2012. május 17., csütörtök

Válaszd ki magad a sorsodat



Vadim Zeland: Válaszd ki magad a sorsodat!

„Mint minden ember, bizonyára Ön is boldogságra vágyik és jólétben akar élni, lehetőleg stressz, betegség és sorscsapások nélkül. De sajnos úgy tűnik, mintha az életnek más tervei lennének velünk, hiszen úgy sodor bennünket, mint a megáradt folyó egy papírhajót. A boldogság keresése közben bizonyára Ön is elindult már több jól ismert ösvényen, de vajon mit tudott elérni a hagyományos világnézet keretei között?”   (7. old.)
„Az átsiklózás rendkívül hatékony módszer a valóság irányítására. Segítségével Ön is saját kezébe veheti sorsa irányítását és akár a lehetetlent is elérheti. De nem csodákról vagy varázslatról van szó: győződjön meg Ön is arról, mennyivel csodálatosabb az ismeretlen valóság, mint bármelyik más, titokzatos út.”  (7. old.)
„Számtalan csatát vívtak már az igazság értelmezéséről, de az egyetlen tény, amely túlélt minden elméletet, így hangzik: az elméletek a sokszínű valóságnak csak egy-egy árnyalatát ábrázolják.”  (21. old.)
„ A döntése meg fog valósulni. Azt kapja, amit választ. Bármely világnézet mellett döntsön is, az igazság az Ön oldalán fog állni. És a többiek vitatkozni fognak Önnel, mert Önnek is igaza van.”  (21. old.)
„Egyetlen lehetőség van arra, hogy a valóság jelenségeinek sokszínűségét és sokrétűségét valamennyi tudományággal összhangban magyarázzuk, mégpedig az, ha elfogadjuk: a sokrétűség és változatosság világunk egyik alapvető tulajdonsága.”   (23. old.)
„Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a mozgás valamennyi lehetséges pontja egy adatmezőben tárolódik, amelyet változat-térnek nevezünk. Ez a változat-tér magába foglal mindent, ami volt van és lesz.”(24. old.)
„A változat-tér egy teljesen anyagi alapú adatszerkezet. Ez a végtelen adatmező magába foglalja minden egyes jelenség valamennyi változatát, ami csak megtörténhet.”  (24. old)
„A tér minden pontján létezik ennek vagy annak a jelenségnek egy változata. Mindenváltozat egy forgatókönyvből és egy színpadképből áll. A színpadkép az adott jelenség külsődleges jellege, a forgatókönyv pedig az a mód, ahogyan a jelenség az anyagban mozog.”  (25. old.)
„Elméletileg az emberi létezés forgatókönyveinek és színpadképeinek a száma nincs behatárolva, miután a változat-tér végtelenül nagy. Egy tetszőleges, jelentéktelen változás hatására az egész sors megváltozhat. Az ember élete okok és következmények láncolatából áll. A változat-térben egy következmény nem lehet messze az okától. Így követik egymást az okok és következmények, és így alkotják a sors részlegei az ember életvonalát. Az adott vonalon elhelyezkedő részlegek forgatókönyvei és színpadképei többé-kevésbé hasonlóak. Az ember élete egyformán folyik, addig a pillanatig, amikor bekövetkezik egy esemény, amely megváltoztatja a forgatókönyvet és a színpadképet. Ekkor a sors irányt vált és egy másik életvonalon indul el.”  (25. old.)
„A valóság éppen azért annyira változatos, mert a változatok száma végtelen. Egy tetszőleges pontból okok és következmények láncolata indul ki. Ha egyszer kiválasztottunk egy ilyen kiindulási pontot, eljutunk a valóságnak ehhez vagy ahhoz a jelenségéhez. Azt is mondhatjuk, hogy a valóság az életvonal szerint alakul, mégpedig mindig a kiválasztott kiindulási pontnak megfelelően. Mindenki azt kapja, amit választ. Valamennyiünknek joga van választani, mert a változatok végtelensége már adott. Senki sem tiltja meg, hogy az ízlésünknek megfelelő sorsot válasszunk. A sorsunk irányítása csak és kizárólag a választásunkon alapul.”  (26.old.)
„Bárhogy legyen is, az ember a tudatán keresztül alakítja a sorsát. A gondolat erejének kisugárzása hatására anyagi formában valósul meg egy lehetséges változat. Teljes joggal vonjuk le ezt a következtetést, hiszen a valóság valóban a tudatunk által meghatározott formában nyilvánul meg előttünk.”   (29.old.)
„Megszámlálhatatlan sokaságú élő szervezet létezik világunkban, és minden egyes élőlény kiveszi a részét a valóság alakításából. Minden élőlény gondolati kisugárzása saját jellemzőkkel rendelkezik.”  (30. old.)

„minden lény rendelkezik tudattal és ezzel alakítja a saját világát. azt is mondhatjuk, hogy a világon minden magában hordozza isten egy részecskéjét és ezen a módon vezérli isten az egész világot.”   (31. old.)

„Minden ember a saját életvonalát követi, ugyanakkor minden ember ugyanabban avilágban él. Az anyagi világ valamennyiünk számára ugyanaz, de minden egyes ember a maga egyéni módján érzékeli.”   (31. old.)
„Az anyagi természet minden megnyilvánulási formája hatóerő alapon nyugszik.
Az erőmező az elsődleges, minden egyéb fizikai megjelenési forma másodlagos.”  (31. old.)
„Elegendő, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az ember gondolati ereje anyagi természetű. A gondolati hatóerő  nemcsak az ember saját fejében kering, hanem ki is terjed a térben és kölcsönhatásba lép a környező erőmezővel.”  (31. old.)
„Egy ember életkörülményei nemcsak a tényleges cselekvése hatására alakulnak és változnak, hanem a gondolati jellege alapján is. Ha ellenségesen tekintünk a világra, a világ is ugyanúgy fordul felénk. Ha valaki állandóan az elégedetlenségét hangoztatja, az idővel egyre több okot fog rá találni. Ha a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkat az ellenségeskedő hozzáállás jellemzi, a világ is a legrosszabb oldalát fogja mutatni.
Ez fordítva is igaz: a kedvező, a valóságnak megfelelő hozzáállás hatására az életünk is kedvező irányba fog változni. Az ember azt kapja, amit választ. Ez a valóság, akár tetszik, akár nem.”   (32. old.)
„Amíg a gondolataink többé-kevésbé egy bizonyos irányba haladnak, ugyanazon az életvonalon maradunk. Amint azonban valamilyen módon megváltozik a valósághoz való hozzáállásunk, a gondolati kisugárzásunk jellemzői is megváltoznak, és a világunk rétegének az anyagi megvalósulása egy másik vonalon fog továbbhaladni. Ott aztán más forgatókönyv szerint alakulnak az események, mégpedig a mi kisugárzásunknak megfelelően.”  (32. old.)
„Ha valakinek valamilyen okból már nem tetszik a forgatókönyv, elkezd harcolni, hogy megváltoztassa. Ha közben akadályokba ütközik, általában rögtön rosszkedvűvé válik és érzéketlenségbe süllyed, és a gondolati kisugárzása olyan pályára kerül, ahol még nagyobbak az akadályok. Az élet ilyenkor alaposan kizökken a kerékvágásból.”  (33. old.)
„Ha bajokra irányítja a gondolatait, akkor az élete is tele lesz gondokkal. A tetteivel meg akarja változtatni a jelenlegi életvonalán kialakult helyzetet, de nem tudja megváltoztatni a változat-tér forgatókönyvét. Csak arra van lehetősége, hogy egy másik forgatókönyvet válasszon. Ha megpróbálja megváltoztatni a forgatókönyv kellemetlen részeit, ezzel arra irányítja a figyelmét, ami nem tetszik Önnek. Ebben az esetben is meg fog valósulni a választása, ugyanis azt kapja, amit nem akar.”   (33. old.)
„Egy adott életvonalon belül nem lehet megváltoztatni dolgokat.” ( 33. old.)
„Természetesen nem lehet egyszerűen varázsütésre átlépni egy másik életvonalra, ahol minden az elképzeléseink szerint alakul. Nem minden gondolat valósul meg és nem minden vágy teljesül. Nem a gondolatok tartalmáról van szó, hanem inkább a jellegükről. Egy álom vagy vágy  még nem választás. Minden álom szertefoszlik.”  (33. old.)
„A változat-tér minden ember számára végtelen számú életvonalat tartalmaz. Semmi szükség rá, hogy hadakozzunk a sorsunkkal, hiszen jogunk van arra, hogysorsot válasszunk. A nehézségünk csak és kizárólag az, hogy nem tudjuk, hogy ezt hogyan tehetjük meg. A világ megmutatkozik előttünk a maga végtelen sokszínűségében, mintha arra teremtődött volna, hogy minden igényt kielégítsen. Mindenki mindent megtalál, amire csak vágyik.”   (34. old.)
„Az idealizmus (eszmeiség) például azt állítja, hogy a világ az csak látszat és úgy tűnik, a világ is osztja ezt a nézetet. A materializmus (anyagelvűség) az ellentétét állítja és a világnak ez ellen sincs kifogása. Az emberek vitatkoznak, megpróbálják kölcsönösen rákényszeríteni a másikra a saját világnézetüket és a világ szemmel láthatóan mindenkinek igazat ad. Nem csodálatos? A változat-tér hozza létre az úgynevezett látszatokat, és a fizikai megvalósulása jelenti az anyagi világot. Mindig azt kapjuk, amit választunk.” (34. old.)
Összefoglalás: A valóságnak végtelen sokaságú megnyilvánulási formája van. A világ egyik legfontosabb jellemzője a változatok sokfélesége. A minták mindössze a valóság egyik megnyilvánulási formájának a jellemzőit ábrázolják. A tudományágak a valóság megjelenési formáinak egy-egy kiválasztott szempontján alapulnak. A választásunk mindenképpen megvalósul. Azt kapjuk, amit választunk. A változat-tér adatmezője tartalmaz mindent, ami volt, van és lesz. Minden változat egy forgatókönyvből és egy színpadképből áll. A teret részlegekre, a részlegeket pedig változatokra lehet osztani. Minél nagyobb a távolság a két részleg között, annál nagyobbak a változatok közötti különbségek. A megközelítőleg hasonló tulajdonságokkal rendelkező részlegek életvonalat alkotnak. Az anyagi megvalósulás úgy mozog a térben, mint egy összesűrűsödött csomó.  A gondolat erejének  kisugárzása hatására anyagi formát ölt egy lehetséges változat. A szervezet hozzájárul ahhoz, hogy az anyagi megvalósulás formát öltsön. Ha egy kisugárzás fő jellemzői megváltoznak, bekövetkezik az átlépés egy másik vonalra. Nem változtathatjuk meg a forgatókönyvet, de választhatunk egy másikat. Nem kell harcolni a boldogságunkért; a tetszésünk szerint választhatunk ki egy változatot.” (39.old.)
AZ INGÁK
„Azok az embercsoportok, akiknek a tudati irányultsága megegyezik, azonos jellegű hatóerővel rendelkező adatszerkezetet teremtenek – az úgynevezett ingákat. Ezek a szerkezetek önálló életre kelnek és alávetik az embereket a törvényeiknek.
Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy az inga érdekeinek megfelelően kénytelenek cselekedni. Hogyan lehet felébredni ebből a mély káprázatból? Tartson távolságot.” (41.old.)
„Az ember akkor adja le az ingának a tetterejét, amikor a gondolati energiái együtt rezegnek az inga lengési rezgésszámával. Ehhez nem feltétlenül szükséges tudatosan az ingára irányítani a gondolatokat. Valamennyien tudjuk, hogy az ember gondolatainak és cselekvéseinek jelentős része a tudatalatti területén zajlik le és az inga ki is használja az emberi léleknek ezt a sajátosságát. Még azt is sikerül elérnie, hogy ne csak a követői erejéhez jusson hozzá, hanem az ellenfél erejéhez is.„  (53. old.)
„Az inga egyik legkedveltebb módszere, amellyel megszerzi az emberek energiáját, hogy kibillenti őket az egyensúlyukból. Ha pedig valaki elveszítette az egyensúlyát, elkezd az ingával összhangban rezegni és így az ingát táplálja az energiájával.”   (54.old.)
„Az inga sok szállal mozgathatja a bábjaivá tett embereket és ezek közül a legmegbízhatóbb a félelem – a legősibb és legerősebb érzés. Mindegy mitől félünk, ha ez a félelem kapcsolatban áll az inga valamelyik témakörével, akkor átadjuk neki a félelem szülte hatóerőt. A gondok és nyugtalanság már gyengébb szálak, de még mindig elég hatékonyak. Ezek az érzések nagyon megbízhatóan rögzítik a gondolat erejének hullámhosszát az inga lengésével összhangban. Ha az embert nyugtalanítja valami, nagyon nehezére esik bármi másra figyelnie.” (55. old.)
„Az emberek általában egyformán válaszolnak a rossz, külső hatásokra. A rossz hírek elégedetlenséget  váltanak ki, a riasztó hírek nyugtalanságot, a sértések ellenségességet és így tovább. Az önműködővé vált viszonzásaink lényegében azonnal beindítják az erőbekebelezés folyamatát – például az a szokás, hogy a jelentéktelenebb híreknél is felizgatjuk magunkat, engedünk a beugratásnak, összességében tehát, hogy rosszul válaszolunk a lehúzó tartalmú hatásokra. Az emberek tudják ugyan, hogy a rossz gondolatok és tettek semmi jót sem eredményeznek, mégis újra és újra elkövetik ugyanazt a hibát.”   (56.old)
„ Az emberek szokásai így nehézségeket hoznak létre, amelyek teljesen értelmetlen tettekre késztetnek. Mégis nagyon nehéz leküzdeni őket, mégpedig azért, mert amegszokás látszatát keltik. Az ember sokkal inkább megbízik abban, amit már régóta ismer és minden új dolog aggodalmat vált ki belőle. A régi, megszokott dolgok már beváltak: olyanok, mint egy régi párnázott karosszék, amelybe az ember beleveti magát a jól végzett munka után.”  (57.old.)
„Az új dolgok sokkal kevésbé kapcsolódnak ezekhez a fogalmakhoz, ezért nagyon sokáig tart, amíg ugyanígy belénk ivódik egy új szokás.”  (57.old.)
„Gyakran előfordul, hogy valaki fellázad, és nyíltan szembeszáll a nyomasztó ingával. Az ilyen párviadalban az ember mindig vereséget szenved, mert az ingát csakis egy másik inga győzheti le. Az ember önmagában semmit sem tud elérni. Ha valaki felhagy az engedelmességgel és belekezd ebbe a harcba, a rendszer legjobb esetben kitaszítja, rosszabb esetben felőrli. Azt a követőt, aki odáig merészkedik, hogy vét az inga által felállított szabályok ellen, törvényen kívülinek nyilvánítják. A külvilág előtt a cselekvését ítélik el, pedig valójában nem azzal követett el vétket, amit tett, hanem azzal, hogy már nem bocsájtja a tetterejét az inga rendelkezésére.”  (57. old.)
„Az ingák nemcsak a követőiktől tudnak erőt rabolni, hanem az ellenségeiktől is. Az erő elvesztése azonban messze nem a legsúlyosabb következmény: ha az inga eléggé romboló hatású, az ember sorsa rossz irányt vehet, és a jóléte is veszélybe kerül.”   (58.old.)
„Az ember nem akarja, hogy kellemetlen dolgok történjenek vele, mégis mindig ugyanannak a kétféle visszahatómintának az egyike szerint cselekszik. Ha nem érinti meg mélyebben a dolog, nem szentel neki különösebb figyelmet és gyorsan elfelejti. Ha pedig felbosszantja vagy megijeszti, amit hall, tehát bevésődik a szívébe vagy lelkébe, akkor az inga hurokja elfogja a gondolati hatóerejét és a saját hullámhosszára hangolja.”  (58. old.)
„Ha dühösek leszünk, bosszankodunk, aggódni vagy félni kezdünk és hangot adunk azelégedetlenségünknek, ez más szóval azt jelenti, hogy önként a visszahúzó inga hullámhosszán sugározzuk ki a gondolati hatóerőnket. Ez a hatóerő azonban nem csak az ingát éri el: a gondolat erejének mutatói olyan irányban változnak, hogy az ember pontosan olyan életvonalra kerül, ahol bőségesen jelen van mindaz, amit valójában épp el akar kerülni.” (58.old)
„Ha az ember gondolati ereje egy bizonyos hullámhosszon összpontosul, a sorsa is egy annak megfelelő életvonalra helyeződik át.  Az inga ebben az értelemben azért játszik visszahúzó szerepet, mert hurokja segítségével az adott hullámhosszon rögzíti a hatóerőt.”  (59.old.)
„Minél erősebb a vágyunk, hogy elkerüljünk valamit, annál nagyobb az esélye, hogy megkapjuk. Tevékenyen harcolni valami ellen, amit nem akarunk, valójában azt jelenti, hogy öntudatlanul is azon igyekszünk, hogy a kérdéses dolog megjelenjen az életünkben. Még csak tenni sem kell semmit ahhoz, hogy egy kedvezőtlen életvonalra kerüljünk át. Bőségesen elég, ha elutasító erőt sugárzunk ki, amelyet a megfelelő, szintén elutasító érzelmekkel fűszerezünk.” (59. old.)
„Mindenütt olyan dolgokba ütközünk, amelyeket tudatosan nem akarunk, tehát gyűlölünk, lenézünk vagy amelyektől félünk. Másrészt van egy sereg olyan dolog is, amit legszívesebben ugyancsak elkerülnénk, de pillanatnyilag nem aggódunk különösebben miattuk. Ilyen dolgokkal nem is fogunk szembesülni. De amint elkezdünk gondolatban foglalkozni egy kellemetlen eseménnyel, erős elutasítást fogunk érezni vele szemben és ez az érzés rögzül is bennünk. Ilyen esetekben semmiképpen nem fogjuk tudni elkerülni, hogy a kellemetlen esemény megjelenjen az életünkben.”  (60.old.)
„Egyetlen lehetőségünk van arra, hogy távol tartsuk az életünktől a nemkívánatos eseményeket. Ennek az a lényege, hogy ki kell szabadulnunk annak az ingának a hatása alól, amely rabságban tartja a gondolati erőnket, és a jövőben nem szabad engedni a beugrató játszmának. Azaz nem szabad beszállnunk a játékba. A visszahúzó inga hatásától kétféleképpen lehet megszabadulni: vagy kitérünk előle vagycsillapítjuk.”  (60.old.)
Harcolni az inga ellen teljesen hiábavaló. Ahogy már mondtuk: ez a harc azt jelenti, hogy erőt adunk neki. A siker első és legfontosabb feltétele, hogy fel kell hagyni az inga elleni harccal. Minél nagyobb erővel fordulunk a számunkra gondot  okozó inga ellen, annál több erőt rabol tőlünk.” (60.old.)
„Senkinek sincs joga bármit is bírálni vagy megváltoztatni ezen a világon.” (60. old.)
„De ha elismertük, hogy az ingának is joga van a létezéshez, nekünk is jogunk lesz rá, hogy kitérjünk az útjából és ne engedjünk a befolyásának. A legfontosabb, hogy ne dobjunk neki kesztyűt, ne bíráljuk, ne bosszankodjunk rajta és ne foglalkozzunk vele, mert ezzel mi is beszállunk az inga játékába. Épp ellenkezőleg: teljes nyugalommal elfogadjuk, mint egy elkerülhetetlen, visszahúzó tényezőt és azután figyelmen kívül hagyjuk. Ha bármilyen formában is kimutatnánk az iránta való ellenszenvünket, csak a tetterőnkkel fizetünk ezért.  (61. old.)
„A legtöbb ember csak homályosan sejti, mit akar, de mindenki pontosan tudja, mit nem akar. Miközben arra törekszenek, hogy elkerüljék a nemkívánatos dolgokat és eseményeket, sokan úgy cselekszenek, hogy pontosan az ellentétét kapják meg. Ahhoz, hogy szakíthassunk valamivel, először el kell fogadnunk. Az „elfogadás” itt nem azt jelenti, hogy átadjuk magunkat neki, hanem elismerjük a létjogosultságát és nem foglalkozunk vele tovább. Elfogadni és szakítani annyit jelent, hogy átengedünk magunkon valamit, majd búcsút intünk neki. Elfogadni és engedni ezzel szemben azt jelenti, hogy átadjuk magunkat valaminek, ami gyökeret ereszt bennünk és ezután próbáljuk felvenni a harcot ellene.” (61.old.)
„Ha engedjük, hogy rossz gondolatok ébredjenek bennünk olyan dolgok hatására, amelyeket nem kedvelünk, pontosan ezek fognak megjelenni az életünkben.”  (61.old.)
„Tehát semmi jelentősége, hogy szeretünk-e vagy utálunk-e valamit. A helyzet ugyanis az, hogy ha a gondolataink olyan dolgok körül keringenek, amelyek érzéseket váltanak ki belőlünk, a gondolati erőnk egy adott hullámhosszra áll be, és így az inga felszívja. Ezért pontosan arra az életvonalra kerülünk, amelyen nagy jelentőséget kap a gondolatainkat foglalkoztató dolog.
Ha nem akarunk szembetalálkozni valamivel, egyszerűen ne gondoljunk rá. Ha nem foglalkozunk vele, el fog tűnni az életünkből. Valamit száműzni az életünkből nem azt jelenti, hogy ellenszenvvel fordulunk felé: egyszerűen nem figyelünk rá. Harcolni ellene annyit jelent, hogy jelentőséget tulajdonítunk neki az életünkben és igyekszünk elkerülni. Valamire nem figyelni azt jelenti, hogy egyáltalán nem teszünk semmit vele kapcsolatban és így meg is fogunk tőle szabadulni.”  (62.old.)
„Első pillantásra lehetségesnek tűnhet úgy megszabadulni a nemkívánatos ingák hatásától, hogy az ember áthatolhatatlan falat épít önmaga és a világ közé. Ám ez csak látszat. Elszigetelődve a világtól, az ember azt mondhatná: „Én csak egy élettelen fa vagyok. Nem látok semmit, nem hallok semmit, nem tudok semmit és senkivel sem fogok beszélni. Nem lehet hozzám férni.”  Egy ilyen védőfal felépítése és fenntartása ugyancsak erőt emészt fel és nem is keveset. Aki megpróbál elszigetelődni a világtól, állandó harcban áll. A védőfal ereje pedig szintén ráhangolódik annak az ingának a hullámhosszára, amely ellen felépítették. Azaz ezzel is csak az ingát táplálnánk. Az inga számára teljesen mindegy, hogyan adjuk át neki az erőnket – önként vagy erőszak hatására.”  (62.old.)
„De lehet-e egyáltalán védekezni az inga ellen? Egyetlen ilyen lehetőség van: azüresség. Amikor üres vagyok, semmi sem zavar. Nem veszek részt az inga játékában és nem is védekezem ellene. Egyszerűen figyelmen kívül hagyom. Az inga ereje  felém halad, megérint és továbbhalad a térben. Nem bosszantanak fel az üzelmei, teljesen hidegen hagy. Nem biztosítok számára megfelelő játékteret, tehát ebben a tekintetben üres maradok.”  (62.old.)
„Az inga elsődleges szándéka, hogy minél több követőt gyűjtsön, akiktől erőt kap. Ha Ön nem veszi figyelembe az ingát, az békén fogja hagyni és nem fog kellemetlenkedni; hiszen csak azokra tud hatást gyakorolni, akik belemennek a játékba, azaz vele azonos hullámhosszon rezegnek.” (63.old.)
„A visszahúzódó kitérésnek ez a módja úgy ültethető át a mi gyakorlatunkba, hogy nem állunk ellen az inga első támadásának, majd utána okosan oldalra lépünk és hagyjuk, hogy a támadó lendület továbbhaladva az eredeti irányban, ne érje el a célját.” (64.old.)
„Ha nincs lehetőség kitérni, úgy tudjuk megakasztani az inga lengését, ha valamilyenszokatlan megjegyzést teszünk – olyat, amilyet senki sem várna tőlünk.”  (66.old.)
„Ha Ön is olyan helyzetbe kerül, ahol előre látható az események menete, azaz adott egyszokványos forgatókönyv, akkor tegyen valamit – teljesen mindegy, hogy mit - , ami nincs benne a forgatókönyvben. Ekkor azonnal lelassul az inga lengése. Amíg a forgatókönyv szerint cselekszünk, belemegyünk az inga játékába és vele azonos hullámhosszon rezegve, erővel látjuk el. De ha a saját hullámhosszunk jelentősen eltér az ingáétól, zavar lép fel az erőáramlásban, és felborul a lengés egyensúlya.”  (66.old.)
„Természetesen nem könnyű feladat uralkodni magunkon, amikor szinte forrunk a dühtől. Az ilyen pillanatokban nagyon nehéz emlékezni arra, hogy az inga mindössze azerőnktől akar megfosztani bennünket. De sohase engedjünk a sértő kihívásoknak, a játszmának.” (67.old.)
„Kérem, ne felejtse el: ha haraggal, elégedetlenséggel vagy másfajta, ellenséges  érzelmekkel válaszol egy nemkívánatos helyzetre, ezzel a szellemét is károsan állítja be és ezért újabb kellemetlenségek fognak következni. Az inga lengése ismét fokozódik és épp Ön az, aki az ehhez szükséges erőről gondoskodott. Cselekedjen ezért ellentétes módon: vagy egyáltalán ne viszonozzon vagy ellentétes előjellel. A kellemetlen hírekre mesterkélt örömmel vagy bolondozó lelkesedéssel is válaszolhat és ez meg fogja akasztani az ingát. Meg fogja látni, hogy a káros hatások is elmaradnak.”   (67.old.)
„Helyettesítsük be tudatosan a káros érzelmeket a következőkkel: a félelmet meggyőződéssel, a levertséget lelkesedéssel, a dühöt közömbösséggel, az ingerültséget örömmel. Próbálja ki Ön is, hogyan lehet „nem megfelelően” válaszolni bizonyos apró bosszúságokra. Azért tűnik szokatlannak első hallásra, mert az inga arra szoktatott bennünket, hogy csak olyan játékokat játsszunk, amelyek neki előnyösek.”  (68.old.)
„Valaki megjelent az életében, és felmutatott egy nehézséget. Először is terelje el a figyelmét a nehézségről, amellyel szembesíteni akarja Önt. Ezzel a módszerrel eleve megakadályozhatja, hogy az inga hurokja a nyaka köré tekeredjen. Ezután képzelje el, hogy ez az ember megkapja, amit akar. Alkosson magában képet arról, milyen ez az ember, amikor elégedett. Ha sikerül, szinte biztosan megoldódik a nehézség is. Végső soron az inga nem minden ok nélkül kezdett lengeni: valami kibillentette az egyensúlyából. Az inga hatása alatt álló támadó tudatosan vagy tudattalanul valami olyasmit keres, ami helyreállítja az elveszett egyensúlyát. És az Ön gondolati hatóereje, amely a megfelelő hullámhosszon rezeg, pontosan megadja neki, amire szüksége van, de közvetett módon. Az erőszak hulláma azonnal jóindulattá változik.”  (69.old.)
„Egy egyszemélyes „inga” megjelent Ön előtt a gondjával, és Ön megadja neki, amirevágyik – de nem fizikai, hanem a hatóerők síkján. Átadta ugyan neki az ereje  egy részét, de csak a töredékét annak, amennyit másként veszített volna. Ezenkívül Ön jót is tett, hiszen – legalábbis egy időre – segített egy rászorulónak. Az a legérdekesebb, hogy a „támadó” a jövőben sokkal barátságosabban fog viselkedni Önnel, bár ő maga sem fogja érteni, miért érzi egyszerre annyira jól magát az Ön társaságában.” (69. old.)
„Mit gondol, hová lesz a leállt inga energiája? Nos, Ön fogja megkapni. Ha megoldotta a nehézséget, erősebbé válik. És a következő alkalommal már sokkal könnyebben sikerül megismételni. Vagy talán nem? Ha továbbra is harcol az ingával, pontosan azt fogja átadni neki, ami a nehézség kiindulási pontja volt: az erejét.” (70.old.)
„A visszahúzó ingának mindig az a célja, hogy erőt szerezzen Öntől. Ennek érdekében mindent meg fog tenni, hogy a nehézségre összpontosítsa az Ön gondolati erejét. Hiszen így tudja a legegyszerűbben meggyőzni Önt arról, hogy a nehézség valóban súlyos. És ha Ön elfogadja a játékszabályokat, az inga szépen karon fogja és tévútra vezeti. Ön pedig csak hosszas bolyongás után fog rájönni, hogy a rejtvény megoldása valójában egészen egyszerű lett volna.”   (71.old.)
„Általában olyankor jutunk el egyéni és ösztönös megoldásokhoz, ha sikerül kiszabadulnunk az inga hatóköréből és lehetőségünk lesz más irányban is gondolkozni. Alángeszű ember titka abban áll, hogy egyetlen inga sem uralkodik rajta. Míg a hétköznapi emberek gondolati hullámhosszát az ingák határozzák meg, a lángeszű ember gondolati hullámhossza szabadon mozoghat, megváltozhat és így eljuthat az adatmező addig ismeretlen területeire is.”  (72.old.)
„Lehetőség szerint el kell kerülnünk, hogy az agyunkkal belemerüljünk a nehézségbe és nem szabad belemenni az inga játékába. Tartson távolságot. Cselekedjen ugyanúgy, ahogy azt egy adott helyzetben egyébként tenni szokta, de nem a játék résztvevőjeként, hanem mint egy külső szemlélő. Nézze bizonyos távolságból a helyzetet.”   (72.old.)
„Kezdettől fogva emlékezzen arra, hogy mindig van egy nagyon egyszerű megoldás, és ne fogadja el azokat a bonyolult változatokat, amelyeket mások akarnak Önre kényszeríteni.”  (72.old.)
„Ha akadályba ütközik, próbálja megfigyelni, milyen érzések ébrednek Önben ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy zavarttá válik, feldühödik, megijed vagy elbizonytalanodik. Tegye pont az ellenkezőjét annak, ahogy eddig a nehézségekre válaszolt és az akadály magától eltűnik,  vagy hamarosan kialakul egy nagyon egyszerű megoldás. Ne úgy közeledjen a nehézséghez, ahogy az emberek általában teszik: ne akadálynak lássa, hanem az életút egy szakaszának, amelyen most el kell indulnia.” (72.old.)
„Ha olyan feladatot kell megoldania, amelyhez gondolkodásra van szükség, ne feltétlenül az ésszerű elemzéssel kezdje. A tudatalattink ugyanis közvetlen kapcsolatban áll az adatmezővel, ahol eleve megvan minden elképzelhető akadály  megoldása. Ezért engedje el magát már kezdettől fogva és próbáljon megszabadulni minden félelmétől vagy aggodalmától. Lazítson, figyelje a gondolatai áramlását és összpontosítson az ürességre. Minden valószínűség szerint azonnal meg fog jelenni a megoldás, amely ráadásul nagyon egyszerű lesz.” (73.old.)
„Ha sikerül kiszabadulnunk az erőrabló ingák hatóköréből, valóban szabadok leszünk. Ám a szabadság cél nélkül nem más, mint a lebegés állapota. Ha lelkesen nekiállunk és kiszabadulunk minden lehetséges inga hatása alól, sőt néhányat sikerül ki is kapcsolni, azt kockáztatjuk, hogy légüres térbe kerülünk. Eltűnnek a korábbi összeütközések, megszűnnek a kínzó aggodalmak, egyre ritkábban érezzük magunkat szétszórtnak, egyre nyugodtabbá és békésebbé válunk. Mindez nagyon lassan, szinte észrevétlenül történik, mint amikor a szél fokozatosan alábbhagy.” (73.old.)
„A helyzet az, hogy a teljes emberi létezés ilyen ingákra épül és ha egészen elszigetelődünk tőlük, úgyszólván a sivatagban találjuk magunkat. A lebegés állapota, amikor semmihez sem kötődünk igazán, nem sokkal kellemesebb, mint az ingától való függés. Az ember alkatilag úgy működik, hogy mindig törekednie kell valamire.”   (74.old.)
Összefoglalás: Az ingát az ugyanabban az irányban gondolkodó emberek ereje  teremti meg. Az inga erőből és adatokból álló szerkezet. Az inga ugyanazon a hullámhosszon rögzíti a követői gondolati erejét. Az ingák folytonosan harcolnak egymással a követők megszerzéséért. A visszahúzó inga idegen célokat kényszerít a követőire. Az inga játszik az emberek érzéseivel és így csalja őket csapdába. Ha valamit nagyon nem akarunk, éppen az fog bekövetkezni az életünkben. Az ingától megszabadulni annyit jelent, hogy nem adunk neki teret az életünkben. Az, hogy nem adunk teret az ingának az életünkben, nem azt jelenti, hogy küzdünk ellene, hanem hogy nem szentelünk neki figyelmet. Az ingát azzal lehet kikapcsolni, ha eltérünk a játék forgatókönyvétől. A hatékony képi megjelenítés lelassítja, majd megállítja az emberi ingákat. A lelassított inga tetterejét mi kapjuk meg. A nehézségnek az a megoldása, hogy kikerüljük vagy csillapítjuk az ingát. A nehézség megoldásához távolságot kell tartani. Ahhoz, hogy elkerüljük a légüres teret, meg kell találnunk a saját ingáinkat. Váljon szokásunkká, hogy visszaemlékszünk erre.”  (75.old.)
A SIKERHULLÁM
„Az inga elsődleges, valójában egyetlen célja mindig az, hogy erőt kapjon a követőitől. Erő nélkül az inga leáll. Az inga csak a saját szemszögéből jó, a mi szemszögünkből sohasem az. Mi lehet jó és építő abban, hogy tetterőt rabolnak el tőlünk? Természetesen a különböző ingák különböző mértékben kártékonyak és erőszakosak.”  (78.old.)
„Léteznek olyan ingák, amelyeknek nincs szükségük az Ön erejére. Az egyik közülük asikerhullám, ami az Ön számára kedvező körülmények összetalálkozását és fokozódását jelenti. Mindenkinek vannak sikerhullámai. Ez gyakran úgy néz ki, hogy az embernek valamiben szerencséje van és aztán kellemes meglepetések egész sora következik, mintha egy hosszú, fehér csík kezdődött volna el az életében. Az ilyen szerencsesorozat azonban nem mindig indul be, csak akkor, ha eléggé örülünk a szerencsénknek.”   (79.old.)
„A sikerhullám úgy alakul ki, hogy szerencsés életvonalak találkoznak össze. A változat-térben minden adott, még az ilyen aranybányák is. Ha sikerül közel jutnunk a sikerhullám legkülső vonalához és megragadjuk, utána nagyon könnyű átsiklani a következő „aranytelérre”, ahol újabb szerencsés körülmények várnak ránk.”   (79.old.)
„A sikerhullám úgy hoz szerencsét és boldogságot, hogy közben nem rabolja el az erőnket. Olyan, mint a tenger hulláma, amely biztos partra sodorja a kimerült úszót. A sikerhullám kedvező életvonalakra irányít bennünket. Akárcsak az inga, a sikerhullám sem foglalkozik az emberek egyéni sorsával, viszont nem is szívja el az erejüket.”  (79.old.)
„A sikerhullám jelen van a változat-térben és kedvező vonalak összetalálkozását jelenti. Rajtunk múlik, hogy jó irányba vivő hullámnak tekintjük-e és engedjük, hogy a hátán hordozzon egy darabig vagy – az inga iránti odaadásból kifolyólag – hagyjuk, hogy elmenjen mellettünk.” (80.old.)
„Mindig olyan dolgokat kapunk és olyan helyzetekbe kerülünk, amilyenekre agondolataink irányulnak. A gondolataink mindig visszatérnek hozzánk, mint abumeráng.”  (83.old.)
„Minden ember pontosan azokon az életvonalakon tartózkodik, amelyeknek a jellege összhangban áll a pillanatnyi gondolati kisugárzásával. Ha magunkba engedjük arossz hatóerőket, az életünkben is kellemetlen események következnek be. Ha káros hatóerőt sugárzunk ki, az is vissza fog térni hozzánk, mint egy bumeráng.”   (84.old.)
„Szívja magába az ünnep fénysugarait és őrizze meg az azokkal kapcsolatos, építőérzéseket. Figyelje, ahogy az élete is kedvezőn alakul, ragadja meg az öröm minden kis szalmaszálát és keresse a kedvező előjeleket.”  (85.old.)
Örüljön mindennek, amivel ebben a pillanatban rendelkezik. Nem üres szólam, hogy az ember boldogságra született. Néha olyan helyzetbe kerülünk, amikor nagyon nehéz elégedettnek lenni. De már csak gyakorlati szempontból is rendkívül célszerűtlen hangot adni az elégedetlenségünknek. Végső soron olyan életvonalra akarunk kerülni, ahol minden rendben van – de hogyan juthatnánk el oda, ha a kisugárzásunk az elégedetlenség hullámhosszán marad? A jó vonalakat az jellemzi, hogy jól érezzük magunkat, elégedettek vagyunk és előremutatóan (pozitívan) gondolkodunk.” (85.old.)
„Ha kedvezően fordulunk önmagunk és a világ felé, kiegyensúlyozott hatóerőt  sugárzunk ki a környezetünkbe. Így összhangban lévő rezgésekből álló teret alakítunk ki magunk körül, amelyben minden a siker felé halad. A kedvező hangulat mindig sikerhez és eredményekhez vezet.”    (86.old.)
„A rossz hozzáállás ezzel szemben romboló és sikertelenségbe, kudarcba torkollik. Vannak például olyan emberek, akik az akadályt és nem a megoldást keresik. Mindig nagyon lelkesen beszélnek a nehézségeikről és minden lehető akadályt felismernek. Az ilyen embereknek általában nagyon nehéz ésszerű megoldást vagy kiutat mutatni, mert kezdettől fogva nem az a céljuk, hogy megoldást találjanak, hanem a nehézségeket akarják élvezni. Miután céltudatosan csakis az akadályokat keresik, találnak is bőven, ám ezzel nem könnyítik meg az életüket. A káros pontok és nehézségek keresése mindig meghozza megérdemelt gyümölcsét: rengeteg nehézséget és semmi hasznot.”  (86.old.)
„A legtöbb ember haraggal vagy támadással válaszol az életében megjelenő,nemkívánatos eseményekre. Egy történést általában akkor tekintünk nemkívánatosnak, ha nem illik bele az általunk megtervezett forgatókönyvbe. Fordított esetben pedig azt tekintjük sikernek, ami megfelel a várakozásunknak.” (87.old.)
„Minél bírálóbban gondolkodik valaki a környezetéről, az annál kellemetlenebb formában fog megmutatkozni előtte. Minél többet bosszankodunk a sikertelenségünkön, annál gyakrabban lesz részünk benne. „Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.” (87.old.)
„Szokjunk rá tehát az ellentétes hozzáállásra és örüljünk minden aprósikertelenségnek. Mindenben meg lehet találni egy apró, hasznos vagy értékes  vonást. A pohár nem félig üres, hanem félig tele van. A közönségesnek hangzó mondás: „Minden, ami történik, hasznodra van” - valóban tökéletesen működik, ha az életelvünkké tesszük. Mindig a jóra kell összpontosítani és meg kell szabadulni attól a régi szokástól, hogy minden apróságon felbosszantjuk magunkat és engedjük, hogy a rossz hírek összezavarjanak.”  (87.old.)
„Minden sikertelenség jó valamire, ha másra nem, tanulni lehet belőle és ez erősebbé, tapasztaltabbá tesz bennünket. Örüljön Ön is mindennek, amit a környezetében talál, ami megtörténik Önnel és az élete valóságos paradicsommá változik. Ez a hozzáállás természetesen nem nevezhető megszokottnak.”   (87.old.)
„A legfontosabb, hogy minden kellemetlen élménynél emlékezzünk arra: most az inga akarja kiterjeszteni ránk a hatalmát.” (87.old.)
„Tehát nagyon fontos, hogy idejében emlékezzen és így sikerüljön uralnia a helyzetet. Mosolyogni fog saját magán: „Na megint itt vagy, ingácska? Most nem fogsz tudni annyira könnyen fogást találni rajtam!” Így nem lesz dróton rángatható bábu, hanem tudatosan, szabadon dönthet és kiszabadulhat az inga hatása alól.”  (88.old.)
Összefoglalás: A sikerhullám kedvező vonalak találkozása a változat-térben.Sikersorozat csak akkor indul be, ha elég örömmel fogadjuk az első sikert. Az erőfalóingák eltérítenek a sikerhullámtól. Ha kiszabadulunk az ingáktól való függőségből, elérjük a választás szabadságát. Ha visszahúzó erőket fogadunk be vagy sugárzunk ki, pokollá tesszük saját életünket. Ha haladó erőt fogadunk be vagy sugárzunk ki, paradicsommá változtatjuk az életünket. A gondolataink mindig visszatérnek hozzánk, mint a bumeráng. Az ingák nem tudnak elsodorni bennünket a sikerhullámtól, ha szokássá válik a visszaemlékezés. A visszaemlékezést rendszeres gyakorlással lehet szokássá változtatni.” (90.old.)
AZ EGYENSÚLY
„Az emberek saját maguknak teremtenek nehézségeket és akadályokat, majd ezeknek a leküzdésére használják fel az erejüket.”   (91.old.)
„Megszoktuk, hogy az életben vannak fekete és fehér csíkok, azaz sötét és derűs időszakok és hogy a siker és a sikertelenség egymást váltja. Mindezek az  egyensúly törvényének a megjelenési formái. Természetesen mind a siker, mind a sikertelenség megsérti az egyensúly törvényét. Tökéletes egyensúly csak akkor létezne, ha semmi sem történne, de ilyen nincs. Legalábbis eddig még senki sem tudott ilyet megfigyelni. A világunkat változások jellemzik: nappal és éjszaka, ár és apály, születés és halál, stb.”  (92. old.)
„Az egyensúlyt nemcsak tettekkel, hanem gondolatokkal is fel lehet borítani, és nem csak azért, mert a gondolatokat mindig tettek követik. Amint már tudjuk, az emberekgondolati hatóerőt sugároznak ki. Az anyagi megvalósulás világában minden hatóerők alapján nyugszik. Minden, ami a láthatatlan síkon történik, a látható, anyagi valóság világában is visszatükröződik.”  (93.old)
„A gondolati erők akkor termelnek többletfeszültséget, amikor az ember túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak egy dolognak vagy történésnek.” (93.old.)
„A hatóerő síkján a fizikai világ valamennyi elemének ugyanakkora a jelentősége. Csak az emberek tulajdonítanak nekik különféle jelentőséget: jó vagy rossz, vidám vagy szomorú, vonzó vagy taszító, jószívű vagy rideg, egyszerű vagy bonyolult stb. Ezen a módon a világban mindenről értékítéletet alkotunk. Maga az értékelés azonban még nem zavarja meg az erők mezejének egyensúlyát. Ön a kényelmes párnázott karosszékben ül és így értékeli a helyzetet: „Itt biztonságban vagyok; ezzel szemben ott a szakadék szélén veszélyes lenne.” Ám ebben a pillanatban nem nyugtalankodik a helyzete miatt. Mindössze ítéletet alkot, ami még nem borítja meg az egyensúlyt. Többletfeszültség csak akkor halmozódik fel, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk az ítéletnek.”  (94.old.)
„A többletfeszültség mennyisége tovább növekszik, ha a jelentőséget meghatározó ítélet ráadásul még a valóságra is hatást gyakorol. Ha nagyon fontos valami a számunkra, nem vagyunk képesek tárgyilagosan megítélni a tulajdonságait. Ha nagyon szeretünk valamit, a valóságosnál sokkal jobbnak látjuk, ha gyűlöljük, akkor minden elképzelhető rosszat felfedezünk rajta, ha pedig félünk tőle, akkor a ténylegesnél rettenetesebbnek tartjuk. Láthatjuk, mire törekszik a gondolat ereje: mesterséges úton akar létrehozni olyan tulajdonságokat, amelyek valójában nem is léteznek. Ilyen esetekbentöbbletfeszültség halmozódik fel, amely életre hívja a kiegyenlítésre törekvő erőket.” (95.old.)
„A valóságot is megzavaró, túlzó ítéletalkotásnak kétféle iránya lehet: vagy túlságosan rossz, vagy túlságosan jó tulajdonságokkal ruházunk fel valamit. Emlékezzünk vissza: az ítélet eltolódása csak akkor jelent többletfeszültséget, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. Tehát az ítéletalkotást csak a jelentősége ruházza fel hatóerővel.”   (95.old.)
„A nehézségek jelentős részét azok a kiegyenlítésre törekvő erők jelentik, amelyek az ilyen többlet megjelenésekor működésbe lépnek. A csel lényege az, hogy az ember gyakran olyan eredményre jut, amely pontosan ellentétes az eredeti szándékával. Ezután teljesen értetlenül áll a történtek előtt: az a benyomása támad, mintha valamiféle gonosz erők játszanának vele, mintha „az aljasság törvénye” lépne működésbe.” (95.old.)
„A legtöbb ember tévesen úgy gondolja: ha minden erőnkkel egy feladatnak szenteljük magunkat, nagyszerű eredményt érünk el. Az egyensúly törvénye szempontjából azonban teljesen nyilvánvaló, hogy ha „minden erőnkkel egy adott munkára összpontosítunk”, akkor ezt helyezzük a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig minden egyebet. Az egyensúly tehát felborul és a következményekre sem kell sokáig várni. Az eredmény épp a fordítottja lesz annak, mint amire számítunk.”   (95.old.)
„A természetben minden egyensúlyra törekszik, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az Ön akaratától függetlenül olyan erők lépnek működésbe, amelyek gondoskodnak a felesleg csökkenéséről. Ezek az erők nagyon sokféle módon nyilvánulnak meg.” (96.old.)
Tartson távolságot, és cselekedjen kifogástalanul. Ugyanakkor engedjen meg magának apróbb figyelmetlenségeket, amelyekért esetleg meg is róhatják. A kifogástalanság ugyanis ebben az esetben csakis az Ön kötelességeire vonatkozik. Távolságot tartani nem azt jelenti, hogy fegyelmezetlenül és felelőtlenül cselekszünk, hanem azt, hogy a tevékenység felett állunk, nem csinálunk fölösleges erőkifejtést (nem termelünk többletfeszültséget, de közben maradéktalanul elvégezzük, amit elvárnak tőlünk.”  (97.old.)
„Bosszankodunk a hibáinkon, elégedetlenek vagyunk a tulajdonságainkkal és azzal, amit megszereztünk. Az ember valóban számot vethet ezekkel a dolgokkal, de semmi értelme szemrehányást tenni magunknak. Amikor azonban nem tudunk napirendre térni a hibáink felett és nagy jelentőséget tulajdonítunk nekik, fölösleges erőkifejtést teszünk (többletfeszültséget termelünk). Ilyenkor azonnal működésbe lépnek az egyensúlyt helyreállító erők, hogy megszüntessék a felesleget. A hatásukra az ember vagy értékes tulajdonságok kifejlesztésére összpontosít vagy felveszi a harcot a hibáival. Így aztán vagy az egyik vagy a másik oldal kerül túlsúlyba. A legtöbben a harcot választják és ez a döntés káros következményekkel jár.” (99.old.)
„Ha valaki csak annyira elégedetlen azzal, amit megszerzett, hogy ez önmaga tökéletesítésére sarkallja, az egyensúly érintetlen marad. A környezetét sem érinti ez a törekvés, sőt a biztató késztetés biztosítja a belső egyensúlyt. Ha azonban belemerülünk az önostorozásba, vagy nagyon megutáljuk magunkat, vagy – ami még rosszabb – megpróbálunk túlzott önellenőrzést gyakorolni, a lélek és az értelem között veszélyes ellentét alakul ki. A lélek nem szolgált rá erre a bánásmódra, mert igénytelen éstökéletes. Minden hiba, ami kialakult bennünk, az értelem hiányossága, és nem a léleké.” (99.old.)
„Fejlesszen ki annyi jó tulajdonságot, amennyit csak tud. Mindenekelőtt az a fontos, hogy abbahagyja a rossz tulajdonságai elleni harcot. Ebben a harcban többletteherbírás termelésére pazarolja el az erejét, ami nemcsak értelmetlen, hanem káros is. Ha végrefelhagy a harccal, az így felszabadított erőt jó tulajdonságok kifejlesztésére használhatja fel.”   (100.old.)
„Gondolja csak végig, hogyan léphetne rá egy jó fizikai adottságokat kínáló életvonalra, ha gondolatban folyton a betegségeivel és testi hibáival foglalkozik? Mindenki azt kapja, amit valójában nem akar.”  (100.old.)
„Ha elégedetlen önmagával, a lelkével kerül összeütközésbe és ha a világgal elégedetlen, számtalan ingával kerül szembe. Márpedig tudjuk, hogy semmi jó nem származik abból, ha az ember enged az inga hatásának – nem is beszélve arról, micsoda nehézségeket okoz, ha nyíltan szembeszállunk velük.” (100.old.)
„Minden nemzedék meg van győződve róla, hogy az élet az idők során rosszabb lett. Ám ez nem igaz – az élet csak azok számára lett rosszabb, akik megszokták, hogy átadják magukat a világgal szembeni elégedetlenségüknek. Különben az emberiség egész egyszerűen pokolnak érezné az életét.” (101.old.)
„Akinek megvan az a rossz szokása, hogy nem fogadja el a világot olyannak amilyen, ezzel még egy ponton hibát követ el: megzavarja az egyensúlyi állapotot. Az elégedetlenség, akár jogosnak tekinthető, akár nem, mindenképp többletterhet teremt a környező térben. Ez előhívja a kiegyensúlyozó erőket, amelyek a többlet kiiktatására törekszenek. Nagyszerű lenne, ha ezeknek az erőknek a hatására a világ jobbá válna; ám sajnos ennek épp az ellenkezője történik. Az erők azon fognak igyekezni, hogy megmutassák a korlátainkat és így még inkább csökkentsék a világgal szembeni elvárásainkat.”  (101.old.)
„Az embereknek nagyon sok szenvedést okoz az a rossz szokás, hogy minden elképzelhető apróság miatt elégedetlenkednek. Ezzel szemben az, ha minden dolognak, akár jelentéktelen apróságoknak is örülünk, rendkívül előnyös szokás. A végkövetkeztetés: a régi szokásainkat újakkal kell helyettesíteni.”  (102.old.)
„Bármennyire is közhelynek tűnjön is, nincs olyan, ami kizárólag rossz lenne:mindenben van valami jó. Ha elhatározza, hogy minden rossz dolognak, ami Önnel történik, meglátja a jó oldalát is, ez minden különösebb erőfeszítés nélkül sikerülni fog.
Akár egyfajta játéknak is tekintheti. Ha gyakran játssza, a régi, rossz szokás helyére egy új fog lépni, amely sokkal előnyösebb Önnek, viszont lényegesen hátrányosabb az ingának.”  (102.old.)
„Ha valóban súlyos események történnek és aligha lehet okot találni az örömre, emlékezzen vissza Salamon király példájára. Viselt az ujján egy gyűrűt, amelynek a belsejébe egy feliratot véstek. Amikor Salamon nehéz helyzetbe került, vagy súlyos akadállyal szembesült, lehúzta a gyűrűt az ujjáról, és felolvasta a feliratot:
Ez is el fog múlni.” (103.old.)
„Valamennyien vendégek vagyunk ezen a világon. Senkinek sincs joga leszólni és elítélni azt, amit nem saját maga hozott létre. Ezt a kijelentést elsősorban az ingákhoz fűződő viszonyunkkal kapcsolatban kell szem előtt tartanunk. Ahogy már mondtuk, haszembehelyezkedünk azokkal a rossz ingákkal, amelyek elégedetlenséget keltenek bennünk, csak a saját helyzetünket rontjuk tovább. Nem kell szelíd bárányként megadni magunkat, de nyílt összeütközésbe kerülni a környezetünkkel szintén nem tanácsos. Ha egy inga kiszemelt magának bennünket, használhatjuk a kitérés vagy alengéscsillapítás módszerét. Ha pedig az inga azzal próbálkozik, hogy más ingák ellen fordítson bennünket, igyekezzünk tisztán látni, hogy valóban szükségünk van-e erre.” (103.old.)
„A világ eszményítése az elégedetlenség ellentéte. Ha rózsaszín szemüvegen át nézzük a világot, minden sokkal szebbnek tűnik, mint amilyen a valóságban. Amint már tudjuk, ott ahol valami úgy tűnik, mintha létezne, pedig a valóságban nincs, többletfeszültség alakul ki.
Az eszményítés azt jelenti, hogy az egekig felmagasztalunk valamit, bálványt csinálunk belőle és imádjuk. Az a szeretet, amely megteremtette és vezérli a világot, abban az értelemben különbözik az eszményítéstől, hogy bármennyire ellentmondásosnak hangzik is, teljes mértékben mentes a szenvedélytől. A feltétel nélküli szeretetben nincs birtoklási vágy, csodálat vagy tisztelet. Más szóval, az ilyen szeretet nem hoz létre függőségi viszonyt a szerető ember és a szeretet tárgya között. Ez az egyszerű képlet megkönnyíti annak meghatározását, hogy hol érnek véget az érzelmek és hol kezdődik az eszményítés.”  (104.old.)
„Az eddigiek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a szeretet, jóravaló erőt termel, amely ennek megfelelően kedvező életvonalra visz, a szépítés, a tökéletesnek feltüntetés ezzel szemben többletfeszültséget, amely előhívja a kiegyensúlyozó erőket. Ezek az erők nagyon különbözőképpen működhetnek, de a hatásuk eredménye mindig ugyanaz - „letaszítják trónjukról a nem létező dolgokat”. Ez a trónfosztás mindig bekövetkezik, a szépítés mértékétől függően enyhébben vagy erőteljesen, de mindig visszahúzó következményekkel jár. Ezáltal fog helyreállni az egyensúly.”  (105.old.)
„Amikor a szeretet függőségi viszonnyá változik, elkerülhetetlenül többletfeszültség keletkezik. Az a vágy, hogy megszerezzünk valamit, ami nincs meg, hatóerőbéli „nyomáscsökkenést” hoz létre. A függőségi kapcsolatokat az jellemzi, hogy ilyen feltételek fogalmazódnak meg benne: „Ha te ezt teszed, én azt teszem...” „Ha igazán szeretsz, itt hagysz mindent és eljössz velem a világ végére.” „Ha nem veszel feleségül, nem is szeretsz.” „Ha megdicsérsz, a barátod vagyok.”   (105.old.)
„Amikor két dolgot szembeállítanak egymással, működésbe lépnek az egyensúlyra törekvő erők, hogy kiküszöböljék az – az akár jó, akár rossz – többletfeszültséget. Ezeknek az erőknek a hatása elsősorban az ellen irányul, aki létrehozta ezt a többletet. A módszerük pedig az, hogy a két, szemben álló felet vagy egymástól elválasszák, vagy közelebb hozzák egymáshoz – vagy mélyülő ellentét, vagy kölcsönös egyetértés formájában.”  (106.old.)
„Minden összeütközés az összehasonlításon és a szembeállításon alapul. Az első alaptétel: „Ők mások, mint mi.”  Mindezek a szembeállítások ilyen vagy olyan módon összeütközésekhez vezetnek – kezdve a személyes, rossz közérzettől egészen a háborúkig és forradalmakig. A kiegyensúlyozó erők arra törekszenek, hogy véget vessenek a szembenállásnak – vagy kibékülés vagy harc formájában. Miután az ilyen helyzetekből mindig lehet hasznot húzni erő tekintetében, az ingák legtöbbször gondoskodnak arról, hogy a szembeállítás harccal érjen véget.”   (106.old.)
Túlértékelni valamit vagy valakit azt jelenti, hogy valakiben olyan minőséget látunk, amivel az valójában nem rendelkezik. Gondolati síkon ez önáltatásként jelenik meg, ami önmagában alapvetően ártalmatlannak tűnik. A hatóerők szintjén ezzel szemben többletfeszültség alakul ki.”  (107.old.)
„Általánosságban fogalmazva, valaki bálványt készít és trónra emeli. Előbb-utóbb be kell következnie a trónfosztásnak.”  (107.old.)
„A mesterségesen megalkotott, látszattulajdonságok nem létező személyhez kötődnek, rózsaszín álmok és légvárak alakulnak ki. A rajongó a felhők között lebeg és megpróbál elmenekülni a szürke valóság elől. Ezzel pedig hatalmas többletet alakít ki. Az ilyen légvárakat csak úgy lehet lerombolni, hogy a kiegyenlítésre törekvő erők rendszeresen szembesítik az álmodozót a rideg valósággal.”  (108.old.)
„Mindenki azt kapja, amit nem akar, mert a szellemi ereje az ellenszenve tárgyának hullámhosszával rezeg együtt, és emellett még többletfeszültséget is termel. Az élet gyakran teljesen különböző embereket sodor egymás mellé, akik szemmel láthatóan egyáltalán nem illenek össze. Ez a kiegyenlítésre törekvő erők hatásával magyarázható, amelyek előszeretettel kapcsolnak össze ellentétes minőségeket, hogy így kioltsák a külön-külön meglevő többletet.”   (108.old.)
„Ha agyondicsérnek egy gyereket, kezelhetetlenné válik és kínozza a környezetét a hangulatváltozásaival. Ha hízelgünk neki, le fog nézni bennünket, de legalábbis lényegesen kevésbé fog tisztelni. Ha a szülők azon fáradoznak, hogy jól nevelt gyereket faragjanak a kicsiből, ő valószínűleg lázadó fiatalok csoportjához fog csapódni. Ha megpróbálnak csodagyereket nevelni belőle, minden érdeklődését elveszíti a tanulás iránt. Minél több iskolai elfoglaltságot és különórát zsúfolunk a gyerek napirendjébe, annál valószínűbb, hogy szürke kis egér lesz belőle.”   (109.old.)
„A legjobb nevelési módszert és a legcélszerűbb kapcsolatot a gyerekekkel az jellemzi, hogy elkerüljük a többletfeszültség kialakulását. Vendégként kezeljük, tiszteletben tartjuk őket, figyelmet szentelünk nekik, miközben nem fosztjuk meg őket a szabad választás jogától, de emellett nem is engedjük meg nekik, hogy bolondot csináljanak belőlünk.”  (109.old.)
„Egy jó, kiegyensúlyozott kapcsolat nem vezet többletfeszültség kialakulásához. Erre csak akkor kerül sor, ha valamiről olyan értékítélet fogalmazódik meg, amely nem felel meg a dolog vagy a személy tényleges jellegének. Az értékelési fokozat kiinduló pontját ebben az esetben a feltétlen szeretet jelenti. Amint már tudjuk, ezen a ponton nem alakul ki sem többlet, sem függőségi viszony. Ám ilyen tiszta szeretet csak nagyon ritkán adódik. Legtöbbször birtoklási vággyal párosul, valamint a függőség és a túlértékelés különböző változataival. A vágy, hogy rendelkezzünk a szeretet tárgyával, teljesen természetes és egészséges is, feltéve, ha az ember nem esik bele a két véglet egyikébe.”  (109.old.)
„Az első véglet az a vágy, hogy egy olyan dologgal vagy személlyel rendelkezzünk, aki vagy ami egyáltalán nem a miénk és sejtelme sincs erről a vágyról. Ennek ismert esete az egyoldalú szerelem.” (110.old.)
„Az egyik oldalon tehát ott van a szeretetünk tárgya, a másik oldalon pedig ott állunk mi és rendelkezni akarunk vele. Ezzel hatóerői többletet gerjesztünk. Azt feltételezhetnénk, hogy ez az hatóerőmennyiség közelebb vonzza hozzánk vágyunk tárgyát, akárcsak a légörvények esetében, amikor kiegyenlítődik a magas és alacsony légnyomás közötti különbség. Pedig nem ez történik! A kiegyenlítésre törekvő erők számára mindegy, hogyan érik el az egyensúlyt és ezért egy másik utat is választanak – például, hogy a semlegesség érdekében még messzebbre viszik a szeretett tárgyat vagy személyt. Ezzel pedig összetörik az Ön szívét.” (110.old.)
„Minél erősebb a birtoklás és a viszontszeretet utáni vágy, annál  erőteljesebben működnek a kiegyenlítő erők.”  (110.old.)
„Nagyon egyszerűen felismerhetjük, milyen irányban működnek a kiegyensúlyozó erők egy adott szeretet esetében. Ha egy percre sem hagy nyugodni bennünket a vágy, hogy viszontszeressenek, de kezdettől fogva nincs szerencsénk, akkor egyértelműen meg kell változtatnunk a módszerünket. Ennek az a lényege, hogy a szeretetünkért nem szabad viszonzást várnunk. Így lehet közömbösíteni a kiegyenlítő erők rezgését és rávenni őket arra, hogy a mi céljainknak megfelelően működjenek. Más esetben villámgyorsan elveszítjük az ellenőrzést a helyzet felett és egy idő múlva lehetetlen lesz bármit megváltoztatni.”  (111.old.)
„A végkövetkeztetés így hangzik: ha arra vágyik, hogy viszontszeressék, egyszerűen csak szeretnie kell, anélkül hogy azon igyekezne, hogy a másik viszontszeresse.
Ezen a módon először is nem termel többletet, tehát elkerüli annak a valószínűségét, hogy a kiegyensúlyozó erők Ön ellen forduljanak. Másodszor: ha nem törekszik kölcsönösségre, nem is fogalmazódnak meg Önben ellenőrizetlen gondolatok az egyoldalú szeretetről, ami azt jelenti, hogy a kisugárzása sem fogja ilyen életvonalak felé sodorni. Épp ellenkezőleg, ha birtoklási vágy nélkül szeret, a kisugárzása olyan életvonalakkal fog összehangolódni, amelyek a kölcsönös szeretetről szólnak. Mert az igazi, kölcsönös szeretetben nincs is függőségi viszony. Ha pedig a szeretetét már viszonozzák, semmi oka, hogy a birtoklásvágy miatt nyugtalankodjon. Képzelje csak el, mennyivel jobbak az esélyei már csak azáltal is, hogy lemond a birtoklási vágyról! Mert ekkor sikerült megszereznie egy nagyon ritka kincset – a feltétel nélküli szeretetet, amely már önmagában is érdeklődést és vonzalmat kelt. (111.old.)
„A birtoklási vágy másik végletes formája természetesen a féltékenység. A kiegyensúlyozó erők ebben az esetben is kétféle módon működnek. Ha Ön már kapcsolatban áll szeretete tárgyával, az egyik lehetőség, hogy az erők még szorosabbra fűzik ezt a köteléket. Valóban vannak olyanok, akiknek tetszik is, ha a társuk bizonyos mértékben féltékeny. A másik változat esetén azonban a kiegyensúlyozó erők azon igyekeznek, hogy megszüntessék a féltékenység kialakulásához vezető tényezőt – a szeretetet.” (112.old.)
„Az egyensúlyt nagymértékben megzavarja mások lenézése, aminek a végletes formája az elítélés. A hatóerők síkján nincsenek jó vagy rossz emberek: csak olyanok, aki alávetik magukat a természet törvényeinek és olyanok, akik elégedetlenek a fennálló helyzettel. Az utóbbiak végül mindig a kiegyensúlyozásra törekvő erők játékszerévé válnak.”  (112.old.)
„A megvetés és lenézés hatására többletfeszültséget termelünk a saját személyünkkel összefüggésben. Hogy is lehetne másként – amennyire az elítélt személy rossz, annyira jók vagyunk mi magunk.”  (113.old.)
„Attól függően, hogy mennyire hevesen és milyen formában adunk hangot a rossz ítéletünknek, ez a figyelmeztetés lehet nagyon enyhe vagy akár olyan erős, hogy egy rosszabb életvonalra lök át bennünket.”   (113.old.)
„Az emberek egymás közötti kapcsolatai állandó érzelmi többlettermelésenalapulnak. Az állatok és növények nagysága abban áll, hogy ők nem képesek megérteni mindezt. A nagyon fejlett öntudat sok előny mellett sok hátrányt is jelent az embernek: többek között káros „lelki hulladékot”, mint például a hiúság, a megvetés, a bűntudat és a kisebbrendűségi lelki gubanc.”  (115.old.)
„Teljesen felesleges hosszan bizonygatni, hogy a felsőbbrendűség fitogtatása csakis azt eredményezi, hogy a többi ember ellenszenvesnek fog tartani bennünket. Aki önmagát másokkal összehasonlítva megpróbál bizonyságot tenni a saját felsőbbrendűségéről, mesterséges önigazolásra törekszik, amit a többiek kárára akar kiharcolni magának. Az ilyen igyekezet mindig többletfeszültség felhalmozódásához vezet, még akkor is, ha a felsőbbrendűségnek mindössze egy szikrája jelenik meg a külvilágban. A kiegyensúlyozásra törekvő erők gondoskodni fognak arról, hogy azt kapjuk, amit érdemlünk.” (115.old.)
„Gyakran úgy tűnik, hogy a kellemetlenségek, nehézségek és akadályok az élet elválaszthatatlan részét alkotják. Senki sem csodálkozik azon, hogy minden ember folytonosan találkozik ilyen eseményekkel az életútján. Hozzászoktunk, hogy így néz ki a világunk, pedig a kellemetlenségek és zavaró tényezők valójában nem rendes jelenségek.”  (116.old.)
„A világ megváltoztatására irányuló próbálkozás is megbontja az egyensúlyt.
Ha valaki megpróbál beleavatkozni a világ rendjébe, ezzel bizonyos mértékben a közösség érdeke ellen vét.”  (117.old.)
„Valóban a kezünkben van a sorsunk, de csak abban az értelemben, hogymegválaszthatjuk; megváltoztatni nem tudjuk. Nagyon sok ember próbálta már megváltoztatni a sorsát és valamennyi fejjel rohant a falnak.”  (117.old.)
„Valójában mindenki csak saját magával van elfoglalva és ezért nyugodtan letehetjük a vállunkról az önvád súlyos terhét. A többletfeszültség el fog tűnni, megszűnik a kiegyensúlyozó erők működése, nem nehezítik tovább a helyzetünket és a szabaddá vált energiát a valóban értékes minőségek fejlesztésére használhatjuk fel.”  (119.old.)
„Az a legfontosabb, hogy ne küzdjünk a hiányosságaink ellen, ne próbáljuk leplezni őket, hanem igyekezzünk jó tulajdonságokkal ellensúlyozni.
A szépség hiányát példáulkedvességgel lehet kiegyenlíteni. Vannak emberek, akik nem különösebben vonzók külső megjelenésükben, ám ha beszélgetni kezdünk velük, azonnal a bűvkörükbe vonnak.”  (119.old.)
„Mindenkinek megvan a saját forgatókönyve. Válassza ki hát a saját életfelfogását  és éljen annak megfelelően.” (119.old.)
„A fiatalok csoportjaiban például mindig az lesz a vezér, aki a saját hitvallásaszerint él. Azért lesz vezető, mert megszabadult attól a kötelezettségtől, hogy másoktól kérjen tanácsot, hiszen magától is tudja, mit tegyen. Nincs szüksége rá, hogy bárkit utánozzon, mert kialakult az önértékelése és tudja mi a dolga. Nem hízeleg senkinek, és nem próbál bizonygatni semmit. Ezen a módon nem termel többletfeszültséget és jogosan kap meg bizonyos előnyöket. Általában tehát a csoportokban azok lesznek vezetők, akik a saját életfelfogásuk szerint élnek.”  (120.old.)
„Minél erősebben vágysz valamire, annál kevesebb az esélye, hogy eléred.
Ha végletesen vágyunk arra, hogy megszerezzünk valamit – olyannyira, hogy hajlandók vagyunk mindent kockára tenni érte – óriási többletfeszültséget termelünk, ami természetesen megzavarja az egyensúlyt. A kiegyensúlyozó erők olyan életvonalra taszigálnak bennünket, ahol nyoma sincs annak, amire vágyunk.”  (120.old.)
„Egy vadkan megpróbál megfogni egy kék madarat. Minden porcikájával arra vágyik, hogy elkapja – nyalogatja a szája szélét, hangosan röfög és türelmetlenségében a földet kaparja. Erre a madár természetesen elröppen. Ám ha valaki közömbösenelsétál a madár mellett, jó eséllyel elkaphatja.” (121.old.)
„A vágyaknak három fajtáját ismerjük. Az első, amikor az erős vágy, hogy megkapjunk valamit, szilárd elhatározássá alakul és ennek megfelelően cselekszünk.
Ebben az esetben a vágy valóra válik. A vágy által kiváltott többletfeszültség nem halmozódik fel, mert az energia egy adott cselekvésre irányul.
A második változat akínzó vágy, amely tehetetlenséggel párosul – ez a többlettermelés legtisztább formája. Ez a vágy kísértetként lebeg a hatóerők mezejében és még szerencsésnek mondhatja magát az, akinek csak az tetterejét köti le; általában ennél gyorsabban észrevehető kellemetlenségeket szokott okozni.
A harmadik változat a legravaszabb, mert itt az erős vágyakozás a vágy tárgyától való függőségbe csap át. A vágy hatalmas ereje önműködően függőségbe csap át.
A vágy hatalmas ereje önműködően függőségi viszonyt alakít ki és ez megintcsak hatalmas mennyiségű többletfeszültséget termel, ami működésbe hozza a kiegyensúlyozásra törekvő erőket.”   (121. old.)
„Ha ilyen függőségi viszonyba kerülünk, olyan heves örvény ragad magával, hogy a vágyott dologért való küzdelemben egyszerűen elfogy az erőnk. Végső soron kihuny a lelkesedésünk és fokozatosan eltűnik a vágy. Az egyensúly ismét helyreállt és a kiegyenlítő erők számára teljesen mindegy, hogy közben mi szenvedtünk-e.”   (121.old.)
„Mindez azonban csakis azért történt, mert annyira erős vágy égett bennünk a tervünk valóra válása iránt. A vágy került a mérleg egyik serpenyőjébe és minden más a másikba.”  (122.old.)
„A vágy csak az első esetben válik valóra, amikor a vágyakozás tiszta szándékkáalakul és mentes minden többletfeszültségtől. Az életünk során megszoktuk, hogy ezen a világon mindenért fizetni kell, semmi sincs ingyen. Valójában azonban csak az általunk teremtett többletért kell megfizetni. A változat-térben minden ingyen van. Az eddigieket összefoglalva leszögezhetjük: a vágy valóra válásának az ára, hogy le kell mondanunk a túlértékelésről és a függőségi viszonyról. Ahhoz, hogy olyan életvonalra kerüljünk, amelyen a vágy valóra válik, bőségesen elegendő a tiszta szándék ereje.”  (122.old.)
„A tiszta szándék nem más, mint a vágy és a cselekvés egysége, amely mentes a túlértékeléstől. Így például tisztának nevezhetjük azt a szándékot, hogy lemegyünk az újságoshoz és megveszünk egy napilapot.”  (122.old.)
„Minél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk egy dolognak vagy eseménynek, annál nagyobb a valószínűsége, hogy kudarcot vallunk. Ha túlértékelünk egy dolgot és minden erőnkkel arra vágyunk, hogy elérjük, a kiegyenlítő erők nagy valószínűséggel akadályokat támasztanak. Ha az, amit meg szeretnénk kapni, nagyon fontos a számunkra, inkább ne reménykedjünk az elérésében. Ilyenkor tanácsosabb lejjebb tenni a mércét a fontosság skáláján.” (122.old.)
„Sokan úgy vélik, hogy mindent el lehet érni, ha az ember nagyon erősen vágyik rá. Azt hihetjük, hogy az erős vágy olyan életvonalra visz bennünket, ahol valóra válik a vágy. Ez azonban nem így van. Ha a vágy függősséggé válik, egyfajta lelki zavarrá vagy önuralmat nem ismerő igyekezetté alakul, mert mindenáron meg akarjuk kapni a vágyott dolgot, a lélek sem képes hinni a vágy valóra válásában és rendszertelen, változó hullámhosszú kisugárzást bocsát ki. Aki nem tudja ezt, még nagyobb erőbedobással igyekezik, hogy saját magát is meggyőzze, ezzel pedig tovább halmozódik a többletfeszültség.” (123. old.)
„Ha erősen vágyunk arra, hogy elkerüljünk valamit, ebből okszerűen kialakul azelégedetlenség érzése önmagunkkal és a környezetünkkel szemben.
Minél erősebb a vágy, annál nagyobb a többletfeszültség. Minél inkább igyekszünk kitérni valaminek az útjából, annál nagyobb a valószínűsége, hogy pontosan beleütközünk.
A kiegyensúlyozó erők számára teljesen mindegy, hogyan áll helyre az egyensúly.
Ezt kétféle módon lehet elérni: vagy távol tartják Önt a kérdéses dologtól vagy közelebb viszik hozzá.” (123. old.)
„A nehézséget úgy lehet megoldani, hogy vagy kitér az inga elől vagy csillapítja a lengését. Lecsillapítani úgy tudja, hogy élcelődéssel kezeli az ilyen helyzeteket. Defigyelmen kívül is lehet hagyni úgy, hogy nem mutat érdeklődést és nem alakulnak ki Önben érzelmek. Így kitér az inga elől, azaz nem keletkezik többletfeszültség.” (124.old.)
„Nem lehet, hogy mindig minden rossz legyen, mint ahogy az sem, hogy mindigminden sikerüljön. Senki sem lovagolhat egész életében a sikerhullám hátán.” (125. old.)
„A kiegyenlítő erők nem ismerik a jó és rossz tettek közötti különbséget.
Ha többlet alakul ki valahol, minden esetben helyreállítják az egyensúlyt.” (125.old.)
„A bűntudat következménye ilyen vagy olyan formában, mindig büntetés lesz. Bűntudat nélkül pedig nincs büntetés. A jó tett feletti büszkeség sajnos szintén büntetést eredményez, nem pedig kitüntetést. Hiszen a kiegyenlítő erőknek végső soron a büszkeség többletét kell kiküszöbölniük és a jutalom csak tovább fokozná a büszkeséget.” (125.old.)
„Az egyensúlyra törekvő erők általában békén hagyják azokat az embereket, akik nem szenvednek bűntudattól. Pedig sokszor kívánatos lenne, hogy Isten megbüntesse a gazfickókat azért, amit tettek. Az tűnne ésszerűnek, hogy az igazság győzedelmeskedik és a gonoszak megkapják a megérdemelt büntetést. Ám az igazságérzet nem tartozik a természet alapvető hajtóerői közé, bármennyire szomorú is. Épp ellenkezőleg, a velük született bűntudattal élő, jóravaló emberekkel mindig újabb és újabb kellemetlenségek történnek, míg a lelkiismeretlen, gúnyolódó gazfickók nemcsak hogy ép bőrrel megúsznak mindent, de még sikeresek is lesznek.”  (126.old.)
„Semmi értelme lelkiismeret-furdalástól szenvedni. Sokkal jobb, ha úgy cselekszünk, hogy utána ne kelljen bűntudattal számolni. De ha már megtörtént, felesleges szemrehányást tenni magunknak, mert ebből senkinek semmi haszna nem származik.” (126.old.)
„Többlet csak ott alakul ki, ahol feszültség keletkezik, amelyet nem oldanak fel az áramló hatóerők. Ebben a helyzetben ugyanis a befolyásoló erőt kap az „alattvalóitól”, következésképp nem alakul ki többlet és ő maga büntetlen marad.”  (128.old.)
„Amint valaki egy szikráját is kimutatja a bűntudatra való hajlamnak, azonnal bogáncsként kezdenek rátapadni a befolyásoló rászedők és elkezdik leszívni az energiáját. Csak egy módon lehet kikerülni a hatásul alól: meg kell szabadulni a bűntudattól. Senkinek sem köteleztük el magunkat és nem kell igazolni önmagunkat.” (128.old.)
„Egyébként a kisebbrendűségi lelki gubanc kialakulásának alapvető oka szintén abűntudat. Ha észreveszünk magunkban valami tökéletlenséget, ez azt jelenti, hogy a másokkal való összehasonlításban önmagunkat ítéljük meg rosszabbnak.
Valóságos nyomozás indul el és Ön saját maga bírájává válik.” (128.old.)
„Senki sem mer majd ítéletet mondani Ön felett, ha nem tartja vétkesnek magát.
Csak Ön ruházhat fel valakit azzal a joggal, hogy a bírája legyen.” (129.old.)
„Ha nincs bűntudatom, de ösztönösen mások rovására keresem az önigazolást, hajlandó vagyok befolyásolhatóvá válni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az embereket két csoportra lehet osztani: bábokra és befolyásolókra. Figyeljük meg a következő törvényszerűséget: uralkodókban és hatalommal rendelkező emberekben csak ritkán, vagy sohasem merül fel bűntudat. A gúnyolódó és lelkiismeretlen emberek szintén nem szenvednek ettől.” (129.old.)
„A félelem a tudatalattiban születik meg. Kialakulásának egyik oka a mérhetetlen bizonytalanság, a másik pedig a büntetéstől való rettegés.
Amikor „hibás” vagyok, alapvetően egyetértek azzal, hogy büntetést kell szenvednem és ezért félek.”  (130.old.)
„A bátor embernek sem lelkiismeret-furdalása nincs, sem bűntudattól nem szenved. Semmitől sem kell félnie, mert a belső bírája úgy dönt, hogy neki van igaza.” (130.old.)
„Az emberek nagyon hasznos módszert dolgoztak ki a bűntudat által keletkezett többlet megszüntetésére: a bocsánatkérést. Ha valaki bűntudattól szenved, hajlamos magába fojtani a rossz erőt és így többletfeszültség keletkezik.
A bocsánatkéréssel azonban eloszlatja ezt a többletet, és így szabadon elillanhat a rossz erő.
A bocsánatkérés, a hibánk beismerése, a bűn megbocsátása és a gyónás – mindegyik arra szolgál, hogy az ember megszabaduljon a bűntudat-többlettől.” (130. old.)
„A méltóság elérésének kulcsa a bűntudat hiánya. Valódi emberi erőt nem az jelent, hogy galléron ragadunk valakit, hanem hogy olyan személyiséget alakítunk ki, amelyben nincs egy szikra bűntudat sem.”  (131. old.)
„Az elengedés annyit jelent, hogy választunk. Nem szükséges gyökerestül kiirtani magunkból a bűntudatot. Bőven elég, ha megengedjük magunknak, hogy a saját hitvallásunk szerint éljünk. Senkinek sincs joga ítélni felettünk. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy önmaga legyen.”  (132. old.)
„Mások időről időre szembekerülnek az erőszak valamilyen formájával, Ön azonban nem, mert száműzte a tudatalattijából a bűntudatot. Más szóval: az életvonalán nincs olyan forgatókönyv, amelyben büntetés szerepelne.” (132.old.)
„Nagyon nehéz úgy szeretni a pénzt, hogy ne vágyjunk rá és ne akarjunk egyre többet belőle. Épp ezért itt szinte lehetetlen elkerülni a függőségi viszonyt, legfeljebb azon igyekezhetünk, hogy minél enyhébb legyen. Örüljön, ha pénzt kap, de ne mérgelődjön csak azért, mert kevés a pénze vagy épp elvesztette, mert így a továbbiakban is egyre kevesebb lesz. Ha valaki keveset keres, ennek leggyakrabban az az oka, hogy állandóan felpanaszolja, mennyire kevés a pénze. Az ilyen kisugárzás jellemzői megegyeznek a szegénységet okozó életvonalakéval.” (132.old.)
„Különösen nagy veszélyt jelent átadni magunkat az aggodalomnak, hogy egyre kevesebb pénzt fogunk keresni. A félelem a legnagyobb hatóerővel rendelkező érzés, ezért az, aki attól fél, hogy elveszíti a pénzét vagy nem keres eleget, teljes biztonsággal olyan életvonalra fog kerülni, ahol valóban egyre kevesebb pénze lesz.” (133.old.)
„Első lépésben kezdje kicsiben, és elégedjen meg azzalamije van. Gondoljon rá, hogy rosszabb is lehetne. El kell engednie a pénz utáni vágyakozását.”  (133.old.)
„Mindenekelőtt az ingáknak köszönhető, hogy a pénz az emberiség leggyakoribbbálványává vált. Pénz segítségével tudjuk megalapozni a létezésünket a fizikai világban, ahol csaknem minden eladó és megvehető. Az ingák pénzzel fizetnek – tőlük kaphatunk, amennyit csak akarunk. Ám nagy a veszélye, hogy rókát fogunk és nem ereszt. Nagyon könnyen olyan életvonalra kerülhetünk, amely egyre távolabb visz a boldogságtól.”  (133. old.)
„Az ingák számára ez természetesen rendkívül előnyös, hiszen az ember függővé válikés eltávolodik a saját útjától. Aki idegen ingának dolgozik, nem is kereshet sokat, mert nem a saját célját szolgálja. Nagyon sok ember van ilyen helyzetben.
Ez vezetett el ahhoz a kitalált dologhoz, hogy a gazdagság csak egy maroknyi kisebbség kiváltsága.
 Valójában azonban mindenki lehet gazdag, ha  a saját célját követi.”  (134.old.)
„A pénz nem cél és nem is eszköz a célok elérésére, hanem mindössze kísérőjelenség.
 A cél az, amit kézzelfoghatóan akarunk az élettől. Csak hogy néhány példát említsek: saját házban lakni és rózsákat termeszteni a kertben; beutazni a világot, messzi országokat látni; síelni az Alpokban; a saját gazdaságomban lovakat tenyészteni; egy csendes szigeten élni az óceán közepén; filmcsillaggá válni; képeket festeni.”  (134.old.)
„Természetesen az, akinek egy zsák pénze van, számos célt meg tud valósítani és a legtöbb ember arra törekszik, hogy szert tegyen erre a zsák pénzre.
Ám közben csak a pénzre gondolnak és elfelejtik a tényleges célokat.” (134.old.)
„Azon igyekeznek, hogy olyan életvonalra jussanak, ahol egy zsák pénz vár rájuk.
Miután azonban idegen ingákat szolgálnak, ezt a zsák pénzt nagyon nehéz, sőt lényegében lehetetlen megszerezni. Ezen a módon az ember a végén sem a pénzt nem kapja meg, sem a célját nem tudja megvalósítani. Nem is lehet másként, hiszen a gondolati erő kisugárzása végső soron nem a célra irányult, hanem egy mesterséges pótlékra.”  (134. old.)
„Tegyük fel, hogy körbe akarja utazni a világot. Nem kérdés, ehhez pénzre van szükség. Ám ahhoz, hogy valóra váljon a célja, ne a pénzre gondoljon, hanem az utazásra.
 A pénz majd megjelenik, hiszen kísérőjelenség.” (134. old.)
„Az ingák a céljaik érdekében mindent a feje tetejére állítottak. A célt nem pénz segítségével lehet elérni, hanem épp a cél felé vezető úton találunk rá a pénzre.”  (134. old.)
„A legtöbb ember fordítva cselekszik – például idegen célokat szolgál a sajátjai helyett és az ő tényleges céljait mesterséges pótlékkal helyettesíti. A legtöbben már el is felejtették az eredeti céljaikat, mert csakis az a kielégíthetetlen vágy hajtja őket, hogy gazdagok legyenek.”  (135. old.)
„Valójában semmi sem áll a gazdagság útjában. Az ember minden elképzelhető dologra vágyhat. Ha ez őszinte vágy, valóra is fog válni. Ám ha olyan célt követünk, amelyet az inga kényszerített ránk, sohasem fogjuk elérni.”  (135.old.)
„A pénz nem más, mint kísérőjelenség a cél felé vezető úton.
Ne aggodalmaskodjon a pénz miatt és be fog kopogtatni Önhöz. A lényeg, hogy a lehető legkisebbre csökkentse apénz jelentőségét, mert így nem termel többletfeszültséget.
Ne a pénzre gondoljon, hanem csak arra, amit meg akar kapni.”  (135. old.)
„Ne legyen rossz a lelkiismerete, ha pénzt ad ki, hiszen pontosan erre való.
Ne sajnálja, ha elhatározta, hogy pénzt fog költeni. Ha az ember arra törekszik, hogy szép nagy összeget spóroljon össze és lehetőleg minél kevesebbet költsön, közben jókora erőtöbbletet gyűjt össze. A pénz egy helyen halmozódik fel és nem mozdul onnan.
Ilyen esetekben nagy a valószínűsége, hogy mindent elveszít.
A pénzzel értelmesen kell bánni és engedni kell, hogy mozgásban maradjon.
Ahol nincs mozgás, többlet alakul ki.”  (135. old.)
„A tökéletességre való törekvés sok emberben igazi kényszerképzetté fejlődött.
Az életük nem más, mint folytonos harc. És mi ellen harcolnak?
Természetesen a kiegyensúlyozó erők ellen. A céljuk, hogy mindig és mindenütt tökéletesek legyenek, és ez zavarokat okoz a hatóerők mezejében, mert közben elkerülhetetlenül többletfeszültség alakul ki.”  (136. old.)
„Semmi rossz nincs abban a törekvésben, hogy valaki jól akarja végezni a dolgát. De ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít ennek, azonnal működésbe lépnek az egyensúlyra törekvő erők.”   (136. old.)
„A mintaszerűnek tűnő annyira belefeledkezik a szerepébe, hogy teljesen biztos benne: helyesen cselekszik és tévedhetetlen. Tévesen azt hiszi, hogy ha mindig a tökéletességre törekszik, egy idő múlva valóban tökéletessé is válik.”  (137. old.)
„Az eszményekkel foglalkozó nagyon könnyen áldozatul eshet a kísértésnek, hogy mindenki felett álló döntőbírónak képzelje magát, akinek joga van meghatározni, mit tegyen és mit ne tegyen a többi, tévelygő lélek. Az ilyen ember általában enged a kísértésnek, hiszen önigazolásként elevenen él benne a saját érinthetetlenségének az érzése és minden tettének egyedül az a mozgatórugója, hogy mindenkinek megmutassa a helyes utat.”   (137.old.)
„Valamennyien vendégek vagyunk ezen a világon. Mindenkinek jogában áll a saját útját választani és senkinek sincs joga mások felett ítélkezni.”  (138.old.)
„A fontosság-tünetcsoport akkor alakul ki, amikor valaki túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít önmagának, egy tárgynak, személynek, célnak vagy tevékenységnek.
A fontosság-tünetcsoport a többlettermelődés egyik legtisztább megjelenési formája, amelynek a kiküszöbölésénél a kiegyenlítő erők most is annak a személynek okoznak problémát, aki a többletfeszültségért felelős.” (139.old.)
„Amikor az önhittség túllép egy bizonyos határt, működni kezdenek az egyensúly helyreállítására törekvő erők és az elbizakodottságnak balsiker lesz a  jutalma.
Arra, aki „fontos munkát végez”, keserű csalódás vár; vagy senkinek sem lesz rá szüksége, vagy súlyos hibákat fog elkövetni. Az önimádat és a beképzeltség azonban csak az egyik véglet, az érem másik oldala a kisebbrendűségi érzés.”  (139.old.)
„Minden kiegyensúlyozatlan érzelem és viszonzás – harag, elégedetlenség, ingerültség, nyugtalanság, izgatottság, búskomorság, zavarodottság, félelem, együttérzés, függőség, elragadottság, megindultság, szépítés, tisztelet, lelkesedés, csalódás, büszkeség, elbizakodottság, lenézés, elutasítás, sértettség és így tovább – nem más, mint a fontosság-tünetegyüttes egy-egy megnyilvánulási formája. De többletfeszültség csak akkor keletkezik, ha valaki – saját magában vagy a külvilágban – túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít egy tárgynak, személynek, tulajdonságnak vagy eseménynek.”  (140.old.)
„Az ingák az érzéseinken és válaszainkon keresztül találnak fogást rajtunk: félelem, gyűlölet,  szeretet, nyugtalanság, rajongás, kötelességtudat, bűntudat és így tovább.
Már tudjuk, hogy ezek az érzések a fontosság-tünetegyüttes következményei.
Ilyenkor a következő történik: megjelenik előttem valami, ami a hatóerők síkján semleges: tehát se nem jó, se nem rossz. Közeledni kezdek hozzá, ráterítem a fontosság köntösét, majd oldalra lépek és onnan is megnézem. Csodálkozom. Most már hajlandó vagyok leadni az ingának a hatóerőmet, mert van valami, amihez ragaszkodhatok.” (140. old.)
„A környezetünkkel való kapcsolatban tehát csak úgy lehet helyreállítani azegyensúlyt és úgy lehet megszabadulni az ingától, ha valamiképp megszüntetjükvagy csökkentjük a fontosság-tünetcsoportot. Állandóan figyelnünk kell, hogy mennyire tekintjük fontosnak önmagunkat és a környezetünket. A belső őrnek nem szabad aludnia.
Ha a fontosság mértéke visszaáll a természetes szintre, azonnal elérjük az egyensúlyi állapotot.”  (141. old.)
„Az érzelmekkel való harc hiábavaló és szükségtelen. Ha megpróbál uralkodni magán és igyekszik külsőleg megőrizni a nyugalmát, miközben belül forr az indulattól, csak még nagyobb mennyiségű többlet termelődik. Az érzelmeket kapcsolatok és vonatkozások hívják elő, és ezért ezeket kell megváltoztatni; az érzések és érzelmek csak ezeknek a következményei. Az ok pedig egyetlen tényezőre vezethető vissza: a fontosság-tünetcsoportra.” (141. old.)
„Tegyük fel, hogy a családomban valaki megszületett, valaki meghalt, vagy valaki megházasodott. Fontos ez számomra? Nem. Közömbös a számomra? Szintén nem. Látja a különbséget? Egyszerűen nem csinálok gondot belőle és nem teszem tönkre ebből az alkalomból sem önmagamat, sem a környezetemet.” (141. old.)
„A vadon élő állatok csakis az ösztöneiket követik. A belső vagy külső fontosság-tünetegyüttes emberi találmány – az ingák nagy örömére.
A külső fontosság-tünetegyüttes-hajlamos ember vakbuzgóvá, féktelenné válik, a belső fontosság-tünetegyüttes-hajlamos pedig beképzelt önimádóvá.”  (142.old.)
„Az egyensúly helyreállítására törekvő erők csak akkor kezdenek érezhető hatást gyakorolni ránk, ha túlságosan átadjuk magunkat az elképzeléseinknek és ezzel valóban túlfeszítjük a húrt.”  (142. old.)
„A átsiklózás egyik alapelve, hogy mindenkinek joga van a szabad választásra.
 Igen, a jog megvan, de olyan helyzetben is kell lenni, hogy kihasználhassuk.
Az egyensúlyra törekvő erők és az ingák ugyanis nem engedik. A belső és külső fontosság-tünetcsoport
miatt az egész élet folytonos harcot jelent a kiegyensúlyozó erőkkel.
Így aztán nemcsak a szabad választásra nem marad már elegendő erőnk, hanem még arra sem, hogy végiggondoljuk, mit is akarunk valójában az élettől.
Az ingák pedig folyamatosan arra törekszenek, hogy uralmat gyakoroljanak felettünk és idegen célok elérésére sarkalljanak bennünket.”  (143.old.)
„Ha nem zavarjuk meg az egyensúlyt, minden elképzelhető jóban részünk lehet, ami csak van a Földön. Amint azonban elkezdünk különbséget tenni és azt képzeljük, hogy valami fontosabb, mint más, megjelennek a nehézségek. Az ember pedig nem veszi észre az ok-okozati összefüggést a saját maga által teremtett túlértékelés és az életében felbukkanó akadályok között, következésképp ellenséges környezetnek tekinti a világot, amelyben nem olyan egyszerű valóra váltani a vágyakat.
Valójában azonban a vágyak megvalósulásához vezető úton egyetlen akadály van: a mesterségesen kialakított fontosság.” (143. old.)
„Az egész élet szakadatlan harc a kiegyensúlyozó erőkkel. Minden nehézségnek, vagy kellemetlenségnek valamiképp köze van a hatásukhoz. Annak semmi esetre sincs értelme, hogy szembeszálljunk velük: akár akarjuk, akár nem, úgyis elvégzik a feladatukat.
A hatásuk kiküszöbölésére irányuló erőfeszítés sehová nem vezet. Épp ellenkezőleg, ezzel csak tovább rontjuk a helyzetet. Az egyensúlyra törekvő erők ellen egyetlen eszköz hatásos: ha megszüntetjük az őket beindító okokat, azaz megszabadulunk a fontosság-tünetcsoporttól, ami nagy mennyiségű többletfeszültséget termel.”   (144.old.)
„Ha tehát nehéz helyzetbe kerülünk, próbáljuk meg felismerni, hol feszítettük túl a húrt, hol léptünk át egy határt, vagy minek tulajdonítottunk túlságosan nagy jelentőséget. Határozzuk meg a dolog valóságos jelentőségét és szakadjunk el tőle.
A fal össze fog dőlni, az akadály magától eltűnik és a nehézség is egyre kisebb lesz.
Ne akarja megszüntetni az akadályokat, hanem tulajdonítson nekik kisebb jelentőséget.”  (144.old.)
„A fontosság-tünetcsoport következményei mindig túláradó érzelmek éshangulatok. Ezeknek az okát kell kiküszöbölni, ami azt jelenti, hogy meg kell változtatni az adott tárgyhoz vagy eseményhez fűződő viszonyunkat.” (144.old.)
„Meg kell érteni, hogy a fontosság-tünetcsoport csak problémákat kelt és ezután tudatosan igyekezni kell elkerülni. A külső fontosság csökkentésének semmi köze a dolgok lenézéséhez vagy alulértékeléséhez. Épp ellenkezőleg, az alulértékelés nem más, mint ellentétes előjelű túlértékelés. Egyszerűbbé kell tennünk az életünket.
Nem szabad sem rosszabbnak, sem szebbnek látni a ténylegesnél. Kevesebbet kell azon gondolkozni, hogy milyenek az emberek – jók vagy rosszak, olyannak kell elfogadni a világot, amilyennek nap mint nap megmutatkozik előttünk.”  (145.old.)
„A bűntudatunk jó eszköz az ingáknak arra, hogy uralmat nyerjenek felettünk.
Fogadja hát el magát olyannak, amilyen. Engedje meg magának azt a fényűzést, hogyönmaga lehessen. Ne akarja sem felnagyítani sem kisebbíteni az erényeit és gyengeségeit. Törekedjen a belső nyugalomra: az ember, mint egyén, nem fontos, de nem is jelentéktelen.” (145. old.)
„Sohase tegyen fel mindent egy lapra, bármennyire megbízhatónak tűnik is.” (145. old.)
„Az egyetlen, ami nem termel többletfeszültséget, érzék a mulatságosságra: ha az ember képes önmagán és másokon nevetni – de nem kárörvendezően!
A tréfálkozás menthet meg bennünket attól, hogy érzések nélküli gépemberré váljunk.
A tréfálkozás a fontoskodás tagadása vagy gúnyrajza.”  (145. old.)
„A nehézségek megoldásánál mindig szem előtt kell tartanunk egy aranyszabályt. Mielőtt elkezdünk a megoldással foglalkozni, első lépésként csökkentenünk kell a nehézség jelentőségét. Így nem fognak működésbe lépni a kiegyenlítő erők és sokkal könnyebben megoldhatjuk a nehézséget.” (146. old.)
„A nehéz helyzet a fontosság-tünetegyüttes miatt alakult ki. Amíg nem vagyunk tisztában ezzel annyira, hogy úgyszólván álmunkból felriadva is tudjuk: minden egyes nehézség a fontosság-tünetegyüttes következménye, újra és újra nehézségekkel szembesülünk és továbbra is az ingák hatókörében maradunk.” (146.old.)
„Amikor valami nyomaszt bennünket, a váll és a hát izmai folytonosan feszült állapotban vannak. Ezt mi csak akkor vesszük észre, amikor görcsbe rándulunk. Ha azonban idejében visszaemlékszünk és odafigyelünk az izmainkra, azonnal lazíthatjuk a feszültséget.”  (146.old.)
„A cselekvés eloszlatja a túlértékelés-többletet. Ne gondolkozzon, hanem cselekedjen! Irányítsa valami másra a figyelmét. Engedje el a dolgot.
A cselekvés akkor lesz a leghatékonyabb, ha az ember nem önmagát, a cselekvőt állítja a figyelme középpontjába és nem is a cselekvés célját, hanem a menetét.”  (147. old.)
„Csak a lélek szándékának van hatóerői alapja. Épp ezért nem elég, ha megpróbáljuk színesen elképzelni a vágyainkat.”  (148. old.)
„Semmilyen körülmények között ne kérkedjen az eredményeivel, még akkor sem, ha valóban dicséretet érdemel – akkor pedig különösen ne, ha még el sem érte.
Az ilyen öndicséret nagyon káros, mert az egyensúlyra törekvő erők az ellenkező irányba kezdenek működni.”  (148.old.)
„Érezze magát otthon, de közben ne felejtse el, hogy csak látogatóban van itt.
Ha megfelelő egyensúlyba kerül az Önt körülvevő ingákkal, vagyis ha azonos rezgésszámon rezeg velük, akadálymentes és kellemes lesz az élete. Egyensúlyban lesz a környezetével is, erőt kap és különösebb erőfeszítés nélkül meg tudja valósítani a céljait.”  (148.old.)
„Ha olyan helyzetbe került, amikor lényegében lehetetlen egyensúlyban élni a külvilággal, eljött az idő, hogy elgondolkodjon és megtegye a döntő lépést, azazmegváltoztassa a környezetét. Úgy gondolja, hogy máshol nincs hely az Ön számára? Ez csak az inga sugallata, hiszen az számára előnyös, ha megtarthatja Önt. Mindig van kiút és nem csak egy.”  (148.old.)
Összefoglalás: Többletfeszültséget csak akkor termelünk, ha túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk valaminek. Csak a fontosság mértéke tölti meg hatóerővel az értékítéletünket. Ha az ítélet eltér a valóságtól, a többletfeszültség mennyisége fokozódik. Az egyensúlyra törekvő erők működésének a célja a többlet megszüntetése.
Az egyensúlyra törekvő erők működése gyakran ellentétes a többletet termelő ember eredeti szándékával. Tartson távolságot és bízza meg a belső őrt azzal a feladattal, hogy ügyeljen a tökéletes hozzáállásra. Elégedetlenkedéssel és alábecsüléssel mindig magunk ellen hangoljuk a kiegyensúlyozó erőket.
A megszokott, visszahúzó válaszokat előremutató kisugárzással kell felcserélni. A feltétlen szeretet tiszteletet és birtoklásvágytól mentes csodálatot jelent. A feltételek és az összehasonlító szembeállítás függőségi viszonyt teremtenek.
A függőségi viszony többletfeszültséget termel. A szépítés és túlértékelés mindig kiábrándulással végződik. Ahhoz, hogy elérjük a kölcsönös szeretetet, meg kell szabadulni a birtoklási vágytól. Az alábecsülésért és hiúságért mindig nagy árat fizetünk.
Szabaduljon meg attól a késztetéstől, hogy a felsőbbrendűségét bizonygassa.
Ha arra törekszünk, hogy elrejtsük a hiányosságainkat, épp az ellenkezőjét érjük el. Minden hiányosság ellensúlyozható egy más, előnyös tulajdonsággal. Minél fontosabb egy cél a számunkra, annál valószínűtlenebb, hogy el fogjuk érni. Azok a vágyak válnak valóra, amelyek nem termelnek fontosság-többletet és nem vezetnek függőségi viszonyhoz. Szabaduljon meg a bűntudattól és attól a kényszertől, hogy igazolnia kell önmagát és a tetteit. A bűntudattól való megszabaduláshoz elég, ha megengedjük magunknak, hogy önmagunk legyünk. Senkinek sincs joga ítélni felettünk.
Mindenkinek joga van önmaga lenni. A pénz magától jön, mert mindössze kísérőjelenség a célhoz vezető úton. Szeretettel és figyelemmel forduljon a pénz felé, de váljon meg tőle könnyű szívvel. Ha megszabadulunk a belső és külső fontosság-tünetegyüttestől, elnyerjük a szabad választás jogát. Egy vágy valóra válása előtt az egyetlen akadály a fontossága túlértékelése. Ne próbálja meg leküzdeni az akadályokat, hanem csökkentse a jelentőségüket. Figyeljen oda, de ne aggodalmaskodjon.”  (150. old.)
AZ ELŐIDÉZETT ÁTMENET
„Az átsiklózás alapelve szerint a változat-térben minden megtalálható mindenki számára. Létezik például olyan részleg, ahol az élet egy adott ember számára elveszíti a színét és vonzerejét, míg egy másik ember számára megtartja mindezt. Aki elutasító gondolati erőt sugároz ki, olyan részlegbe kerül, ahol a számára megváltozik a színpadkép, míg mások számára ugyanolyan maradt.”  (152.old.)
„A világ annál rosszabb lesz, minél rosszabbnak látjuk. Gyermekkorában senki sem gondolkozott el azon, hogy jó vagy rossz-e a világ, hanem egyszerűen olyannak fogadta el, amilyennek megmutatkozott. Aztán fokozatosan elkezdtünk megismerkedni vele, de eleinte még nem bíráltuk, szapultuk állandóan.” (153. old.)
„Minél gyakrabban elégedetlenkedünk, annál rosszabb lesz a helyzetünk.
Az elégedetlenségünk, mint bumeráng a háromszorosára felerősödve tér vissza hozzánk. Először is, az így termelt elégedetlenség-többlet ellenünk hangolja a kiegyensúlyozásra törekvő erőket. Másodszor, az elégedetlenség remek csatornát nyit meg az ingák előtt, amelyen keresztül elszívják az erőnket. Harmadszor, rossz életvonalak felé közelítünk, mert visszahúzó erőt sugárzunk ki.”  (154.old.)
„Minden ember a változat-térnek arra a részlegére van hangolva, amelyben él és így tekint a világra. Ezek a világok egymásba olvadnak és együttesen alkotják azt, amit mi annak a térnek nevezünk, amelyben élünk.”  (155.old.)
„Az ember bármely elképzelése a világról és az életről nem több egy mintánál. Emlékezzünk vissza a túlértékelés veszélyeire és ne tulajdonítsunk az átsiklózásnak a kelleténél nagyobb jelentőséget.”  (156. old.)
„Az élete során minden ember a változat-tér különböző részlegei között mozog, egyikből a másikba lép át és így folytonosan alakítja a saját világsíkját.
Miután a legtöbben szeretnek hangot adni az elégedetlenségüknek és következésképpen több visszahúzó erőt sugároznak ki, mint előrehaladót, ezért az életminőségük is folytonosan romlik.
Az évek elteltével az ember egyre nagyobb anyagi jólétre tesz szert, ám ettől nem lesz  boldogabb. A színpadkép színei elhalványulnak és az ember egyre kevésbé tud örülni az életnek.”  (157.old.)
„A jelenséget, amikor az embert magába szippantja az örvény és fokozatosan egyre közelebb kerül azokhoz az életvonalakhoz, amelyeken az erőelszívó inga áldozatává válik, előidézett átmenetnek nevezzük. Az ember viszonzása a visszahúzó inga lökésszerű hatására és az ez utáni, kölcsönös hatóerőcsere kikényszeríti az átlépést egy olyan életvonalra, amelynek a hullámhossza közel áll az inga lengési rezgésszámához.
 Ezután a kedvezőtlen esemény beépül az érintett ember világsíkjába.”  (160. old.)
„A válságos állapotok végső soron az emberi élet részévé váltak. Aki beengedi őket a saját világsíkjára, akaratlanul is vállalja az áldozat sorsát és hozzájárul a szerencsétlenségváltozat testet öltéséhez. Tudatosan, természetesen esze ágában sem volt belépni ebbe a szerepbe; de ennek semmi jelentősége. A szerepeket az ingák osztják rá arra, aki hajlandónak mutatkozik részt venni a játékukban. Miközben sok más ember sorsszerű körülmények összetalálkozásának tekint egy bizonyos szerencsétlenséget, az áldozatunk szemében ez az esemény törvényszerű, okszerű következménye.”  (162. old.)
„Azok, akik figyelmen kívül hagyják az inga lökésszerű hatásait, sohasem válnak szerencsétlenség áldozatává. Vagy, mondjuk úgy, szinte nulla valószínűséggel.” (162. old.)
„Az, hogy nem engedjük be magunkba a visszahúzó híreket, azt jelenti, hogy nem foglalkozunk vele, nem hatunk rá vissza és figyelmünket helyette ártatlan adásokra vagy könyvekre irányítjuk.”   (163. old.)
„Annak, aki egyszerűen nem is gondol a repülés veszélyeire, semmitől sem kell tartania. Ha valaki azonban szokatlan nyugtalanságot érez egy repülőút előtt, célszerű elhalasztani az utazást.”  (163.old.)
„A háború nagyjából hasonlóképpen alakul ki, mint egy hétköznapi verekedés.
Első lépésként az egyik fél megmondja a véleményét a másiknak. A vélemények ellentétesek, ezért ez a kijelentés úgy hat, mint egy ellenséges inga kezdő lökése. Az ellentétes oldal erőteljes lengéssel válaszol a kezdőlökésre, majd erre a kezdeményező még harcosabban válaszol. Így fokozódik egyre inkább a történés jelentősége, míg végül tettlegességre kerül sor.” (163. old.)
„Ha az, akit az inga első lökése eltalál, amikor az erőszak csavarvonala forogni kezd,békésen válaszol, azaz igyekszik tompítani az ütést vagy kitér előle, az esemény nem jut el a csavarvonal következő ívéig és senkinek sem kell másik életvonalra átlépnie.”   (164. old.)
„Lehet gyűlölni az ilyen ellentéteket és lehet harcolni ellenük – az inga számára tökéletesen mindegy, hogy ellene vagyunk vagy mellette. Az ő szempontjából ez is és az is erőt jelent, csak épp ellenkező előjellel. Aki pedig a háború hullámhosszával együtt rezgő erőhatást bocsát ki, az annak megfelelő életvonalra fog kerülni, azaz beszáll a harcba és kivonul a csatatérre. Akkor is el fogja nyelni a háború, ha épp ellene igyekszik harcolni.” (165.old.)
„A tevékeny tiltakozás csak elősegíti a háborút, még akkor is, ha a egyszerű tüntetők ennek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve. Békeszerető gondolatok terjesztése, az inga igazi arcának és mozgatórugóinak a leleplezése – így lehet elkerülni a háborút.”  (165.old.)
„Ha Ön is átadja magát a félelemnek, hogy elbocsáthatják, nyugodtan kiindulhat abból, hogy ez az aggodalom egyértelműen érzékelhető. Mintha táblát akasztana a nyakába ezzel a felirattal: „Elbocsátottak.” Súlyosan téved, aki azt hiszi, hogy elfedheti a félelmét.
A mellékes mozdulatok és a hanghordozás sokkal egyértelműbb üzenetet hordoznak, mint maguk a szavak. Aki elveszíti az önbizalmát, már nem olyan hatékony munkaerő, mint azelőtt.” (166. old.)
„A megbetegedés oka, hogy az érintett önként szerepet vállal a „járvány” nevű játékban. Minden azzal kezdődik, hogy ez a járvány kitör valahol, mondjuk egy bizonyos vírustörzs révén. Mindenki tudja, hogy az influenza a levegőben, cseppek útján nagyon gyorsan terjed, tehát a szóban forgó ember, akárcsak mindenki más is, elfogadja a gondolatot, hogy ez megtörténhet. A fejében lényegében egy film pereg le: lázas vagyok és tüsszögök. Ettől a pillanattól kezdve ténylegesen részt vesz a játékban, mert a visszahúzó inga hullámhosszán sugározza ki a szellemi hatóerejét.”  (168. old.)
„Ha az ember a játék legelejétől ráhangolódott az inga rezgésszámára, egyre inkább közeledik a hullámhosszához, függetlenül attól, hogy cselekvően részt vesz-e a játékban vagy sem. Akinek azonban nincs ellenére, hogy megbetegszik vagy már lelkiekben fel is készült rá, az mindenképp az inga legtevékenyebb támogatói közé tartozik. Aki pedig elhatározta, hogy ő márpedig nem fog megbetegedni, mert teljesen egészséges és az is marad, szintén nem menekülhet, hiszen ebben az esetben is a betegségre gondol és a betegség hullámhosszán sugározza ki a gondolati erejét.
A gondolatok iránya szempontjából érdektelen, hogy valami mellett szólnak vagy ellene irányulnak.
Más szóval: aki megpróbálja meggyőzni magát, hogy nem fog megbetegedni, kezdettől fogva elképzelhetőnek tartja ezt a lehetőséget és az önbefolyásolás nem fog segíteni.”  (168.old.)
„Elgondolkodott már azon, miért nem fertőzik meg a betegek az orvosokat
Az orvosok cselekvően  részt vesznek a betegséget okozó inga játékában, de egészen más szerepet játszanak.” (169.old.)
„A tömegek közt kitörő és tovaterjedő fejvesztett riadalom az előidézett átmenet legerőteljesebb és leggyorsabb formája. Számtalan megjelenési formája van és valamennyiben nagyon világosan megmutatkoznak a legjellemzőbb vonásai.
A csavarvonal különösen nagy erővel forog, mert a tényleges veszély jelei mindig nagyon meggyőzőek és az ember azonnal önként belemegy a visszahúzó inga játékába. Ugyanebből az okból az inga is egyre erőteljesebben fog lengeni.” (170. old.)
„Másodszor, az ember szinte teljesen elveszíti az önuralmát, ami azt jelenti, hogy nagyon érzékeny vevőkészülékké válik és mivel egy hullámhosszon rezeg az ingával, hatékonyan továbbítja a lökésszerű hatásait. Ezért az inga mindig embertömegekbentalálja meg az eszményi fizikai megjelenési formát. Sajnos, ezek a tényezők nagyon nehézzé teszik, hogy figyelmen kívül hagyjuk vagy csillapítsuk az ingát. Ilyen pillanatokban az embernek eszébe sem jut, hogy szembeszálljon vele.”  (170. old.)
„Aki szegénységben született, nyomorban éli le az életét és hozzászokik, illetve arra van beállítódva, hogy a szegénység életvonalával összhangban lévő gondolati erőt  sugározzon ki. Rendkívül nehéz átlépni a jólét életvonalára, ha az ember gyűlöli a szegénységét, irigyli a gazdagokat és csak vágyakozik arra, hogy sok pénze legyen.”   (171. old.)
„Minél jobban utálunk valamit, annál erőteljesebben fog megjelenni az életünkben.
Már tudjuk, miért: megérint bennünket, foglalkozunk vele gondolatban és ez azt jelenti, hogy a kisugárzásunk olyan életvonalakkal kerül összhangba, amelyeken lépten-nyomon szembetalálkozunk gyűlöletünk tárgyával.”  (172. old.)
„A puszta álmok sehová sem vezetnek.
Aki nem hajlandó cselekedni, hogy elérje, amire vágyik, az sosem fogja megkapni.
Csak akkor juthatunk valamire, ha szilárd elhatározással cselekszünk. A szándék már magában foglalja az elhatározást, hogy meggazdagodunk.” (172. old.)
„Amíg a szegény ember nem engedi be a személyes terébe a gazdagság jellemzőit, amíg nem tanulja meg értékek tulajdonosának érezni magát, szegény fog maradni, még akkor is, ha kincset talál.
A gazdagság felé vezető út másik akadálya az irigység. Irigynek lenni azt jelenti, hogy sajnáljuk, ha másnak van valamije.”  (173. old.)
„Az előidézett  átmenet egyetlen ellenszere, ha távol tartjuk magunkat a csavarvonal vonzáskörzetétől és nem megyünk bele a romboló inga játékába. Nem elég, ha csak elméletben tudjuk, hogyan működik ez a folyamat: állandóan emlékezni kell rá.
A belső őrünk nem alhat. Minden alkalommal utasítsuk rendre, amikor észrevesszük, hogy megszokásból megint belemegyünk az inga játékába, azaz hangot adunk a nyugtalanságunknak, elégedetlenségünknek és dühünknek, vagy visszahúzó beszélgetésekben veszünk részt.”  (176.old.)
Összefoglalás: Minden ember maga teremti meg azt a világsíkot, amelyen él.
Az emberek világa egyéni síkokból áll, amelyek egymásba érnek. Amikor valaki visszahúzó erőt sugároz ki, rontja a saját világsíkja helyzetét. Az emberek az erőszakot téves módon az erő jelének tekintik, az elégedetlenséget pedig természetes válasznak. Ha rosszul válaszolunk egy romboló eseményre, ezzel közelebb kerülünk egy visszahúzó életvonalhoz. Az előidézett átmenet rossz eseményekkel kezdődik az érintett világsíkján. Ne engedjük be a világunkba a rossz híreket. Ez nem azt jelenti, hogy el kell kerülni a visszahúzó híreket, hanem, hogy tudatosan figyelmen kívül kell hagyni őket, nem szabad érdeklődést mutatni irántuk.”   (177.old.)
A VÁLTOZATOK ÁRAMLÁSA
„A változat-tér adatmező vagy összerendezett hatóerő, más szóval, a mintája mindannak, ami lehet és amilyennek lennie kell. Amikor egy hatóerősugár, amely az összerendezettség egy bizonyos részlegére hangolódott, „megvilágítja” ezt, az adott minta anyagi formában is megnyilvánul.” (180. old.)
„A tudatunk nem képes értelmezni a változat-térben található adatokat, atudatalattink azonban kapcsolatban áll ezzel a adatmezővel. Pontosan ezen az úton jönnek létre a sejtések, megérzések és jóslatok, így születnek meg a felfedezések és a művészi alkotások.
Az értesülések kétféle úton juthatnak el a tudatba: vagy a fizikai világ közvetítése révén, amelynek a külső „adatait” az emberi elme értelmezi vagy a tudatalattiból, a megérzés síkjáról. Az adatmezőben tárolt adatok, általánosságban megfogalmazva, az igazságot tartalmazzák, annak legtisztább formájában – más szóval, ezek tényszerű közlések, mentesek minden személyes értelmezéstől. Miközben az értelem megszűri az igazságot, értelmezi a közlést és így alakul ki a tudás. Minden élőlény a saját értelmezése szűrőjén keresztül érzékeli az igazságot: egy tyúk teljesen másként látja a világot, mint az ember. Maguk az emberek is a legkülönbözőbb módon láthatják és értelmezhetik ugyanazt a dolgot. Ezért a tudás az igazságnak bizonyos mértékben eltorzított formája.”  (180. old.)
„Elsőként a tudatalatti (a lélek) érzékeli az adatmező adatait, amelyeket aztán a tudat (az értelem) szavakból vagy jelekből álló nyelvre fordít le.
Így jönnek létre a felfedezések és a mesterművek, röviden minden, amit az ember közvetlen módon nem érthetett és nem tapasztalhatott meg – ide tartoznak a megérzések és az ösztönös tudás is.”  (181. old.)
„A tudomány alapvető felfedezései sem az ésszerű gondolkodás eredményei, hanem sejtéseken alapulnak – mintha valaki érzékelt volna egy ismeretlen helyről érkező üzenetet. Ugyanez igaz a lángeszű felfedezések esetében is. A jó zenét nem úgy komponálják, hogy gondosan kiválasztják a hangokat: a dallam szinte magától keletkezik. A képzőművészet remekművei sem mindössze a rendkívüli képesség eredményei, hanem elsősorban megérzésnek köszönhetők.” (181.old.)
„A megérzésen és sejtéseken alapuló tevékenységnek semmi köze az értelemhez.
Az értelem legkisebb szerepet játszik a ténylegesen alkotó jellegű folyamatban.
Az értelem segítségével tökéletesen le lehet másolni például egy régi mesterművet, de újat nem lehet alkotni.”  (181. old.)
„Egyelőre nem tudjuk, hogyan jut hozzá a tudatalatti az adatmező adataihoz, csak megfigyelhetjük, hogyan megy végbe az ilyen hozzáférés.
Például tisztánlátás formájában, ami azt a képességet jelenti, hogy az ember érzékelni tud olyan eseményeket, amelyek már régen lezajlottak vagy meg sem történtek vagy más módon az ember látókörén kívül helyezkednek el. Miután nem értjük, hogyan működnek ezek a folyamatok, a rendes, szabályszerű mellettinek nevezzük őket.”  (182. old.)
„Természetesen csak néhány kivételes személyiség képes adatokat kiolvasni az adatmezőből. Az emberek többsége ezeknek az adatoknak csak egy halvány visszfényét érzékeli futó sejtések és homályos felismerések formájában.
Akik a tudomány vagy a művészetek területén tevékenykednek, sokszor hosszú napokig vagy akár évekig tartó, erőteljes gondolkodás után jutnak forradalmi felismerésekre.
Épp azért olyan nehéz új dolgot felfedezni, mert bármennyit gondolkodjon is az ember, a gondolati kisugárzás hullámhossza sokkal könnyebben hangolódik rá a változat-tér már megvalósult részlegeire, az újdonságok pedig általában a még meg nem valósult részlegekben rejtőznek.”  (183. old.)
„Az egyszerűség kedvéért mindent, ami a tudattal függ össze, értelemnek fogunk nevezni és mindent, ami a tudatalattival kapcsolatos, léleknek.
Ha az értelem mindent megértene, amit a lélek közölni akar vele, az emberiség már régóta közvetlenül is hozzáférhetne az adatmező adataihoz. Nagyon nehéz elképzelni, milyen rendkívüli szintet ért volna el műveltségünk. Ám az értelem nemcsak nem tud odafigyelni, de nem is akar. Az ember figyelme folytonosan vagy a külvilágra irányul vagy a belső gondolataival, érzéseivel van elfoglalva. Szinte sohasem szakad meg a belső, önmagában folytatott beszéd, amelyet az értelem tart az ellenőrzése alatt.
Az értelem pedig nem érzékeli a lélek finom jeleit és a hatalma tudatában mindig csak a saját szempontjából fontos tartalmakat hangsúlyozza. Amikor az értelem „gondolkodik”, megnevezésekkel dolgozik, amelyekhez hozzárendeli a megvalósult részlegekben található, látható dolgok tulajdonságait. Tehát az értelem kialakult fogalmakban és elnevezésekben gondolkozik: jelképekben, szavakban, fogalmakban, szabályokban, stb. Igyekszik minden adatot beletuszkolni a megfelelő címkével ellátott fiókba.” (184. old.)
„Az értelemmel ellentétben a lélek nem alkalmaz meghatározásokat.
Amióta az értelem elkezdett elvont megnevezésekben gondolkodni, a lélekhez fűződő kapcsolata fokozatosan elcsökevényesedett. A lélek nem ismeri ezeket a megnevezéseket. Nem gondolkodik és nem beszél, hanem tud és érez, ám nem képes szavakkal vagy jelképekkel kifejezni, amit tud. Ezért nem is tudja megértetni magát a lélekkel az értelem.”  (185. old.)
„Az értelem folytonosan a számára lényeges dolgokkal van elfoglalva. Meg van győződve róla, hogy mindenre van ésszerű magyarázat és szakadatlanul figyeli az értesülés áramlást. A lélektől csak sötét jelek érkeznek, amelyeket az értelem a megnevezései alapján nem tud értelmezni. A lélek körvonalazatlan érzései és közlései általában eltűnnek a hangos és ésszerű gondolatok tengerében. Amikor azonban az értelem ellenőrzése nem teljes körű, a lélek tudása és ösztönös érzései felemelkedhetnek a tudat felszínére.”   (186.old.)
„Az ilyen esemény halvány sejtés formájában nyilvánul meg és az ember ebben a pillanatban a lélek tudását és érzéseit érzékelte. Ez az, amit „a hajnali csillagok susogásának” nevezek – hangtalan hang, gondolatok nélküli gondolkodás, szótlan szó. Megértünk valamit, de csak bizonytalan körvonalakban. Nem gondolkodunk, hanem nagyon erőteljesen érzünk. Mindenki megtapasztalta már, mi a megérzés. Például megérezte, hogy mindjárt megérkezik valaki vagy történni fog valami vagy egyszerűen megmagyarázhatatlan módon tud valamit.” (186.old.)
„A léleknek két alapvető érzése van: a jó és rossz érzés.
Az értelem pedig a következőképpen határozza meg ezeket az érzéseket: „Jól érzem magam” - „Rosszul érzem magam”; „Bizakodom” - „Aggódom” ; „Ez tetszik” - „Ez nem tetszik”.   (186.old.)
„A léleknek bejárása van a változat-térbe és valamiképp látja, mi várható a jövőben, azaz mit tartalmaz egy még meg nem valósult részleg. Amikor ráhangolódik egy ilyen részlegre, tudja, mi vár ott rá: kellemes vagy kellemetlen élmény. Az értelem ezeket az érzéseket érzékeli kedvező vagy kedvezőtlen, rövid idejű hatásként.”  (187.old.)
„Meg kell tanulnunk pontosan meghatározni, mit mond a lélek az értelemnek,amikor döntés előtt állunk. És ezt egyáltalán nem is nehéz megtenni. Az embernek csak fel kell szólítania a belső őrét, hogy figyeljen a lélek alapvető közérzetére.”  (187.old.)
„Voltaképpen egyáltalán nem is nehéz, de az emberek sokkal inkább megbíznak az ésszerű érvekben, mint a megérzéseikben. Épp ezért elfelejtették, hogyan kell odafigyelni a lelkiállapotra.”  (187.old.)
„Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindig a lélek utasításai szerint kell cselekednünk, hiszen jogunk van a szabad választásra. De legalább tudjuk, mi vár ránk egy még meg nem valósult részlegben.”  (188.old.)
„Az emberek alapvetően kétféle módon viszonyulnak a különféle élethelyzetekhez: van, aki sodródik az áramlattal, mint egy tehetetlen papírhajó és van, aki küzd az árral, mert makacsul a saját elképzeléseit akarja megvalósítani.
Azt, aki nem kezdeményez, nem törekszik semmire, csak egyszerűen létezik, az élet irányítja. Az ingák bábjává válik, amelyek saját belátásuk szerint döntenek a  sorsáról.
Aki így áll az élethez, lemond arról, hogy saját maga válassza meg a sorsát.
Egyetlen lehetősége van: alávetni magát a sorsának. A hitvallása: „Azon, aminek meg kell történnie, úgysem lehet változtatni.” Ennek az alapelvnek megfelelően biztos abban, hogy senki sem menekülhet a sorsa elől. És teljesen igaza is van, hiszen a változat-tér ezt a lehetőséget is felkínálja. Ebben az esetben az ember nem tehet egyebet, mint elégedetlenkedik a sorsával és magasabb erők segítségében reménykedik.”  (189. old.)
„Aki idegen kezekre bízza az életét, kétféle ösvényen haladhat át az élete során.
Az egyik ösvény a kérelmező útja, aki aláveti magát az ingáknak, valamiféle magasabb erőkhöz folyamodik, megadja magát és alamizsnáért könyörög.
Az inga munkára kényszeríti a kérelmezőt, aki végigrobotolja az egész életét és cserébe nem kap többet, mint amennyiből szerényen biztosítani tudja a létfenntartását. Időnként a magasabb erőkhöz folyamodik némi ráadásért, ám azok nem foglalkoznak vele.
A kérelmező nem vállal felelősséget a saját sorsáért. Úgy gondolja, hogy minden „Isten akaratából” történik. Következésképp nincs is más teendője -gondolja -, mint hódolattal és tiszteletteljesen kérni és mindent meg fog kapni Istentől.”  (189.old.)
„Az ember annyira fontosnak tartja magát, hogy azt képzeli, Isten a hatalmát és a kegyelmét arra használja fel, hogy pontosan őróla fog gondoskodni. Isten jóval többet adott az embernek az elégnél – a szabad választás jogát -, ám az éretlen ember nem akarja elfogadni és folyton elégedetlenkedik.
Ezt a gyermekes éretlenséget sokan azzal akarják igazolni, hogy a célhoz vezető úton túl sok akadály van. Mindig történik valami, ami megzavarja az embert. Valójában azonban semmi más nem jelent akadályt, csakis az ingák és kiegyensúlyozó erők, amelyek azért kínozzák, mert a folytonos panaszkodásával többletfeszültséget termelt. Tehát saját maga hozta létre az akadályozó tényezőket.” (190.old.)
„Ha valakinek nem tetszik a kérelmező szerepe, a másik ösvényt is választhatja: améltatlankodó szerepét, aki elégedetlenkedik és azt követeli, amire neki állítólag joga van, miközben az igényeivel még nagyobb károkat okoz saját magának.”  (190.old.)
„Az átsiklózás ugyanis egy harmadik utat javasol: Ne kérj és ne követelj.
Csak menj ésvedd el magadnak.”  (190.old.)
„Mind az alázat, mind az elégedetlenkedés az ingáktól való függés felé vezet.
A kérelmező a könyörgésével termel többletet és önként a befolyásolók kezére adja magát. Aki kér, kezdettől fogva abból indul ki, hogy kötelessége kérni és várni – talán egyszer teljesítik, amit szeretne. A méltatlankodó az elégedetlenségével termel többletet, kihívja maga ellen az egyensúlyra törekvő erőket és saját maga rombolja a sorsát.”  (191.old.)
„A harcos tevékenyen cselekszik, de háborúskodás az egész élete és ez nagyon sok erejébe kerül. Ellenáll ugyan, de egyre jobban belegabalyodik a pókhálóba.
Azt hiszi, hogy a sorsáért küzd, ám valójában  csak a tetterejét pazarolja. Néha sikerül győztesként kikerülnie a harcból – de milyen áron!  (191. old.)
„Aki elvágja az ingák láncait, szabaddá válik. A koldusok békén fogják hagyni és másokat zaklatnak. Amint már tudjuk, úgy szabadulhatunk meg az ingáktól, hogy lemondunk minden büszkeségről és nem tekintjük annyira fontosnak a terveinket és a tevékenységünket, mert akkor szinte maguktól elhárulnak az útból az akadályok.
Ezután már nem szükséges kérni, követelni vagy harcolni, hanem egyszerűen tovább kell menni és elvenni, amit akarunk.” (192.old.)
„Az elsődleges ok, amiért nem célszerű harcolni az árral, hogy közben hatalmas mennyiségű erőt használunk fel, aminek semmi eredménye nem lesz, legfeljebb káros következménye.”  (194.old.)
„A problémák elsődleges oka a külső és belső fontosság-tünetcsoport. A kiegyenlítésre törekvő erők tevékenysége zátonyok és örvények felé sodor bennünket a célhoz vezető úton. Ha sikerül nem tulajdonítani túlságosan nagy fontosságot önmagunknak, a tetteinknek és terveinknek, jelentősen csökkenni fog az örvények ereje. Az értelem fellélegezhet, mert megszabadult az ingák és a mesterségesen előidézett problémák nyomásától. Most tárgyilagosabb, ésszerűbb döntéseket hozhat. A változás elsődleges előnye abban rejlik, hogy az így felszabadult értelemnek már nincs olyan mértékben szüksége a nagy hatalmú kiműveltségre.”  (195. old.)
„A változatok áramlása eleve magában hordozza minden nehézség megoldását. A legtöbb nehézség egyébként is mindössze az értelem mesterséges műve. Az ingák folytonosan lökdösik a nyughatatlan értelmet, amely magára vállalja, hogy minden nehézséget megold, miközben igyekszik ellenőrzés alatt tartani a helyzetet. A heves megoldásai azonban általában céltalan hadonászáshoz hasonlíthatók, hiszen a legtöbb akadály alapvetően jelentéktelen és magától is megoldódik, ha nem zavarjuk meg a változatok áramlását.” (195. old.)
„A változat-tér mindent tartalmaz, de legnagyobb valószínűséggel a legkedvezőbb, azaz a lehető legkevesebb erőt igénylő változatok valósulnak meg. A természet nem pazarolja az erejét.” (196.old.)
„Minden nehézségben eleve benne rejlik a megoldás kulcsa. Az első fontos lépés, hogy mindig a legkisebb ellenállás útját kell keresni. Az emberek általában bonyolult megoldásokra törekszenek, mert akadálynak tekintik a nehézségeket és az akadályokat tudvalevőleg nagy erőfeszítéssel kell leküzdeni. Hozzá kell szoknunk, hogy a megoldások közül mindig a lehető legegyszerűbbet válasszuk.”  (196. old.)
„Az áramlással együtt mozogva igyekezni kell mindent a legegyszerűbb és legkönnyebb módon tenni.”  (197.old.)
„A cselekvések legjobbnak ígérkező változatai áramlások formájában rendeződnek. Ezek az áramlások ok-okozati összefüggések legkedvezőbb láncolatán alapulnak. Ha  elhatározzuk, hogy valamilyen területen megtesszük a következő lépést, próbáljuk megtalálni a következő láncszemet. Közben mindössze arra kell figyelnünk, hogy melyik láncszemmel folytatódik ez a legkedvezőbb áramlás.” (197.old.)
„A legkedvezőbb áramlás következő láncszemének a kiválasztásához nem kell mást tenni, mint kiszabadítani az ingák befolyása alól és egyszerűen követni az áramlatot. Ez azt jelenti, hogy nem szabad megsérteni az egyensúly törvényét vagy többletfeszültséget termelni. Ezt pedig akkor érjük el, ha egy percre sem lankad a figyelmünk és nem adjuk át magunkat a fontosság-tünetcsoportnak.” (197.old.)
„Ha a külvilággal való kapcsolatában sikerült elérnie az egyensúly állapotát, kövesse egyszerűen az áramlást. Számtalan jelet fog észrevenni, amelyek segítségével tájékozódhat. Engedje el a helyzetet. Ne résztvevő legyen, hanem külső szemlélő. Ne legyen sem mester, sem rabszolga, hanem egyszerű cselekvő. Szoktassa állandó figyelemre a belső őrét, hogy mindig észrevegye, amikor az értelem megpróbál határozott „józan” döntést hozni. Tartson távolságot és felülről, külső szemlélőként tekintsen arra, amit tesz. Minden sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik. Bízzon meg ebben az egyszerűségben.”  (198.old.)
„Ha valamilyen döntést kell hoznia, tegye fel magának a kérdést: mi a legegyszerűbb út a nehézség megoldásához? Válassza mindig a legegyszerűbb módot.”  (198.old.)
„Ha valaki ajánlatot akar tenni Önnek vagy el akarja mondani az álláspontját, hallgassa végig, ne szakítsa félbe és ne kezdjen el vitatkozni. Talán  az értelme egyszerűen nem veszi észre, mi lehet ebben előnyös Önnek és nem találja elsőre a legcélszerűbb lehetőséget. Először figyeljen, aztán cselekedjen. Foglaljon helyet a nézőtéren és ne igyekezzen az ellenőrzése alá vonni a dolgokat, hanem ameddig csak lehet, engedje, hogy magától alakuljon a játék – a felügyelete alatt. Felesleges összevissza hadonászni – engedje, hogy az áramlással együtt haladjon az élete és meg fogja látni, mennyivel könnyebbé válik minden.”   (199.old.)
„Az egész nagyon egyszerű: azt kapjuk, amit a forgatókönyvünkben lehetőségként jóváhagytunk. Annak a világsíkján, aki nem hisz a babonákban, az ilyen előjelek nem kapnak esélyt a megvalósulásra. Az előjeleknek csak azokon a világsíkokon van létjogosultságuk, ahol elfogadják őket – de a mi hitetlenjeink esetében nem ez a helyzet.”  (200.old.)
Ha valamiféle változásra várunk az életünkben, legyen szó akár egy apróságról is, felbukkanhat egy jel, amely előrevetíti ezt a változást. Amikor váratlan változás közeleg, egy arra jellemző jel tűnhet fel.”  (201.old.)
„Amikor a változatáramlás irányt vált, az ember egy másik életvonalra kerül át. Ezzel kapcsolatban emlékezzünk vissza arra, hogy egy életvonal többé-kevésbé ugyanazt az életminőséget kínálja. Az áramlás egy hulláma egyszerre több életvonalat is keresztezhet. Az életvonalak a jellemzőik alapján különböznek egymástól és ezek a különbségek -bár sokszor jelentéktelennek tűnnek -, mégis érzékelhetők. Pontosan ezt a minőségi különbséget vesszük észre, amikor tudatosan vagy tudat alatt megérezzük: valami már nem olyan, mint amilyen egy perccel ezelőtt volt.”  (201.old.)
„Az eddigitől gyökeresen eltérő életvonalra való átmenet fokozatosan következik be és általában közben többször váltunk át többé-kevésbé párhuzamos életvonalakra.”  (202.old.)
„Az előjelek értelmezését le kell szűkíteni és arra kell összpontosítani, hogy „igen” vagy „nem” lesz-e a válasz.”  (202.old.)
„Az előjelek mindig megmutatnak valamennyit a bekövetkező esemény jellegéből. Hakellemetlen érzéseket keltenek, például félelmet, bizalmatlanságot, nyugtalanságot vagy idegességet, kedvezőtlen változásra számíthatunk.” (203. old.)
„A jelek legfőbb értéke abban áll, hogy jó időben felráznak bennünket a kényelmes semmittevésből és értésünkre adják, hogy azzal, amit épp teszünk, egy visszahúzó ingát szolgálunk, vagy más módon cselekszünk a saját érdekeinkkel ellentétesen.”  (203. old.)
„Furcsán hangzik, de a legtisztább és legvilágosabb útmutató jeleket mások mellékesenelejtett megjegyzéseiben fedezhetjük fel. Ha valaki megpróbálja rákényszeríteni Önre a véleményét, nyugodtan engedje el a füle mellett, amit mond. De ha valaki ösztönösen tesz egy megjegyzést, például javasol egy megoldási módot, ezt nagyon komolyan kell venni.”  (204.old.)
„A kellemetlen előérzet ugyancsak egyértelmű jel, ám általában nem vesszük eléggé figyelembe. Ha döntést kell hoznunk, a léleknél jobban senki sem tudja, melyik a helyes út, ám gyakran nagyon nehéz megérteni, hogy mit akar mondani.”  (204. old.)
„Tegyük fel, hogy választás előtt áll és döntenie kell: „igen” vagy „nem”.
lélek halk hangon próbálkozik: „nem”. Az értelem érzékeli a lélek tiltakozását, de úgy tesz, mintha semmit sem hallott volna és meggyőzően bizonygatja a saját igenjét, ami ugyebár „ésszerű megfontoláson” alapul.”  (205.old.)
„Gyorsan felismerheti, mikor akar a lélek nemet mondani: ha saját magát isgyőzködnie kell, hogy igent mondjon, ez azt jelenti, hogy a lélek egészen biztosan nem akarja. Jegyezze meg: amikor a lélek igent mond, nem érzi szükségét, hogy győzködje önmagát.”  (205. old.)
„Azokat a vágyakat és tetteket, amelyek képesek alapvetően megváltoztatni a sorsunkat, különös figyelemmel kell vizsgálni. Ha egy vágy kellemetlen érzéseket kelt Önben és lehetősége van elengedni, tegye meg. Az ilyen vágyak nem a lélekből fakadnak, hanem az értelemből és az értelem vágyai mindig az ingák befolyása alatt születnek. Ugyanez igaz a tettekre is. Ha nem vesszük figyelembe a kellemetlen lelki közérzetet, legtöbbször nem történnek ugyan megrendítő dolgok, ám később mégis bánni fogjuk.”  (206.old.)
„Ezért célszerű lehetőség szerint távol tartani azokat a vágyakat, amelyek kellemetlen közérzettel, kétségekkel, félelemmel vagy bűntudattal járnak együtt.
Ez rendkívül leegyszerűsíti az életünket és kiküszöböl egy sereg nehézséget.” (206.old.)
„A természet kezdettől fogva tökéletes, ezért ezekben az áramlatokban sokkal többcélszerűség és ésszerűség van, mint a legbölcsebb emberi megfontolásban. Bármennyire biztos benne az értelem, hogy ésszerű ítéletet alkot, tévedni fog.
Az értelem egyébként is gyakran hibázik, de erre kevesebb lehetősége lesz, ha sikerül visszafognia a hevességét és engedi, hogy a problémák az ő tevőleges hozzájárulása nélkül is megoldódjanak. Ezt jelenti az „elengedés”. Tehát, az értelemnek fel kell adnia azt a szándékát, hogy mindent az ellenőrzése alatt tartson, nem szabad megzavarnia a változatok áramlását és több szabadságot kell engedélyeznie a környezetének.” (209.old.)
„Ne tulajdonítsunk túlságosan nagy jelentőséget a dolgoknak és a nehézségek maguktól el fognak tűnni. És ha egy akadály semmiképp sem akar elhárulni, ne kezdjünk harcolni ellene, hanem egyszerűen kerüljük ki. Ebben az útmutató jelek is segíteni fognak.”  (209.old.)
„Mikor boldogok az emberek, mikor elégedettek saját magukkal?
Ha minden a terveik szerint alakul. A forgatókönyvtől való minden eltérést sikertelenségnek  tekintenek. A makacsság és a büszkeség nem engedi, hogy az értelem elfogadja az eltérés lehetőségét. Az értelem vezérelve ugyanis így hangzik: „Hiszen én mindent előre elterveztem. Jobban tudom, mi jó nekem és mi rossz.
Célszerűen és ésszerűen gondolkodom.” Az élet számtalan ajándékot kínál az embereknek, akik azonban csak vonakodva nyúlnak utánuk, mert nem voltak betervezve.” (210.old.)
„Mindenki maga határozza meg a boldogság-szintjét. A legtöbb ember túlságosan magasra helyezi ennek a mércének az alapszintjét, ezért érzi magát boldogtalannak.
Nem akarok senkit felszólítani, hogy elégedjen meg annyival, amennyije van.” (210.old.)
„Az értelemnek nem az a célja, hogy felismerje, hogyan mozoghat együtt az áramlással, hanem saját maga akarja irányítani. Ez minden nehézség és kellemetlenség kialakulásának alapvető oka.”  (211.old.)
„A legkedvezőbb áramlat, amely a legkisebb ellenállás útján halad, nem tud akadályt okozni; a nehézségek okozója csakis az „értetlen értelem”. (211.old.)
„Semmi más nem akadályoz meg bennünket abban, hogy együtt haladjunk azáramlattal, csakis az ingák. Lépten-nyomon kihívni akarnak bennünket és arra kényszerítenek, hogy kétségbeesetten hadonásszunk és küzdjünk az ár ellen. A változatáramlások iránya nem az ingák érdekeit szolgálja, mégpedig azért, mert mindig a legkisebb energiabefektetés útját választja.” (212.old.)
„Csak arra kell tehát odafigyelni, hogy ne vegyük túl komolyan sem saját magunkat, sem a tetteinket. Épp a fontosság-tünetegyüttes gátolja az értelmet az elengedésben.”  (212. old.)
„Sok esetben célszerűbb és hatékonyabb, ha engedünk, mint ha makacsul ragaszkodunk az álláspontunkhoz. Az önigazolásra való törekvés oda vezet, hogy az ember szokásává válik önmaga fontosságának a bizonygatása. Ebből alakul ki az a minden emberi kapcsolatra nagyon káros hajlam, hogy mindenki mindenáron be akarja bizonyítani a saját igazát. Ez a törekvés többletfeszültség kialakulásához vezet és ellentmond más emberek érdekeinek.” (212.old.)
„A düh és a megrovás csak akkor indokolt, ha közvetlenül Önt érte valamilyen sérelem vagy a bírálat hozzájárulhat a helyzet javulásához. Sohase bírálja azt, ami már véget ért vagy nem lehet megváltoztatni.”  (213.old.)
„A helyzet uralásáról inkább a megfigyelésre helyezzük át a súlypontot. Figyeljük meg jobban önmagunkat és a környezetünket és tanuljunk meg elengedni dolgokat.”  (214.old.)
„Összefoglalás: Az értelem már meglevő megnevezések alapján értelmezi a dolgokat. A lélek nem gondolkodik és nem beszél, hanem tud és érez. Az értelem csak már meglevő kövekből tud új házat építeni. Az alapvetően új felfedezések mindig még meg nem valósult részlegekből érkeznek. A lélek közvetítő szerepet játszik az alapvetően új közlés és az értelem között. Felfedezésnek azt nevezzük, amikor az értelemnek sikerül megfejtenie a lélek által közvetített közléseket. Az értelem képes egyértelműen megítélni a lelkiállapot jellegét. Rá kell szoknunk, hogy odafigyeljünk a lelkiállapotunkra. Aki feladja a hamis Én-t, szabadon választhatja meg a sorsát.
A választás szabadsága lehetővé teszi, hogy egyszerűen elvegyük, amit szeretnénk, ahelyett hogy kérnénk vagy követelnénk. A közlések szerkezete okok és okozatok láncolatán alapul. Az ok-okozati összefüggések láncolatai alkotják a változatáramlatot.
Az egyes áramlatok a legkisebb ellenállás irányába haladnak. A változat-tér áramlatai eleve magukban hordozzák minden akadály megoldását. A belső és külső hamis Én eltéríti az értelmet a legkedvezőbb áramlattól. Az értelem sodor bennünket a veszélyes zuhataghoz, nem a változat-tér áramlatai. Minden sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik.
Térjünk vissza ehhez az egyszerűséghez. Nem az előjelnek van hatása, hanem annak, ahogy mi viszonyulunk hozzá. Az útmutató jelek felhívják a figyelmet az áramlat egy lehetséges irányváltására. Az életvonalak a minőségük tekintetében különböznek egymástól. Az útmutató jeleket arról ismerjük fel, hogy olyan érzésünk támad: valami nincs rendben. A mellékes megjegyzések fontos útmutatást jelenthetnek. A kellemetlen lelki közérzet egyértelmű útmutató jel. Ha saját magunkat is meg kell győzni valamiről, a lélek azt mondja: nem. Ha lehetőségünk van megváltoztatni egy döntést, amely rossz érzést okoz, mindenképp tegyük meg. Gyakoroljuk az elengedést és váratlan eseményeket is vegyünk fel a forgatókönyvünkbe. A hamis Én megakadályozza a forgatókönyvtől való eltérést. Az értelem nem arra törekszik, hogy együtt haladjon az áramlással, hanem maga akarja irányítani. Helyezzük át a súlypontot az ellenőrzésről a megfigyelésre. Ha együtt haladunk a változatáramlással, az élet kitárja előttünk az ajtót.”  (215. old.)
….......................................................................................................................................
Záró megjegyzés (ami nem a szerzőtől való):
A fenti igazságot milyen egyszerűen fejezi ki Thomas a gőzmozdony, mikor ezt mondja a társának:
„Nézd meg hova akarsz eljutni és kövesd azt a sínpárt, ami odavisz.”
Miután föladjuk a megrendelést a célunkra, s összehozzuk a lelket és az értelmet, hogy párban legyenek, ez a „sínpár” biztosan odavisz bennünket is ahova el akarunk jutni.