2012. május 13., vasárnap

Joe Vitale - Ho'oponopono, - Sajnálom. Bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.


Két évvel ezelőtt hallottam egy hawaii-i terapeutáról, aki egy teljes osztálynyi közveszélyes őrültet gyógyított meg anélkül, hogy valaha találkozott volna bármelyikükkel.
A pszichológus egy-egy beteg kórlapjának tanulmányozása után önmagában kereste, hogy hogyan teremtette annak a személynek a betegségét. Ahogy önmaga gyógyult, úgy gyógyult a beteg is.
Amikor először hallottam ezt a történetet, azt gondoltam, ez valami városi legenda.
Hogy gyógyíthatna valaki embereket önmaga gyógyításával?
Hogy lenne képes akár a legjobb öngyógyító mester közveszélyes őrülteken segíteni? Kellően értelmetlen és logikátlan volt, úgyhogy nem törődtem a sztorival.
Egy évvel később újra az utamba került a történet. Azt hallottam, hogy a terapeuta egy Hawaiiban ismert gyógyító módszert, a ho’oponopono-t használja.
Soha nem hallottam róla, mégsem tudtam kiverni a fejemből. Ha ez az egész történet igaz volt, mindent tudni akartam róla.
A teljes felelősség fogalmát mindeddig úgy értelmeztem, hogy felelős vagyok azért amit gondolok illetve teszek. Ami ezen túl van, azért nem felelek.
Azt hiszem, a legtöbb ember így gondolkodik a teljes felelősségről.
A saját cselekedeteinkért vagyunk felelősek, nem azért, amit mások tesznek – de ez nem így van.
A hawaii terapeuta, Dr. Ihaleakala Hew Len, aki azokat a szellemi fogyatékosokat meggyógyította egy egészen új perspektívából tanította meg látnom, mi is az a teljes felelősség. Az első telefonbeszélgetésünk körülbelül egy órán át tartott; arra kértem, mesélje el terapeuta munkásságának teljes történetét.
Elmagyarázta, hogy a Hawaii Állami Kórházban dolgozott négy éven át. Az osztály, ahol a közveszélyes őrülteket tartották, veszélyes hely volt: a pszichológusok havonta váltották egymást, az ápolók gyakran jelentettek beteget, vagy csak egyszerűen felmondtak.
A dolgozók az osztályon kizárólag hátukkal a falhoz simulva közlekedtek, így kerülve el, hogy rájuk támadjanak a betegek. Az osztályon se dolgozni, sem élni nem volt kellemes.
Dr. Len egyetlen beteggel sem találkozott. Kapott egy szobát, ahol a kórlapjukat tanulmányozta. Amíg ezeket olvasta, saját magán dolgozott. Ahogy magát gyógyította, úgy lettek jobban a betegek is.
„Néhány hónap elteltével – mesélte Dr. Len – a korábban szigorúan lekötözött betegek szabadon sétálhattak; másoknak, akiket addig keményen gyógyszereztek, már nem kellett gyógyszert szedniük. Azok, akiknek esélyük sem volt arra, hogy valaha kiengedjenek a kórházból, gyógyultan hazamehettek. Sőt, mi több, a személyzet egyre jobban szeretett ott dolgozni.”
„A hiányzások és a gyors személyzetváltások megszűntek. A végén többen dolgoztak az osztályon, mint amennyire szükségünk volt, mivel a betegek hazamehettek, plusz mindenki bejárt dolgozni. Mára az osztály bezárták.”
Ez volt az a pillanat, amikor feltettem az egymillió dollárt érő kérdést: „Mit csináltál magaddal, amitől ezek az emberek ennyire megváltoztak?”
„Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette.”
Nem értettem. Dr. Len elmagyarázta, hogy az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden – csupán mert az életedben jelen van – a te felelősséged.
Tulajdonképpen az egész világ a te teremtményed.
Hát... Ez egy kicsit erős... Felelősnek lenni azért, amit mondok vagy teszek, egy dolog.
Azért is felelni, amit bárki más mond vagy tesz a környezetemben, az meg egy másik.
De mégis, az igazság az, hogyha felvállalod a felelősséget az életedért, azaz mindenért amit látsz, hallasz, ízlelsz, érintesz, vagy bárhogyan megtapasztalsz – az a te felelősséged, mivel jelen van az életedben. Ez azt jelenti, hogy a terrortámadásokat, az elnököt, a gazdaságot vagy bármit, amit tapasztalsz és esetleg nem tetszik – orvosolhatsz. Ezek a dolgok nem léteznek a szó szoros értelmében, csupán a te belső kivetítéseid. A probléma nem velük van, hanem veled, és ahhoz, hogy megváltozzanak, magadat kell megváltoztatnod.
Tudom, hogy ezt elég nehéz felfogni, pláne elfogadni vagy éppenséggel így élni. Ujjal mutogatni sokkal könnyebb, mint ez az egész teljes felelősség dolog, de ahogy Dr. Lennel beszélgettem, lassan rájöttem, hogy számára és a ho’oponopono szerint a gyógyítás nem jelent mást, mint önmagunk szeretetét!
„Ha javítani akarsz az életeden, meg kell gyógyítani azt. Ha meg szeretnél valakit gyógyítani, akár egy közveszélyes őrültet is, saját magad gyógyításával tudsz segíteni rajta.”
Megkérdeztem Dr. Len-t, hogy van ez, mit csinált egészen pontosan, amikor azokat a kórlapokat tanulmányozta.
„Nem tettem mást, csak folyamatosan ismételtem, hogy „Bocsáss meg!” és „Szeretlek!” – újra és újra.”
„Ennyi?”
„Ennyi.”

Úgy tűnik, hogy szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünk, úgy javul a világunk is.
Hadd magyarázzam el, hogy is működik ez: egy napon valaki küldött nekem egy e-mailt, ami meglehetősen felbosszantott. Korábban megnéztem volna magamban, miért zavar egy ilyen üzenet, vagy elkezdtem volna veszekedni azzal, a levél küldőjével.
Most viszont úgy döntöttem, kipróbálom Dr. Len módszerét. Némán mondogattam magamban: Bocsáss meg! Szeretlek! Nem intéztem senkihez a szavakat, egyszerűen csak megidéztem magamban a szeretetet, hogy meggyógyítsa bennem azt, amit ez a külső körülmény okozott.
Egy órán belül újabb levél jött ugyanattól az embertől: bocsánatot kért korábbi soraiért.
Pedig nem tettem semmit, ami ezt kieszközölte volna, még csak nem is válaszoltam neki.
Mégis, azzal, hogy azt mondtam „Szeretlek!”, valahogy meggyógyítottam azt a részemet, ami őt teremtette.
Később elmentem Dr. Len tréningjére. Ő most 70 éves, mondhatni egy visszavonult sámánnagyapa. Dicsérte az Attractor Factor (A figyelemfelhívó-faktor) című könyvemet, és azt mondta, ahogy én fejlődöm, a könyvem rezgése is nőni fog, és ezt mindenki érezni fogja olvasás közben. Röviden: ahogy én fejlődöm, úgy fejlődnek az olvasóim is.
„Mi van azokkal a könyvekkel, amik már kint a vannak boltokban, vagy eladtak?” kérdeztem.
„Azok nincsenek ott kint.” Magyarázta, újra felvillantva misztikus bölcsességét.
„Azok most is benned vannak.” Magyarán, nincs olyan, hogy ott kint.
Ennek a fejlett technikának az alapos bemutatása igazából egy könyvet érdemelne.
Elég az hozzá, hogy ha bármit is javítani akarsz az életedben, csupán egyetlen hely létezik, amit meg kell, hogy vizsgálj: saját magad.
És amikor befelé figyelsz, figyelj szeretettel!

Tisztító, gyógyító zene

A Ho’oponopono egy ősi hawaii gyógymód, a megbocsátás művészete, a kapcsolatok gyógyítását szolgáló, egyensúlyt visszaállító spirituális technika.
Alapja: a megbocsátás önmagunknak. Önmagunk teljes elfogadása és feltétel nélküli szeretete.
Célja: kapcsolatba lépni Istennel. Tudatosan átélni a teremtés folyamatát.Ennek feltétele: a 100%-os felelősség vállalása, vagyis annak elismerése, hogy minden probléma a tudatalattiban elraktározódott emlékekben rejlik.
Nézz befelé, szeretettel és nyilatkoztasd ki ezt a felelősséget azzal, hogy bocsánatot kérsz önmagadtól.Ebben a folyamatban megtisztul, semlegesítődik a negatív energia és ezzel együtt megtisztulnak a Világodban levő dolgok is, mert Világod a tudatalattid része.Minden hibát ki tudsz javítani, ami már megvan, és minden hibát el tudsz hárítani, mielőtt megtörténne.Mindössze annyi a dolgod, hogy ismételd ezeket a szavakat!
Szeretlek! Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm!
Csak mondogasd magadnak, mint egy mantrát, hiszen senki mással, csak saját magaddal van dolgod. A Te felelősséged!




A titkos hawaii módszer, amivel bőséget, egészséget és békét teremthetsz. HOPONOPONÓ

A felébredés három szakasza.

Két feladatom van ezen a világon.
Az első, hogy javítsak a dolgokon.
A második, hogy felébresszem az alvókat. Szinte mindenki alszik!
A feladataimat pedig csak úgy teljesíthetem, ha saját magamon dolgozom.
Ez az új én és az új megértés mind részét képezi az új életerőmnek. De természetesen mindez nem egy nap alatt történt. Ám azzal, hogy a „szeretlek" szót és társait mondogattam, egy mélyebb tudatossághoz jutottam el, amelyet sokan felébredésnek, néhányan talán megvilágosodásnak neveznének. Megértettem, hogy ennek a felébredésnek legalább három fázisa van, amelyek szinte kirajzolják az élet spirituális utazásának a térképét. Ezek a következők:
1. Áldozat vagy. Gyakorlatilag mindannyian úgy születünk, hogy tehetetlennek érezzük magunkat. A legtöbben aztán később is így érzünk. Úgy érezzük, hogy a világ rosszat akar nekünk: az állam, a szomszédok, a társadalom, na meg a ránk leselkedő rosszfiúk.
 Úgy érezzük, hogy nincs hatalmunk a történések felett. Mi az okozat vagyunk, a világ többi része pedig az ok. Sóhajtozunk, panaszkodunk, tiltakozunk, és csoportba szerveződve harcolunk azok ellen, akik ránk támadnak. Néha lehet kicsit bulizni is, de azért az élet többnyire mégis csak nyomorúság.
2. Te irányítod, a dolgokat. Aztán elérkezik az az idő, amikor megnézel egy filmet, amely megváltoztatja az életedet, mint pl. A titok;elolvasol egy könyvet, pl.
 A vonzásfaktort, vagy A hit varázsát, és tudatára ébredsz a saját erődnek.
Rájössz arra, hogy mekkora ereje is van szándékaid kinyilvánításának. Ráébredsz, mekkora ereje van annak, ha magad elé képzeled a vágyaid tárgyát, aztán cselekszel, és valóra váltod a vágyadat. Életedben először igazi varázslatot tapasztalsz meg.
Döbbenetes eredményeket fogsz látni! Az életed általánosságban véve nagyon jó irányt vesz.
3. Magad leszel a felébredés. A második fázis után egy ponton rájössz, hogy a szándékaid valójában korlátok. Rádöbbensz, hogy az újonnan megszerzett hatalmaddal sem vagy képes arra, hogy mindent uraljál. És arra is kezdesz rájönni, hogy ha aláveted magad egy nagyobb hatalomnak, akkor csodákra számíthatsz. Elengeded a dolgokat, és bízni kezdesz. Megpróbálod úgy élni az életedet, hogy minden pillanatban tudatosuljon benned az ISTENIVEL való kapcsolatod.Megtanulod, hogyan ismerheted fel a neked szánt inspirációt, és hogyan cselekedjél azzal összhangban. Rájössz, hogy választani tudsz ugyan, de az életedet nem tudod uralni. Rájössz arra, hogy a legnagyszerűbb dolog, amit tehetsz, hogy igent mondasz minden egyes pillanatodra. Ezen a ponton kezdődnek a csodák, amelyek folyamatosan ámulatba ejtenek.
Napról napra úgy élsz, hogy a világ lenyűgöz, elvarázsol, és csodálatba ejt, s ezért folyamatosan hálát érzel. A hoponoponó: problémamegoldó technika. Mindaddig, amíg azt mondogatom az ISTENINEK, hogy „szeretlek", és folytatom a tisztogatást, állandóan visszatérek a korlátlan birodalmába. Ha szavakkal akarjuk kifejezni azt a jelet, amit a zérótól kapunk, akkor ezt mondhatjuk: „szeretet." Ezért ha szünet nélkül mondogatjuk, hogy „szeretlek", könnyebben rá tudunk hangolódni erre az állapotra.
A”SZERETLEK”szó ismételgetése, segít azoknak az emlékeknek, programoknak, hiedelmeknek és korlátozásoknak a semlegesítésében, amelyek a saját ébredésem útjában állnak.Ahogyan egyre csak tisztogatok, folyamatosan ráhangolom magam a tiszta inspirációra. És ahogyan megfogadom ennek az inspirációnak a sugallatát, nagyobb csodák történnek, mint amilyeneket valaha is el tudtam volna képzelni!
Nekem csak annyit kell tennem, hogy ne hagyjak fel a tisztogatással.
Az ego hangját hallod. Ebben a pillanatban, ahogyan ezeket a szavakat olvasod, most is beszélsz magadban. Megkérdőjelezd azt, amit olvasol. Hozzászoktál, hogy azonosulj ezzel a hanggal, és elhiszed, hogy ez a saját hangod. Pedig nem az. Az ISTENI és az inspiráció a hangok mögött van. Ha folyamatosan gyakorlód a hoponoponót, egyre biztosabban tudod megkülönböztetni az inspiráció hangját a többi hangtól.
Dr. Hew Len mindig az eszünkbe juttatta: „A gyógyulást nem úgy kapod meg, mint a hamburgert a gyorsétkezdében. Időbe telik."
Én azért hozzátenném, hogy az ébredés bármikor megtörténhet. Akár most is, ahogy ezt a könyvet olvasod. Vagy amikor sétálgatsz. Vagy a kutyádat simogatod. Lényegtelen, hogy éppen mit teszel. A belső állapotod számít. Az pedig, egyetlen varázslatos szóval kezdődik és végződik:
„Szeretlek."
Az alapelvek
1.  Fogalmad sincs arról, hogy valójában mi történik.
Lehetetlen, hogy az ember mindent észrevegyen, ami körülötte történik, akár tudatosan, akár tudattalanul. A tested és az elméd most is azon dolgozik, hogy szabályozza magát, persze anélkül, hogy ennek a tudatában lennél. A levegőben pedig egymást érik a láthatatlan hullámok, rádióhullámoktól kezdve egészen különböző gondolatformákig, amelyeknek egyáltalán nem vagy a tudatában. Ebben a pillanatban is, társteremtőként teremted a saját valóságodat, de ez tudattalanul történik, a tudatos gondolkodásod bevonása, vagy irányítása nélkül. Ez az oka, hogy maximálisan pozitív gondolkodás mellett is előfordulhat, hogy egy filléred sem marad. Nem a tudatos elméd teremt.
2.  Nem irányíthatsz mindent.
Nyilvánvaló, hogy ha nem vagy a tudatában minden történésnek, akkor irányítani sem tudsz mindent. Önhittség lenne azt gondolni, hogy a világ a te akaratodnak engedelmeskedik. Mivel az egód nem sokat lát abból, hogy a világban most éppen mi történik, nem lenne bölcs, ha neki engednéd át a döntést. Van választási lehetőséged, de a dolgokat nem te irányítod. Felhasználhatod a tudatos elmédet arra, hogy kiválaszd, mit szeretnél inkább megtapasztalni, de ehhez el kell engedned azokat a gondolatokat, hogy fogsz-e teremteni vagy sem, és ha igen, hogyan és mikor. A kulcs a megadás.
3.  Mindent meggyógyíthatsz, ami csak felbukkan az életedben.
Bármi is jelenik meg az életedben, függetlenül attól, hogy miként került oda, meg tudod gyógyítani. Egyszerűen azért, mert megjelent a „radarképernyődön". Abból kell kiindulnod, hogy amit képes vagy érzékelni, azt meg is tudod gyógyítani. Ha valaki másban látod, és zavar, akkor már el is kezdheted a gyógyítást. Vagy ahogyan állítólag Oprah mondta egyszer: „Ha kiszúrtad, akkor máris a tiéd." Talán fogalmad sincs, hogy miért bukkant fel az életedben, vagy, hogy miként került oda, de el tudod engedni, mivel tudatosítottad magadban. Minél inkább meggyógyítod azt, ami életed során eléd kerül, annál világosabban tudod megteremteni azt, amit szeretnél, és fel tudod szabadítani a megrekedt energiát más célokra.
4.  100%-ban felelős vagy mindazért, amit megtapasztalsz.
Ami az életedben történik, az nem a te hibád, de a te felelősséged. A személyes felelősség fogalma túlterjed azon, hogy mit mondasz, teszel vagy gondolsz.
 Az is ide tartozik, hogy mások mi olyat mondanak, tesznek és gondolnak, ami felbukkan az életedben. Ha teljes felelősséget vállalsz mindenért, ami az életedben megjelenik, akkor, ha valakinek problémája támad, az egyben a te problémád is lesz. Ez pedig a harmadik alapelvhez kapcsolódik, ami azt mondja ki, hogy mindent meggyógyíthatsz, ami csak felbukkan az életedben. Röviden: a jelenlegi valóságodért senkit és semmit nem vádolhatsz. Csak annyit tehetsz, hogy vállalod érte a felelősséget, ami azt jelenti, hogy elfogadod, a magadénak ismered el, és szeretettel kezeled.
Minél inkább meggyógyítod azt, ami felbukkant az életedben, annál inkább összhangba kerülsz a Forrással.
5.  A korlátmentes állapotba a „szeretlek" szó mondogatásával juthatsz el.
Az „útlevél", amellyel eljuthatsz a szavakkal kifejezhetetlen béke birodalmába a gyógyítástól a manifesztálásig, egy egyszerű szó: „szeretlek", vagy azt mondogatod magadban az ISTENINEK: „Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm."Ha ezt mondogatod az ISTENINEK, azzal teljes egészében megtisztítod magadat, és így megtapasztalhatod a jelen pillanat csodáját: azt, hogy nincsenek korlátok. A lényeg, hogy mindent szeretettel fogadj! Szeresd a zsírpárnáidat, a káros szenvedélyeidet, a problémás gyerekedet, a szomszédodat, a házastársadat. Kivétel nélkül: mindent és mindenkit. A szeretet átalakítja és felszabadítja a megrekedt energiát. A „szeretlek" szó az a „Szezám tárulj!", ami az ISTENI megtapasztalásához vezető kaput megnyitja.
6.  Az inspiráció fontosabb, mint a szándék.
A szándék az elme játékszere; az inspiráció pedig az ISTENI útmutatása.
 Eljön majd az életedben az a pillanat, amikortól felhagysz a próbálkozással.
Nem kérni fogsz és várni a kérésed teljesülésére, hanem csupán figyelni.
A szándék: azt jelenti, hogy az ego korlátozott rálátása alapján próbálod irányítani az életedet; az inspiráció: pedig azt, hogy veszed az ISTENI üzenetét, és meg is valósítod.
A szándék működik, és meghozza az eredményt; az inspiráció is működik, de az a csodát fogja megteremni.
Melyiket szeretnéd inkább?

Hogyan gyógyítsd magadat (vagy bárki mást) úgy, hogy közben rátalálsz az egészségre, a gazdagságra és a boldogságra?
Ismertetek két bevált hoponoponó-technikát, hogy bármilyen észlelt jelenség esetén meg tudd gyógyítani önmagadat (és bárki mást).Jusson eszedbe, hogy amit másban látsz, az benned is megvan, ezért minden gyógyítás öngyógyítás! Ezeknek a módszereknek az alkalmazásához nincs szükséged senki másra, csak saját magadra. Az egész világ sorsa a te kezedben van.
1. Először is bemutatom azt az imádságot, amelyet Morrnah mondott sok száz, vagy ezer ember meggyógyítására: Egyszerű, de rendkívüli erejű ima:
Isteni teremtő, atya, anya és fiú egysége... Ha a családom, a rokonaim vagy az őseim megsértettek volna téged, a családodat, a rokonaidat vagy az őseidet, gondolatban, szóban, tettben vagy cselekedetben, a teremtésünk kezdetétől mostanáig, kérjük a bocsánatodat... Add, hogy ezzel megtisztítsuk, kitisztítsuk, eleresszük és elvágjuk az összes negatív emléket, blokkot, energiát és rezgést, és hogy ezek a nemkívánatos energiák tiszta fénnyé alakuljanak át...
     2. Másodszor: dr. Hew Len úgy szeret gyógyítani, hogy először azt mondja: „Sajnálom" és „Kérlek, bocsáss meg!" Ha ezt mondod, azzal elismered, hogy valami, amiről azt sem tudod, hogy micsoda, bejutott a tested/elméd rendszerébe. Fogalmad sincs arról, hogy miként került oda. De nem is kell tudnod. Ha túlsúlyos vagy, „elkaptad" azt a programot, ami ezt okozza. Ha a „sajnálom" szót mondogatod, azt közlöd az ISTENIVEL, hogy megbocsátást szeretnél magadban a problémád okával kapcsolatban, akármi is legyen az. Nem azt kéred az ISTENITŐL, hogy bocsásson meg neked; arra kéred az ISTENIT, hogy segítsen neked abban, hogy megbocsáss magadnak.
Ettől kezdve azt mondogatod, hogy „köszönöm" és „szeretlek". A „köszönöm" szó ismételgetésével a háládat fejezed ki. Bizonyságot teszel arról a hitedről, hogy az ügy mindenki számára a legjobb módon fog megoldódni. A„szeretlek" átalakítja a megrekedt energiát, hogy ismét szabadon áramolhasson. Újra összekapcsol az ISTENIVEL.Mivel a zéró állapot, a tiszta szeretet állapota, ahol nincsenek korlátok, ha ide akarsz eljutni, azzal kell kezdened, hogy kinyilvánítod a szeretetedet. Az már az ISTENITŐL függ, hogy ezután mi történik. Lehet, hogy valamilyen tettre fog sarkallni. Akármi is legyen az, tedd meg! Ha nem tudod biztosan, mit kellene tenned, próbáld meg ugyanezzel a gyógyító módszerrel eloszlatni a kétségeidet! Amikor letisztázódtak benned a dolgok, tudni fogod, hogy mit kell tenned. Ez a legfontosabb, modernizált hoponoponós gyógyító módszerek, leegyszerűsített változata. Ha még jobban meg szeretnéd ismerni a hoponoponót, iratkozz be egy tanfolyamra! (Lásd: www. hooponopono.org.) Ha meg akarod ismerni a dr. Hew Lennel közösen folytatott munkánkat, látogass el a www.zerolimits.info honlapra! A hoponoponó a problémák megoldásáról szól, ami létezésünk egyik célja. Ha egy problémát meg akarunk oldani, két kérdést kell feltennünk: Ki vagyok én? Ki a főnök?
A világegyetem megértése Szókratész bölcs mondásával kezdődik:„Ismerd meg önmagad!"
Ki a főnök? A legtöbb ember, beleértve a tudósokat is, úgy foglalkozik a világgal, mintha az egy fizikai entitás lenne. Erre jó példát adnak azok a jelenlegi kutatások, amelyek célja a szívbetegség, a rák és a cukorbetegség okainak megtalálása a DNS-ben.
Az ok okozat törvénye, fizikai modell: Ok: Hibás DNS. Okozat: Szívbetegség. Az intellektus a tudatos elme azt hiszi magáról, hogy ő a problémamegoldó, hogy ő irányítja, mi történjen, és mit tapasztaljál meg.
Norretranders olyan kutatásokról is beszámol, amelyek azt mutatják, hogy az intellektus másodpercenként csak 1520 bitnyi információt képes tudatosítani abból a több millióból, amely körülveszi! De ha nem az intellektus és nem a tudatosság a főnökök, akkor mégis kicsoda?
A visszajátszott emlékek határozzák meg, hogy a tudatalatti elme mit fog megtapasztalni.
A tudatalatti valójában csak utánozza és visszhangozza a visszajátszódó emlékeinket. Pontosan úgy viselkedik, lát, érez és dönt, ahogyan az emlékek diktálják. A tudatos elme is emlékek visszajátszásával működik, bár anélkül, hogy erről tudna. Ezek az emlékek diktálják, hogy mit tapasztaljon meg, s ezt kutatások is bizonyítják. A tudatalatti elmében visszajátszódó emlékek. Fizikai problémák: a világ visszajátszódó emlékei. A test és a világ: a tudatalatti elmében találhatók: visszajátszódó emlékek teremtményeiként, s csak ritkán inspirációkként.
A tudatalatti és a tudatos elme, a lelket tartalmazva, nem önmaga generálja a saját ötleteit, gondolatait, érzéseit és cselekvéseit. Ehelyett ahogy arról már szó esett azok visszajátszódó emlékekként és inspirációkként tapasztalnak. Az emlékek, a tudatalatti elme, állandó kísérői.
„De dolgot az ember külszínből ítél meg, Valódi célját fel nem érheti."
Nagyon fontos tudni, hogy a lélek önmagában nem állít elő élményeket, hanem úgy lát, ahogyan az emlékek látnak; úgy érez, ahogyan az emlékek éreznek; úgy viselkedik, ahogyan az emlékek viselkednek; és úgy dönt, ahogyan az emlékek döntenek.
 Illetve ritkán úgy lát, érez, viselkedik és dönt, ahogyan az inspiráció lát, érez, viselkedik és dönt!
A problémamegoldáshoz alapvetően fontos, hogy felismerjük, a test és a világ, nem önmagukban a problémák. A test és a világ, csupán a tudatalatti elmében visszajátszódó emlékek hatásai, következményei! Ki a főnök? Az üresség az önidentitásnak, az elmének, a kozmosznak az alapja. Ez az állapot kell ahhoz, hogy az inspirációk beáradhassanak az ISTENI intelligenciából a tudatalatti elmébe. „A tudósok mindössze annyit tudnak, hogy a kozmosz a semmiből terjeszkedett ki, és vissza fog térni abba a semmibe, ahonnan jött. A világegyetem a zéróval kezdődik és végződik."
A visszajátszódó emlékek kiszorítják az önidentitás ürességét, megakadályozva így az inspirációk megjelenését. Ahhoz, hogy orvosold ezt a kiszorítást, és ismét létrehozd az önidentitást, az emlékeket, ürességgé kell alakítanod, az átalakítás segítségével, amit az ISTENI intelligencia hajt végre. Tisztíts, törölj, törölj, és találd meg a saját Sangriládat! Hogy hol? Saját magadban. „Sem kőtorony, sem rézből vert falak, S szűk légi börtön, sem kemény bilincs, A szellem erejét meg nem köthetik." A létezés az ISTENI intelligencia ajándéka. Ezt az ajándékot kizárólag azért adja, hogy problémamegoldás révén, ismét létrehozhasd az önidentitást. Az „Önidentitás Ho'oponopono" (röviden: hoponoponó) egy ősi, hawaii problémamegoldó eljárás modernizált változata, amelyben a megbánás, a megbocsátás és az átalakítás kap szerepet.
„Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek.
Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak." Jézus szavai. A hoponoponóban hiánytalanul ott található, az önidentitás mind a négy eleme: az ISTENI intelligencia, a tudatfeletti elme, a tudatos elme és a tudatalatti elme, amelyek együttesen, egységként működnek. Minden elemnek megvan a maga egyedi szerepe a tudatalatti elmében lejátszódó emlékek problémáinak a megoldásában. A tudatfeletti elme mentes az emlékektől, nem hatnak rá a tudatalatti elmében lejátszott, emlékek. Ez az elme sohasem különül el az ISTENI Intelligenciától. De mivel az ISTENI intelligencia, mozgásban van, a tudatfeletti elme, együtt mozog vele.
Az önidentitás: inspirációval és emlékkel dolgozik. Bármely pillanatban a kettő közül az egyik parancsolni fog a tudatalatti elmének, ám egyszerre mindig csak az egyik.
 Az önidentitás lelke egyszerre csak egy urat szolgál, többnyire az emléket, a „tövist", nem pedig az inspirációt, a „rózsát".A visszajátszódó emlékek kiszorítják az önidentitás közös területét, elveszik az elme lelkét annak természetes helyéről, az ürességből és a végtelenből. Bár az emlékek kiszorítják az ürességet, elpusztítani mégsem tudják.
Hogyan is lehetne a semmit elpusztítani?
A tudatos elme: elindíthatja a hoponoponó folyamatát, amivel szélnek eresztheti az, emlékeket, vagy pedig magához kötheti azokat, vádaskodással és gondolkodással.   
1.  A tudatos elme: kezdeményezi a hoponoponó probléma megoldási folyamatát, amelyben kéri az ISTENI intelligenciától, hogy változtassa át az emlékeket, ürességgé. Tudomásul veszi, hogy a probléma, emlékeket jelent, amelyeket a tudatalatti elme játszik vissza, és ezekért 100%-ban felelős. A kérés lefelé irányul, a tudatos elméből a tudatalatti elmébe.
2.  Amint a kérés lefelé áramlik a tudatalatti elmébe, finoman fölrázza az emlékeket az átalakításhoz. A kérés ezt követően fölfelé indul: a tudatalatti elméből a tudatfeletti elmébe.
3.  A tudatfeletti elme átnézi a kérést, és szükség szerint változtat is rajta.
Mivel mindig rá van hangolódva az ISTENI intelligenciára, meg van a képessége arra, hogy átnézze és kijavítsa azt. A kérelmet ezután felküldi az ISTENI intelligenciának, végső átnézésre és elbírálásra.

Forrás:http://jezusatyank.blogspot.com/2011/09/hoponopono-problemamegoldo-technika.html








FÉNYVILÁG

Brátán Erzsébet: Szeretet és Félelem




Az egész univerzum a rezgéseken alapul, attól függően, milyen szinten rezeg, változik az, amit megtestesít.
A szeretet a legmagasabb rezgés, a félelem a legalacsonyabb.
Lét szívében végtelen öröm lakozik, ahol az örökkévaló súlytalan, semleges rezgéshullám tengerében egységben lebegnek a lelkek… Minden megtörténhet…
Lét gondolatain múlik…
Minden és semmi… örök és végtelen…
A világegyetem Lét elméjében létezik minden, ami testet ölt, Lét tudatának valamely egyetlen szikrája, minden élő, és élettelennek vélt dolog és maga az ember is ezen gondolatok egyike, aki maga is képes a gondolkodásra.
A valóság egy olyan struktúra, amelyben minden mindennel összefügg, kapcsolatban áll egymással, tudattal rendelkezik.
Ebben a legmagasabb rezgésben, amit szeretetnek nevezünk, Lét választja ki a gondolatokat, akik megtestesülhetnek, hogy tapasztalatokat szerezzenek a fizikai síkon. Követei rendszerezik őket, Lét kíváncsi, hogy a gondolatai önállóan felismerik-e Őt önmagukban, és képesek-e visszatérni hozzá, álmaikban súg nekik, folyamatosan üzen a követeivel, az Univerzum mindenkihez beszél… egyfolytában beszél, csak meg kell hallani…
A gondolatok egy csodálatosan fénylő, fehéren szikrázó kristálycsarnokban gyülekeznek, ismerik egymást, hiszen egyek ők, de mégis mindegyiknek van egy parányi önálló gondolata, szabad akarata is.
A szellemvezető megmutatja egy–egy élet tervét, amelyből a gondolatok szabadon választanak maguknak. A tervek átláthatóan hevernek együtt az oltáron az idők kezdetétől a végéig, melyek egy nagy körforgást alkotnak, és folyamatosan ismétlődnek.
Minden vég a következő fokozat kezdetét jelenti.
Minden történés átitatja az összes gondolat sejtjeit, melyek DNS spirálként tekerednek fel egy spirális önmagába visszatérő nyolcast formázó végtelenben, és folyamatosan változnak, pulzálnak előttük. Minden megtörtént és megtörténik végtelenszer, minden egyes gondolat kipróbálhatja a végtelen variációk összes lehetőségét, melyben szabadon fejlődhet, amíg visszaér újból a legmagasabb rezgésbe.
Az egészet Lét gondolja, jól megtervezi a szuperszimfóniát, melyben a szerepeket úgy osztja ki, hogy mindenről tudjon, hiszen ő maga hozza létre.
Végtelen és határtalan örömmel és szeretettel öleli át összes teremtményét, hisz mindegyik önálló gondolat ő maga…
Néhány gondolat boldogan követte Vezetőt, aki megmutatta nekik a terveket. Választottak, Szeretet és Félelem…
Szeretet szívének minden érzelmével átitatta Félelem sejtjeit, aki megígérte, hogy ki fogja bírni, és előre elnézést kért Szeretettől, aki repesett az örömtől…
Ezután megmártóztak a Feledés Tengerében, és alászálltak…
Szeretet már megannyi életben részt vett, már majdnem a legmagasabb rezgésszinten pulzált – mielőtt megtörtént a születés csodája, még tudta… az első korty levegő! Hm, milyen finom, ismeretlen ismerős illatok, érzések, boldogság, öröm, szeretet, megrészegítő…
Félelem most jött először… minden ismeretlen volt… már az első korty levegőtől megijedt…
Tízgyerekes család hetedik tagjaként, fiúnak született. Szülei és testvérei szintén első életeik egyikét élték, ez közös volt bennük. Együtt tévelyegtek a félelem útvesztőiben. Félelem megtanult félni, aggódni,rettegni az ismeretlen jövőtől.
A szegénység, a folyamatos nélkülözés rányomta bélyegét az életükre.
Csokorba gyűjtötte tapasztalatait, és kialakított belőlük egy saját módszert, ami szerint élni akart, hogy kizárhasson minden felesleges bukkanót, és elkerülje a hibákat.
Mégis sokszor bajba került…
Szeretet nagycsaládba érkezett, ahol végtelen szegénység uralkodott, de mindig velük élt a szeretet. Gyermekkorában sokszor merengett a világ illúzió mivoltán, és várta, hogy eljöjjön az ő ideje, amikor nagy tetteket hajt majd végre.
Nem tudta, mi lesz az, és nem látta előre, ezért elkezdett a jövőért aggódni, majd félni…
A félelem lassan-lassan eluralkodott rajta, egy társra vágyott, akire támaszkodhat.
Akkor találkozott Félelemmel, aki elrejtette előle valódi mivoltát, és magabiztosan diktálta az iramot.
Sorsdöntő nap volt, ami az egész hátralévő életüket meghatározta.
Nemsokára megérkezett Kis Szeretet, akire Félelem féltékeny lett, mert megérezte rajta a magasabb rezgést, és a Tudást. Félt, hogy kihúzzák a lába alól a biztos talajt, amit olyan jól megtervezett magának.
Elhagyta őket, de nem érezte jól magát, így visszavándorolt hozzájuk, és kérte, hogy szülessen egy kis félelem is. Megszületett Kis Félelem. Ő is először járt a Földön.
Boldogan élhettek volna – ehelyett Félelem erős kézzel irányított mindent és mindenkit, saját jól kitervelt céljaiért harcolt az egész család.
Szeretet elfeledte a szeretetet, és jobb híján behódolt Félelemnek.
Tette, amit mondtak neki. Félelem egyre többször megtámadta Kis Szeretetet, ő pedig nem tudott rajta segíteni. Kis Szeretet végigment ugyanazon a lépcsőn, amin ő.
Sajnálta, vérzett a szíve érte, de tehetetlen volt, mert Félelem erősebbnek bizonyult. Szeretet bármikor megpróbálta kiterjeszteni szárnyait, és felrepülni, Félelem megtépázta, és bebizonyította, hogy nem ér semmit.
– Minek akarsz repülni, ha nem vagy képes rá! – kiáltotta.
– Ha meg sem próbálhatom, honnan tudjam?
– Maradj magadnak, és menj a kitaposott ösvényen!
– Szeretnék határtalanul szárnyalni az égen…
– Ki? Te? Miért, ki vagy te? Egy nagy nulla! – torkolta le olyankor.
– Nem vagyok nulla… – sírta Szeretet.
– Akkor mutass fel olyan dolgokat, mint én! – verte a mellét Félelem.
Szeretet a félelem szintjén követte az ösvényen az előtte járókat.
Egyre búskomorabb lett, mert a benne felgyülemlő vágyakat elnyomta, és addig tette ezt, amíg végleg le nem mondott róluk.
Szörnyen fájlalta, hogy Kis Félelem olyan lett, mint az apja, aki ha nem volt otthon, akkor ő vette át az ügyeletes terrorfelelős szerepét, hogy mindenkiben fenntartsa a félelem érzését.
Szeretet ekkor bezárta a szívét, és a kulcsot jó mélyen elrejtette.
Egyre alacsonyabb rezgésszintre került, nem tudta, hogyan kellene változtatnia.
 Bár minden ismerőse jól érezte vele magát, számtalanszor azt mondták neki, hogy árad belőle a szeretet, de nem hitte el, sőt egyáltalán nem találta, és azt sem tudta, hol keresse. Ekkor kőkeményen kutatni kezdett utána, de csak még több félelmet, kétségbeesést, és lemondást vonzott magához.
Egyre mélyebbre süllyedt, és egy szép napon eldöntötte, hogyha nem képes megváltoztatni a világot, akkor inkább feladja…
Lét biztosította a lehetőséget… padlóra került, de annyira, hogy senki sem mert a közelébe menni, olyan negatív sugár áradt belőle.
Feladta és átadta magát az enyészetnek. Barát azt mondta Félelem a Mestere, bár elhitte, de ez már nem változtatott semmin…
Magába zuhant, és a sűrű sötét mély pokolban meghalt… meghalt a világ számára…
Mégsem engedték távozni…
Még nem… még nem volt itt az idő…
Utolsó leheletével elszáradt levélként hullott alá, de még mielőtt végleg elnyelte volna a sűrű, sötét mocsár, visszanézett, és szembefordult önmagával.
Akkor pillantotta meg a halvány fénysugarat az égen.
A Fény megvilágította a Lépcsőt, egy kékesen sugárzó szellemkéz nyúlt felé, és egy Hang szólította: – Gyere!
A látvány és az érzés annyira lenyűgözte, hogy elfogadta a Kezet.
Lét repesett az örömtől, hogy a legkedvesebb gondolata megtanult látni, és hallani. Folyamatosan küldte elé a jeleket, a segítséget, mellyel Szeretet felemelkedett, kiterjesztette csodálatos szárnyait, és felrepült.
Magasan szárnyalt, határtalan és végtelen magasságokban, mint azt mindig tervezte…
Azután találkozott Angyallal, aki megemelte a rezgésszintjét, megnyitotta a bezárt szívét, rávilágított igaz önvalójára, és végtelen örömöt csalt a napjaiba.
Feltört belőle a Boldogság folyója. Félelem többé nem tudta lehúzni.
Rájött, hogy nem Félelem a Mestere, hanem ő neki, akár a Kis Félelemnek.
Szeretetet és örömöt hozott, sugárzott, mint a Nap, amerre járt, ontotta magából a tüzet, maga is angyallá változott. Már tudta, mi az a nagy tett, amit végrehajtani született.
Csodálatos küldetéssel érkezett, hogy mindenkinek átadja a szeretetet és az üzenetet, hogy együtt emelkedjenek fel a határtalan magasságokba.
Lét prófétája lett…


Tündérek a Magyar Mythologiában







A magyar tündérek valós, létező lények, akik csak abban különböznek Tőled, hogy képesek az átváltozásra, tündökölnek, fényességet ontanak magukból és használják a harmadik szemüket, azaz a hatodik érzéküket. Ezeket a tulajdonságokat mutaja nevük: tűnik, tünékeny, tündököl… Ezeket a képességeket bármikor előhívhatod magadból a mágikus tündértanok segítségével. Ugyanúgy sírnak, nevetnek, kacagnak, mint Te.
Ha kell az ördöggel is cimborálnak. Óvják és védik a természetet, saját ősi tündérhagyományaikat, melyek a Te hagyományaid is.
 A tündérek a mi ősmagyar hitvilágunk főszereplői.


A magyar tündér mitológiában az aranyszínnek központi szerepe van éppen úgy, mint földi világunkban a Napnak. Mindkettő fényesen ragyog. Ismerünk aranyhajú tündéreket, aranyos ruhában járó tündéreket és ismerünk olyanokat is, akik aranykönnyet ejtenek, ha sírnak, ha mosolyognak rózsa hull az ajkukról és aranyoroszlánok őrzik a kapujukat.
Ez a sok fényesség természetesen idilli életkörülményeikre utal. Dalolnak, kacagnak, mulatnak, táncolnak s „minden éjjel egy pár sarut elnyűnek”.
Hogyan is nevezhetnénk másképpen Tündérországot, mint Arany Boldoghonnak?
 A fákon ragyogó csillagok teremnek, ezüst patak folyik.
A mi célunk az, hogy megtaláljuk ezt a boldog hont itt ebben a földi életben, hiszen a tündérek mi magunk vagyunk csak már egy kissé elfeledkeztünk ősi mívoltunkról. Elvesztettük az átváltozás és a tündöklés képességét.


Ahhoz, hogy újra megtaláljuk Arany Tündérországunkat sok-sok viszontagságon kell még átmennünk, szellemek, ármánykodók és állatok hadait kell leküzdenünk.
Az odavezető úton keresztül megyünk a Réz-erdőn és az Ezüst-erdőn is, azaz életünk apróbb örömein.


Hol is van Tündérország?
Hetedhét országon, hét tengeren, hét világon, hét mély völgyön is túl.
Ne felejtsük el a hetes szám fontosságát, mely a magyarok és egyben a mágusok száma is. Isten hat nap alatt teremtette a világot és a hetediken megpihent.
A sárkánynak hét feje van, hét ága az életfának, a szivárványnak hét fő színe és testünkbe hét főkapun keresztül lép be a Forrásból jövő isteni energia.


A magyar tündérmitológia legszebb pillanatait Orbán Balázs, Benedek Elek, Vörösmarty Mihály és Ipolyi Arnold ősvalláskutató pap örökítette meg korunknak.
„Ez emlékek tanúsítják, hogy Erdély és hétvára, a héterdő, nem ok nélkül tartatott a tündérek regés honának, rá a tündérek honát jelölő hetes szám utalt már, vagy hogy e számok értelme ránézve ily mythosi alapból alkalmaztatott, mint a hol bizonyára az egész magyar földön legrégibb, és legeredetibb ősvallási pogány cultus létezett, ha felvesszük hogy az attilai székely maradékok által ez az újabb bejövetig élénken és szakadatlanul gyakoroltatott, mint pedig a Magyarországban megerősült kereszténység idejében, amannak Pogány váraiban még sokáig dívott; a papi jósnői szertartások, és az őshit emléke sokáig fentartatá az általunk képviselt tündéri képzetek emlékét is, minélfogva természetes, hogy a tündér emlékek még élénkebben fenmaradtak e helyekhez tapadva, a minthogy már általában is a legbecsesebb néhány mythosi emlékünk.”

(Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia, IV. fejezet, részlet)











AZ ŐSMONDÁK VILÁGA

Még a történelmi előidőkben keletkezett az a rengeteg néprege, mely a Csallóközben évszázadokon át élt az egykor itt megtelepedett nép ajkán.
A táltosoknak vélt pásztorok és a boszorkánysággal kacérkodó vagy azzal vádolt vénasszonyok mesélték a hosszú téli estéken, hogy a Csallóköz szigetét az ősidőkben földöntúli hatalommal bíró tündérek, jóakaratú vízi manók, lápvilágot gyújtogató csalfa lidércek, mesebeli viliik, bömbölő sárkányok, fanyűvő óriások és más efféle csodalények lakták.

Ipolyi Arnold, a csallóközi születésű katolikus pap és történész, aki könyvet írt a magyar nép őshitéről, mítoszairól, az 1800-as évek közepén kiadott Magyar Mithologia címmű művében így ír a Csallóközről:
„A Csallóköz tája a régi időkben olyan csodaszép volt, hogy Aranykertnek nevezték.
A Duna megszámlálhatatlan szigeteit tündérek lakták, kiknek királynéjuk: Tündér Ilona, hófehér hattyú képében úszkált a Dunán, hogy megtalálja szíve párját, Árgyílust, a csodaszép királyfit. A tündérek palotáiban földi halandók által sohasem látott fény, pompa uralkodott. Aranytól-gyémánttól ragyogott minden. Kertjeikben aranyalmák csüngtek az ágakon. A fűszálakon harmat helyett gyémántcseppek csillogtak.
Asztalaik roskadoztak a világ minden tájáról hozott ínyencfalatoktól, és alkonyattói hajnali kakasszóig minden éjszakán messzire hangzó zene verte föl a tájék csendjét.

Hogy mikor hagyták el a tündérek a Csallóközt, nem tudja senki, de emlékük él a magyar nép meséiben. Élt abban a tömérdek árvalányhajban is, amely valósággal ellepte a fenyéres helyeket, mert a rege szerint nem egyebek azok, mint az egykor itt élt tündérek aranyszőke hajszálai, és hajdani itt lakásuk bizonyítékai azok az aranyporok is, amelyeket nemzedékek mostak ki a Dunából.
Az arany szemcsék egykor a tündérek ruháiból hullottak a vizekbe...".












A Tündértó titka

A Duna mentén, Szigetközben, Csallóközben minden faluban mesélik a öregek, hogy valamikor tündérek éltek itt a szigeteken. Nagyon jó világ volt még akkor, Aranykertnek is hívták ezt a vidéket. Cikolasziget határában, a Vörösfüzesen van egy régi medermaradvány, a nép Tündértónak mondja. Partját sás, nád szegélyezi, közte vízililiomok pompáznak, s a víz tükrén tündérrózsa nyílik.
Azt tartják róla, hogy itt volt régen a tündérek palotája. Csillogott-villogott a víz színén, ha rásütött a nap, mert még a zsindelye is aranyból volt.
Egyszer aztán megromlott a világ. Háborúk jöttek, az emberek gyilkolták egymást, így a tündéreknek nem volt maradásuk. Elköltöztek innen messzire. De az itteni embereket szerették, ezért ajándékot hagytak itt nekik.

Azt mondják, hogy a hajukból lett az arany a Dunában, a palotájuk helyét pedig megbabonázták. Azt hagyták az itteni emberekre, hogy aki lány Anna napját követő holdtölte éjjelén megfürdik a Tündértó vizében, az szebb lesz, egészségesebb lesz, mint volt, és azé a legényé lesz, akit szeret. Nos, azóta minden nyáron kijártak sokan lányok, hogy megmártsák magukat a Tündértó vizében.

Ágnes csúnya lány volt. Piszle-poszlának csúfolták a vele egyidősek, olyan hitvány, vékonyka volt a lelkem. Nagyon fájt neki a csúfolkodás. Szeretett volna ő is olyan lenni, mint a többiek, szép, vidám, mindenkivel barátkozó. De az emberek nem vették komolyan, csak élcelődtek vele még a legények is.

Különösen Pista, a szomszédék fia, aki nagyon tetszett neki, és úgy szerette volna, ha legényes napokon hozzájuk is átjött volna beszélgetni. De mindig csak üldögélt otthon, nem kereste fel senki. Így következett el a Anna napját követő holdtölte ideje.
 A lányok minden este lesték a holdat, mikor kerekedik ki a képe, és súgtak-búgtak, hogy bizony megmártják magukat a Tündértó vizében. Ágnest is csalták, de hozzátették: kár kimennie, rajta az sem segít. Nem is mert velük tartani. Lefeküdt, de mikor hallotta az ablakuk alatt elsuhanó lányok lépteit, fölkelt, és kiosont a házból. A tornácon sírdogált.

De egyszer csak gondolt egy nagyot: azért is megfürdik a Tündértó vizében!
Dacosan dobbantott egyet a lábával, és futni kezdett kert alul a Duna felé.
Egyedül akart maradni, nehogy kinevessék a többiek. Eloldotta ladikjukat, és átevezett a Vörösfüzesre. A lányok már vidáman lubickoltak a vízben.
Ágnes egy bokor mögül vetette magát a vízbe ruhástul, szégyellt levetkőzni.
Mély volt a víz. Egy-két karcsapással úszni próbált, de lábára tekeredett a hínár.
 Hiába kapálódzott, húzta lefelé, nem tudott tőle szabadulni.
Kétségbeesetten kiáltott segítségért.

Meg is fulladt volna, ha nem ér oda éppen idejében Pista, aki hazafelé tartva hallotta a szomszédból Ágnes sírását, és látta, hogy egyszer csak nekiszalad a Dunának. rosszat sejtve utána indult. Nem teketóriázott, beleugrott a vízbe, és kihozta a fuldokló lányt.
Ahogy Ágnes magához tért, és rányitotta szemét, csodák csodája, Pista szépnek látta. Rámosolygott, és úgy vitte a haza.

Megfogant a Tündértó titka. Eljárt hozzájuk a legényes napokon, és megszerették egymást. Nemsokára megtartották a kézfogót, aztán a lakodalmat is, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
















Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem






Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem


Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem.

Nehéz - s el kell fogadni
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni,
kikkel menetelünk.

Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj;
- a túloldal ne lássa
mint hull szét táborod.

Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől;
s mert rá is jut erődből,
lefödne - úgy gyűlöl.

Naponként mosolyogni
kínban azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.

Menni velük - már régen
nem értük! - Csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért.

Velük és ellenükre
annyi közt egyedül,
- vívni mégis azért, mi
csak együtt sikerül.

Mindez ma sem volt könnyű
- s nem lesz könnyű sosem
- de törvény s vállalt sors ez,
ha érdemes, - ha nem!