2012. április 25., szerda

Idézet a szeretetkönyvből


“Sokan vannak, akik elintézetlen benső viszonyaikat kívül akarják rendezni. Abban a tévedésben vannak, hogy a másokhoz való jóság pótolhatja az önmagunkhoz való jóságot.
Sok örömtelen lélek gondolja azt, hogy a szeretet csupán az emberekhez fűződő kapcsolatait jelenti, ezért önmagához nem jó.
Önmagát lebecsüli, ostorozza, örökösen bűntudatos, s csak a túllihegett külső pótcselekvések néhány pillanatában éli meg, hogy ő nem is rossz ember.

A másikkal “jót tenni” csak akkor lehet, ha észre sem vesszük.
A valódi “jótett” nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük – végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni.
Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)






Ábrányi Emil: Él a magyar!

Ábrányi Emil:  Él a magyar!
Fessétek bár sötétre a jövőt,

Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,



Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély süllyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentül hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Többet ki küzdött és ki szenvedett?

Hiszen vértenger, temető a múlt!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen… ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ki a saját pártos dühét kiállta,

Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Szükség van arra nemzetem, hogy élj!

Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ha minden nemzet fásultan lemond,

S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szívedtől
Új lángra gyullad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!

Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,

Ki trónusán bírói széket ül!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenül:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!

Pest 1850 – Szentendre 1920







A Föld megmentése így lehetséges leginkább



Lengyel Károly: Jóra Születtem



JÓRA SZÜLETTEM


Jóra születtem,
bűntelennek, szabadnak,
szeretni mindent,
áldani eget-földet…..
Még árokba rúgva is!

Fényre születtem,
ma te is látva láthass,
s meg ne ítéld
árnyékban látva léptem,
vagy árokba rúgva is.

Szóra születtem,
hűségben, s igaznak,
hogy most meg ne szóld
árva betűim….
folyóban fényt forognak.

Ha nem volna más,
se tegnap, ma vagy holnap,
egyetlen mosoly,
higgy nekem, már megérte:
a Jó, a Fény, és a Szó.


Ferencváros, 2012. április 24.