2012. május 6., vasárnap

Gyökössy Endre,- A recept





– Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok.
Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás.
Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség.
Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el.
Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben.
Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl.
Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg.
Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim.
Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak.
Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg.
Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg.
Mondja: mit tegyek?
– Mit tett eddig?
– Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
– Mióta imádkozik ezért?
– Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
– Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
– Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
– Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését?
 Tulajdonképpen mit várt?
– Hát, hogy szeretni tudjam.
– Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye?
És az elmaradt. Így van?
– Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
– Szeretnék valami mást is ajánlani.
– Azért jöttem.
– Érzésekre várt, de nem tett semmit.
 Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?
– Igen, körülbelül így.
– Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...
– A kereszten?
– Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából.
Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések.
Vagy váltanak ki érzéseket.
– De mit tegyek?
– Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
– De mondtam, hogy gyűlölöm.
– Meg akar gyógyulni?
– Igen.
– Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
– Mit tegyek hát?
– Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
– Kiváltanám.
– Bevenné?
– Bevenném.
– Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
– Írom.
– Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt.
Kedden: kitakarítom az ő szobáját is.
 Szerdán: két szelet süteményt hozok neki.
– Írja csak, írja.
Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni.
 Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
– Már évek óta nem zongorázik.
– De kérnie szabad.
 Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja.
Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig.
Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
– A csókot is kell?
– Igen.
– Jaj!
– Miért, jaj?
– Mert évek óta nem csókoltam meg.
– Vállalja ezt a hetet így?
– Megkísérlem.
– Isten segítse. Várom.
Nem jött. Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva:
– Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta:
– De jó vagy mostanában hozzám.
– Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.

Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet!

Az Anyai minőség értelmezése,- Az Édesanyákhoz szólok.








A mai világban sokat beszéltek a szeretet hatalmáról és valódiságáról, de mindaz amit valójában jelent, és Isteni megnyilvánulásban értelmezhető és érthető, azt a ti elmétek, emberi mivoltotok nem tudja befogadni.Éppen ezért megkérlek bennetek, hogy most jól figyeljetek.Az Isteni Szeretet az egy olyan megnyilvánulás, amely minden Létezőt a magáénak vall. Ebben a Létben és Térben ez egy olyan megnyilvánulás, mint amikor az édesanya feltétel nélküli szeretetével átöleli gyermekét/gyermekeit.
 
Ő az a minőség, Aki a legközelebb áll az Isteni megnyilvánulási formához, - amikor gyermeke iránt érzett szeretetében elmerül.Ilyenkor nincs más áramlás, megszűnik a külvilág, csak ő,- az anya és gyermeki lét a fontos, minden, ami ezen kívül áll már nem érdekes.Most elmesélek egy történetet, hogy jobban rálássatok a dolgokra és jobban tudjátok értelmezni azt.Egy időben, amikor köztetek éltem,- emberi léttel, ÉN is sok mindent másképpen értelmeztem.
Az Isteni megnyilvánulás, ugyan egy magasabb szintre emeli az embert, de az még nem azt jelenti, hogy aképp tudja szemlélni az életet, mintha már nem itt a Földön élne.
Az ÉN drága jó édesanyám Mária, Aki engem annyira imádott, sok szenvedésen ment keresztül. Sokan, sok helyen volt írás róla, de ezek az írások valahogy az idő forgatagában eltűntek, megsemmisültek.Ez a szenvedéstörténet már fogantatásom megtörténtével kezdődött el.
Ami annak a kornak nem volt nyilvánvaló az a jelenkornak az idő múlásával egy természeti egységet alkot.
 
Abban a korban vállalni Engem és felnevelni, nem tartozott a legkönnyebb anyai minőségek közé. De Ő mindig egy zokszó nélkül tette.Elmerültünk egymás szeretetében és ilyenkor megszűnt Tér és Idő, más nem létezett csak Mi, csak MI ketten,- és ez egy olyan csodálatos érzést nyújtott, ami által az ember képes volt az erejét meghaladva teljesíteni, mert tudta, hogy van értelme, tudta, hogy Magában az Isteni nyilvánul meg, mert mindennap érezhette.Kérdem Én,- Ha nem lett volna az Én Édesanyám ilyen jótét lélek, hozott feladatomat, vállalásomat miképp teljesítem be?Akkor is így tudtam volna végig csinálni életem pillanatait, momentumait,- vagy mindez másképp alakul?
Az Anyákról kevésbé emlékezzünk meg.
Nem töltjük meg olyan tartalommal, sok mindent természetesnek veszünk, mert a természet ezt diktáltatja velünk.De kérdem Én, - Egy apa tudja mi az, mit jelent az, hogy anya? És fordítva is felteszem a kérdést.Most itt ebben a világban ez egy még torzabb képet kapott és alkotott.Az anyaság és apaság szentsége semmisé vált.
Nem őrizte meg a tartalmat, egy eltorzult mintát követ, amely a társadalom befolyásoltsága által és következményeképp jött létre.
Próbáljatok magatokban elcsendesedni és megérteni, amire most utalni akarok. - Nem azért cselekszem meg azt érte, amit megcselekszem,- mert ő a gyermekem, mert felelőséget vállaltam érte. Hanem mindezt azért teszem meg, mert bennem Ő az ÖRÖK, a JELENVALÓ, aki Én magam vagyok. Az ő vére az enyém. Ő belőlem és általam született, és ebben a születésben az ÉLET SZENTSÉGE rejlik. Ha ezt megértitek és másképp, és másmilyen tartalommal töltitek meg mint az elmúlt időszakban,- akkor már tettetek egy olyan óriási lépést, amelyben maga az Isteni Szeretet és Csoda nyilvánul meg.
Most az édesanyákhoz szólok.
Drága lelkeim, szívemnek legkedvesebbjei. Nagyon hosszú és fáradságos utat tettetek meg mire ide megérkeztettek.
Volt részetek fájdalomban bőven és a kivetettségben. 
Sokszor megtagadtak bennetek, sokszor bántak veletek kegyetlen. Természetessé vált a munka, amit ti végeztek.
 
Fájdalmat korokon át fogva cipeltek.
Mióta az Isteni Egységből kiestettek, azóta a női nem, 
egy háttér szerepet jelentett. Nem volt meg igazán a becsülete, a tisztelete.
Egyes korokban sikerült felemelniük a nőt, de a következő századokban ez a kép még mélyebbre csúszott.
A női nem az, Aki az EGYSÉGBE ugyanúgy beletartozik és jelen van. Nélkülük nem lenne teremtő, megnyilvánuló erő.
 
Az ő szeretetük és szépségük által fejlődik a természet és megy keresztül egy olyan evolúciós folyamaton, amelyben az emberek újra lehetőséget kaptak arra, hogy megszülessenek és emberhez méltó életet éljenek.
 
Ha ők nem vállalták volna fel ezt az áldozatot, akkor most nem lenne itt a LÉT minden megnyilvánulási formája. 
Lehet, hogy azt gondoljátok férfitársak, hogy túl sokat beszéltem már asszonyokról,- és miért?Azért Kedveseim, mert így Anyák Napja táján megkérlek bennetek, hogy emlékezzetek meg. Emlékezzetek meg azokról az édesanyákról, Akik felneveltek bennetek. De mindezt ne kötelességtudatból tegyétek, hanem töltsétek meg szívből jövő tartalommal. Egy Édesanya, akármilyen életet élt és mintát adott át sérült részként,- ne azt lássátok meg benne, hanem az Istenit/az Anyai megtestesülést.Szívetekben lévő Isteni Fénnyel öleljétek át Őket, és mindaz a bánat, a harag, neheztelés váljon semmisé.Alkossatok újra EGYET, hogy ezt a megújult, megtisztult mintát adjátok tovább a következő nemzedéknek.ÉN mint az Atya, mint a Jelenvaló, megáldalak bennetek Isteni Szeretetemmel, és arra kérlek, - alkossatok EGYET. Az EGYSÉGBEN találjátok meg újra az Isteni Szeretet fogalmát, és mindazt a szépséget, amit a JELENKOR adhat a számotokra.Áldásom adom rátok, amit a Kegyelem szentel meg.Ámen
A MI Urunk, Jézus üzenete
2009.április 30.
Lejegyezte: ÁhimRé