2012. június 10., vasárnap

NYÍRŐ JÓZSEF: GYÓNOM A MINDENHATÓ ISTENNEK




Hullafoltos, vénhedt, homályos imádságház ez a mi kis templomunk, melyben első bírói ítéletemet ki kell mondanom. Szürke, kietlen kőcsontváz, nedves falain kiütött a zöld nyirok. Repedezett, vedlett, szúette, homályos, amelyben minden porba szakadt. A vörösre mázolt faszentek idétlenül előrenyujtják kezeiket, melyekről letöredeztek az ujjak, s a primitiv képek szemeit megette a salétrom. Az oltár feletti ismeretlen szentbarát szobor kámzsájában félvak verébfiókák tátogatnak sárga csőrükkel. Egyik tövében a harangozó, másik tövében a halál alszik a hívesben. A gyámfalak erőtlenül dűlnek a százados épület oldalának, s a piszkos ablakokon soha nem hull be a napfény. Ódon, terhes látvány. Egész élethosszra kimerül, aki csak látja.

A hideg végigborzongat, amikor belépek, hogy az első gyóntatást elvégezzem. Szombat délután van. Az emberek már hazajöttek a mezőről. Nehány vénasszony térdel a padokban és az esteledés homályában olyanok, mintha a kriptából korán feljött szellemek volnának. A gyóntatószék homlokán sárga bendő-lámpa ég ernyedt, gyér fénnyel. Ez is micsoda ijesztő bűnkoporsó, recsegő, ódon, vak trónus. Úgy látszik, még a sevillai zsinat idejéből való. A szakadozott láncú üvegluszteren egyetlen gyertya veti rá szomorú fényét a vén padokban ülők bűnbánati csendjére. Némán jönnek, mintha nem emberek, csak árnyak volnának.
Ki lesz az első? - izgat a gondolat és különös érzések között ülök, stólával árnyalt szemeimet nem merem a közeledőre emelni.
Egyik árny felemelkedik, lassan közeledik, mélyet sóhajtva térdre ereszkedik. Fülemet a gyónószék rácsához hajtom, de szívem izgatottan dobog. Félek is és azt hiszem, sápadt vagyok. Csodálkozom saját vakmerőségemen, hiszen Isten helyett ültem le bocsátani, büntetni ismeretlen életek és sorsok felett ítélni.
Szeretnék elfutni, de a belső izgalom leigáz, két térdem egymáshoz verődik és feszülten várok... Forró lehellet éri fülemet és egy tompa emberi hang belesuttog:
Gyónom a mindenható Istennek... és neked, lelki atyám, ki Isten helyett vagy...
Ismeretlen, meglett, komoly férfi beszél, kinek fia lehetnék. Alázatos, megtört, nyugtalan és bűnös. Bajsza fülemet csiklandja. Röpke büszkeség fut át öntudatomon, de olyan elevenen, hogy még a testem is egyenesre szilárdul tőle és azt gondolom, hogy milyen nagy emberré lettem... Az egész világon milliók fognak lábaimhoz hullani, kik vígasztalást és bocsánatot várnak.
Üdvöt és kárhozatot oszthatok fehér kezem mozdulatával, örömöt gyujthatok a szemekben, vagy fényeket olthatok ki. Egyetlen ökölcsapással bezúzhatom a vigyorgó ördög fogait, pár latin szóval letörhetem a tragédiák világsötétítő szárnyát, porba dönthetek és porból teremthetek éppen, mint Ő, az - Isten... Belső elégtételt érzek és titkon örülök, mikor az erős, de megalázott férfiember tompán, fakón a bűnvallásra szánja magát.
- Loptam...
Kissé megtorpan és keserűt nyel utána. Ez a kedvező pillanat, hogy rácsapjak a bűnre:
- Mit lopott?...
- Pénzt.
- Szegénytől, vagy gazdagtól?
- Elég szegénytől.
- Sokat... lopott?
- Öt forintot.
Szaggatottan felel, arcaink egymás mellett vannak és érzem, hogy az övé minden kérdésemre forróbb, szinte átsüt a köztünk levő farácson.
- Miért lopott? Nem félt az Istentől?
Az utolsó kérdés rossz volt. Az ember hallgat, elzárkózik: Mikor lopott, nem jutott eszébe, de most fél az Istentől, mert nem a Jóságost, a Büntetőt látja.
- Ki kell tárni őszintén a lelkét, - bíztatom, - hiszen Ő úgyis tud mindent.
A vallomás önkéntelen, mindent sodró elszántsága már eltünt.
Akadozik és kendőzi, szépíti, titkolja önmagát. Szavai hidegebbek lesznek és végül, vagy elromlik a bűnbánat mély, megnyugtató hangulata, a gyónás újjáteremtő, erőtadó megnyugvása, vagy - hazudni fog. Megrettenek, hogy az első lélek, ki hozzám fordult, csalódni fog. Meleg, együttérző, bátorító hangon, kis lelki kelepcét állítok neki. Tudom, hogy észre sem veszi, hiszen tanulatlan, egyszerű, falusi ember.
- ...De ugy-e, az a szándéka, hogy az okozott kárt megtéríti és a pénzt visszajuttatja mert csak úgy bocsátja meg a Jóisten a bűnét . .
A férfi homloka lemondóan megkoppan a gyónó rácson:
- Nem tudom visszaadni.
Nehezen szakad fel a szó melléből.
- Akarnám, de nem tudom. Esett, szegény ember vagyok én, lelkiatyám.
A Csedő úr marháit őrzöm a havason. A mult hétön valami erdőlő emberek mentek szekérrel a vágottba, s egyik azt kiáltsa neköm, hogy: - «János, hé, eridj haza, mert meghót a feleségöd!» - Nagy szaporán hazamegyek, s hát látom, hogy igazat mondtak. Két árvám maradt, s mind kicsidek. Egy falat kenyér a háznál nem vót... Két napig néztem, hogy éheznek az ártatlanok, s akkor éccaka... elmentem hazulról... Loptam, mert heába kértem, nem adtak... Nem adtak... S ha már fel nem ódoz, én menyek is, tisztelendúr, mert én ez ántivilágban azt a pénzt visszaadni nem tudom... Nem én...
Mozdult is nehezen, leverten, hogy távozzék. Ijedten szóltam rá:
- Maradjon...
Visszaereszkedik térdeire és vár. A valóság előtt tudományom cserben hagyott. Törtem a fejemet, hogy megoldást találjak.
- Egyszerű, - vidultam fel a mentő ötletre és a zord életű bűnöshöz fordultam.
- A kárt meg kell téríteni és ha nem tudná, - én lehetővé teszem, hogy lelki vígasz nélkül e szent helyről ne távozzék.
Az ember minden idegszálát megfeszítve várakozik: Mosolyogva, drága, meleg lelkikényszertől hajtva nyúlok a zsebembe és előveszem majdnem minden pénzemet, egy papir ötforintost. Ujjaim közt összesodrom és áttolom a sárga, töredezett rácson.
- Itt van az öt forint - és adja vissza a károsultnak...
A gyónó ember mohó örömmel kap utána, kisimítja, megnézi, szemei a sötétben felvillannak. A pénz látása megzavarja, szólani sem tud. Titokban figyelem és - belül büszke vagyok magamra.
- Sorolja csak fel tovább a bűneit.
Katonásan kihúzza magát, mint akit álmából költöttek fel és hirtelen összeszedi gondolatait. Már csak mímeli a magavádló gyónót, szórakozott és tisztán tudom, hogy máshelyt jár az esze. A pénz tette. Majd elmúlik - gondolom - és figyelőn visszaereszkedem a gyónószék könyöklőjére.
- Kárinkottam - dörmögi az ember.
- Hányszor?
- Nem es tudom, istállom.
- Sokszor?
- Abbiza, elég sokszor...
Újabb sóhajtással jelzi a bánatot, s utána hidegen darálja:
- A hatodik parancsolat ellen es vétköztem...
- Gondolatban?
- Búmot se mondanám, ha csak gondolatban...
Magam is elpirulok, mikor felteszem a kérdést, de elő van írva, hogy a bűn minőségét tisztázzuk:
- Más feleségével?
A rongyos baromőrző ember alázatos hangja megércesedik, s keményen visszavágja:
- Magamot vádolom, de mást nem...
És összeszorított szájjal megátalkodik. Csak a következő bűnöknél mutatja, hogy újra megtört, még bensőségesebb, de csak színleg és alig várja, hogy a konfessziót befejezze. Nem láthatok a veséjébe és szinte megkönnyebbülten hallgatom, hogyan igyekszik a bűnbocsánat partjaira kapaszkodni.
«Teljes szívemből szánom és bánom minden bűnömet... Fogadom életem jobbulását, kérek ezért idvességes penetenciát és felódozást...»
Most rajtam a sor, de - Istenem - mit mondjak? Néhány hideg, iskolás intelmet elrebegek. Érzem, hogy szavaim erőtlenek, nem világítják be a mély árkú élet titkait s e havasi pásztor vasidegei meg sem rezdülnek tőlük. A durva testből képtelen vagyok a lélek erőtlen szárnyait kitépni, s az erdei tüzektől szőrös, fekete mellkasban megátalkodott szívet új, tiszta életritmusokra indítani. Robusztus, darabos ember ez, kit, ha a legteljesebb megigazulás percében meg is halna és üdvözülne, csak arra lehetne használni, hogy izmos testével húzza Isten szekerét, de angyalként felette lebegni képtelen volna.
Az első gyóntatásom az én vereségem és kissé tehetetlenül recitálom a feloldozás formuláját:
«A mi Urunk Jézus Krisztus oldozzon fel téged és én az ő tekintélyével feloldozlak a bűnök minden bilincséből...»
Az ember megcsókolja a kicsüngő stólát, lassan eltűnik és új árny ereszkedik lábaimhoz.
«Gyónom a mindenható Istennek...»
A bűvös faköpeny recseg a bűnök terhétől, melyek durvák, darabosak, együgyűek és meztelenek. Mindenik egy-egy ökölütés az Isten mellén. Szürke sziklák, melyek komoran fekszenek az emberi életen. Egyszerűek. Hiányoznak a démoni szándékok finom kultúrájú, szédítő távlatai a lélek labirintusainak titka, nem az intellektussal megtámadott Isten elleni harc raffináltságainak kábító lehetőségeivel kell birkóznom, hanem csak primítív harapás mindenik a szíven.
Nyomukban mégis az életrejtelmekbe látok, az emberek sötét munkája mögé.
A gyóntatószék lassan átforrósodik a szűzességsiratásoktól, a boldogság, nyugalom utáni kemény törtetéstől. Aljasságok, gazságok, házasságtörések, kenyéréhség; ismeretlen veszedelmek szállanak felém a forró szavak gőzéből.
Mindenik egy-egy viperacsípés a lelkemen. Beleborzongok és önkéntelen elítélem. Nem tudom megérteni, hogyan lehet a végtelenül jó Istent ennyire bántani és haragomban szeretném kárhozatra taszítani őket. Korholom és kinzom szegényeket túlhajtott buzgalomból, a csak betűkből ismert élet tudatlanságával, könyv-bölcsességgel.
- Csaltam, raboltam, paráználkodtam, hamisan esküdtem, rágalmaztam, más becsületébe gázoltam, gyűlölködtem, haragot tartottam, gyujtogattam, kárt tettem, ahol csak lehetett, mindenütt ártottam, Istent számba se vettem, mértéktelen voltam, soha nem imádkoztam, embert, állatot kínoztam, gyilkoltam... - és ki tudná, hogyan folyt tovább a szájakról a fekete patak.
Ezeket a vétkeket is jórészt csak könyvből ismerem. Csak nevüket hallom és valójában azt sem tudom, hogy miket bocsátok meg Isten nevében. Amig el nem követtem, nem tudom, hogy mi az. Honnan sejtsem, hogy mit jelent késsel lesni hónapokon keresztül azt, akit gyűlölök és a siket, vörös vérzúgásban reszketni a bosszúvágytól, eladni testet, lelket, nem törődni sem földi, sem égi büntetéssel, csak szomjazni a vérre, élete, megkínzása, meggyötrése, összezúzása után; érezni öklünkben a túlhabzó, kielégítetlen erő édes fájdalmát és a szenvedély romboló extázisában rávetni magunkat embertársunkra és a vérétől lecsillapodni?... Honnan tudom, mi az: futni a kijózanodás félelmében, erdőkön bujkálni ólmos arccal, kaini lelkiismerettel, bitanggá vetett sorsban és végül elsorvadt testtel, borzasztó belső ronccsal odazuhanni egy fekete reverendácskával takart gyermek-pap lábaihoz és egyszerüen azt mondani: - Öltem... Mit is sejtem, hogy mi van a házasságtörés szégyene mögött? Mi az a szűnni nem akaró kín, a meggyalázott test lemoshatatlan szennye, a folytonos titkolás nehéz félelme és mindig rágondolni, mert mindig látom, akit megcsaltam, a hitvesi hűség összeomlása, magam megvetése, egy eljátszott élet sívársága, pusztulás, amikor még az imádságot is hazugságnak érzem, melyre ártatlan kicsinyeimet tanítom?...
Hogyan mérhetném meg a szakadékokat, ahol az emberek belső útjai vezetnek, amelybe öngyilkosok beleugranak, a végtelen nyomor és szenvedés viskói között járók kínját, kiknek minden lépésre egy-egy hajszála megőszül?... Egyetlen mentségem, hogy Istenre bízhatom őket. Én csak felemelt kezű, feloldozási formulát mondó, gyenge gyermeke vagyok.
Istenem, milyen borzasztó ez a gyóntatószék!
«Gyónom a mindenható Istennek», - hallom újra.
Bűne sincsen annak, aki mondja. Az élet ismeretlen áldozata, eltiprott névtelen, az emberi jóság összetört drága edénye, akin tragédiák viharzottak végig, szegénységében elégette már a betlehemi jászol-fáját és Krisztus keresztjét is. Minden este szemfedővel takarózik és övéinek pár sírhalma minden vagyona. Elfogyott erejű, tehetetlen drága jó lélek, kinek testileg is csak az a kicsire szabott, kerek ostyadarab a tápláléka, melyet reggelenként buzgón megáldozik.
A hit csodája, hogy még él. Nem bűnbocsánatért, új erőért gyónik.
Már életében öreg imádságos könyvvé vált. Elhagyatott, társtalan, szomorú és olyan finom, hogy a legkisebb szellőre is vérzik a lelke...
Egy összeomlott világ alatt vergődik, s a némasága a legszörnyebb jaj, mit valaha hallottam...
Mit mondjak neki? Kifogy a szó a számból, lelkem didereg és semmi súlya, melege, kegyelme nincsen igémnek:
- Bízzék Istenben!... Ő nem hagyja el...
- De hiszen csak ez tart életben, - suttogja elhalón.
Szent ő, a szegénység szentje, kit soha szentté nem avatnak... De talán a poraiból nőtt virágocska mégis ékesebb lesz, mint a többi. Bizony elhagyta őt az Isten, úgy érzem és elsápadok a gondolattól, hogy mikor másoknak bűnöket bocsájtok, magam vétkezem.
És minden egyes gyónó-gyermekem újabb vereségem.
Érzem, hogy nem tudok belekapcsolódni rejtett világukba.
Minden sóhajtáshoz testvért kellene sóhajtanom, szívük terhét velük viselni, erős karjaimba emelni őket, hitet hittel, kínt kínnal, testet testtel, lelket lélekkel, sorsot sorssal támogatni. Át kellene ölelni mindannyiokat és a saját varázslatomba vonni. Hiszen a halott is csak úgy tudna pihenni, ha mellé fekhetném.
Már nem én élek, hanem ők élnek énbennem és én élek őbennük... De ingatag kicsi fiú vagyok, ki tehetetlenül tátom a számat a vezérletemre bízott nyájacska élén.
Milyen szerencse, hogy nem én, hanem Isten gyóntat!...
Ernyedt, fáradt vagyok. Valaha izgatott a kíváncsiság, hogy miket gyónhatnak meg az emberek. Vágytam belenézni a rejtett titkokba, a leleplezett emberbe, férfibe, nőbe, - különösen a nőbe, - mikor leteszi az álarcát és fölébük akartam kerekedni ezzel az egyetlen szóval: - Ismerlek. Előttem nem hazudhatod magád kiválónak, önmagadnál többnek, a test külső varázsa mögött, kultúrád, tudásod, művészeted, csaló modormázad mögött látlak. Elszakíthatatlan viszony szövődik köztünk és érezni fogod a lelki függőséget... És most látom, hogy minden megvallott bűn, halott bűn, alighogy kimondták, már el is feledem, és alig várom, hogy vége legyen az egész tortúrának. Bár soha se kellene gyóntatnom. Csak a magam tehetetlenségét érzem és a belém írt panaszok, bűnök, kínok, küzdelmek fájnak, kiábrándultam az emberből és ha személyesen beszélhetnék a Teremtővel, azt mondanám róla: - No, nem nagy dicsőségedre válik, hogy megteremtetted.
Magammal azonban mégis meg vagyok elégedve. Szentül meg vagyok győződve, hogy sok jót tettem, embereket vígasztaltam, megnyugtattam, lelkeket támogattam és új erőkkel megajándékozva útnak indítottam. Kevés pap tudná ezt megtenni rajtam kívül. Szorongásaim elmúlnak és érzem, hogy a gyónási titok komoly szigiluma mögött ritkán állott olyan nagy ember őrt, mint én. Szinte sajnálom is már, hogy az utolsó gyónó jön. Csak jöjjön. Hamar megölöm kis fekete bolháit, melyek az ördög irhájáról lelkére szökdöstek. Már morgom is az előkészítő áldásformulát, de az ember hallgat, nem siet mondani: «Gyónom a mindenható Istennek...» Vár, küzködik. Segítségére sietek barátságosan megejtő kedvességgel:
- Mikor gyónt utoljára?
- Az előbb.
- És valamit elfelejtett meggyónni?
- Nem én, istálom.
- Akkor miért jött?
Az ember még mélyebbre süti le szemeit.
- Visszahoztam a pénzt.
- Miféle pénzt?
- Az öt pengőt, amit a tisztelendúrtól kaptam, hogy a lopást adjam meg. Tessék! - És már erőlteti is át a gyónószék rácsán.
Tájékozatlanul kérdezem.
- De miért hozta vissza?
Én csak azért, - sírja a havasi ember, - hogy amig a penetenciát imádkoztam a padban, eszembe jutott, hogy Ferenckének kiszakadt a bocskorkája, Márikámnak kicsi rékli kéne, s én abbahejbe tudtam, hogy a lopást soha meg nem adom. Tessék a pénze, tisztelendúr; mert én újból nem akarok vétközni, és ha már így van, vegye vissza a felódozást, és az én Istenem segélje meg, vezérelje, hogy haladhasson a pályáján és fizesse meg irántam való jóságát, mert mi többet nem találkozunk. Még az éjjel megyek a havasba. No, engedjen meg az alkalmatlankodásért...
Nagy, nehéz léptekkel elment.
Úgy éreztem, mintha villám ütött volna a szívembe. A vén templomban már senki sem volt. A gyónók elfogytak. Szégyenkezve letettem a violaszín stólát, kiemeltem nyakamból a karinget és egyedül, elhagyottan állottam.
A luszteren még párat pislogott a leégett gyertyavég és azután elaludt az is.
Ráborultam az utolsó padra, s lázasan mondani kezdtem a Vespere himnuszát:
«Expelle noctem cordium
Absterge sordes mentium.»
«Űzd el a szívek éjjelét, töröld el hát fejünk szennyét...»
A templomra csend borult és fölöttem álmában sejtelmesen sóhajtott a nagyharang...
*
Úgy mentem haza, hogy senki se lásson.
Az ég felettem csillagot virágzott, a csendes parasztházak fehéren aludtak. A hegyek felől távoli dörgés morajlik, a munkától fáradt nép már pihen, a havasok fölé komor, fekete fantáziák szállanak.
Sokáig elnézem a szobámban, hogyan muzsikál a lámpám üvegje és lassan megnyugszom, izgalmam lecsendesedik. Lefekszem és ágyamból hallgatom, hogy az ajtó küszöbén fekvő kutyám úgy horkol, mint egy breváriumát végző vén kanonok.
Jóval éjfél után megverik az ablakomat. Felriadok.
- Ki az?
- Az egyházfi. Tessék jönni, mert beteghez kell menni. A kicsi tisztelendurat kívánta...
- Menjen csak előre, Mihály bácsi a templomba és készítsen elő mindent. Pár perc mulva én is ott leszek, - kiáltom vissza.
Gyorsan öltözködöm. Halálveszély van, hogy ilyen későn hívnak és esetleg csak pillanatok választanak el egy lelket a pokoltól, vagy mennyországtól... Rohanva igyekszem a templomba. Az oltáron a szentségház tövében már két szál gyertya ég. Izgatottan veszem magamra a szent ruhát. Nyakamba akasztom a szentséghordozó selyem zacskót és a vattával bélelt ezüst szelencében elhelyezem az oltári szentséget. Mihály bácsi viszi a szent olajokat és tartja a kézilámpát.
Födetlen fővel haladunk a néptelen úton, csak a kis csengettyű szól, hogy az Úr Jézus haldoklóhoz siet. Az egyházfi megpróbál beszélgetni:
- Az este még semmi baja nem volt. Hátra ment a havasba, s a sötétben valahogy félrelépett és lezuhant a mélységbe. Úgy hozták haza lepedőben...
Rászólok, hogy hallgasson, s csendben megyünk tovább.
Lent a falu végén, egy kicsiny házban ég a lámpa, fénye küzd a sötétséggel, mint a kihúnyó élet. Itt várnak rám. Öles léptekkel sietek, szinte rohanok, mellemen Krisztussal és végre elfúlt lélekzettel megérkezünk.
«Békesség e háznak:»
«És a benne lakóknak», - felelik a könyörületes szomszédok. A festetlen szalmaágyon véres férfi fekszik. Hörög és küzd, birkózik a kínokkal. Nem ismerem, sohasem láttam, de a pap és halál ne nézzék a nevet. Egy ember, egy haldokló. Az oltári szentséget elhelyezem a szegényes fenyőfaasztalon és mindenkit kiküldök a szobából. Egy asszony megfogja a kanapén kuporgó, szepegő két kis gyermek kezét:
- Gyertek, Ferencke, Márika!
A nevekre megrendülök. Nem ismerem, de tudom, hogy az én első gyónóm. Fejéhez telepszem és ő már mondja is magától, utolsó erejének halálos megfeszítésével:
- «Gyónom... a... mindenható... Istennek...»
Halvány vérbuborék zárja el ajkait.
- Ne, ne beszéljen, - intem, - csak bánja meg életének összes bűneit és sietek feloldozni.
Arra sincs időm, hogy a virrasztó embereket beszólítsam, mert meg kell előznöm a halált, míg az öntudat el nem alszik.
- Magához tudná-e még venni az Úrjézust?
Alig észrevehetően igent int és a véres szájnak átnyujtom a viatikumot.
«Accipe frater... Vedd, testvérem, az útravalót...»
A száj hatalmas rándulásán látom, hogy lenyelte. Melle a kínoktól megdudorodik, bajszán sós verejtékgyöngyök csillognak és alig hallható szó hagyja el ajkát:
- Azt az öt forintot... tessék...
Ereje elhagyta. Melléje roskadok és átölelem.
- Azzal az öt forinttal Ferenckének új bocskorkát, Márikának kicsi réklit veszek... Értette-e?
A haldokló elmosolyodik és megnyugszik.
A csengettyűvel jelt adok. Az emberek újra bejönnek. Figyelmeztetem, hogy a haldoklónak az utolsó kenet szentségét adom most fel, mire zajosan letérdelnek.
«Lépjen be a házba Krisztus, - csendül fel a hangom. -... Töltse be víg öröm, termékeny szeretet... Fussanak a démonok... Jöjjenek a béke angyalai...»
De nincs idő az imádkozásra. Ujjamat a szent olajba mártva, keresztalakkal jelölöm a haldokló szemhéjjait:
«Ezen szent kenet és saját legkegyelmesebb könyörülete által bocsássa meg neked az Úr, amit látás által vétkeztél.»
A szemek zárva maradnak.
A füleket kenem meg és többé nem hallanak.
Az orr két szárnya többé nem repes, mihelyt megérintem.
A száj a ráhintett kereszt után örök némaságba dermed.
A kezek is meghalnak érintésemre...
A lábak kihülnek...
Az ember meghalt...
Uram, irgalmazz nekünk!...
(Kolozsvár, 1930. Nyugat 11.száma)


A tudatosságra ébredt ember, Jézus üzeneteivel kiegészítve





A tudatra ébredt ember már felismeri a múlt lehúzó és visszatartó energiáit, és mindent elkövet annak érdekében, hogy megváljon ezektől a mintáktól és kötésektől.

Szívében oly mély a szabadságvágy, hogy nem engedi már meg magának, hogy ezek az energiák fogva tartsák.
Nem ad teret a félelmet keltő üzeneteknek, kinyilatkoztatásoknak, és nem ismeri el istenének azt az istent, aki haragvó, aki áldozatot kérő, és azt hirdeti, hogy bűnben fogantunk és ezért bűnösök vagyunk…..
Jézus soha nem mondott és nem tanított ilyet. Nem kért áldozatot,- Ő azt kérte, hogyirgalmasokká váljunk.
A Fényhazát hirdette, és azt,- hogy mi is emberi testben élő Fények vagyunk, hisz Isten bennünk is él, nemcsak rajtunk túl van.
Nem oly távoli és elérhetetlen, ahogy ezt sokan hirdetik és hiszik.
A Földre tapasztalni és tanulni jöttünk,- kijavítani a múltban, a régi időkben elkövetett hibás döntéseinket. Lehetőséget adtunk magunknak arra, hogy új testben, új tudatosságra ébredjünk, és még jobbakká, teljesebbekké és emelkedettebbekké váljunk. Elérjük, visszatérjünk ahhoz a tudatossághoz, hogy Földön élő Istenemberekké váljunk.
No persze ehhez, hogy mindez valóra váljon, tenni kell, és nemcsak szemlélni a dolgokat. Hanem mélyen magunkba merülve megismerni ÖnMAGunkat, és a minket körülvevő világunkat.  Csak így tudjuk felismerni, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, mi a feladatunk. Miért pont ebbe az Országba születtünk, mi itt a dolgunk, az isteni vállalt feladatunk.
A Fény és Szeretet útját járjuk. Új idők szele érinti meg arcunkat, hisz az Új Idők küszöbén állunk. Belül a szívünkben ég a vágy, hogy csak a szépet, a jót teremtsük.
Új tudatra ébredtünk, és Új Embereké leszünk. Új Kört írunk a világ forgatagában, és ez világ már csak a szépségből, jóságból és szeretetből fog állni. Ez valljuk, és ezt teremtjük,- ez válik eszménkké. Ezt hisszük,- hisz hitünk által teremtjük meg az Új Jövőt. Fények vagyunk, hisz a Fényből jöttünk, és ha itt hagyjuk e Földet, akkor újra a Fényhazába térünk vissza. Áldás!
Szeretnék az alábbiakban feleleveníteni régebbi Jézusi üzeneteimből egy párat, amit belső Hang útján írtam le. Azt hiszem most a jelenben még mélyebben tudják értelmezni mind annak idején.
2011. június 21. 
Szeretettel és Fénnyel:ÁhimRé
Feketéné Lendvai Katalin






Feltétel nélküli bizalommal és ráhagyatkozással kell lennetek Irányomban.
Az elkövetkező időszakban nagyon fontos, hogy ezt a szívetekbe véssétek, és a gondolataitokban az első helyre helyezzétek!
A világ egy olyan átalakuláson megy keresztül ebben az időszakban, amelyben azok a tanok, amelyek nem az Egy Isteni Örök Igazságot hirdetik, felszámolásra kerülnek.
Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban a szíved legmélyén megbúvó Istenire hallgass, mert csak ez adhat és mutathat irányt az élet útvesztőiben!
Sokféle rend lép elő, és mindegyik hirdeti a maga igazát és hatalmasságát.
Hogy meglásd mi az IGAZ, és mi a hamis,- kifinomult érzékekkel és tisztánlátással kell rendelkezned. Nem mindegy mit választasz utad részévé.
Mi az az életút és azon belül lévő állomás, amit lelked fejlődése érdekében, és tudatod emelése érdekében megjársz. Most mindkettőt EGYSÉGBE kell hoznod!
Saját értékeid, és értékrended szerint kell végig menni egy olyan folyamaton, amelyben az életedet Szentséggé emeled.
Az életedet szentségként kell élned, és a benne lévő embereket szentségként tisztelned. Ez az út vezet el oda, ahol megtalálod az Egy Isteni Szent Örök Igazságot.
Istenben élsz, és Istennel lépsz. Napjaidban Őrá hagyatkozol, életed momentumaiban Őt szolgálod.
Áldassék az Atya, az Örök Jelenvaló.
Ámen.

(2009. június 15.)



A Jézusi tanítások újra elfoglalják helyüket a világban!

A Jézusi tanítások és Igazságok újra elfoglalják helyüket a Világban!
Gondoskodom róla, hogy olyan mértékben derüljön ki az Igazság, amelyből tanulhattok, és azt kamatoztatni tudjátok.

Régen is voltak, és a jelenben is vannak bizonyos értékrendek, amelyek mindenkire vonatkoznak.
Azok a tanítások amelyek Tőlem származnak, a jelenben is megállják a helyüket!
Ezt azért jelentetem ki, mert sokatokban felmerül a kérdés, hogy az Új Energia beköszöntésével még mindig helytállóak-e a tanításaim.
Örök Törvényszerűséget tanítanak, a Világ egységes szemléletére vonatkoznak! 
A múltban és a jelenben ugyanazok a problémák kerültek elő.
Hiába éltek más korszakban, teljesen nem tudtátok megújítani magatokat.
A társadalom szerves része, egy olyan közegben él, ahol nem számít a mérték, nem számítanak az értékrendek!
Önmaga lényét a másik fölé helyezi, és ezzel különböző kiváltságokat élvez.
A módszer amellyel ezt megteszi, az már nem üdvözítő!
Különböző értékrendekbe soroltátok magatokat, és nincs meg az egymás iránti segítség. Nincs meg a szándék egymás megsegítésére!
Mindenki saját maga problémájával van általában a legjobban elfoglalva, és több esetben hárítja el a segítségkérőket. Öntörvényű nem lehetsz!
A Jézusi, a Krisztusi tanítások ezt példázzák, Örök Törvényszerűséget hordoznak magukban!
Ebben az Új Energiában, amelyben most vagytok, ezek a törvényszerűségek most is időtállóak!
Megtanuljátok belehelyezni az Újba, azon értékrendek és a minőségek szerint értelmezni, használni, továbbadni a tanításokat.
Hazugságot nem terjesztünk! Hazug szemléletet nem képviselhetünk! 
Most egy olyan Rend került hatalomra, amely az Igazságot hirdeti, és mindent meg is tesz azzal kapcsolatban, hogy kiderüljön az igaz Igazság!
Sok példabeszédemben az Igét félremagyarázzátok, és más értelmet, jelentőséget adtok neki, mint valójában, amit a tanítás eredetileg példáz!
Ez egyrészt abból adódik, hogy más a szóhasználat, az értelem, és a képesség, amely hajlandóságot mutat az Ige tiszta értelmezésére.
Sokakban felmerül a kérdés:- Mi a jelentősége Megváltói Tervemnek?
Mennyi az igazság belőle, és mi az a titok, amely még mindig rejtve van előtettek?
A Megváltói Tervem értelmet kell, hogy nyerjen!
El kell jutnotok egy olyan állapotba, amikor ezt már elmétekkel felfogjátok, szívetekkel megérzitek ennek jelentőségét!
A megváltást értetek hoztam, Megváltói Tervem értetek jött létre!
Azok a tekercsek, amelyek részben a Világ számára még ismeretlenek, - bennük le van írva a teljes IGAZSÁG.
Olyan összefüggéseket tartalmaznak, amelyben rámutatok az emberiség eredetére, arra az útra, amelyet bejárt, és az előtte álló szakaszokra.
Tanításaimat, ha jól értelmezitek, megsegítenek benneteket az előtettek álló történésekben!
A célom a jelenben, amit rajtatok keresztül szeretnék megvalósítani:
- Szeressétek egymást emberek!
- Ne egymás ellenére tegyetek, hanem egymást megsegítve haladjatok előre az úton!
- Tanuljátok meg magatokat beilleszteni az Új Világba, és ebben a világban, mértékkel mérjetek!
- Az IGAZSÁG legyen a mérték és a mérce!
Az ÚJ EGYHÁZRÓL, (amelynek megalapításáról már többször tettem említést), és annak megvalósulásáról, és a társadalomba behelyezéséről szeretnék szólni.
Az ÚJ EGYHÁZ, amely megalakulóban van, - az IGAZ EGY ISTENHIT vallására épül, és azt közvetíti a nép felé!
A megvalósulás, rövid időn belül jelen lesz!
Eme EGYHÁZ tagjait, gondosan kiválogattam, beillesztettem az aktuális Rendbe és Törvényekbe.
Ők azok az embereim, akik birtokában vannak, (lesznek), a teljes IGAZSÁGNAK!
Őket gondosan, és folyamatosan készítem fel erre a feladatra.
Ők azok, akiket gondosan megmívelek, és felkészítek, megváltói tervem megvalósítására.
Ne higgyétek, hogy ezek a tiszta szívű szolgálóim, csak papok lesznek!
Az Egyház, szemléletében nagy változáson megy keresztül!
Egy olyan rendszere fog összedőlni, amely a hamisságot hirdeti!
Amely, még mindig a bűn fogalmát hirdeti, és ezzel önmagát magasra helyezi.
Az ÚJ EGYHÁZAT és RENDJÉT, ne kövekben, falakban, templomokban keressétek!
Az EGYHÁZ alapjait, (tartóköveit), az Én embereim képviselik!
Ők azok a tiszta szívű szolgálóim, akiken keresztül megszólalok és hirdetem az IGAZAT, az EGYET, - az EGY ISTENI ÖRÖK IGAZSÁGOT!
Ámen.
(2008. szeptember 06.)



Isten az egyszerűbe tette a bizodalmat!



Minden nap, amelyet a mostban töltesz előrevisz, utat mutat, ha teljes valósággal éled az életed! Ha a mában, és nem a holnapban gondolkodsz!
Ha teljes lényeddel jelen vagy a most pillanatában, kihasználod az adott lehetőségeket. De ha a holnapban gondolkodsz, elvész az adott pillanat.
Elmulasztod a fennálló lehetőségeket, mert a figyelmed nem a mának adod, hanem a holnapnak szenteled.
Mindig csak annyi energiát adj az elkövetkezendő napnak, amennyi szükséges!
Tudatosan gondold át a teendőidet, semmit ne kapkodj el, céltudatosan törekedj előre!
Az adott pillanatnak varázsa van, amelyet ha elhalasztasz, soha nem tér vissza!
A mában élj, a holnapban remélj!
Itt és most, ebben az időben amelyben éltek, ennek különös figyelmet szenteljetek!
Teljességgel fordítsd lelked a SZELLEM felé, hogy meg tudjon nyilvánulni benned, - hogy életre kelljen a Csoda, amely újabb Csodát eredményez!
Ne várj dicső és hangzatos szavakat és üzeneteket, és magad se tedd ezt!
Mindig az egyszerű létre és teremtésre törekedj!
Isten az egyszerűbe tette a bizodalmat! Egyszerű szavakon keresztül szól hozzátok, tanít benneteket. Lelked rezdülésében megérzed az Ő Igéjét, az Ő bátorítását, reménykeltő szavait.
Szerető szívvel fordulj önmagad felé, becsüld és tiszteld magad, hisz Istenben, ISTENT szereted.

Különös gonddal figyelj a kimondott szó hatalmára, amellyel sok kárt is tehetsz!
Teremtőd kezébe helyezd az életed, léted, és az Ő segedelmével, bátorításával, olyan célokat és utakat tudsz bejárni, amelyre nélküle, a legkisebb jóindulattal sem volnál képes.
Ámen.

(2008. október.14.)



Jézus,- Az Új Világ

Kiválóan példázza az alábbi tanítás, hogy embernek maradni Isten törvényeivel, nem könnyű. A lélek egy tanulási folyamaton megy keresztül, ahol kemény megpróbáltatásokkal kell szembenéznie. Mindez fejlődése érdekében történik, ami egy magasabb tudatszint eléréséhez vezet.

Az egyik tanítás alkalmával Jézus így szólt hozzám.
Most az Isteni Éneden keresztül szólok hozzád, Én Jézus, Atyám Fia.
A múlt emlékei és történései még elérhetnek, de már nem temethetnek maguk alá! 
 Itt vagyok veled, fogom a kezed, és vezetlek az úton.
A Belém helyezett bizalom által lépsz előre az úton, fordulsz el a múlttól, és lépsz előbbre az Új Világba. Az Új Világ még számodra is ismeretlen, és nem tudod mit is tartogat valójában.
Az élet, amelyen keresztül mentél nem volt könnyű.
Vitted terhed, a terhem.
Az Én vallásom, bizonyos emberek számára teher.
Amikor a lélek tiszta, és még jobban tisztulni készül, Urához emelkedni, - az elítélendő. Terhes a társadalomnak, mert tükröt tart önmaga gyarlóságaival szemben.
Te ezt a világot egyedül nem tudod megváltoztatni, csak meg tanulsz benne élni!
Amikor az Isteni már benned megfogant, és előtört, nehéz emberként itt élni.
A fájdalom súlya elnyomja lelked derűjét, és vígságát, a meg nem értettség, a másság kerül előtérbe.
Állj meg az úton, és gondolkodj el! Testvéred, („bátyád”), rokonod mit ér?
Mit ér a szeretet, ha nincs benne szív?
Mert sokan csak akkor jönnek rá, hogy valójában szerettek, amikor elveszett az, akit szerettek! Aki lelkét belepte a fájdalom, a kín, a meghasonulás érzése.
Isten benned él, és egy vagy vele.
Amit most ebben a rendben érzel, az hamis, mert a hamisság akar előtörni.
De a látszat csal, a zűrzavar (a káosz) mögött, Rendezettség húzódik.
Az Isteni Rend egy kemény folyamat, amely próbák, terhelések, elé állítja az embert.
Ez egy forradalom, amely megreformálja a régit, - eltörli, megsemmisíti, és az Újba átlépve kap szerepet. A forradalom már életbe lépett!
Életed így mássá alakul, előretörsz, kilépsz a körforgásból.
Ámen.



Mikor felismersz Engem már senki, és semmi nem árt és bánt!
Amikor aláhelyezed magad az Isteni akaratnak. 
Mikor kiteljesedsz Bennem, mikor eggyé válsz Velem, nem lesznek korlátaid!

Tudod, hogy a célod, - küldetésed! 

Felül írod emberi elméd, Istennel egyesülve gondolkodsz, és teszed a dolgod.
- Ha idáig eljutsz, már nem te vagy a fontos!
A fontos Urad lesz, - az örömére teszel és azt keresed. 
Ekkor találod meg magad, Isteni éned, beteljesítve küldetésed. 
Ekkor lesz az Ő Akarata és a te akaratod Egy! 
Hisz Istentől származol, és hozzá tartasz vissza.
Ámen.




Egy ember életét, létét, neveltetését, nem önmaga határozza meg, hanem a benne megbúvó Isten,- hogy mivé és milyenné válik ezáltal, - mennyire ismeri fel Isteni, avagy állati lényét, és melyik kerül túlsúlyba, az tőle függ!

Istenné válik emberben, vagy állati létre kényszerül.
Alsó, és felső világok közt mozog, - vagy a Fényhazába kap belépést.
Így bíráltatik el Isten színe előtt, és mivel önmaga lényében hordozza az Istenit, - Önmaga előtt.
A Jézusi út soha nem tartozott a könnyű utak közé!
Az út amelyet jársz, tele lehet fájdalommal, kétségbeeséssel, könnyekkel és bánattal, megadással, de lehet örömöd is bőven, - ha felismersz Engem! 
Bűnös világban éltek, de a bűn még nem mételyezett meg mindenkit.
Az Enyéim követnek, együtt lépnek Velem.
Sokszor kilátástalan helyzetbe kerülnek, létük bizonytalan, de Én megsegítem őket! Gondos szolgáim ők, melyekkel együtt haladok az úton.

Az út tele van igazságtalanságokkal, fájdalmakkal, de a felemelkedés felé visz!  Remélned, és bíznod kell Bennem!

Ha Bennem és Velem élsz, kitárt szívembe fogadlak.
Ámen. 
(2008. szeptember.11.)




Az ember sorsáért csak Ő maga a felelős!

Az ember sorsáért, csak ő maga a felelős! 
Kérhet segítséget az Urától, de gyalázhatja is Őt.
Ebben a világban mindkettő előfordul. A józan paraszti ész tudja, ha befelé figyel, megtalálja önmagát, melyben a Teremtő merül el és emeli, segíti át azokon az akadályokon, amely más emberek számára lehetetlen dolognak tűnnek.
Az önmagadba és Istenbe vetett hit az, amely megadja tartalmat, a forrást életednek! 
Nélküle nem tudsz teljes, azaz kiteljesedett életet élni!
Ha hiszel az Úrban és Ő benned, - együtt csodákra vagytok képesek!
A hazug és a tagadó ember, elmerül saját sajnálatában.
Önmagán kívül mást nem szeret, ha azt is teszi, - érdekből teszi és az motiválja őt. Semmit sem tesz önzetlenül, önmaga cselekedeteit nem tudja felülértékelni, bírálni, - örökös tagadás, hárítás része életének.
Ezt azért mondtam el, mert kétfajta csoportot foglalhatunk össze.
  1. Az egyik, - Istenben hisz és valósítja meg önmagát, vállalt szerepét és feladatát a társadalomban.
  2. A másik, - örökös körforgásban él önmagával és a körülötte élő emberekkel.
  3. Életében, mindenki mást felelősnek tart sorsa boldogulásáért (boldogtalanságáért),- de önmagát kihelyezi belőle.
Az örökös hárító szerepjellemző rá!
Abban a korban, amelyben éltek, eltolódtak az értékrendek!
Egy olyan rendet alkottok, amely hamis!
Hamisságát az a tény adja, hogy valójában nincs meg bennetek az a szándék, amely arra ösztönöz, - hogy magadba nézz, de olyan mélységekig tedd azt, hogy meglásd önmagad lényét, - amely teljesen elmerül az önsajnálatban!
A legkisebb dolgon is el tudtok keseredni, nincs meg az az önvaló, amely a régi, (ősi) emberiséget jellemezte. Amely túl emelte (átemelte), a mindennapok problémáin.
Istenbe vetett hittel, és bizalommal tette dolgát, (még ha nem is tudta az adott helyzet kimenetelének milyenségét), - a dicsőséget Isten kezébe helyezte.
A mai társadalomban, elő lépett az Én! Az Én varázsa, nagyszerűsége és milyensége. 
Ezzel az „Én-séggel”, sok mindent meglehet tenni, csak egyet nem,- Isten közelébe kerülni!
Az adott problémától vannak eltérések, és túlkapások.
A jellemző vonás, amely most behatárolja az emberek életét, az Én központúság!
Ahogy haladunk a Vízöntő kor felé, ez egyre jobban előtérbe kerül.
Hatalmat, pozíciót, pénzt ad az emberek kezébe.
Akinek nincsenek ezek a javak a tulajdonában, ők egyre távolabb kerülnek ettől a befolyásoltságtól, - jobb esetben Isten felé fordítják a tekintetüket, és bizalmukat belé helyezik.
A Vízöntő korszak táján hullámvölgyeket éltek meg.
Sokszor van fent és lent az emberiség.
Különböző rendek alakulnak, és távolodnak el egymástól. 
A fő cél, a befolyásoltság!
Egy olyan értékszemlélet kialakítása, mely Istentől eltávolít és a te kezedbe helyezi a hatalmat!
Így Isten közelében nem élhetsz, nem valósíthatod meg önmagad és egyre távolabb kerülsz a céltól, az adott vállalástól! 
Nem lesznek önálló gondolataid, hanem egy demagóg irányzatot követsz!
Az emberiség ebben az irányban halad!
Különböző megnyilvánulások, különböző hatásfokkal, mechanizmussal lépnek fel irányotokban. A fő cél, a befolyásoltság!
Ilyenkor nem árt önmagadban elmerülni, megvizsgálni lényed, - mit és miért teszel?
Ki az, aki irányítja életed?
Az elme, avagy a szív győzedelmeskedik?
A középútra törekedjetek, az legyen meghatározó életetekben! 
Így eljuttok egy olyan álláspontra, amely önmagát is a középpontba helyezi, és onnan szemléli a világot, az élet eseményeit.
Ebből a Forrásból, ebből a központból egyre nehezebb kimozdítani őt. 
Itt ebben az állapotban születik meg a hála, a remény, - amely önmaga létét emeli felül.
Ezek az utak szorosan összefüggenek egymással.
Kicsi az eltérés, látszólag kevés, - de az út, amelyet bejársz, merőben különbözik az egyik, a másikétól.
Ugye nem kell rá utalnom, hogy melyik az üdvözítő, a hazavezető?
Ugye nem kell példákat felsorolnom, cselekedeteket egymás mellé állítanom?
Mindenki saját maga dönti el, számára melyik út az, amely kiteljesíti lényét, és megvalósítja önmagát. Istennel együtt él, avagy elveti Őt.
Ámen.
(2008. február. 03.)



A szeretet, amely összeköt minket, és amelyen keresztül befogadod szavaimat.

A szeretet egy olyan híd, amelyet Isten és ember összeköt egymással, és ezen a szereteten keresztül az ember, Istenivé lesz.
Ez az Istenivé lesz, - azt jelöli: - hogy szívében bent van egy magasabb minőség, amely kiemeli emberi létéből, így felülkerekedik önmagán, - és Istenivé lesz.
Ez az út kemény tapasztalásokkal teli! Benne van az is, hogy megjárod a mélységet, - beépíted amit abból tapasztaltál, - majd ezzel a megértéssel, a tapasztalattal, feljebb emelkedsz egy olyan szintre, ahol megvalósítod magadat, - önmagad lényét adod.
Ez a lény, amely belülről fakad, a szíved legmélyéről, az Isteni egységből kiteljesíti magát, - és ez a kiteljesedett Én veszi át a vezető szerepet.
Ez az Én irányítja életed folyását, ő veszi át a hatalmat feletted!
Ez az Isteni Szeretet, amelyet felszínre tudsz hozni, amely minden emberben mélyen kódolva van!
Van olyan ember, aki több inkarnációs ciklussal éri el ezt az állapotot, és van olyan is, aki egy adott életút alatt (amely tartalmilag megfelelő, és Nekem tetsző).
A kiteljesedett Én, már nem játszik szerepet!
Ő az, aki hisz Bennem, nem kételkedik, Rám bízza sorsát!
Ez a kiteljesedett Én, ritkán lép elő!
Alázat, és hosszú fáradalmas munka, küszködésekkel, felismerésekkel teli folyamat az ő előhívása. A megtartása sem könnyű, mert összhangban kell hogy légy magaddal, és ez az út adja meg azt a folyamatot, amikor ő egyre többet van jelen benned.
Ilyenkor nincsenek benned ellentmondások, - felismered az élet értelmét, azt a folyamatot, amin keresztül mész, - tiszteled azt, akár jó, akár rossz számodra, - mert tudod, hogy tapasztalsz belőle, és ez a beépítés előnyöddé válik, hiszen utad része.
Ez a megvalósult Én, kiteljesíti magát, és így örök egységben állsz a szeretettel, amely Örök, és Örökkön Örökké lesz!
Ezek az Én Igéim, Jézus.
Ámen.
Az üzenet leírása után kértem Jézust, magyarázza el nekem, - hogy üzenetei, különböző könyvekben, leírásokban, miért nem egyszerűen, mindenki számára érthetően vannak közölve?
Az én hiányosságom, és korlátom, hogy az ilyen üzeneteket nehezen értelmezem, és építem be?


- Különböző formában, és irányultságban jelenek meg.
Ki, mit, hite szerint tud befogadni, és érthetővé tenni.
A körmönfont elméletek, nem Isten jelenlétére utalnak!
A józan paraszti ész, amely elmagyarázza a Világ Teremtését, hova tartozását, jobban beillik az Én valóság tartalmamba, - mint a körülírt nagy szavak, amik hangzatossá teszik az elméletet, de nem adnak megértést számodra.
- Egy embert akkor ismerhetsz meg jobban, - ha nézed a mögötte meghúzódó lényeget! Nézd meg mit akar tanítani neked, mi az, amit felismersz benne.
Ha az ember szemébe nézel, a lelkébe látsz, - meglátod tiszta-e, avagy tisztátalan. Meglátod a félelmeit, aggályait, problémáit, és valójában önmagát, akit képvisel.
Érezz rá a lényére, a rezdülésére, - ne a kimondott szavak után ítélj!
Sok ember nem tudja kifejezni kellőképpen magát, - határt szab, korlátokat, hogy kiteljesedjen a való igaz énje.
Sok probléma ered a szocializációból, - abból hogy átültetünk olyan géneket, és olyan programot, amely nem a miénk, - de a társadalom ezt várja el tőlünk, (vagy a legkisebb közösség, utalok itt a családra is), és ezáltal már nem találod meg önmagad lényét, lényegét, hanem felvettél egy olyan programot, amely nem a tiéd. Ezt, vagy hoztad magaddal a családon belül, vagy ilyenné alakítottad magad, hogy megfelelj az elvárásoknak.
Ha megismered, felismered, hogy az a lélek, aki veled szemben ül, vagy áll,(tehát jelen van, kapcsolatba léptél vele), - valójában kit, és milyen struktúrát takar, akkor már látó vagy, és a megérzések szintjén mozogsz.
Az igazi gyógyító és a gyógyulás az: - Amikor az emberből az igaz lényét tudod előhívni, és ezáltal tudod ráterelni arra az útra, hogy Istent felismerje magában, - tiszteletben tartsa a Létét, és ezzel összefüggésben, tiszteletben tartja önnönmaga lényét, - és előnyére, nem hátrányára tesz a társadalomnak.
Ámen.
Badinyi Jós Ferenc: Jézus Király, A Pártus Herceg könyve olvasása után, mivel nem láttam tisztán egy- két számomra fontosnak tűnő kérdésre a választ, így az Úr Jézus hívtam segítségül.

- Uram Jézus, megkérdezhetem, hogy mi az igazság a származásodat illetően?
Mi az igaz abból, hogy zsidó voltál?


- Nem lehettem zsidó, - mert ők nem az Örök Atya tanai továbbadói voltak!
Megtagadtak Engem, ezzel megtagadták azt az Istent, akit Én képviseltem!
Származásomat illetően, a MAH-GAR kifejezés illene a legjobban Rám.
De mivel népcsoportok kevertek voltak, így általánosítani nem lehet.
Bizton kijelentem, - zsidó nem voltam!
A MAH-GAR, - A MAG népe, amely kódolva van az Én vallásomat illetően.
Az Ő (ATYA), dicsőségéért haltam kereszthalált.
Megtehettem volna, hogy bebizonyítom az ellenkezőjét, de ezzel nem az Urat magasztaltam volna.
Az Ő dicsősége, a megváltás, - amelyet Én, emberi testben értem el.
Testem feltámadt a kereszthalál után, és tovább folytatta útját.
Milyen testben folytattad az utad, Uram?
A test nem számít, - emberként léptem életbe, de megdicsőült testem folytatta a maga szentséges útját, - az Ő dicsőségére, az Ő szentségére!
A földi test, amelyből kiszállt az Isteni Én, - itt a Földön, megvilágosult szellemként folytatta útját. Erről leírások, dokrímák nincsenek! Tehát a kereszthalált nem Én, nem az Isteni Én, nem a Szeretet,- hanem mint ember halt a kereszten. Az Isteni Én megváltotta magát, és harmadnapra feltámadott,- Új Ént, és ezáltal küldetést lehelt Belém, hogy beteljesítse feladatát. Ez az Én, - már nem Jézus a megváltó, - hanem mint Mester teljesítette, és adta tovább vállalt feladatát, az Ő dicsőségére! Ámen.
(2008. január 23.)



Atyám 
képmásárára teremtett benneteket emberek, de ti egy elferdített képet láttok róla! őt okoljátok minden rosszért, mindenért, ami az életben veletek megtörtént.

a cél a megtagadás, és az elme felül helyezése.
úttalan utakat jártok, és elfogyott a remény. nem hozzám fordultok, nincs meg a belső béke.
a rohanás, a pénzszerzés vette át a vezető szerepet.
a föld kimozdult, és nem bírja már a rajta lévő terhet.
vannak olyan emberek, akik sokat tesznek a földért és a lelkekért, de ez még mindig kevés, mert az arány eltorzult. a többség megtagadja istenét, szavakba önti imáit, - elhadarja. nincs benne a szív, az alázat, a felemelkedett jóság, - bűnben él!
én jézus, atyám fia, emiképp cselekszek.
a vallást felül emelem!
nem a templomban eltöltött idő a fontos, hanem amit önmagadban töltesz el, és közel kerülsz hozzám, az én szívemhez!
amikor megérted életem.
amikor megértést kapnak szívedben tetteim, alázatos imáim, és példabeszédeim, ami cseppet sem kérkedő vagy lázító, - igazságra törő!
egy gyermek, akár fiú, avagy lány, - ha atyja igazságát hirdeti, mert azt a magáénak vallja, - az megszentelt igazság!
évszázadok óta bűnben éltek. bennem reméltek, de törvényeimet semmisnek tekintitek! hol van a szív szeretet, és az emberi alázat?
amely nem csúszásban, mászásban merül ki, és annak fogalmában, hanem a felemelkedett lélek alázatosságában.
oly kevesen tudtok erről, és élitek ezt a minőséget.
jézus a szívekben él, krisztusi erő, krisztusi mag!
krisztus szívébe zárta őt, és önmagát adva, tette élhetővé magát a világban. az ő világában csend van, és szeretet! csendes szavak, amelyeket a világ bűne nem mételyez meg. ide is eljut a fertő, de fölül emelkedik a szellem, és lélek, mert felismeri a gonoszt.
a gonosz másra buzdít! arra hogy magadnak élj.
ne uradat szolgáld és őt tedd az első helyre, hisz ha egyesülsz vele istenivé válsz, - és így a gonosz kevésbé kísért. ő arra sarkal, - magadért tégy. mert te vagy az isten, a mindenható, hiszen a földön élsz!
tanításaimban benne foglaltatik, példabeszédeimben kiválóan példázom a gonosz tetteit. mit, miről, hogyan tudod felismerni őt. de nemcsak a tettek gonoszak, hanem a szavak is hamisak. hamis szavakkal bántjátok egymást, egymás szívébe tőrt dobáltok.
hol van az akarat, hol van a szeretet, hol van a szeretetre, az elfogadásra képesség egysége?
beszélek, beszélek, de oly kevesen hallják hangom.
a kevesek közül is egy - két kiválaszt, meghallgat engem.
továbbadja igém, de nem emiképp él!mert élni nem könnyű ebben a világban, talpon maradni még nehezebb!
hogy megálld a helyed, és befogadd a szívem, amely maga a megszentelt szeretet, - az a gond, ez nem megy néktek emberek!
ámen.

(2007. nov. 2.)





Jézus a szívekben él.
A te szívedben is élek. Most újra hallod hangom, érzed a szeretetem.
Engedd magadban szétáradni a békét, és zárd el kavargó gondolataidat.
Ne hagyd magad kimozdítani ebből az egyensúlyból.
Vagyok, Aki Vagyok, Atyám Házából való.
A törvénynek ellent mondok, és Új Törvényt állítok! 
A Végidőben megszaporodnak a problémák. A Föld atmoszférája változik.
A ti energetikai rendszeretek is jelentős változásnak van kitéve.
Tehát, ezek összességében megviselik a fizikai szervezetet, az idegrendszert, és minden egyes sejtet. Gondold meg, mekkora kapacitással kell dolgozni a szervezetednek, hogy minden egyes sejtet átalakítson, és magasabb rezgésszintűvé minősítse át.
Testetekben ezért vannak fájdalmak a jelen időben.
A megtapadt és kiöregedett sejtek helyett, új sejt információt áramoltatunk.
Ami fájdalommal jár, hiszen a réginek ki kell szakadnia a helyéről, hogy átadja a helyét az újnak.
Minden egyes sejt egy információt takar, és a sejt pusztulása után is átadja az információt a többi sejtnek, és együtt rezegnek.
Itt a lelki tényezők is hatnak. Hiszen minden meghibásodott sejt, takar egy feldolgozatlan emléket, élményt, amit sejt szinten nyomtál el magadban. Ennek kioldása, ha nem vagy tudatos, nem a legkellemesebb élmények, megtapasztalások közé tartozik.
A mai embernek két lábbal kell állni a Földön, hogy életben maradjon, és közben illik hallani Isten szavát, kérését és utasítását!
Ez a hang belülről szól!
Mikor már elég tiszta lelked magja, meghallod a csendes szavakat, amelyek a nyugalomban áradnak szét benned.
Az emberek többsége a külső hangokat, zajokat hallja meg, és ezt képes befogadni.
A különböző tanítók és mesterek is e képen cselekszenek.
Nem a belső, hanem a külső tanítás befogadására buzdítják az embereket.
Nem a Jézusi út számukra a célra vezető!
Példabeszédnek használják, de életükben nem azt valósítják!
Két életet egyszerre nem élhetsz! 
Ha önmagad vagy, önmagadért kell, hogy élj! 
Önmagadat kell, hogy mutasd meg a társadalomnak, nem lehetnek ellentétek!

Nem lehet olyan, hogy a tanítás alkalmával példabeszédet alkalmazok és elhitetem én is úgy élek. A megszentelt valóságban pedig teljesen más képtárul fel rólad.
Istent nem lehet becsapni, nem mehetünk el már hazugságok mellett.
A tanítók tömegeit kénytelenek vagyunk vizsgáztatni!
Mit remélsz, hogy élsz, mit hirdetsz és ekképp cselekszel? 
Nem mindig a járt, a kitaposott út a követendő!
A mai világban sok küldöttem lép elő a Világ számára ismeretlen ötletekkel, és életekkel. 
Új utat, az Új Világot építik.
Ők az Én szőlőskertem munkásai!
Ezeket a szőlőtőkéket biztos Alapokra helyezem! 
Előtte bizonyítaniuk kell, a megbízhatóság és kiállás irányában, - helyt kell állniuk. Csak biztos alapokra helyezhetem Egy - Házam!
Ők az Én embereim, Én ő bennük megnyilvánulok!
Ez az út eltér a többitől.
Hiszen az Új Jövő, egy teljesen más valóságból épül fel.
Ezek az emberek már sejt szinten is mások lesznek. Nem kötődnek annyira a földi javakhoz, különös értelemmel bírnak.
Megtöltelek benneteket Fényemmel és Áldásommal, mely munkál bennetek, megszépíti életetek.
Ámen.
(2007. május. 1.)


az én utam, a te utad

Lelked szavát a csendben találod meg.
Amikor nem gyötörnek ártó gondolatok, mikor egy vagy Velem! 

Mikor a Belém helyezett bizalom örök és megingathatatlan! 
Az Örök Egység Forrása vagy, amely egy tőből fakad, a Szeretetből. 
Az Enyéimnek hirdetem: - Én Vagyok az Út az Igazság és az Élet! 
Aki Bennem és Általam magában megtalálja, azé az Örök Élet!
A mai világban társtalanok vagytok, és ez a társtalanság súlyos nehezékkel nyomódik rá lelketekre, bélyeget nyom. A fájdalom, a kitaszítottság bélyegét, és ezzel a pecséttel élitek legtöbben életetek.
Miért van társ, ha társtalan vagy?
Hol van a szeretet, a megnyugvás érzése, a Belém helyezett bizalom?
Én a szívekben élek. 
A csendes szívekben, tettekben, amit a Belém helyezett cselekedetek, hit által válthattok valóra!
Az Én Utam, a te utad!
Aki Engem választ, az Én Igéim szerint él, azt előtérbe helyezem, életében irányt mutatok. Ez az irány általában eltér a megszokott iránytól, hiszen nem azért vagytok ti emberek, hogy egymást kövessétek, hanem azért hogy az Én Utamat járjátok!
Csendes szívekben élek, az Én szeretetem soha nem kérkedő. 
Csendben is lehet ugyanúgy szeretni, mint rajongva, ujjongva.
Aki az Én Utamat válassza, nem könnyű az élete. 
Meg kell vívnia önmaga csatáját, míg az Ego háttérbe kerül. 
A környezete csatáját, és kiközösítését.
Különcnek tarthatnak, együgyűnek, (hiszen most más a trendi) és azt követni kell.
Az elvonult ember, egy bölcs és beépíthető szemléletet állít fel.
Azok az emberek, akik a társadalom örök körforgásában ide - oda rohanva élnek, ezt a szemlélet módot és egyetemes bölcsességet, rálátást képtelenek elsajátítani! Nem tudják beépíteni életükbe, és ezért inkább megtagadják, az élet egyszerűbb oldalát válasszák.
Az út az önmegismerésen keresztül vezet!

Nem kívülről befelé kell építkezni, hanem belülről kifelé, ez már egy régi igaz mondás.
Amit kívülről építesz befelé, az előbb utóbb összedől, hiszen nincs biztos alapokra helyezve!
A megélés és a beépítés mindig a hitet erősíti! 
Nem mástól, magadtól kell hitelesnek válnod! 
Míg a bentről kifelé haladó munkát, erős hit, és bizalom építi fel.
Nem mondom, hogy itt nincs megingás, sors vesztettség.
Isten határtalan kegyelme a legüldözöttebb embert is kiszabadítja a bajból.
Az alagút végén meglátod a Fényt. A te saját tapasztalatod, megélésed által látod meg.
Nem azért mert megmutatták.
Sokan úttalan utakat jártok. Akihez nem ér el a Hangom elveszik a sűrűjébe, mert a saját hangját sem hallja meg, - hisz nem tudok rajta keresztül megszólalni.
Testvéreim vagytok, gyermekeim vagytok. 
Úgy szeretlek benneteket, mint az Atya a gyermekét, csak a legjobbat akarja. 
Bár idelenn ebben az elzárt földi valóságban, a jó fogalma relatív.
Örök Életet akartok?
Örök körforgást?
Ki mint hite szerint, és érdeme szerint.
Nem hagyom az Enyéimet bántani, a feladat elvégzését megjutalmazom. 
Most a megmérettetés ideje következik! 
Egyházam, - Egy- Ház lesz! 
A szeretet vallását közvetíti híveim felé! 
Itt már nincs mellébeszélés, nincsenek hamis szavak!
Az ember néha elér tűrőképessége határához, és azt hiszi, most elég,- elfordul Istentől. Aztán rájön, hogy nem tud már nélküle élni, hogy úgy kell neki, mint egy szelet kenyér.A szeletet mindenki maga válassza ki, és hogy milyent választ az csak rajta múlik! 
Az Én segítségemmel, és Belém helyezett bizalommal, keresztül tudja vinni a Megvalósítás Törvényét.
Isten áldása legyen veletek és kísérjen utatokon!
A hitetek, és a bizalmatok ne fogyjon el!
Ezek az Én Igéim, Jézus.
Ámen.

(2007. április. 30.)



szabadakarat törvénye

Sietve mentek el mellettem. Néha elmormoltok egy imát, és a többség a vesztébe rohan. Emberek, sokan azt hiszitek, hogy papságom bűneitek alól feloldozást szolgáltat.
A bűnt csak Én tudom lemosni, és semmisé tenni! 
Nem azért jöttetek ide a Földre, hogy ne vétkezzetek, hanem azért hogy tanuljatok!
Újra elmondom, hogy elzárt világban éltek, aminek mibenlétét még magatok sem tudjátok. Mindenkiben meg van az Ige, de hogy lelke felemelkedik-e abba a valóságba, ahol megtalálja saját tisztulását, azt csak ő dönti el.
Ez a szabad akarat törvénye! 
Nekem szenteli életét és az Én Törvényeim szerint él, avagy öntörvényű lesz.
Mindnyájan mások vagytok, de ez a másság nem jogosít fel arra, hogy ítélkezz a másik felett!
Ki magasabb, ki alacsonyabb szintekről tértek a földi világba, így tehát az esélyeitek sem egyformák.
Mindent be lehet pótolni, a szellemi megvilágosodás senki számára nem elérhetetlen, lehetetlen. Nem biztos és nincs rá garancia, hogy egy inkarnációs ciklus alatt eléred, de hisz ez az örök körforgás törvénye.
Mi lenne veled, ha csak a jót tapasztalnád, a rosszat elvetnéd? 
Nem tanulnál a hibáidból, nem a tapasztalat beszélne belőled? 
Csak a tapasztalat által éred el a hitet, és erősíted meg azt! 
Honnan tudnád különben, hogy mi a jó és mi a rossz neked?
Mi az, ami előre visz, mi az ami hátráltat?
Az örök körforgás rendszerét nem te szabod meg, hanem egy náladnál magasabb hatalom, egy felsőbb valóság!

Tehát elérkeztünk a csendhez.
A csend országába hányan léptettek be?
Tudtok-e csendben maradni és másokra figyelni?
Meghallod-e amit a másik mond, és te addig csendben maradsz?
Figyelsz rá, megtiszteled figyelmeddel?
Az első időben rám is súlyosan nehezedett a csend, nem hallottam meg a belső hangom, amely Istentől szólt hozzám.
A külvilág zaja és hangja elnyomja a benned kialakult, és megtisztult lelki hangot.
A csendtől nem kell félni, nem bánt!
A csendben meghallod Isten szavát. 
Aki igen alázatosan szólal meg benned, mert ez a hang soha nem kérkedő, soha nem magabiztos!
Halkan szól, megérintve lelked nyugalmát és átjárja azt!
Ebben találtatok Én meg. Én az Úr, aki hordozom és átadom az Igét, mert az Ige Istentől vala, és Én Istentől jöttem, hozzá tartok.
Bűnbocsánatot, csak Általam nyerhettek! 
Csendes önvizsgálat által, Hozzám intézet szavak által, mert benned fut össze minden. 
Nem tudja azt neked megmondani senki, hogy a te lelkednek mi a bűn, és mi ad feloldozást! 
Ezt, hogy meglásd, csak Én általam és Én Velem éred el! 
Tehát, neked kell Én általam saját lelkedet feloldoznod! 
Nem a papságnak, az csak egy liturgia! 
Az új szemlélet, és az Új - Egyházam nem ezeket, a tanokat fogja hirdetni!
Az emberi megtisztulás nem merülhet ki abban, hogy elmegyek a templomba meggyónom bűneimet, áldozok, jobb esetben másnap vagy már aznap bűnös életet élek!
Isten nem ítél! 
Megbocsátó, szeretete határtalan még a leggonoszabb ember irányában is, mert a kegyelemre mindig lehetőség van. 
A bűnbocsánatra mindig van idő és hely ahol alkalmazni, tudod azt! 
Isten szeretete végtelen az emberiség irányában!
Nem mondja, ne kételkedjetek.
Különben hogy tapasztalnál?
Hogy ismernéd meg a valóságot, ha nem kételkednél, nem kapnál, és nem szereznél bizonyságot?
Az emberi elme kételkedik, ezért ember!
A kétely, - a magyar nyelv kiválóan példázza.
Ami eltávolít. Mitől távolít el?
Önmagadtól, az Isteni Énedtől és eredetedtől!
Ezek az Én Igéim Jézus.
Ámen.
(2007. ápr. 25.



A Jézusi kinyilatkoztatások


A lépcső fokát egyenként lehet megjárni. Értelem, és érzelem vezet minden embert!
A Jézusi kinyilatkoztatások újra elfoglalják helyüket a Világban! 
A szó, a kimondott szó, döntő lesz az emberek számára!
Jézus keresztsége alatt több ezer embert megöltek, lemészároltak.
Igéimet elferdítették, felhasználták és bemocskolták.
Jézus a szeretet vallása alatt született és a szeretet vallását hirdeti.
Ki merészel ennek ellenszegülni?
Újra itt vagyok, hogy bizonyságot adjatok.
Kit szolgáltok, a sátánt avagy Engem?
Enyéimet nem engedem bántani! 
Eljött az idő, hogy ti is bizonyságot tesztek.
Van aki, megújította a fogadalmát, van aki elfelejtette.
Akikhez szóltam, kötelességük, hogy tovább adják az Igét.
Most már nem hunyok szemet semmi felett, az Enyéimet kiválasztom és felemelem!
Most sok ember sorsa dől el, így vagy úgy. Ki az, aki részt vesz az átmenetben. Milyen szerepet vállal, és hogyan tudja kellőképpen betölteni a helyét a társadalomban.
Ti egy elzárt világban éltek, és a természet szépségét és kihasználhatóságát, gyógyító, tanító erejét csak kevesen veszitek észre.
Újra vissza kellene térni az ősi gyógymódokra, az ősi kezelési technikákra, megújítva a jelenbe áthozni, és beépíteni a gyakorlatba.
De mindennek alapja, és közvetítője csak Isten lehet! 
Hisz Istenben vala az Ige!
Ebben az időben most nagyon sok a gyógyító, s ki annak vallja magát, - szint vall.
Nem engedem tovább hazugságokra tanítani Népem, butítani és elferdített igazságokat közölni!
A kinyilatkoztatások megszaporodnak és megsokasodnak. Itt sem teszek kivételt! Egy bizonyos szűrőn engedem át ezeket!
Azok az emberek, akik a kinyilatkoztatásokat hallják, még nagyobb támadásnak lesznek kitéve. Egyrészt ember felől, másrészt pedig Én vizsgáztatom őket!
A vizsga, a szív szeretete és az emberi alázat. 
Ki mennyire fogadja be Igéim és aszerint is él, vagy csak közvetítői szerepet játszik, - és az élete falra hányt borsó.
Az utolsó időben nagy lesz az éhínség, a vízhiány, - egy cseppje is aranyat ér.
Erre készítünk fel most benneteket, hogy túlélők legyetek. A kevésből is adni tudjatok.
A szeretet soha nem fogyhat ki tárházaitokból!
Ami fontos lesz, az a föld és a kút.
Akinek van egy darab földje és kútja, az már túlélő, és másoknak is segíthet túlélni. Mert ezeket a dolgokat nem csak azért kapjátok, hogy önző célra használjátok!
Ne essetek bele az internet csodájába , mert semmit sem fog érni!
Két világ közt összekötő kapocs az ember lesz, nem a gép. Így folytatódik az életetek. Van aki, megéri az átmenetet, van aki nem. Lesz akire itt Földön lesz nagy szükségem, mert itt tud a legtöbbet segíteni embertársainak. Lesz aki a fenti valóságban teljesíti be küldetését. Különbözőek vagytok, különböző érték rendekkel rendelkeztek.
Egyet soha nem vethettek el, a szív szeretetét! 
Nem számít ha nincs, és ha nem lesz semmid, a szívedben hordoznod kell a jót, a szeretet vallását, az IGÉT, ami Én Vagyok!
Szeretetemmel megáldalak téged Jézus.
Ámen.

(2007. április. 19.)


a spirituális ébredés kora ez....

A világ, borzasztó nagy átalakuláson megy keresztül.
Bizonyos emberek megméretettnek és elvesznek.
Elvesztik a szellemi nagyságukat, és lelkük befolyásoltságát, elveszik a kontroll.
Atyám házába térj! 
Kérdem Én. - Hányan tudják értelmezni e szavakat?
Az Atyai kéz felemelő, óvó és vigyázó, de egyben felelősségteljes szigor övezi.
 Jó szándék irányítja minden cselekedetét. Van amikor a magad érdekében végig kell menned egy tanulási folyamaton, és félre áll a védelem, az apai kéz biztonsága.

Úgy tud a legjobban védeni, hogy figyel, és nem szól bele a cselekedeteidbe.
Próbára tesz, kihívás elé állít. Ellenőrzi, hogy a tanultak szerint élsz, vagy csak másnak elmondod és nem aszerint cselekszel.
Kapuk nyílnak és záródnak, megmérettetik az ember!
Sorsát ő irányítja, jót vagy rosszat tesz.
De mi a jó és mi a rossz? Relatív.
A karma és Isten Törvénye szerint kiegyenlítődés van, és Egyetemes Egység uralkodik a Földön, a Világegyetemben!
Küldötteim már megérkeztek, és folyamatosan érkeznek a földi világba.
Szót kérnek és kapnak, meghallgattatnak. Ki így, ki úgy.
Ki ékesebben szól, szívhez szólóbban, így marad meg a tudatban.
De egy idő után elvész! Nem azért vész el, mert nem jót cselekedet, nem Igéim szerint élt! A másságától veszik el! A körülöttük élő emberek nem értik meg mi történik vele. Mit akar, hogyan él.
Annyira különbözik tőlük, hogy még a hasonló is kiveti a hasonlót!
A spirituális ébredés kora ez, a megmérettetésé, az alázaté, és a felemelkedésé!
De hogy emelkedhetsz fel szellemileg, ha nem ismered Isten Igéit?
Ha nem ismered meg az emberben meghúzódó Istent?
Ha csak a siker, a munka orientáltság, a pénzszerzés válik fő motivációvá életedben?
Ember ébredj, Új Világ jő! 
A régi megszűnik, az enyészetté válik! A tudatosság kora jő! 
Gondold végig az életed, mi jót és mi rosszat cselekedtél?
Kinek, és mivel okoztál fájdalmat, és bocsánatot kértél?
Magadnak megbocsátottál, vagy évekig hordozod a sebet, az indulatot, amit a fájdalom gerjesztet, - ami utálat tárgyává tesz?
Ember ébredj, más Világ jő, más eszmék ébrednek!
Engedj, enged el a múltat! 
A szívedbe hozd vissza a szeretetet és az elfogadást! 
Nem kell minden embert szeretned, de tiszteletben tartod a másságát!
Elfogadod, hogy mindnyájan egy mozaik darabkái vagytok.
Pontosan illeszkedtek egymáshoz, pontosan megírt forgatókönyv ez.
A baj csak ott van, amikor egy mozaik darab kiesik.
Nagyon nehéz ugyanolyan és ugyanakkora darabot találni, és beilleszteni a képbe. Az Isteni forgatókönyv is így működik.
Erre az időre nagyon sok mozaik darab kiesett, és vagy sikerült a pótlása, vagy a megmaradt mozaik játékosoknak kellett ötszörös túlteljesítést véghez vinniük.
A megmaradt mozaik darabkák megerősödnek, és egységet alkotnak.
Az idők változnak, és új idők jönnek. Az élet viharai elcsitulnak, és minden szépen elrendeződik. A megmaradt mozaik darabkák előjönnek, elkívánják, foglalni hiányzó helyüket.
Hiába már, az kitöltődött az Egység Törvényével!
Ki nehezebb, ki könnyebb keresztúton megy végig.
Ki könnyebben, ki nehezebben húzza a keresztjét.
Ki könnyebb, ki nehezebb feladatot kap.
Az elvégzett feladat mindig az ember milyenségétől függ, a szellemi és a lelki állapotától.
A keresztviselés soha nem tartozott a felemelő feladatok közé.
Isten mielőtt eljövünk erre a Földre, pontosan megméri mekkora keresztet szán nekünk a földi út viselésére, nem méretezi túl, és nem könnyíti meg a sorsod!
A vállalt feladatot teljesíteni illik!
Azt, hogy a másiknak önként segíted vinni a keresztjét, azt saját jó szántadból teszed! Könnyíthetsz a terhén, ahogy ő is a tiéden.
Hányan teszitek ezt gyermekem?
Sokan még a sajátjukat sem bírják el, nem hogy vinni tudják!
A Világosságok Világossága legyen veletek, halljátok és hirdessétek Igéim! 
A kimondott szónak hatalma van, és most már minden ember megmérettetik. „Atyád házába térj!” Élj ezzel a lehetőséggel!
A tékozló fiát is visszafogadta az apa, és legjobban szerette.
Nekem minden ember egyformán fontos!
„Az utolsókból lesznek az elsők”.
Vannak, akik közelebb állnak a szeretetemhez, de azokra nagyobb terhet is mérek
Isten áldását közvetítsétek a nép felé, és a szeretet vallására törekedjetek!
Ámen.
(2007. március 15. )



Jézus: Én az ÚR szólok hozzád!

Újra eljövök közétek. Új Igéket, Új Rendszereket, Törvényeket hozok magammal, amelyek még a világ számára ismeretlenek.
Egyházam,- Egyház lesz! A szeretet vallása alá épül! 
A régit megdöntöm, felszámolom,- a hazugságot, a porhintést eltörlöm! 
Igaz híveket kívánok toborozni, akik az Új Világ felépítésében segédkeznek és tesznek!
A jövő megírt, és áldott.
Áldott, mert egy Isteni Terv szerint működik! 

Új tanokat kell hirdetni!
A régi vallás butít, és lázít!
Nem lázadókra és birkákra van szükségem, hanem tudatos, megmívelt emberekre, lelkekre. Akik nem számításból, hanem tiszta szívük sugallatából teszik a dolgukat, érzik a helyüket a társadalomban!
A régi tanok hamisak,- az egyház sok esetben gúnyt űz a példabeszédeimből, elferdíti a dolgokat. Másképpen magyarázza el a történéseket, és másféle vonatkozásban fordítja le az eljövendő eseményeket!
A cél a megfélemlítés! Mert aki fél, az átadja a hatalmat egy nálánál magasabb erőnek. Ők többnyire ezt akarják kihasználni és átvenni.

Küldötteken keresztül hangzik fel Hangom és Igéim.

Emberi szavakkal, emberi léptékkel és elérhetőséggel szólok hozzátok. 
Az Ige, - Atyám Házából való! 
Én megnyilvánulok és köztetek járok. Emberi, Ember-Isteni testet öltök. 
Ez a testet öltött test, - rendet tesz, mert a mai világban rendetlenség, káosz uralkodik! Atyám, hozzásegít Engem, - környezetem Ő míveli!
Tartós lesz a káosz, a földrengés, világégés lesz.
Az Igazak megmenekülnek és Atyám Házába térnek.
Új Rendet alapítanak, - alakítanak, amelynek célja az Új Világ, - Az Aranykor eljövetele.
Kevesen maradnak, az Igazak maradnak,-REND lesz!
Katonaságot szervezek, toborzok, - ők a Rend Őrei lesznek. 
Nem engedem, hogy híveimnek bántódása essék, - ők felelnek ezért. 
Egységes kormányt, új szemléletet akarok a szeretet vallására felállítani, és Egy Istenhitet, Igaz Istenhitet létre hozni.
Én a Földön fogok járni, de célom már nem áldozat!
Nem áldozat hozatal és vitel.
A megváltás most másképpen történik!
Bármilyen lehetetlen, és hihetetlen, de csodák vannak, és lesznek mióta világ, a világ. 
Az Én léptem és tettem, a csodák közé tartozik, bár ez kellene hogy természetes legyen! 
Úgy élj és azt tedd a másikkal, amit szeretnéd, hogy veled is tegyenek!
Ezek Isten Igéi és az Ige Én Vagyok!
Vagyok, aki Vagyok, Atyám Házából való.
Vidd az Igazak hírét gyermekem, hisz ez a te feladatod!
Ámen.

(2007. február.26.)
Lejegyezte belső HANG útján: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin




MI ATYÁNK ÉS ANYÁNK!
Te, ki túl rajtunk és bennünk vagy,
Szenteltessék meg a te neved a kétszeri hármasságban!
Jöjjön el a Te országod mindenkihez
Békességben, Szeretetben és Igazságban.
A Te szent akaratod teljesüljön
Úgy a földön, mint a mennyben is.
Add meg nékünk naponta
a Te szent kenyeredet és élő borodat, és
ahogy mi tökéletesítünk másokat,
Úgy tökéletesíts minket a Te igazságodban.
Ajándékozz meg minket a Te jóságoddal,
Hogy mi másokkal ugyanazt tehessük.
A kísértés óráiban szabadíts meg minket a gonosztól,
Mert Tiéd az ország és a hatalom és a dicsősség.
Mindörökkön örökké.


Föld Anyátokhoz pedig ekképpen imádkozzatok: (részlet Edmond Bordeaux Székely: ESSZÉNUS BÉKE EVANGÉLIUMÁBÓL)

"Mi Anyánk, ki a Földön vagy,
szenteltessék meg a Te Neved.
Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod,
Miként Te benned, azonképpen bennünk is.
Ahogyan mindennap elküldöd a Te angyalaidat,
úgy küldd el őket hozzánk ma is.
És bocsásd meg a mi bűneinket,
miképpen mi is jóvátesszük mind azt,
amit ellened vétkeztünk.
És ne vígy minket a betegségbe,
de szabadíts meg minden rossztól,
mert tiéd a Föld, a test és az egészség.
Ámen."