Ősbizalom előhívása

Mélyen a MAG-ban van egy pont ahonnan az ŐSBIZALOM ered.
A mostani időszakban tanácsos ebbe a mélységbe alámerülni, és megvizsgálni az ott elraktározott dolgokat.

Sokan feltehetik a kérdést, mindezt hogyan tegyék meg.
Különböző technikákat sorolhatnék fel, mivel az érzelmi oldásnak széles a tárháza,- de most mégsem teszem, inkább egy igen egyszerű és bevált módszert ajánlanék.

       Kérlek teremtsd meg azokat a körülményeket, ahol csendesen el tudsz mélyedni magadban. Tudd, hogy bőven van időd, nem kell sehová sietned, így hát most csak magadra, mélyen befelé figyelj. Ne engedd, hogy bármi is kimozdítson a csend és béke állapotából. Ha esetleg nehezen találod meg ezt az állapotot, akkor keresd meg saját belsőd békéjét, azt az isteni szent templomot, amely belőled ered, és amelynek kapuja mindig tárva áll előtted,- csak mély meggyőződéssel akarnod kell, hogy megtaláld az utad a belső bölcsességedhez.
Ha még mindig nem érkeztél el arra a szintre, hogy a belső békét megtapasztald, akkor kérd az isteni Énedet, hogy segítsen túljutni az akadályozó rétegeken.
A kérés után semmit se tégy, csak bízd magad az isteni vezettetésre.
Egyre inkább érzed, hogy ellazulsz, béke, nyugalom, szeretet, megnyugvás járja át lelkedet.
Mélyen lélegzel, zavaró gondolataid megszűntek, és már csak befelé figyelsz,- egy másik valóságba lépsz át.
Csak lazulj bele az egész folyamatba, és ne akarj semmit,- bízd utadat a belső Vezetődre. Ő jól ismer téged, tudja mi az, amin most keresztül kell vezetnie téged.
Mélyen lélegezz, maradj szeretetteljes állapotban, és most figyelj befelé,- legbensőbb Önvalód feltárja a benned lévő mélységeket.
Lassan megérkezel lelked templomába, amely egészen a MAG-ig vezet.
Egy kis idő elteltével, belülről, a mélyről egy ismerős HANG szólal meg benned, és egy kérdést intéz hozzád.
- Megkérlek, hogy tárd fel a Lényedet, és vizsgáld meg, hogy minek hatására sérült meg a benned lévő Ősbizalom?
Ne kezdj el elméddel gondolkodni, hagyd, hogy isteni Éned vezessen,- semmit se tégy, csak figyeld a lelked, a tested visszajelzéseit,- hogy reagál a feltett kérdésre.
Most is csak befelé figyelj, de a tested visszajelzéseire is koncentrálj.
Próbáld meg saját magad számára megfogalmazni érzelmeidet. És próbáld meg beazonosítani, hogy testedben hol jelentkezik a feltett kérdés hatására különös, vagy fájdalmas érzés. Ne várj el semmit,- a folyamat magától megmutatja magát.
Te csak annyit tégy, hogy ne menekülj előle, bármi is a felmerülő érzés, bárhol is jelentkezik tested pontján,- Te csak merülj el benne, és hagyd hogy egyre mélyebben átjárjon az érzés,- az egész testedet, lelkedet átjárja, főleg az adott testrészt ahová korlátozódott. Egészen addig ismételd meg ezt a folyamatot, amíg már nem okoz sem lelkedben, sem testedben kellemetlen érzést.
Ezután tedd fel magad számára a következő kérdést, - Mikor éreztem életemben legelőször ezt az érzést?
Most kérd meg az isteni Énedet, hogy vezessen téged vissza Térben és Időben ahhoz a ponthoz, amikor ez az érzés legelőször felmerült benned.
Ne akarj semmit, lazulj csak bele a folyamatba, engedd át magad az isteni Vezetésnek. Lehet, hogy nem lesznek képek, nem látsz semmit, sőt azt is előfordulhat, hogy nem lesznek különleges érzéseid. De te csak hagyd a folyamatot, éld át, hogy most az irányítás nem a te kezedben van, hanem átadtad egy Feljebbvalónak,- aki tudja merre vezet,- mit, miért tesz,- hisz Ő a te belső Éned, a te Bölcsességed.
Nincs jogod kételkedni benne,- add át az irányítást belső Lényednek, és csak engedd, hogy korlátokat, akadályokat bontson le benned.
Csak lélegezz és hagyd, hogy magától menjen a folyamat.
Egy idő után érzed, hogy egyre könnyebb lesz lelked,- tested bizonyos pontján, vagy az egész testedben feloldódik az adott érzés.
Most vegyél egy mély lélegzetet, és mindent belülről fújj ki,- azzal a tudattal fújd ki, hogy útjára bocsátottad, már nincs semmi szükséged erre a megtapasztalásra.
Még mindig befelé figyelsz, nem mozdulsz el lelked templomából,- csak lélegezz mélyen és keresd a benned lévő bölcsességet.
A te belső Bölcsességed most egy új kérdést tesz fel számodra, amely így hangzik,
- Mit tegyek érte, hogy megbízz bennem?
Erre a kérdésre most már a választ mélyen magadban kell keresned,- az is lehet, hogy mélyen a gyökerekig kell lenyúlnod érte.
Így hát kérlek, most egy még mélyebb állapotba helyezkedjél, és innen vizsgáld meg a feltett kérdést.
Mielőtt megszületne benned a válasz, keletkezik egy mély, határozott érzés, amely lehet, hogy még számodra is új és épp ezért talán egy kicsit idegenkedve fogadod.
De kérlek ne támasz magad elé akadályokat,- csak hagyd, hogy a MAG-ból, onnan a belső Önvalódból szülessen meg a válasz benned.
Ha képes vagy teljesen elmerülni és semmit sem gondolni, elmédet félrerakni,- akkor rövid idő alatt eljutsz egy olyan állapotba,- amelyben megtapasztalod a végtelen Szeretet és Béke érzését.
Ez a határtalan szabadság amely újra feltárul előtted, ledönt minden korlátozó tényezőt,- ennél pontnál már teljességgel átjár a legmagasabb szintű isteni Szeretet, és megszületik a válasz benned.
De te még mindig ne tégy semmit, csak a VAGYOK állapotába helyezkedj…
LÉTEZEL, és megnyílsz,- megadod magad ennek a csodálatos isteni érzésnek.
Engedd, hogy elmerülj ebben az extázisban, ne kontrolláld magad.
Merülj el a Fényben, a Szeretetben….
Amíg eddig ponthoz eljutsz, különböző érzések merülhetnek fel benned,- többek közt- megadás,- ráhagyatkozás, Ősbizalom előhívása,- feltételnélküli bizalom…
Belső piramisod útján most eljutottál a legmagasabb ponthoz, ami számodra az ISTENT jelenti, - a teljes megtérést, a Hazatalálást, az ŐSBIZALMAT, az Eredetet jelenti, Agapét.
Ha eljutottál eddig a pontig, akkor ennél a pontnál már a benned lévő mélységeket összekötötted a benned lévő magasságokkal.
Ezután életed további útján, a csúcsra a gyémánt felhelyezése kerül, - amelyben teljes megvalósításra vár, kiteljesítésre, az a magas szintű isteni feladat, amiért ide a FÖLDRE szerződtél.
A megvalósítás a hármas egység elve szerint történik.
Életed piramisát saját magadnak kellett eddig is végigjárnod.
Útközben találkoztál különböző segítő, vagy éppen akadályozó emberekkel, de ne felejtsd el, hogy a talentumokat mindig neked kell előhívnod magadból.
A tudás benned van, és csak rajtad múlik, hogy mit cselekszel vele,- jóra, avagy rosszra használod.

Életünkben 12 kapun megyünk át, - ez vezet a lótuszvirág kinyílásához, - ez 12 létsíkot jelent. A 13.-ik a nirvána.

Ha mindez tudatosult benned, akkor engedd, hogy a mélységes és a határtalan SZERETET, amely most körülölel, olyan magasságokba röpítsen amelyben eddig még nem volt részed. Válj eggyé Önmagad lényén keresztül a teljes Egységgel, a Teljességgel.
Én most magadra hagylak, csendben elbúcsúzom.
Isteni Éned mikor eljött az ideje, a saját tempódban visszavezet a hétköznapok világába, a helyre, ahol megvalósíthatod isteni Terved, és szét sugározhatod magadból a végtelen isteni SZERETETET. 
Írta: Feketéné Lendvai Katalin

Részlet Molnár Edit: A piramis üzenete című könyvéből:

„ A piramis szimbólum, az Isten és a földi ember egységének földi kifejezési eszköze, magában hordozza azokat a szinteket, melyeket ha valamely ember magában meglel, arra a fokozatra érkezhet el, ahová minden ember szellemszületése idején jelöltetett.
Megmutatja azt, hová kell majdan mindenkinek elérkeznie, s megjelöli még az utat is, mely a célhoz vezet. „

” A Földi Paradicsom embere, akárcsak az ősi egyiptomiak, ezt a testi örömforrást, s az abban való szerelem általi átlényegültségedet ismét magával hozza. S olyan természetességgel és ugyanakkor tisztasággal éli majd, amit már ma is megsejthetnek mindazok, akik párjukban kiegészítő felüket keresik, s lelkük és szellemük egyesülése folytán egymás kétféle tartalmait eggyé forrasztják össze az emberi lét mindhárom dimenziójában. Az egymásra találás és egymásban megbékélés állapota. A virágzó szerelemérzés a testet is virágzóvá varázsolja. A széttagoltság megszűnt, a feszültség nem tépi szét azt, ami egység: a szellem-lélek-test hármasságát. Sőt, a testi érintkezés folytán a szerelem, a szeretkezés a test anyagi erői átfinomítja, a lélek dimenziójához szorosabban kapcsolja.
    Kiemeli az alsóbb szintből azt, ami onnan a lélek és szellem dimenziójának is lehet a tápláléka. Kinyeri a „jót” a testi létből, ami egyúttal a szellemet is gazdagítja. És fordítva: átszellemesíteni az anyag durva ösztöneit. Ez is alkímia. A természet adta vegykonyha besározódott, eldurvult elemeit a fénnyel átsugározni: kivonatolni az anyagszférából a nemes elemeket, s visszaadni a földnek a salakot, amit a szellem dimenziójához már nem vonzhat. Alkímia a szerelem. S az emberiség felemelkedésének hosszú-hosszú folyamata ehhez az alkímiához, az aranycsinálás művészetéhez van hozzákapcsolva. Így válik fokról fokra szubtilisabbá testetöltésről testetöltésre haladva, korszakról korszakra tömegesen feljutva az emberlét. Így lesz az adott kor emberének külső burkolata a „test” mind átlátszóbbá, mind fényesebbé, mind anyagszerűtlenebbé. Így lesz majdan olyan, mint volt szellemszületéskor: vékony hártyák, fátylak rendszere, mely már az eredeti ragyogó szellemszikra önfénye, szelíd kiáradása, az ember lelkének sajátosan csak rá jellemző finom „sejtfala”. Áttetsző, gyönyörű színekben pompázó sugárzó burkolat.
 Ez a finom fénylő burkolat azonban a kétféle szellemminőséget: az adó és elfogadó részt már egyként lengi körül, összetartja, s ugyanabba az alapszubsztanciába beleolvasztja. Ez a Duális Egység Eredeti Létállapota.
Az egymásba fonódottság, az egymásba merültség. Egyetlen szellem kétféle tartalommal és kisugárzással. De egy célban- a szeretetben- összeforrva.

   A piramis csúcsán voltam. Egy pontban. Mert ezen a „helyen” tért egybe minden él, sík és felület, minden érzés és gondolat. A Nagy Piramist megépítő Ember-isten, Henoch tudta ezt, s tudását kiteljesedett formában: a négyben- a teljesség számában- az anyag talpazatán életre hívta. Mi által megmutatta a következő lépést is, vagyis azt, az anyagvilágban létrehozható teljességből- mely az ember számára közbülső fokozat- a tisztán szellemi szintre feljutni, azaz Istenhez megérkezni csakis egy módon lehetséges, ha előbb a kétnemű emberpár összeépítkezik, egy pontban találkozva vágyaival, céljaival, s kétféleségéből az egységet megalkotja.
Ekkor a szellem az alacsonyabbrendű teljességből,- melynek az egyik eleme még a durva anyag,- Négyből, a beléje zárt végtelent, azaz a tiszta szellemminőséget kiszabadíthatja. S ekkor az Eredeti Én Istenhez, az eredethez, a tiszta örök valóság terébe szabadon felszárnyalhat. Mert csakis a duális találkozás lehet a tökéletes szabadság záloga. S ott, egy pontként, egységben egymással, s önmagával, s egybeolvadtan Isten akaratával, ott vár rá otthona. S az út oda? Miféle állomásokon keresztül kell a kétnemű emberiségnek haladnia?
     S ezen a „ponton” ismét hang formájában szólt hozzám az isteni szózat: „ Szerencsétlen tévelygő ember! Vizsgáld meg alaposan önmagad!
Tárd fel belsőd rétegeit, mélységeit és magasságait, hogy megláthatsd önmagadon belül, mi lehet emelkedésed korlátja. S miután emígy feltérképezted önnön valóságodat, tanuld meg szétválasztani magadban a sötétet a világostól, a felemelőt a lehúzótól, hogy a mérték elve szerint mindig a legjobb úton és csakis felfelé haladhass. Szétválasztani magadban a jót a rossztól, korlátok közé szorítani a sátáni elvet, az ellentét szellemét ott, ahol a test és lélek szintjén az téged a szakadékba vonzana. S megpillantani a szellem önfényét, mely a szeretetben a kétfélét egymáshoz vonzza. Éberen őrködj önmagad tájai fölött, hogy magához vissza ne vonzzon a föld súlya. Megpillantván a Napot, egyesülésre vágyakozva, hozzá repülj fel naponta, hogy aranya léted minden szintjét bevilágíthassa.”
   Az út mási fele. Ennek felméréséhez jutottam. S gondolatban ismét Hermész Triszmegisztosz verses üzenetéhez tértem vissza. „ Egyesüljetek! Ez az alkímia lényege. A piramis jele. A 4-be zárult végtelent szabadítsátok fel! Vele, velem. Egyből a kettesbe, majd az új szintézisbe, a 3-ba emelkedjetek: ez az út fele. S a visszaút lényege: a 3-at hozzátok vissza ide, le. Ez az új Egy, mely az új egység megteremtése idelenn. A Földről(ből) a Napba jutni fel. A Nap fényével betöltekezzetek, s hozzátok le sugarait ide. Aranyozzátok be vele Földeteket! Ez az aranycsinálás modus vivendije.
Testeteket-lelketeket-szellemeteket a Fénybe olvasszátok bele- ez csak látszólagos megsemmisülést jelent. Valójában a teljes átszellemülés száma: 19. Fényáteresztővé kell lennetek! Majd ha ezt a fokozatot betöltitek, az út másik fele akkor világosodik meg előttetek. De akkor már minden világos lesz előttetek és bennetek, mert akkor már a világosságból visszatértetek. A Földre született Fényifjak szellemi feladata ez:
a világosság lehozása, szétsugárzása a földi embernek, összehangolni a rezgéseket…”
 Az út másik fele: átvilágítván a szellemmel az emberlét összes szintjét, megvalósítani egymás által egymásban, s Istenben az Eredeti Egységet.
Visszatérve a Nap arany sugárzásából, az elnyert megvilágosodás szellemében az Ős harmóniához közelebb emelni a mai Embert.