2012. április 7., szombat

A Mester út


"A MESTER ÚT AZT JELENTI: A SAJÁT SZÍVEDET KÖVETED.
MINDIG A SAJÁT SZÍVEDRE HALLGATVA ÉLED AZ ÉLETED.
BÁRKI, BÁRMIT MOND, TE NEM FÜGGSZ TŐLE.
SZABAD VAGY.
NINCS KÖTELÉK.
NINCS HATÁR.
MINDENT A SAJÁT ÖRÖMÖDRE TESZEL.
TUDOD, HOGY MINDEN EGY IDŐBEN TÖRTÉNIK, ITT ÉS MOST.
SENKI NEM ÁLLHAT AZ UTADBA.
SENKI NEM TÉRÍTHET EL MÁS IRÁNYBA.
A BENSŐ HANGODRA HALLGATSZ, ÉS BÍZOL ÖNMAGADBAN FELTÉTEL NÉLKÜL.
S HA EZ A BIZALOM MEGSZÜLETIK BENNED, ÖNMAGAD URA LESZEL.
NEM LESZEL SENKI RABSZOLGÁJA, A TÁRSADALOMBAN, SEM A TÁRSAS KAPCSOLATAIDBAN.
NEM KÉNYSZER ALATT CSELEKSZEL.
EKKOR GAZDAGGÁ VÁLSZ, SZABADDÁ, BOLDOGGÁ.
MÁR NEM AKAROD TÖKÉLETESÍTENI MAGAD, HISZEN MÁR TUDOD, HOGY AZ VAGY.
MEGPIHENHETSZ VÉGRE.
HISZ TUDOD, BÁRMI TÖRTÉNIK, MINDEN JÓ.
KITELJESEDSZ. VIRÁGBA BORULSZ.
FOLYÓVÁ VÁLSZ.
MEGSZÜLETSZ.
VÉGRE ELKEZDHETSZ ÉLNI.
ÖNMAGAD MESTERÉVÉ VÁLTÁL. "

forrás: http://shaumbra-hu.info/ 


Müller Péter,- Szeretetkönyvből idézet

"Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé.
Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor.
Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket.
Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz!
Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá.
Minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. 

Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát. Lappangó, mások számára nem látható jó
tulajdonságokat vetít rá a szeretett lényre.
Lehet, hogy egyáltalán nincsenek is meg benne.
Csak ő látja. A szívünk mindig az "égi" felé néz.
Amíg szeretek valakit, fölfelé nézek rá.
Belenézek a szemébe, s nagyon magasra látok bennük. Még akkor is, ha ez nehéz, de ha szeretem, megtalálom a másikban azokat a tulajdonságokat, amiért fölnézhetek rá. Ha csúnya, akkor nagyon kedves, ha durva, akkor erős, ha gyáva, akkor gyengéd, ha buta, akkor nagyon jó ember.
De még ez sem egészen így van. Egy csúnya embert kifejezetten szépnek láthatok, "nekem szépnek".
Másképp látom, mint ahogy kinéz.
Megszépül a szememben."
Tudom, mire gondolsz. Hogy ilyenkor áltatjuk magunkat. "Idealizáljuk" a valóságot.
Rávetítjük valakire az eszményünket, ami valójában nincs is benne.
De én azt kérdezem tőled: honnan tudod, hogy valójában mi van benne?
Azt mondod: valójában sokkal szürkébb, sivárabb, jelentéktelenebb.
Valójában sokkal több rossz tulajdonság van benne. Hitványabb.
Erre én azt kérdem tőled: biztos vagy benne?!
Biztos vagy benne, hogy olyanok vagyunk, ahogy szívtelenül látjuk egymást?
Nem tapasztaltál még olyat, hogy egy nő, akit nagyon szeretnek, kifejezetten megszépül?
Nem láttad néha az arcán, a bőrén, hogy megszépül? Megnemesedik. Ragyogóbb lesz. Nem tapasztaltad még, hogy egy arcon látni lehet, ha valaki szereti?
És persze azt is, ha ő szeret. És egy férfi, aki gyenge volt, erősebbé válik, pusztán attól, hogy valaki a szív szemével nézi őt?
Én például gyáva kisgyerek voltam, de mivel anyám és minden nő, aki szeretett, nem annak látott, sokkal bátrabb lettem! Nem mondom, hogy oroszlán, de bátrabb, mint ahogy az életben valamikor elindultam.
Megerősödtem, mert elhittem nekik, hogy jobban ismernek, mint én magamat."




Magyarország kincsei - Jásdi Kiss Imre előadása


Szuhanics Albert: Amikor eljön az Isten

Amikor eljön az Isten
meghajlik előtte minden.
Meggyengül, érzi az erőt,
s leomlik lábai előtt...


Amikor eljön az Isten,
vágy többé senkiben sincsen.
Átjárja kegyelem árja,
s megtisztul, ha Istent látja.


Amikor itt van az Isten,
boldogság él szíveinkben.
Nincs többé hiány és bánat.
vágyaink már messze szálltak.


Amikor nincs Isten velünk,
nem kell hogy csüggedtek legyünk.
Ott van ő mindegyik szívben,
ne félj hát, bízz benne híven!


Amikor az Isten szólít,
lelkeket, szíveket gyógyít.
Nem ismersz fájdalmat, halált,
boldog vagy, mert ő rád talált!


Amikor az Isten hallgat,
keze..., tudd akkor van rajtad.
Áldását adja ő neked,
fényében élsz, hiszen szeret!


Debrecen, 2011. 06. 28.