktól, s nem csak azok végrehajtásától, de az azokban való részvételtől is, még ha csak mint érdeklődő: szemlélitek is azokat. A megnyitott mélység-csatornákon ugyan-is nem csak az anyag megmozdításához szükséges mélység-energia áramlik a közelben lévők felé, hogy elkápráztatott tudatukon keresztül azok Én-részeit is megtámadhassa…! Erről szólott a Mester is, az ilyes “csodákról”, amikor arról szólott:
“Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Mát. 24.24)”

„Azonban a ti korotokban mégsem tanácsos nagy tömegben együvé gyülekezni, hisz amiként mondtam: ahol sok ember van együtt, ott az ellentét is nagyobb számú képviselőjét vonultatja fel, amiként az mindenkoron is volt, hogy minél több energiát vonzhasson magához azok segítségével. Erre most a legkevésbé sincs szükség, annál is inkább, mert a magához vonzott pozitív energiák helyére a maga negatív energiáját áramoltatja, amelynek veszélyes voltát nem kell említsem: mindannyian tisztában vagytok vele.”

Az Áldott Anya intelmei:

„Tudom: megszoktátok, hogy az előttetek élt embereknek szóló Üzenetek és Tanítások még inkább az érzelmekre igyekeztek hatni. Ez ekként is van, s ekként is volt rendjén abban, vagy inkább azokban a távolabbi évszázadokban, de ekként volt rendjén akár ötven esztendővel a ti jelenetek Emberisége vezetésénél is. Ha figyelmesen tanulmányozzátok ama Tanításokat és Üzeneteket, magatok is észre fogjátok venni: már azokban is fokról - fokra mind magasabb szintű Tanításokat igyekeztem elétek tárni, s erre törekedett FIAM, s mindazon Szellemi Vezetők is, akiket ezzel megbíztunk. Mostanra már kellőképp elő van készítve az Emberiség ahhoz, hogy mind magasabb és magasabb Ismereteket adhassunk kezetekbe, reátok bízva mindenkor: Élni, és haladni, vagy visszaélni, és visszafelé lépni akartok (és tudtok) ezen Tanítások, és Üzenetek által. Lesznek, és vannak is köztetek olyan Testvéreink, akik még mindig nem képesek elfogadni és elhordozni a magasabb szintű Bölcsesség-elemeket. Ezek gyakran vesznek a korábban leadott Üzenetekhez hasonlatos, inkább csak megerősítésre és bátorításra szolgáló Üzeneteket. Ezek leközvetítését azonban már nem ÉN, s nem is SZENT FIAM kell bevégezze: a gyengék, a bátortalanok, vagy épp restek vezetését már a magatok szférikus szintjeinek felsőbb fokára emelkedettek, s az alsó Mennyei Szférába visszatért Szellemlények végzik. Az ő feladatuk sem lebecsülendő: de mindenkor óvatos odafigyeléssel kell vizsgáljátok az ő “eszközeik” által vett Üzeneteket is, hisz amiként tudjátok: az ellentét egyik kedvelt eszköze, hogy szépen csengő, negédes szavak közé, s azok mögé rejtse el ama mérget, amelyet néktek szán, hogy megmérgezve Tudatotokat, Lelkeiteket és szellemi Én-részeiteket, lehetetlenné tegye számotokra a Fel - Visszavezető ÚT folytatását. S teszi ezt annál is inkább, mert tudván - tudja maga is: a következő, s immáron nagyobb lépés révén kiemelkedtek az ő mélység-birodalmából, s ekként “elvesztek” az ő számára, mint erő-forrás, amelyet kényre - kedvre csapol, vagy csapoltat meg a maga híveivel, a maga érdekében. Ahhoz, hogy az ellentét e veszedelmes csapdáját elkerülhessétek: ismét csak szerény és tiszta alázatosságra van szükségetek, amelynek erejével felvértezve már kellő rálátástok lesz azon Üzenetekre, s mindenkor a kellő időben felismerhetitek, ha azokban a szellemi gőg, az akarnokság, a hiúság, a becsvágy (stb.) felébresztését szolgáló, hízelkedő  - mérgek rejteznek! Ti már álltok azon a szellemi fokon, hogy képesek lehettek különbséget tenni a Valódi Szeretet íratta vagy mondatta, Valódi Üzenetek, és az ártó szándékú, s csak éberségtek elaltatására kreált hamis, hízelkedésekkel tűzdelt ál-üzenetek között. Tudnotok kell továbbá azt is: sem a ti magasabb szféráitokból, sem a Mennyei Szférákból, sem a Triális EGY-ségből nem érkeznek sem hízelgő, sem félre értelmezhető, vagy félrevezető tartalmú Üzenetek. Célunk ugyanis nem az önhittség erősítése, és nem az önelégültség érzetének megtámogatása: tehát senkinek sem fogjuk azt üzenni, hogy már nincs mit tennie, s már elérte tökéletesedésének legmagasabb fokát, annál is inkább, mert aki igaz alázattal vizsgálja meg önmagát, maga is tudván - tudja: ez így, ekként nem is felelhetne meg a valóságnak! Ha kell, bíztatjuk azt, aki elbizonytalanodik, és serkentjük azt, akit fáradni látunk: még Erőt is árasztunk reátok, hogy bevégezhessétek vállalástokat: de feddő, intő szót is küldünk azoknak, akik arra szolgálnak rá, ha már bizonyították: képesek tovább és feljebb lépni a megkezdett Úton. S bizony: nem egy, de mindenkor három alkalommal elküldjük a szükséges intelmeket: ennél tovább azonban már mi sem megyünk! Ha a háromszori intelem nem bizonyul elégségesnek a Tudat ébresztéséhez, ott már kényszerként hatna, ha negyedszerre is inteni próbálnánk, s ez már kimerítené a Szabad Akarat megsértését! Ezen felül, és ezen túl: ha a szellemi Én-rész képtelen a háromszori intelemmel egy időben felé áramoltatott Erőből meríteni, s képtelen az által a helyes irány felé vezetni a Test-tudatot, már nem célszerű ismételt intelmet, s ezzel együtt ismételt energiát küldeni, mert a Tudat az ellentét hatása alá került, s az Én-rész visszahúzódott, ekként tehát a leközvetített Erő is az ellentét birtokába kerül. Az intelemmel együtt érkező többlet-energiát az Én-rész fölöttes ÉN-je közvetíti le, az adott személy mellett feladatot vállalt Őr-szellem hathatós segítségével.”

  Jó: valóban sokan vannak köztetek is olyanok, akik még mindig nem képesek megkülönböztetni a hamis tanításokat a tisztáktól, s ekként utak és szellemi irányok bonyolult útvesztőjében tévelyegnek: de aki a Krisztus szavai nyomán igyekszik megvizsgálni az elébe állt Tanításokat, hamar felfedezheti a tisztát a sok tisztátalan közt, s végül képes lesz rátalálni az Egyetlen, már valóban Tiszta Útra, amely egyedül a Szeretet: de a Bölcs Szeretet Útja, amiként a Mester Útja is e két Valóság-elemből állt össze Tökéletes eggyé.
           
S még azt sem árt tudnotok a további “tévedések” elkerülése érdekében: még a ti szintjeitek hatodik Szférájából is csak kevesen, a hetedikből pedig már egyáltalán nem ölthet testet senki a Föld színén, főként nem most, a ti korszakotokban.

            E fentebbieket több okból is el kellett mondjam. Legfőbb oka azonban mégiscsak az volt, hogy ekként is felhívjam a figyelmeteket: milyen könnyű eltévedni az Úton! Még a legjobb szándékúakat is komoly veszély fenyegeti, mert azok, akik a tév-utakat igyekszenek Testvéreik elé tárni, szinte mindenkor  erős, mondhatni szuggesztív hatással bírnak, s ez által képesek elkápráztatni és elámítani sokakat. Még azokat is, akik egyszer már a Valóság felé indultak, és bizony: csak keveseknek adatik meg, hogy időben felismerjék: mi az, ami az Igazsághoz tartozik, s mi az, ami már erősen eltér attól…
            Ismét intelek hát mindannyiótokat: óvatosak legyetek, s éberek, és ami a Tiszta Szeretettől eltérő, azt vessétek el, hogy meg ne csaljon titeket a könnyű sikerrel kecsegtető, ám csak kudarcot kezetekbe adó ellenfél: a mélység fejedelme.

            Nagy fontossága van, és lesz is annak a későbbiek során, hogy mind több legyen az Ébredő: azok a megújult tudattal élők, akik a Magyarság számára leadott Tanítások nyomán tervezik meg, és élik életüket. Ama Tanítások nyomán, amelyek egyedüli követelményként a Szeretetet állítják elétek: de azt mindannyiótok elé állítják, mint a Visszatérés egyedül való Zálogát és biztosítékát!
            Akik a Tiszta Bölcsességgel ötvözött Szeretet jegyében élnek, lépnek és cselekszenek, nem tévednek el igazán azon az Úton, amelyen mindannyiótoknak haladnotok kell; ha meg kell is tegyék olykor a maguk kisebb-nagyobb kitérőit, hogy megismerve más Népek és más Nemzetek Útjait is, már majd könnyebben továbbadhassák azon Tanításokat, amelyeket a Föld minden Népének, és minden Emberének be kell fogadnia, és szívébe - lelkébe - szellemébe kell zárnia, hogy a Föld minden Szellemmel bíró Utazója módot és lehetőséget kapjon: a maga iránya felől megközelíteni a Fent végtelen Magasságát, s betöltve az Egyetlen Törvényt: a felsőbb Szintre emeltessék, amikor elérkezik a Nagy Pillanat.

Amiként sajnos közületek is sokak lesznek, akik nem emeltetnek feljebb, de már nem is maradnak a Föld színén. A távozók egy része a többi mélység-béli Bolygó színén kell folytassa útsorozatát: mégpedig a magatok jelenlegi szintjénél alacsonyabb ponton megrekedt Bolygókon, amelyekre emberi (?) milyenségük utasítja őket. A vakok, a kényelmes kiút-keresők, a tévelygők, az Ál-fény kergetők: soroljam még? Nem sorolom, hisz jelen lázadásod oka részben az, hogy mindinkább rálátással bírsz: micsoda sötétségben haladnak még többségükben azok is, akik hittel hiszik: a helyes Úton lépnek, a Fény felé haladnak… Azok, akiknek már nem egyszer, és nem százszor mondattam el véled is, amit ismét, újra és újra el kell hogy mondassak, míg végre Hallóvá nem lesz, aki ma még süket, és Látóvá nem lesz, aki vak, s amit e munkánk végén is el kell ismételtessek véled, ha már e kötet lapjain is:
—  Az szép, és jó, hogy mindazokat elétek tárhattam (s tárom is, immáron két és fél évszázada) amely ismeretekre szükségetek van, amiként az is igazán dicséretes, hogy szeretnétek is elérni mindannyian a FÉNYT: Annak Teljességét. De az már bizony, kevésbé rendjén való, hogy képtelenek vagytok a helyes irányt megtalálni, s még csak nem is hogy megtalálni: megkeresni sem vagytok hajlandóak, de akként habzsoltok össze mindent, ami csak elétek kerül, mint az oktalan ember, aki egy svédasztal láttán azt véli: mindent végig kell kóstoljon, sőt: mindent meg is kell egyen az utolsó morzsáig, amit csak az asztalon lát. S erre annál is inkább módotok van, mert ma a “szellemi tanítások” tárháza valósággal akként tárul elétek, mint valami svédasztal, elétek tárva a tisztátalan Lelki-Szellemi tápláléktól a fél-tiszta, s a majdnem tiszta táplálékon keresztül a valósággal tiszta Szellemi Eledelig mindent, amit valaha Emberi elme, vagy a mélység, vagy az, (s az talán épp a legutolsó sorban!) amit Mi fogalmazunk meg számotokra, s amit Mi  igyekszünk elétek tárni.
    Az teljességgel rendjén való, hogy ki-ki a maga Szabad akaratával élve választja meg, vagy tolja félre az egyes Közleményeket. Az viszont talán már kevésbé, hogy a logika, vagyis a már megszerzett Bölcsességi fokozat felrúgásával teszi ugyan ezt, csak azért, mert a Tudat mindenkor kész volt kibújni a reá váró felelősség alól, vagy épp azért, mert egy másik irány egy könnyebben megvalósítható, s gyorsabb eredményt, vagy már épp azonnali felemeltetéshez vezető  utat ígér.
   Amiként azonban már mondtam: ahogyan a lefelé vezető Utat “lépcsőfokról - lépcsőfokra” lépve tettétek meg, akként a felfelé vezető Utat sem tehetitek meg ama fokok megkerülésével, vagy átlépésével! Nem szállhattok be a “liftbe”, mert… mert ti magatok voltatok azok, akik nem fogalmaztátok, s nem is fogalmazhattátok volna meg ama “liftet” a magatok számára! Akik a magasabb szférák valamelyikéből vállalnak Utat a ti szinteteken, még azok is vállalják ezzel azt is, hogy a ti szintetek egyes lépcsőfokait ismét meglépik, hogy a ti szintetek melységeiből kiemelkedve tárhassák elétek mindazt, amit elétek tárniuk szükséges.


   Lorbert Jakab (és sajnos: még sokak könyvei, és egyéb formátumú irományai) mellé …
A könyvet a baráti szeretet adatta kezembe egyik kedves Testvéremmel. Azonban az utolsó előtti oldalon valami hátborzongató, szinte már trágárság számba menő kitételt olvastam. Vezetőm ekként magyarázta a leírtakat:
— Amiként mondtam néked, gyermekem: Lorbert nem tett mást, mint írói tálentumát az ellentét szolgálatába bocsájtva igyekezett magának hírnevet, anyagi javakat, s persze hódoló-tábort szerezni anélkül, hogy bárha egy pillanatra is tekintetbe vette volna: milyen képtelenségeket tár olvasói elé! Olyan tév-tanításokat, amelyek nyomán teljességgel kiszolgáltatja őket az ellentét kénye-kedvére! Ezért is óvtalak attól, hogy bárminő ilyes irományt kezedbe végy. De úgy tűnik: kellett mégis, hogy kellőképp elborzadhass, ekként legalább eszedbe sem fog jutni, hogy engedetlenkedj, mint egy durcás kisgyerek. De azért had tegyem helyére (legalább benned!) mindazt, amit olvastál.
Annak, hogy L. J. könyvében oly kimerítően szól mindazon “csodás dolgokról”, amelyek a Mester kicsiny korában estek, még inkább csak az írói hatásvadászat volt indító oka. Annak viszont, hogy a Mestert, mint dacos, hatalom és becsvágyó (stb.) ifjút igyekszik bemutatni, már az ellentét késztetésében keresendő az oka! Pontosabban: abban is, de keresendő L. J. személyiségében is, aki önmagából kiindulva jellemezte ekként az Egyedül Tisztát és Tökéletest: fedni és igazolni akarván önmagát, önnön jellem-béli hibáit, mint aki azt mondja: hisz hát ha Ő sem volt mentes mindezen érzésektől és késztetésektől: hogyan is lehetnék akkor mentes azoktól én magam, aki csak egyszerű ember vagyok?
Ha azonban egy kicsit is gondolkodott volna: eszébe sem jut leírni mindazt, ami most téged, s az igazán Tiszta szívvel és nyitott elmével bíró Testvéreinket oly igen megbotránkoztatta, hisz akkor maga is eltűnődik (ha máskor nem is, hát könyve kéziratának átolvasásakor) egynémely erősen hamis dolgon.
1; Ha akként esett volna, amiként azt L. J.  leírta, s a Mester mellett már születése napjaiban annyi ember forgolódott, semmi sem mentheti meg attól, hogy Pilátus végbevigye kegyetlen tervét, meggyilkolva nem csak a Kisdedet, de Máriát, s még Józsefet is. Azt is figyelmen kívül hagyja, hogy József fiai akkorra már maguk is felnőtt, családos emberek voltak, s ki-ki a maga házában élt a maga családjával, kivéve a legifjabb fiút, aki az atyai háznál maradt, hogy támaszául legyen apjának. Ez is a maga életét élte, s a maga családja megélhetését igyekezett biztosítani, amikor József  maga mellé vette Máriát. Hogy akkortól volt, aki az idős embert gondozza, az addig még szorosnak nevezhető kötelék is lazábbá lett, hisz már a fiú asszonya sem kellett az idős apa gondját viselje. Mária ellátta, s ez ekként volt rendjén.
2; A 17. fejezet (s ebben tökéletesen igazad van!) egyszerűen Istentelen, Szentség-gyalázó, Mária legteljesebb és legtökéletesebb módon való besározásának kísérlete!! Miként is vetemedhetett volna bárki ember arra, hogy tisztátalan kézzel (vagy akár csak gondolattal!!) illesse ŐT, főként a Gyermek megszületése utáni pillanatokban?! Mária testét nem csak férfiú: asszony-személy sem illethette, még csak egy gondolattal sem, mert míg a fizikai érintés fizikai, addig a gondolat lelki és Szellemi értelemben szeplősítette volna be Őt: s éppen ez volt az oka annak is, hogy senkinek még csak eszébe sem jutott azon tanakodni: miként lehet viselős Mária! Ha L- J. igazán a Fent Világából kapta volna információit, amelyek nyomán könyvét megírta, maga is tisztában lehetett volna azzal: Máriával még a templom falai közt szólott az Úr Angyala, s ezt követően Mária az idős József házába adatott: a két történés közt egy hét sem telt el, s akkortól Mária, mint József  jegyese: az asszonyok minden jogával fel volt ruházva, amiként József is a férj minden jogával. Jogilag ugyanis már asszonyának számított, még ha a hivatalos ceremóniával meg kellett is várniuk a kedvező napot. Mert József akkortól nyilváníttatott Mária jegyesévé (nem gyámjává!!), amikor a templomban reá esett a választás: legyen további oltalmazója a Szűznek. A szüzességi fogadalmat nem a papság vette tőlük: Ők maguk tették azt Isten előtt, s ez kettejük benső ügye, ha úgy tetszik: közös titka volt. Ezért tehát senki sem kérhette volna azt számon rajtuk, amiként azt sem, hogy Mária kevéssel József házához kerülte után Áldott állapotban kerültnek találtatott! E történetben egyedül tán József azon tűnődése lehetett volna igaz, amely arról szól: vajon mit szólnak a zsidók, hogy ő vénségére egy Áldott állapotban lévő, szinte még gyermek-asszonnyal az oldalán lép a számlálóbizottság elé. Erre sem került azonban sor, hisz ez nem szégyen, de bizony: dicsőség lett volna József számára, hogy ím: vénségére is megajándékozza őt Isten egy gyermekkel. Annak, hogy József mégis el akarta bocsátani Őt magától, az volt az oka, hogy József tudta: ő maga nem lehet a Gyermek apja. Az Angyal álom-béli Üzenete után azonban teljességgel megnyugodott, s akkortól fel sem merült tudatában e kérdés.
3; A Mester kisded, és gyermek évei alatt “esett csodák” leírása az összes Evangéliumot hamisnak és hazugnak állítják be, hisz minden egyes Evangéliumban szólunk arról: a Kánai menyegző volt az első, amikor is a Mester használta az ERŐT!!
Annak, hogy léptei nyomán kizöldült a fű, s a Természet lényei fölött szinte hihetetlen hatalma volt: senki sem tulajdonított jelentősséget. Akkoriban nem volt olyan erősen szokásban, hogy az “oktalan gyermekek” körüli eseményeket és történéseket ügyeljék. Ha L. J. tekintetbe vette volna könyve egybeszerkesztésénél az akkori politikai helyzetet, s azt, hogy József maga is csak menekült volt, aki idegen földön élve kellett előteremtse a mindennapi betevő falat kenyeret úgy a Gyermeknek, mint Máriának és persze önmagának, talán maga is elgondolkodik, mielőtt könyve e sorait kiadásra méltónak ítélve; benne hagyja a kéziratban!
4; Épp úgy, mint azt a fejezetet, amelyben arról tesz említést: milyen nehézségekbe ütközött, hogy József tanítót szerezzen a Gyermek mellé! Azon történésekről már nem is beszélve, amelyek arról szólnak: milyen ártalmára lett a tanítónak a Gyermek egyetlen pillantása, ha az durvábban szólott véle, s a Gyermek reápillantott: a Mester soha, egy pillantással sem volt ártalmára senkinek! Ez teljességgel ellenkezett volna Messiási Küldetésével, azzal az Ég-magas Feladattal, amelynek bevégzéséért a kristálynál Tisztább ÚR, az ATYÁNAK EGYETLENJE: e Föld színére érkezett!!
5; Ugyan eme Tudati - lelki - Szellemi vakság volt annak oka is, hogy L. J. a Mestert, mint tisztátalan érzésektől és vágyakozásoktól szenvedő ifjút igyekszik az olvasónak megmutatni! (Ennek okát az imént említettem) Azt azonban ismét csak nem vette figyelembe L. J: Ha az Egyedül Áldott, Tökéletes Isten Fia ifjúságától kellett küzdjön ama emberi érzésekkel, amelyekről könyvének végén szól: mi szükség lett volna rá, hogy negyven napon át böjtöljön, a kísértő által három ízben is megpróbáltatva amaz pusztaságban?
Erről, s az ehhez hasonló irományokról (is) szólott a Mester, amikor azt mondta:
“Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.”!!! (Mát. 18,7.  Luk. 17,1.)