„…minden és mindenki bennem él! A világegyetem bennem van, mivel minden létező bennem él, minden létező én vagyok, mindenben, amit szeretek, magamat szeretem, s rájövök, csak arról hittem, hogy nem szeretem, amit még nem ismeretem fel magamban! Most, hogy teljesen ráismerek magamra, mindent szeretek, és mindentegyformán szeretek, mert egy vagyok mindennel, én én vagyok a mindenségben, minden- egy vagyok!
Én vagyok a beteljesülés,az élet, a sugárzó, örök, halhatatlan létezés… Nincs már küzdelem, nincs megbánás, nincs szenvedés, többé nincs vétség, nincs mulandóság, nincs halál!
Az összes születőben én kezdek új életformába, a halhatatlan, és az összes elmúlóban magamba térek vissza én, a halhatatlan, a teremtő, megtartó, a mindent megújító, örök isteni önvaló.
Az összes születőben én kezdek új életformába, a halhatatlan, és az összes elmúlóban magamba térek vissza én, a halhatatlan, a teremtő, megtartó, a mindent megújító, örök isteni önvaló.
Felismerem, hogy a tér és az idő csupán a teremtett világ őrületes sebességgel forgó korongjának szélén létezik. Én azonban magamban vagyok az idő és tér nélküli örökkévalóság. És miközben magamban megnyugszom, örök létemmel kitöltöm a teret , és mindent ami abban él:
ÉN VAGYOK AZ EGYETLEN VALÓSÁG,
ÉN VAGYOK AZ ÉLET, AZ VAGYOK, AKI VAGYOK!
Magamban nyugszom, és végtelen békét érzek…
…..Mert minden, ami itt a Földön történik, a lelki síkon már készen álló, megnyilvánulásra váró okmegvalósulása. Ha az ember képes tudatosan elérni az önvalónak ezeket a mélységeit, ahol az említett energiák megvalósulásukra várnak, akkor az okokkal egy időben a következményt – a jövőt- is jelként éli át!
A jelen pedig, életünk, mindaz, ami velünk történik, nem más, mint a beavatás próbatételeinek láncolata.
A próbatételek során kapunk alkalmat arra, hogy a belső feszültségeket, amelyeket gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel világkorszakok óta felhalmoztunk magunkban, és amelyek sorsunk, jövőnk okát alkotják, feloldjuk, és megszabaduljunk tőlük. Abban a mértékben, ahogy ezeket a feszültségeket tudatosítjuk és levezetjük, az ezen energiák által megkötött és a kötöttség miatt korlátolt emberi tudattól is megszabadulunk, és az igazi, minden személyes „én” –érzés mögött álló, kibontakozásra váró isteni önvalóval –Istennel- azonosulunk. Ez a BEAVATÁS.”
A jelen pedig, életünk, mindaz, ami velünk történik, nem más, mint a beavatás próbatételeinek láncolata.
A próbatételek során kapunk alkalmat arra, hogy a belső feszültségeket, amelyeket gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel világkorszakok óta felhalmoztunk magunkban, és amelyek sorsunk, jövőnk okát alkotják, feloldjuk, és megszabaduljunk tőlük. Abban a mértékben, ahogy ezeket a feszültségeket tudatosítjuk és levezetjük, az ezen energiák által megkötött és a kötöttség miatt korlátolt emberi tudattól is megszabadulunk, és az igazi, minden személyes „én” –érzés mögött álló, kibontakozásra váró isteni önvalóval –Istennel- azonosulunk. Ez a BEAVATÁS.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése