Mítosztól mítoszra térek vissza, mely a természetből ered.
Sokan talán mesének látjátok ezt történetet, mert túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Tündérkert Királynője visszatért, Ő őrzi az ősi titkokat és átjárókat.
A Kapuk még le vannak zárva, de eljön az az idő, amikor egy szempillantás alatt mindez feltárul előtettek, és betekintést kaptok egy olyan világba, amelyből születettek és megtértetek a földi honba.
Kilenc leánytestvérről szeretnék mesélni nektek, akik különböző tulajdonságokkal rendelkeztek.
Másodikat - Gazdagságnak
Harmadikat - Szerénységnek
Negyediket - Tomboló Viharnak
Ötödiket – Lázadásnak
Hatodikat – Csodaszépnek
Hetediket – Igazságnak
Nyolcadikat – Egységnek
Kilencediket – Teremtőnek
Ezeknek a lányneveknek mindegyike egy kódot tartalmaz,- egy megtestesülési kódot. Minden emberben van egy ilyen kód, bizonyos részekben megnyilvánul benne, és ennek kiteljesítése és egyensúlyba hozása az ő feladata.
De talán térjünk vissza a kilenc lánygyermekhez, akik már kicsi gyermekkorukban különböző tulajdonsággal rendelkeztek.
Az első lánygyermek Yóság, maga volt az élet. Őszinte lényével elbájolta a körülötte élőket. Nem volt olyan kérés, amit ő ne teljesített volna, még ha ez fáradságos munkát is jelentett számára. Őszintén, tiszta szívvel tette, mert örült a lelke, hogy tehette.
A második lánygyermek Gazdagság, dölyfös volt, pont az ellentettje a testvérének. Naphosszat csak a rezidenciájában üldögélt, kincseit számolgatta, javait halmozta. Egy kedves szó, bájos mosoly nem hagyta el az ajkát.
A harmadik lánygyermekhez, Szerénységhez, a szépség is párosult és kiteljesítette. Visszahúzódó volt, de teljes életet élt.
Szerette a természetet, az állatok, a barátainak szegődtek, ebben teljesedett ki az élete.
Tomboló Vihar egy makacs lány volt. Ha nem az történt vele amit ő akart, mindjárt dühöngött, ordított,- olyan energiákat mozgatott meg, hogy a körülötte élő emberek inkább menekültek előle.
Lázadácska nevű gyermeken pedig végképp nem lehetett kiigazodni, tetteit kiszámítani. Minden pillanatban mást gondolt és eszerint is cselekedett. Mindig a fenn álló rend ellen lázadt, hogy valójában miért, erre a választ ő sem tudta.
Csodaszép, naphosszat a tükör előtt üldögélt, és csak a saját szépségével volt elfoglalva. Saját magát babusgatta, és semmi mással nem foglalkozott, csak a szépsége megőrzésével. Kemény és rideg volt.
Igazság visszahúzódó életet élt,- figyelt, szemlélt. Figyelte a világ dolgait, átgondolta,- átformálta, és ezek után megpróbálta az Igazság oldalára billenteni.
Egység és Igazság nagyon jól kijöttek egymással. Egyforma értékeket képviseltek. De míg Igazság mindig biztosan állt a talpán, Egységet sokszor megérintette a „vihar szele”. Sok energiát fektetett bele, hogy egységbe hozza magát és a körülötte élő embereket.
Teremtő , az utolsó lánygyermek volt a legkisebbik. Ő mind, az összes előtte született lánygyermek tulajdonságával rendelkezett. De valahányszor észrevette, hogy a hamisság, az igazságtalanság, egyensúlytalanság, a tomboló vihar, és a kapzsiság akar felülkerekedni és elhatalmasodni rajta, azon nyomban átformálta MAGában ezeket a tulajdonságokat.
Minden egyes alkalommal a Teremtőjéhez imádkozott, hogy szabadítsa meg ezektől a számára negatív tulajdonságoktól, amelyek be akarják szennyezni, meg akarják mételyezni életét.
Őszinte szívvel fordult Urához, és őszinte szívvel kérte a segítségét.
Az ÚR meghallgatta őt, és átalakította a benne előtörni készülő árnyoldalakat.
Sok-sok időt töltött el a tökéletesre formálásával, de megérte, mert ő lett az, aki legkisebbikként, az összes leánytestvérének a legtöbb segítséget tudta nyújtani, a saját teljességük kialakításában.
(A kilences szám a TELJESSÉGET jelenti)
Hosszú-hosszú idő telt el mire mindez megvalósult, földi években nem is lehet megszámolni. Mind a kilenc gyermek TÜNDÉRRÉ változott.
ŐK alapították meg a Tündér- Nemzettséget.
A Teremtő nevű lánygyermek lett az elöljáró, a képviselő, a szószoló.
A világ, amikor egy magasabb létsíkra emelkedett, ŐK is vele együtt emelkedtek.
Majd még nagyobb feladatot vállaltak és úgy térnek
meg ide a földi létbe…
Évszázadokon, évezredeken keresztül velünk voltak, és remélték,hogy egyszer csak felfedezi őket valaki, és ezáltal újra visszatérhetnek a földi létbe. Egyesült tulajdonságaikkal taníthatnak, nevelhetnek minket.
Újra megkérhetnek, hogy figyelmüket feléjük fordítsuk, és ŐK mindezt meghálálják nekünk.
Én Wi-Csau-Ling a Természet őre, aki mindezt lediktálta neked, megkérlek, továbbítsd ezt az üzenetet:
- A TÜNDÉREK visszatértek a FÖLDI LÉTBE.
A Természet Lényei megújították magukat. Mindaz, hogy meddig maradnak, csak rajtatok múlik. Együtt tudtok-e működni velük, teret adtok az Ő kéréseiknek, és azt a legjobb szándékkal igyekeztek megvalósítani, vagy elmentek mindemellett.
Most nagyon fontos, hogy ránk figyeljetek, - az hogy ne szennyezzétek többé a FÖLDET.
Magatokban kialakítsatok egy olyan értékszemléletet, amelynek eredményeképpen,- az ember és a Természetvilág Lényei,- egyesült erővel áramoltassátok magatokon keresztül a SZERETET minőséget, amely megteremti az Új PARADICSOMI ÁLLAPOTOT.
Áldás, Békesség szálljon feléd, ki szíveden viseled sorsunk, ki meghallod kéréseinket, ki hirdeted, és újra visszahozod a tudatba LÉTÜNKET, ÉRKEZÉSÜNKET.
Most TÜNDÉR- ANGYALI köszöntéssel elbúcsúzok.
(“A bennem lévő Fény tiszteli a benned lévő Fényt”)
Lejegyezte: ÁhimRé
2009.május 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése