- Azt mondtad nekünk, hogy te egy ősi táltos közösséget képviselsz.
Mit jelent ezt pontosan?
- Azért használom a táltos kifejezést, mert ez fedi a leginkább azt, amit képviselek a közösségünk többi tagjával együtt. Használhatnék más kifejezést is, de ennek szerintem nincs akkora jelentősége.
Viszont hozzátenném az “ősi” jelzőt, mert a néphiedelem és néphagyomány az idők folyamán erősen torzította a táltosokról kialakított képet.
Az ősi táltosok egy markáns, letisztult eszme- és rítusrendszert képviselnek, ami az elmúlt évezredekben lényegében változatlan maradt.
Egy kis csoportról van szó, csupán néhány tucat ember világszerte.
- Világszerte? Azt gondoltam eddig, a táltosok magyarok.
- Ahhoz, hogy ezt meg tudjam magyarázni, vissza kell mennünk a távoli múltba. A mai Mongólia és Tibet területén élt egy ősi civilizáció, városaik romjait ma a mongol sivatagok homokja fedi.
- De ma is ott vannak a homok alatt?
- Igen, a régészek a közeljövőben minden bizonnyal meg is fogják őket találni és ez sok téren felül fogja írni a jelenlegi történelmi ismereteinket.
Az ősi táltosok közösségének gyökerei eddig a civilizációig nyúlnak vissza.
A későbbi magyar törzsek némelyikének őseit is itt kell keresnünk.
- Van ennek a civilizációnak köze a sumérokhoz vagy más ősi népekhez?
- Számos később létrejött ősi kultúra gyökerei ide vezethetők vissza, de nincs közvetlen kapcsolat. Akiket a történelem ma suméroknak neveznek, jóval később alakították ki kultúrájukat a Tigris és Eufrátesz folyók vidékén.
- Milyen szerepet játszottak a táltosok ennek a civilizációnak az életében? Eddig a táltosokat, sámánokat mindig természeti népekkel kötöttük össze.
- A külvilág számára az ősi táltosok a közvetítők és őrzők szerepét töltötték be. Tehát egyrészt információkat közvetítettek a múlt és a jelen, továbbá a jövő és a jelen között, illetve különböző népek, csoportok között. Hogy ez pontosan mit jelent, azt majd később fejteném ki. Másrészt őrzők voltak, előző generációk tudását és emlékeit őrizték a következő generációk számára. Tudásuknál és képességeiknél fogva a rangidős táltosok, ha szabad ezt a fogalmat használnom, mindig kapcsolatban álltak a tözsi vezetőkkel, fejedelmekkel és királyokkal, de sosem tartoztak a hatalmi elithez, sem vagyonosabb társadalmi rétegekhez. Ez így volt a kezdetektől, később sem változott. Hallottam már olyasmit, hogy egyesek az Árpád-házi királyaink némelyikét is táltosnak tartották, de ez nem volt így. Voltak, akik átestek egyes ősi táltos beavatási szertartásokon és bensőséges kapcsolatot ápoltak velünk. Tehát magukban hordozták az ősi táltos tudás egy részét.
De sosem tartoztak az ősi táltosok csoportjához.
- Mi történt az ősi táltosokkal az említett civilizáció pusztulása után?
- Az említett civilizáció városainak pusztulása után a nép szétszéledt.
Az ősi táltos közösség velük küldte néhány tagját, akik tanítványokat kerestek maguknak, hogy továbbadhassák tudásuk leglényegesebb elemeit. Feladatuk az volt, hogy rítusok formájában fenntartsák az ősi eszméket illetve ezeket mindig hozzáigazítsák az adott nép igényeihez.
Az ősi táltos közösség tehát úgymond kinevelt egy új táltos generációt, később az ő utódaik vándoroltak többek között a magyarokkal is nyugat felé. Csupán két téma volt, amit az ősi táltosok közössége nem adott tovább a későbbi korok táltosainak, mert úgy gondolták, hogy ennek a tudásnak nem lesz szerepe a következő időszakban: a kapcsolat a nem emberi civilizációkkal és a tárgyi emlékek őrzése. Utóbbi feladatot az emlékőrző táltosok nagyon kicsiny közössége kapta.
- Emlékőrző táltosok? Ez pontosan mit jelent?
- Ahogy már említettem, a táltosok feladata volt az is, hogy megőrizzék korábbi generációk emlékeit, tudását. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden korszakban összegyűjtöttük a fontosabb tárgyi emlékeket, írásokat. Ezeket a tárgyakat és néha az elhúnyt uralkodóink testét is, a föld mélyébe épített titkos kamrákba vittük, hogy megőrizzük az utókor számára.
Az emlék-kamrák létezéséről mindig csak egy nagyon szűk réteg tudott: az adott időszak királya, fejedelme, törzsi vezetője, helyüket pedig csak az emlékőrző ősi táltosok ismerték és ismerik ma is…
- Ez elég megdöbbentő. Ezek a kamrák ma is léteznek? Hol?
- Igen, ma is léteznek, egyesek már évszázadok óta érintetlenek. Hogy hol? Mindenhol, ahol emlékőrző ősi táltosok éltek. Többek között a mai Magyarország területén is.
- Nem lehet, hogy időközben elpusztultak vagy kirabolták őket?
- Nem. Ezeknek az emlék-kamráknak a léte az elmúlt évezredek egyik legszigorúbban őrzött titka. Már csak azért is, mert felbecsülhetetlen értékű kultúrális tárgyakat őrzünk bennük.
- Ha akkora titok, most miért beszélsz róla?
- Mert a következő években felfedjük ezeknek a kamráknak a tartalmát.
- Miért pont most jött el ez az idő?
- Az emlékeket ennek a generációnak őriztük. Két fontos feltétele volt annak, hogy a kamrák tartalmát hozzáférhetővé tegyük. Az egyik: legyenek emberek, akik értékelni és érteni tudják annak tartalmát. A másik: a kamrák tartalmáról szóló információk minél több emberhez közvetlenül, közvetítők nélkül jussanak el. Ez a két feltétel az emberi civilizáció utóbbi évezredeiben most teljesül először.
- Miért volt fontos, hogy teljesüljön ez a két feltétel?
- Az emlék-kamrákban őrzött tárgyak, írások több ponton át fogják írni a történelmet, illetve új megvilágításba helyeznek régi eseményeket.
Számos népnek új emlékeket adunk, hogy segítsük őket a jelenkor és a jövő problémáinak megoldásában.
- Hogyan segíthetnek ezek az információk aktuális problémák megoldásában?
- A föld népei egy nehéz időszak előtt állnak. Egy ember számára a múlt olyan, mint egy fának a gyökér. Nincs szem előtt, de nélküle a fa nem élne. Ebben a nehéz időszakban szükségünk lesz a gyökereinkre. A múlt ismerete és tudásanyaga megerősítheti a szellemünket, stabilitást, pozitív érzelmi töltést vihet a mindennapi életünkbe. Jobban tudunk távlatokban és összefüggésegben gondolkodni, ez pedig segít abban, hogy jó döntéseket hozzunk.
- Hogyan tudtak fennmaradni a táltosok a keresztény országokban, pl. a Magyar Királyság területén, ahol ismereteink szerint a kereszténység felvétele után üldözték a régi vallásokat?
- A táltosok nem képviselnek vallásokat. Alkalmazkodunk a körülményekhez, és ha kell, integráljuk a tudásunkat és rítusainkat egy adott társadalmi-kultúrális környezetbe. Egyelőre nem nagyon szeretnék a történelmi részletekben elmerülni, de a magyarok esetében ez nagyjából így nézett ki: A táltosok több hullámban érkeztek a Kárpát medence területére, különböző népekkel, az elsők már az időszámításunk kezdete előtti évszázadokban. Azt is mondhatnám, a táltosok jelenléte ezen a földrajzi területen ettől az időszaktól kezdődően folyamatos volt. A Kárpát medencéről szerzett táltos tudás eljutott a még keletebbre élő népekhez, miközben a kelet-nyugat irányú migráció lényegében állandósult. Amikor az időszámításunk szerinti 800-as években nagyobb létszámú magyar törzsek is a Kárpát medence irányába vonultak, vezetőik az ősi írásokra és táltosaik folyamatosan „aktualizálódó“ információira alapozhattak, tehát nagyjából tudták, mi vár itt rájuk. A táltosok intenzíven tanulmányozták azokat a népeket és szokásaikat, akik a Kárpát medence környékén éltek, többek között a kereszténységet, mint vallást is. Nem kis dilemmánk volt, hogyan fogjuk „összeboronálni“ a keresztény vallást gyakorló népek szokásait a magyar törzsek eszméivel. Láttunk számos közös vonást, de hiányoztak dolgok, amiket mi fontosnak tartottunk. Például a kötődést a természethez. Nehezítette a dolgunkat, hogy kiderült, a környezetünkben élő keresztények életvitelének, gondolkozásmódjának édeskevés köze van az általunk tanulmányozott jézusi tanításokhoz. Pogánynak tartottak bennünket, akiket meg kell téríteni. Semmi együttérzés, befogadási készség nem mutatkozott részükről. Ebből heves vita lett a törzsek vezetői között.
Voltak, akiket újdonsült szomszédaink királyainak és főurainak, főpapjainak cicomája lenyűgözött és ezért azonnal beáldozta volna eddigi életvitelét.
Más vezetőink a törzseink létét érezték veszélyben és katonai megoldást sürgettek, hogy felmérjék, mennyi túlélési esélyünk van.
Egyesek Attilával példálóztak: ismertük elődeink sorsát, akik pár száz évvel korábban dinamikusan és sikeresen vezettek hadjáratokat, de tudtunk a gyors és látványos bukásról is. A táltosok szerepe az első magyar uralkodók életében sem változott.
Sok lett a kíváncsi idegen, ezért visszahúzódtunk. Nem akartunk szem előtt lenni a királyi udvarban, csuhát öltöttünk és visszavonultunk az emlék-kamráink környékére, remete-szerű életet folytatva. Ha kellettünk a királynak, közvetítőkön keresztül üzent. Később ez intézményesítve lett az eredeti Pálos rend keretein belül.
- Azt mondod, hogy a Pálos rend papjai táltosok?
- A mai papok semmiképp, ez csak a törökök érkezéséig volt így, de akkor is csak részben. Vagyis nem minden Pálos rendi pap volt ősi táltos, de ismerték a feladatainkat és segítették a munkánkat.
- Akkor ma hol találjuk az ősi táltosokat?
- Ahogy már elítettem, az ősi civilizációnk pusztulása után az ősi táltosok egy része sok évezredes vándorútra indult különböző népekhez csatlakozva, a többség azonban az eredeti élőhely közelében maradt és integrálódott az ott kialakuló népekbe. Az ősi táltosok többsége ma tibeti és csan buddhista szerzetesként él és őrzi az ősi tudást. Azonban akárhol is jártak az ősi táltosok és örököseik, mindig kapcsolatban álltak egymással.
Közösen hozzák meg döntéseiket és osztják fel egymás között a feladatokat.
- Hogyan tudtak ilyen nagy távolságok ellenére is kapcsolatban maradni?
- Erről majd egy későbbi alkalommal szeretnék beszélni.
- Rendben. A dalai láma is közéjük tartozik?- Nem. A dalai láma a tibeti buddhizmus szellemi vezetője, de egyben fontos társadalmi feladatot is betölt a tibetiek életében. Az ősi táltosok többsége nagyon régóta teljesen elzártan és elkülönülten él. A dalai láma ugyan tudhat a létezésükről, de nem tudja, hogy személy szerint kikről van szó.
Az elszigeteltség fontos feltétele annak, hogy az ősi táltosok tudása ne kerüljön idő előtt illetéktelen kezekbe.
- Miért, hogyan kerülhet illetéktelen kezekbe?
- Minden tudással vissza lehet élni. Megpróbálhatják eltitkolni, megmásítani. Lehetnek olyan hatalmi csoportok, akiknek nem érdekük, hogy az a tudás közvetve, torzítások nélkül az emberek birtokába kerüljön.
Visszautalnék arra a két feltételre, amiről korábban beszéltem.
- Azt mondtad, Magyarországon is vannak emlék-kamrák.
Ezeket akkor most kik őrzik?
- Fizikai értelemben véve senki, nincs is rá szükség. Az emlékőrzés nem azt jelenti, hogy ül egy táltos a bejárat előtt és őrködik…
E helyek védelmét azt biztosítja, hogy csak úgy véletlenül nem lehet rájuk találni.
Mit jelent ezt pontosan?
- Azért használom a táltos kifejezést, mert ez fedi a leginkább azt, amit képviselek a közösségünk többi tagjával együtt. Használhatnék más kifejezést is, de ennek szerintem nincs akkora jelentősége.
Viszont hozzátenném az “ősi” jelzőt, mert a néphiedelem és néphagyomány az idők folyamán erősen torzította a táltosokról kialakított képet.
Az ősi táltosok egy markáns, letisztult eszme- és rítusrendszert képviselnek, ami az elmúlt évezredekben lényegében változatlan maradt.
Egy kis csoportról van szó, csupán néhány tucat ember világszerte.
- Világszerte? Azt gondoltam eddig, a táltosok magyarok.
- Ahhoz, hogy ezt meg tudjam magyarázni, vissza kell mennünk a távoli múltba. A mai Mongólia és Tibet területén élt egy ősi civilizáció, városaik romjait ma a mongol sivatagok homokja fedi.
- De ma is ott vannak a homok alatt?
- Igen, a régészek a közeljövőben minden bizonnyal meg is fogják őket találni és ez sok téren felül fogja írni a jelenlegi történelmi ismereteinket.
Az ősi táltosok közösségének gyökerei eddig a civilizációig nyúlnak vissza.
A későbbi magyar törzsek némelyikének őseit is itt kell keresnünk.
- Van ennek a civilizációnak köze a sumérokhoz vagy más ősi népekhez?
- Számos később létrejött ősi kultúra gyökerei ide vezethetők vissza, de nincs közvetlen kapcsolat. Akiket a történelem ma suméroknak neveznek, jóval később alakították ki kultúrájukat a Tigris és Eufrátesz folyók vidékén.
- Milyen szerepet játszottak a táltosok ennek a civilizációnak az életében? Eddig a táltosokat, sámánokat mindig természeti népekkel kötöttük össze.
- A külvilág számára az ősi táltosok a közvetítők és őrzők szerepét töltötték be. Tehát egyrészt információkat közvetítettek a múlt és a jelen, továbbá a jövő és a jelen között, illetve különböző népek, csoportok között. Hogy ez pontosan mit jelent, azt majd később fejteném ki. Másrészt őrzők voltak, előző generációk tudását és emlékeit őrizték a következő generációk számára. Tudásuknál és képességeiknél fogva a rangidős táltosok, ha szabad ezt a fogalmat használnom, mindig kapcsolatban álltak a tözsi vezetőkkel, fejedelmekkel és királyokkal, de sosem tartoztak a hatalmi elithez, sem vagyonosabb társadalmi rétegekhez. Ez így volt a kezdetektől, később sem változott. Hallottam már olyasmit, hogy egyesek az Árpád-házi királyaink némelyikét is táltosnak tartották, de ez nem volt így. Voltak, akik átestek egyes ősi táltos beavatási szertartásokon és bensőséges kapcsolatot ápoltak velünk. Tehát magukban hordozták az ősi táltos tudás egy részét.
De sosem tartoztak az ősi táltosok csoportjához.
- Mi történt az ősi táltosokkal az említett civilizáció pusztulása után?
- Az említett civilizáció városainak pusztulása után a nép szétszéledt.
Az ősi táltos közösség velük küldte néhány tagját, akik tanítványokat kerestek maguknak, hogy továbbadhassák tudásuk leglényegesebb elemeit. Feladatuk az volt, hogy rítusok formájában fenntartsák az ősi eszméket illetve ezeket mindig hozzáigazítsák az adott nép igényeihez.
Az ősi táltos közösség tehát úgymond kinevelt egy új táltos generációt, később az ő utódaik vándoroltak többek között a magyarokkal is nyugat felé. Csupán két téma volt, amit az ősi táltosok közössége nem adott tovább a későbbi korok táltosainak, mert úgy gondolták, hogy ennek a tudásnak nem lesz szerepe a következő időszakban: a kapcsolat a nem emberi civilizációkkal és a tárgyi emlékek őrzése. Utóbbi feladatot az emlékőrző táltosok nagyon kicsiny közössége kapta.
- Emlékőrző táltosok? Ez pontosan mit jelent?
- Ahogy már említettem, a táltosok feladata volt az is, hogy megőrizzék korábbi generációk emlékeit, tudását. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden korszakban összegyűjtöttük a fontosabb tárgyi emlékeket, írásokat. Ezeket a tárgyakat és néha az elhúnyt uralkodóink testét is, a föld mélyébe épített titkos kamrákba vittük, hogy megőrizzük az utókor számára.
Az emlék-kamrák létezéséről mindig csak egy nagyon szűk réteg tudott: az adott időszak királya, fejedelme, törzsi vezetője, helyüket pedig csak az emlékőrző ősi táltosok ismerték és ismerik ma is…
- Ez elég megdöbbentő. Ezek a kamrák ma is léteznek? Hol?
- Igen, ma is léteznek, egyesek már évszázadok óta érintetlenek. Hogy hol? Mindenhol, ahol emlékőrző ősi táltosok éltek. Többek között a mai Magyarország területén is.
- Nem lehet, hogy időközben elpusztultak vagy kirabolták őket?
- Nem. Ezeknek az emlék-kamráknak a léte az elmúlt évezredek egyik legszigorúbban őrzött titka. Már csak azért is, mert felbecsülhetetlen értékű kultúrális tárgyakat őrzünk bennük.
- Ha akkora titok, most miért beszélsz róla?
- Mert a következő években felfedjük ezeknek a kamráknak a tartalmát.
- Miért pont most jött el ez az idő?
- Az emlékeket ennek a generációnak őriztük. Két fontos feltétele volt annak, hogy a kamrák tartalmát hozzáférhetővé tegyük. Az egyik: legyenek emberek, akik értékelni és érteni tudják annak tartalmát. A másik: a kamrák tartalmáról szóló információk minél több emberhez közvetlenül, közvetítők nélkül jussanak el. Ez a két feltétel az emberi civilizáció utóbbi évezredeiben most teljesül először.
- Miért volt fontos, hogy teljesüljön ez a két feltétel?
- Az emlék-kamrákban őrzött tárgyak, írások több ponton át fogják írni a történelmet, illetve új megvilágításba helyeznek régi eseményeket.
Számos népnek új emlékeket adunk, hogy segítsük őket a jelenkor és a jövő problémáinak megoldásában.
- Hogyan segíthetnek ezek az információk aktuális problémák megoldásában?
- A föld népei egy nehéz időszak előtt állnak. Egy ember számára a múlt olyan, mint egy fának a gyökér. Nincs szem előtt, de nélküle a fa nem élne. Ebben a nehéz időszakban szükségünk lesz a gyökereinkre. A múlt ismerete és tudásanyaga megerősítheti a szellemünket, stabilitást, pozitív érzelmi töltést vihet a mindennapi életünkbe. Jobban tudunk távlatokban és összefüggésegben gondolkodni, ez pedig segít abban, hogy jó döntéseket hozzunk.
- Hogyan tudtak fennmaradni a táltosok a keresztény országokban, pl. a Magyar Királyság területén, ahol ismereteink szerint a kereszténység felvétele után üldözték a régi vallásokat?
- A táltosok nem képviselnek vallásokat. Alkalmazkodunk a körülményekhez, és ha kell, integráljuk a tudásunkat és rítusainkat egy adott társadalmi-kultúrális környezetbe. Egyelőre nem nagyon szeretnék a történelmi részletekben elmerülni, de a magyarok esetében ez nagyjából így nézett ki: A táltosok több hullámban érkeztek a Kárpát medence területére, különböző népekkel, az elsők már az időszámításunk kezdete előtti évszázadokban. Azt is mondhatnám, a táltosok jelenléte ezen a földrajzi területen ettől az időszaktól kezdődően folyamatos volt. A Kárpát medencéről szerzett táltos tudás eljutott a még keletebbre élő népekhez, miközben a kelet-nyugat irányú migráció lényegében állandósult. Amikor az időszámításunk szerinti 800-as években nagyobb létszámú magyar törzsek is a Kárpát medence irányába vonultak, vezetőik az ősi írásokra és táltosaik folyamatosan „aktualizálódó“ információira alapozhattak, tehát nagyjából tudták, mi vár itt rájuk. A táltosok intenzíven tanulmányozták azokat a népeket és szokásaikat, akik a Kárpát medence környékén éltek, többek között a kereszténységet, mint vallást is. Nem kis dilemmánk volt, hogyan fogjuk „összeboronálni“ a keresztény vallást gyakorló népek szokásait a magyar törzsek eszméivel. Láttunk számos közös vonást, de hiányoztak dolgok, amiket mi fontosnak tartottunk. Például a kötődést a természethez. Nehezítette a dolgunkat, hogy kiderült, a környezetünkben élő keresztények életvitelének, gondolkozásmódjának édeskevés köze van az általunk tanulmányozott jézusi tanításokhoz. Pogánynak tartottak bennünket, akiket meg kell téríteni. Semmi együttérzés, befogadási készség nem mutatkozott részükről. Ebből heves vita lett a törzsek vezetői között.
Voltak, akiket újdonsült szomszédaink királyainak és főurainak, főpapjainak cicomája lenyűgözött és ezért azonnal beáldozta volna eddigi életvitelét.
Más vezetőink a törzseink létét érezték veszélyben és katonai megoldást sürgettek, hogy felmérjék, mennyi túlélési esélyünk van.
Egyesek Attilával példálóztak: ismertük elődeink sorsát, akik pár száz évvel korábban dinamikusan és sikeresen vezettek hadjáratokat, de tudtunk a gyors és látványos bukásról is. A táltosok szerepe az első magyar uralkodók életében sem változott.
Sok lett a kíváncsi idegen, ezért visszahúzódtunk. Nem akartunk szem előtt lenni a királyi udvarban, csuhát öltöttünk és visszavonultunk az emlék-kamráink környékére, remete-szerű életet folytatva. Ha kellettünk a királynak, közvetítőkön keresztül üzent. Később ez intézményesítve lett az eredeti Pálos rend keretein belül.
- Azt mondod, hogy a Pálos rend papjai táltosok?
- A mai papok semmiképp, ez csak a törökök érkezéséig volt így, de akkor is csak részben. Vagyis nem minden Pálos rendi pap volt ősi táltos, de ismerték a feladatainkat és segítették a munkánkat.
- Akkor ma hol találjuk az ősi táltosokat?
- Ahogy már elítettem, az ősi civilizációnk pusztulása után az ősi táltosok egy része sok évezredes vándorútra indult különböző népekhez csatlakozva, a többség azonban az eredeti élőhely közelében maradt és integrálódott az ott kialakuló népekbe. Az ősi táltosok többsége ma tibeti és csan buddhista szerzetesként él és őrzi az ősi tudást. Azonban akárhol is jártak az ősi táltosok és örököseik, mindig kapcsolatban álltak egymással.
Közösen hozzák meg döntéseiket és osztják fel egymás között a feladatokat.
- Hogyan tudtak ilyen nagy távolságok ellenére is kapcsolatban maradni?
- Erről majd egy későbbi alkalommal szeretnék beszélni.
- Rendben. A dalai láma is közéjük tartozik?- Nem. A dalai láma a tibeti buddhizmus szellemi vezetője, de egyben fontos társadalmi feladatot is betölt a tibetiek életében. Az ősi táltosok többsége nagyon régóta teljesen elzártan és elkülönülten él. A dalai láma ugyan tudhat a létezésükről, de nem tudja, hogy személy szerint kikről van szó.
Az elszigeteltség fontos feltétele annak, hogy az ősi táltosok tudása ne kerüljön idő előtt illetéktelen kezekbe.
- Miért, hogyan kerülhet illetéktelen kezekbe?
- Minden tudással vissza lehet élni. Megpróbálhatják eltitkolni, megmásítani. Lehetnek olyan hatalmi csoportok, akiknek nem érdekük, hogy az a tudás közvetve, torzítások nélkül az emberek birtokába kerüljön.
Visszautalnék arra a két feltételre, amiről korábban beszéltem.
- Azt mondtad, Magyarországon is vannak emlék-kamrák.
Ezeket akkor most kik őrzik?
- Fizikai értelemben véve senki, nincs is rá szükség. Az emlékőrzés nem azt jelenti, hogy ül egy táltos a bejárat előtt és őrködik…
E helyek védelmét azt biztosítja, hogy csak úgy véletlenül nem lehet rájuk találni.
- Megmondom őszintén, továbbra is csodálkozom, hogy pont a táltosok gyűjtöttek tárgyakat, akiket inkább spirituális vezetőként fogtam volna fel.- Az emlék-tárgyak nem az ősi táltosok számára fontosak. De az emberi civilizáció anyagban, és nem elvont spirituális dolgokban gondolkozik.
És itt most kitérnék egy fontos dologra: számos olyan eszmerendszer, vallás létezik manapság, amelynek az alapja a hit. Ezek a tanok elvárják a követőiktől, hogy feltétel nélkül fogadják el az alaptéziseiket.
Sokszor még akkor is, ha ezek ellentmondanak a tudományos ismereteknek. A most követő mondatot szeretném kiemelni: A TÁLTOS ÚT NEM A HIT, HANEM A MEGISMERÉS ÚTJA. Ez egy különösen fontos megállapítás a mai világban. Vallások, eszmék, tanítások tömkelege próbál bennünket terelgetni. Mindegyik arra az útra, amit ő helyesnek vél. Dunát lehet rekeszteni önjelölt papokkal, sámánokkal, spirituális vezetőkkel. Szinte lehetetlen eligazodni abban az eszmerendszer káoszban, ami ma uralkodik.
A táltosok viszont sosem vallási vagy közösségi vezetők voltak, hanem segítők. Sosem jelentik ki azt: mi az igazságról beszélünk, ezt az utat kell járnotok. Hanem segítenek abban, hogy a megismerés tapasztalati útján mindenki maga fedezze fel az igazságot.
Én sem várom el senkitől, hogy elhigyje azokat a dolgokat, amikről beszélek. Nagyon fontosnak tartom mind az egyén, mind egy közösség fejlődése szempontjából, hogy kritikusan viszonyuljunk azokhoz a dolgokhoz, amit mások el akarnak hitetni velünk. Az ősi táltosok szavaira most még kevesen figyelnek fel. Az emlék-kamrák tartalma lesz majd az, ami hangsúlyossá és sokak számára elfogadhatóvá teszi a tudásunkat.
Mondhatnám azt is, a bizonyíték, amely hitelt ad a szavainknak.
- Miben látja egy ősi táltos másképp a világot, mint egy átlagember?
- Nincsenek átlagemberek, nem szeretem ezt a kifejezést, de értem, hogy mire célzol. Az ősi táltos tudás egyik lényeges alappillérre a viszonyulásunk az élethez. Ami számunkra nem csupán egyszeri 70-80 év a fizikai létben, hanem egymáshoz kapcsolódó életek sora, amelyek úgy fűződnek egymásra az idő tengelyén, mint a gyöngyök a láncon. Földi életek és a földi életek közötti létek fonódnak egymásba. Minden ősi táltos átesett egy beavatási szertartáson, amikor napokon keresztül feküdtek sötét kamrákban, barlangokban vagy sátrakban egy nagyon mély meditatív állapotban, amelyre előtte akár éveken át is készültek. Ennek a beavatási rítusnak az egyik célja az volt, hogy a táltos szembesüljön életvonalával, felidézze és tudatosítsa magában az évszázadokon, évezredeken átívelő élményeket és meghatározó eseményeket. Ezek a felidézett élmények onnantól a táltos emlékezetének szerves részét képezték. Az idő elveszti jelentőségét, és az ezer évvel korábbi eseményről is úgy beszél, mint arról, amit tegnap élt meg.
Egy másik fontos alappillér: a táltos tanítás a befogadás tanítása.
Ez jellemezte mindazokat a népeket is, akik magukévá tették a táltosok által közvetített értékeket. Ennek szimbóluma például a vérszövetség, aminek gyakorlati oldala is volt. Befogadjuk azokat az idegen népeket, akikkel közös céljaink vannak, még akkor is, ha esetleg korábban ellenségesen viszonyultak hozzánk, vagy akár más kultúrát képviselnek, más nyelvet beszélnek.
Így válik két nép eggyé, ez a vérszövetség gyakorlati megvalósítása.
Nem asszimilálunk, hanem befogadunk. A kultúrájukat, rítusaikat összeolvasztjuk a mieinkkel. Ebben mindig nagy feladat hárult a táltosokra, akik úgy formálták, alakították a szokásokat, szertartásokat, hogy egyrészt megtartsák a lényegüket, de a vérszerződéssel kialakuló új népnek is megfeleljenek.
- Az állandó kompromisszumkeresés nem higítja fel túlságosan a saját elveinket és szokásainkat?
- Elfogadjuk, hogy minden nép kultúrája értékes. Az értéket pedig tovább kell adni a következő generációnak. Ha közösen akarunk élni, az értékeinknek is közössé kell válniuk, ez szinte kézenfekvő.
Ez az egymáshoz csiszolódás folyamata. Hozzá kell tenni, hogy az eurázsiai sztyeppéken vándorolva ez nem volt olyan borzasztóan nehéz feladat, sok volt a közös vonás a környezetünkben élő népekkel.
- Amit mondasz, az homlokegyenest ellentmond annak, amit egy magát őrző táltosnak nevező embertől olvastam, miszerint az ősi magyarok számára fontos volt a tiszta vérvonal, nem keveredtek más népekkel és szerinte megint ezt kellene kitűzni célként.
- Akkor ez a magát őrző táltosnak nevező ember sem a történelmünkkel, sem az ősi táltos eszmékkel nem volt tisztában. Életeink során számos néphez fogunk elsodródni. Akik ma magyarok vagyunk, mindannyian magunkban hordozzuk akár távoli népek emlékeit is. Pont ez a tudás volt az, ami az ősi táltos eszme befogadó voltát táplálta. Lelkünk népek között vándorolva éli életeit és szerzi tapasztalatait. Aki ezt letisztázza magában, megérti az élet lényegét. Szolgáld mindig azt a népet, amelynek épp tagja vagy, előző életeid és mostani éned minden tudásával és tapasztalatával.
De közben ne feledd, hogy már hány helyen megfordultál és azt sem, hogy a jövőben még bárhová elkerülhetsz. Ezen összefüggések ismeretében a népek közötti gyűlölködés elveszti az értelmét. Aki tehát gyülölködést szít a népek között, bármelyik népről is legyen szó, az nem érti őseink üzenetét és saját létének értelmét sem.
- Tudtak vagy tudnak a táltosok jövőbe látni, jósolni?
- Ez egyike azoknak a táltosokról szóló információknak, amik mára teljesen eltorzultak. Nem tudjuk megjósolni a jövőt, nem is foglalkozunk jóslással.
Ezt az állítást viszont most egy kicsit árnyalni fogom. Minél több információval, tudással rendelkezik valaki a múlt eseményeiről, továbbá a természetet irányító törvényszerűségekről, annál nagyobb pontossággal tudja előrejelezni, hogy egy-egy folyamat hová vezet el. Ha egy labdát egy lejtő tetejére helyezünk és meglökjük, szinte magától értedődőnek tartjuk, hogy az legurul a lejtőn. Úgy is fogalmazhatnék: megjósolom neked, hogy mondjuk 10 másodperc múlva az a labda lent lesz a lejtő alján…
Láttam a jövőt? Nem, csak tapasztalatokból tudjuk, hogy mi fog történni.
És van egy másik tényező, egy személyesebb, ami megint összefügg azzal a tanításunkkal, hogy a földi életünk nem egyszeri alkalom.
Ezeket az életeket bizonyos mértékig „megtervezzük“. Nem minden egyes napját, a teljes utat, csak az útkereszteződéseket. Ezeknek a megtervezett életcsomópontoknak a képeit és érzeteit ugyanúgy magunkban hordozzuk, mint a múltunk fontosabb állomásainak információit.
A táltos képes lehet arra, hogy ezeket az információkat „lehívja“, ezt most nem tudom sajnos másképp megfogalmazni. Tehát nem megjósoljuk a jövőt, hanem a tapasztalatainkra és meglévő ismereteinkre alapozva tehetünk bizonyos előrejelzéseket.
- Manapság megint egyre többen nevezik magukat táltosnak, sőt, táltos körök alakulnak. Erről mi a véleményed?
- Úgy látom, ma táltosnak nevezik mindazokat, akik valamilyen formában feltételezetten vagy valóban ősi, a természeti népekhez közel álló rítusokat és hagyományokat ápolnak, illetve ilyen csoportokat vezetnek.
Van egy-egy rítus és tanítás, amelynek valóban ősi táltos gyökerei vannak, de többnyire keleti nomád népek és amerikai indián kultúrák sámánisztikus ötvözete kelt ebben a formában életre. Mind a rítusok, mind a tanítások néha kaotikusak, sokszor ellentmondásosak, pont az ötvözések miatt, illetve amiatt, hogy mindenki kimazsolázza magának azt, ami közel áll a szívéhez.
De ez egyébként nem baj. Az sem baj, hogy ha különböző rítusokból és tanításokból új utak jönnek létre. Hiszen mi is ezt tettek régi időkben, ahogy már említettem. Csak most mindez spontán zajlik, sok vadhajtással és zsákutcával. De ez egy tanulási folyamat. Majd a jövő megmutatja, lesz-e ezek közül életképes és előremutató út. Egyébként sok pozitív folyamatot és energiát érzek több ilyen csoportnál.
- Eszembe jutott közben még egy gyakorlatias kérdés. Vegyünk egy magyar királyt, legyen mondjuk I. László. Ha voltak olyan tárgyak, amiket el akartatok vinni az udvarából egy emlékkamrába, ezt hogyan tudtátok kivitelezni feltűnésmentesen? És úgy, hogy ne tudják meg mások is, hol találhatóak ezek a kamrák?- A szerzetesek abban a korban hozzátartoztak minden királyi udvar életéhez, tehát a jelenlétünk, különösen már rendi szerzetesként, nem volt feltűnő. Végy néhány deszkát, készíts belőlük egy koporsószerűséget, helyezd bele, amit biztonságosan szállítani szeretnél, rakd fel egy szekérre és indulás. Tedd egyértelművé, hogy leprás halottakat szállítasz és máris hatalmas ívben elkerült mindenki. De ha kellett, a király emberei elhozták a kért dolgokat a kolostorunkig, utána mi vittük tovább ketten-hárman.
- Tudsz egy olyan rítust mondani, ami jellemzi az ősi táltos hagyományt, de nem található azoknál, akik manapság táltosnak nevezik magukat?
- A vizes szertartások. A víz az ősi táltos szertartások egyik központi anyaga. Az egyetlen elem, amely körbeveszi és átitatja a világunkat.
Ott van alattunk (a földben), fölöttünk (a felhőkben) és minden élőlény alkotóeleme. Nélküle az élet nem jöhetett volna létre és nem is maradna fenn. Állandó körforgás jellemzi, ahogy magát az életet is.
A víz az élet hordozója és fenntartója. Nézd meg, mit csinál az űrkutatás az élet nyomait keresve más égitesteken? A víz nyomait keresi.
Az ősi táltosok számára a víz egyben információhordozó is. Ősi rítusunk a vízi meditáció: eközben a táltos a vízbe fekszik, úgy, hogy csak az arca látszódjon ki, eggyéválik az élet ősi forrásával és hallgat. Amikor népeink vándorlásuk közben új helyre érkeztek, az első lépések egyikeként a táltosok felkeresték a környék legnagyobb vizét, tavát, folyóját, végigfeküdtek benne és meghallgatták a víz üzenetét. Sokszor velük együtt az egész nép megmerítkezett ebben a formában. Megható látvány volt, ahogy százával sodródtak a folyón a hátukon fekvő emberek…
Ezt a rítust egyébként a vízkeresztség formájában magába szívta a kereszténység is, habár a jelentéstartalma idővel megváltozott.
- Hogyan viszonyulnak az ősi táltosok a vallásokhoz?
- Ahogy már mondtam, nem képviselünk semmilyen vallást.
De az emberek többsége mindig is vallásos lény volt, ezért ha szükséges, beilleszkedünk és integráljuk a tudásunkból egy adott vallásba mindazt, amit az be tud fogadni. De a közhiedelemmel ellentétben eredendően a táltosoknak nem volt papi funkciójuk. Nem volt vallási értelemben vett hitünk, itt most visszautalnék arra, amit az előbb mondtam: a táltos út nem a hit, hanem a megismerés útja.
- Volt vagy van az ősi táltosoknak valamilyen Isten-hitük?
- Lehet, hogy ez meglepően fog most hangozni és sokakat megdöbbent, de nincs, nem is volt. A népeknek, amelyekben éltünk, néha volt, néha nem. Ahogy már említettem, ezt mi mindig elfogadjuk, nem is akarjuk megváltoztatni. Amíg egy vallásnak nincsenek olyan tanításai, amelyek nem összeegyeztethetőek a mi tudásunkkal és eszméinkkel, nincs is okunk arra, hogy ne fogadjuk el az emberek vallási képzeteit, szokásait.
Számunkra nincs jelentősége, hogy még mi mindenben hisznek.
Ahogy annak sincs, hogy egyes embereknek a kék a kedvenc színük, másoknak a fekete. A vallások, a vallásos szokások és tanítások az idők folyamán átalakulnak, hozzáidomulnak a társadalmi változásokhoz.
Mi az állandót keressük és tanítjuk. Ez az állandó pedig maga az Élet, a Természet, az Univerzum, aminek az emberiség még csak a töredékét ismeri és érti.
- Vannak egy táltosnak külső ismertetőjegyei? A hagyomány szerint a táltosok pl. több kéz- vagy lábujjal, foggal születnek.
- Nincsenek. Kell egyfajta fizikai-szellemi alkalmasság, de ennek nincs olyan külső jele, amit mások is láthatnak. Külső megjelenésünk tekintetében is teljesen beleolvadunk azokba a közösségekbe, amelyekhez épp tartozunk.
A csan buddhista szerzetesként élő táltos ugyanolyan szerzetesi ruhát hord, mint a társai, az európai táltos farmerben jön velünk szembe az utcán. Tudom, hogy hagyományőrző körökben divat lett régies ruhákat, szimbólumokat viselni, de ennek egy ősi táltos számára nincs jelentősége.
A szellemi tudás és a spirituális képességek függetlenek attól, milyen frizurát vagy ruhát viselsz. Ezek külsőségek, amelyek sokszor inkább megtévesztőek: hajlamosak vagyunk elhinni, hogy valaki hozzánk hasonlóan gondolkodik, csak azért, mert olyan ruhát vagy szimbólumokat hord, mint mi.
- Mennyire jellemző a táltosokra, hogy szertartásaik folyamán módosult tudatállapotba kerülnek, milyen gyakran használják a révülést?
- A „módosult tudatállapot“ kifejezésnek a nyugati világban van egy pejoratívan misztikus hangzása. Számunkra ez nem módosult, hanem természetes tudatállapot. A tudatunk más jellegű folyamatokra, eseményekre fókuszál, de ezek ugyanúgy hozzátartoznak a világunkhoz.
Egy gyakorlott táltos képes néhány másodperc alatt tudatállapotot váltani, minden egyéb hiedelemmel szemben ehhez nem kellenek percek vagy órák. Mivel egy táltos információkat áramoltat különböző létezési síkok között – egy később alkalommal ezt az utóbbi kifejezést majd pontosítanunk kellene -, ez nem csak szertartásokra korlátozódik, hanem része a mindennapi életünknek.
- Használtok ennek az állapotnak az eléréséhez bármiféle eszközt, segédanyagot?
- Ha valaki még csak gyakorolja a mélyebb tudatállapotok elérésének útját, használhat ehhez segítséget. Ilyen például a hang, a zene, vagy bizonyos monoton mozgásrendszerek, táncok. Egyes hangfrekvenciák elősegíthetik a elmélyülést: például speciális „mantrák“, a hangszerek közül a dobokat szokás itt kiemelni, de én azt mondom, hogy ez egyéni ízlés és ráhangolódási képesség kérdése: mindenki olyan hangot, zenét használjon, ami érzései szerint a leginkább támogatja őt az elmélyülésben. Kiemelném még, hogy a táltosok sosem használnak hallucinogén anyagokat, drogokat.
Ezekkel az anyagokkal valóban elérhetsz egy módosult tudatállapotot, a szó szoros és lehető legnegatívabb értelmében. Semilyen kontrollod nincs az ilyen módosult tudatállapot fölött, ráadásul tompítja a szellemet.
Egy táltos minden esetben kerüli a drogok minden formáját, sőt az alkoholt és a cigarettát is. Nem csak a szertartásokhoz kapcsolódóan, hanem a mindennapi életben sem élünk ezekkel az anyagokkal. És ezt ajánlom mindazoknak, akik egy kicsit is komolyan akarnak foglalkozni ezekkel a dolgokkal.
- Szeretnék visszakérdezni egy korábbi mondatodra, amit még viszonylag az elején mondtál és akkor átsiklottam fölötte. Ez így hangzott: „ Csupán két téma volt, amit az ősi táltosok közössége nem adott tovább a későbbi korok táltosainak, mert úgy gondolták, hogy ennek a tudásnak nem lesz szerepe a következő időszakban: a kapcsolat a nem emberi civilizációkkal és a tárgyi emlékek őrzése.“ A tárgyi emlékek őrzésével most már foglalkoztunk, de mit takar a „kapcsolat nem emberi civilizációkkal“?
- Ez egy eléggé összetett téma, amivel most csak érintőlegesen szeretnék foglalkozni, mert nem tartom aktuálisnak és elvonná a figyelmet a fontosabb témákról. Nem az emberi faj az egyetlen intelligens civilizáció a környezetünkben. Egyrészt vannak „társbérlőink“, akik már nagyon régóta itt élnek a Földön, elhagyatottabb vidékeken. Másrészt a Föld közelebbi és távolabbi környezetében is élnek civilizációk, amelyek különböző formában kapcsolódnak a bolygónkhoz vagy az emberi fajhoz. Ezek a kultúrák mind a technológiai, mind társadalmi, mentális fejlődés terén messze előttünk járnak. Az ősi táltos beavatás részeként kapcsolatba kerülünk ezeknek a nem emberi civilizációknak a képviselőivel is, sőt egyes táltosok hosszabb időszakokat töltenek el közöttük, hogy jobban megismerjék őket.
Remélem, a következő 1-2 évtizedben még nem kell róluk többet beszélnünk.
- Miért reméled ezt?
- Mert az azt jelentené, hogy nagyon elromlottak nálunk a dolgok és a külső energiáknak jobban bele kell folyniuk a földi folyamatokba.
- Ez nekünk miért lenne rossz?
- Mert túl nagyok a különbségek, a jelenlegi szintünkön ez majdnem egyenértékű lenne az emberi civilizáció pusztulásával.
- A táltosok is túlélik őket, sőt köztük is élnek időnként, ha jól értelmeztem…
- Igen, de a mi esetünkben ez egy több ezer éves folyamat eredménye, volt időnk felkészülni. Azt hiszem, elsőre elég ennyi a témából.
- Kár, pedig érdekelt volna még néhány dolog.
- Én értem a kíváncsiságod. De ez sem téged, sem a többi embert nem vezeti tovább a megismerés útján, csupán elhiheted, vagy nem hiheted el, amit mondok.
Egy bizonyos tudati, szellemi-mentális érettségi fok elérése után minden ember akarva-akaratlanul megtapasztalja ezeket a civilizációkat, keresztezni fogja útjukat. Indulj el a megismerés útján és magad is meg fogod tapasztalni őket.
És itt most kitérnék egy fontos dologra: számos olyan eszmerendszer, vallás létezik manapság, amelynek az alapja a hit. Ezek a tanok elvárják a követőiktől, hogy feltétel nélkül fogadják el az alaptéziseiket.
Sokszor még akkor is, ha ezek ellentmondanak a tudományos ismereteknek. A most követő mondatot szeretném kiemelni: A TÁLTOS ÚT NEM A HIT, HANEM A MEGISMERÉS ÚTJA. Ez egy különösen fontos megállapítás a mai világban. Vallások, eszmék, tanítások tömkelege próbál bennünket terelgetni. Mindegyik arra az útra, amit ő helyesnek vél. Dunát lehet rekeszteni önjelölt papokkal, sámánokkal, spirituális vezetőkkel. Szinte lehetetlen eligazodni abban az eszmerendszer káoszban, ami ma uralkodik.
A táltosok viszont sosem vallási vagy közösségi vezetők voltak, hanem segítők. Sosem jelentik ki azt: mi az igazságról beszélünk, ezt az utat kell járnotok. Hanem segítenek abban, hogy a megismerés tapasztalati útján mindenki maga fedezze fel az igazságot.
Én sem várom el senkitől, hogy elhigyje azokat a dolgokat, amikről beszélek. Nagyon fontosnak tartom mind az egyén, mind egy közösség fejlődése szempontjából, hogy kritikusan viszonyuljunk azokhoz a dolgokhoz, amit mások el akarnak hitetni velünk. Az ősi táltosok szavaira most még kevesen figyelnek fel. Az emlék-kamrák tartalma lesz majd az, ami hangsúlyossá és sokak számára elfogadhatóvá teszi a tudásunkat.
Mondhatnám azt is, a bizonyíték, amely hitelt ad a szavainknak.
- Miben látja egy ősi táltos másképp a világot, mint egy átlagember?
- Nincsenek átlagemberek, nem szeretem ezt a kifejezést, de értem, hogy mire célzol. Az ősi táltos tudás egyik lényeges alappillérre a viszonyulásunk az élethez. Ami számunkra nem csupán egyszeri 70-80 év a fizikai létben, hanem egymáshoz kapcsolódó életek sora, amelyek úgy fűződnek egymásra az idő tengelyén, mint a gyöngyök a láncon. Földi életek és a földi életek közötti létek fonódnak egymásba. Minden ősi táltos átesett egy beavatási szertartáson, amikor napokon keresztül feküdtek sötét kamrákban, barlangokban vagy sátrakban egy nagyon mély meditatív állapotban, amelyre előtte akár éveken át is készültek. Ennek a beavatási rítusnak az egyik célja az volt, hogy a táltos szembesüljön életvonalával, felidézze és tudatosítsa magában az évszázadokon, évezredeken átívelő élményeket és meghatározó eseményeket. Ezek a felidézett élmények onnantól a táltos emlékezetének szerves részét képezték. Az idő elveszti jelentőségét, és az ezer évvel korábbi eseményről is úgy beszél, mint arról, amit tegnap élt meg.
Egy másik fontos alappillér: a táltos tanítás a befogadás tanítása.
Ez jellemezte mindazokat a népeket is, akik magukévá tették a táltosok által közvetített értékeket. Ennek szimbóluma például a vérszövetség, aminek gyakorlati oldala is volt. Befogadjuk azokat az idegen népeket, akikkel közös céljaink vannak, még akkor is, ha esetleg korábban ellenségesen viszonyultak hozzánk, vagy akár más kultúrát képviselnek, más nyelvet beszélnek.
Így válik két nép eggyé, ez a vérszövetség gyakorlati megvalósítása.
Nem asszimilálunk, hanem befogadunk. A kultúrájukat, rítusaikat összeolvasztjuk a mieinkkel. Ebben mindig nagy feladat hárult a táltosokra, akik úgy formálták, alakították a szokásokat, szertartásokat, hogy egyrészt megtartsák a lényegüket, de a vérszerződéssel kialakuló új népnek is megfeleljenek.
- Az állandó kompromisszumkeresés nem higítja fel túlságosan a saját elveinket és szokásainkat?
- Elfogadjuk, hogy minden nép kultúrája értékes. Az értéket pedig tovább kell adni a következő generációnak. Ha közösen akarunk élni, az értékeinknek is közössé kell válniuk, ez szinte kézenfekvő.
Ez az egymáshoz csiszolódás folyamata. Hozzá kell tenni, hogy az eurázsiai sztyeppéken vándorolva ez nem volt olyan borzasztóan nehéz feladat, sok volt a közös vonás a környezetünkben élő népekkel.
- Amit mondasz, az homlokegyenest ellentmond annak, amit egy magát őrző táltosnak nevező embertől olvastam, miszerint az ősi magyarok számára fontos volt a tiszta vérvonal, nem keveredtek más népekkel és szerinte megint ezt kellene kitűzni célként.
- Akkor ez a magát őrző táltosnak nevező ember sem a történelmünkkel, sem az ősi táltos eszmékkel nem volt tisztában. Életeink során számos néphez fogunk elsodródni. Akik ma magyarok vagyunk, mindannyian magunkban hordozzuk akár távoli népek emlékeit is. Pont ez a tudás volt az, ami az ősi táltos eszme befogadó voltát táplálta. Lelkünk népek között vándorolva éli életeit és szerzi tapasztalatait. Aki ezt letisztázza magában, megérti az élet lényegét. Szolgáld mindig azt a népet, amelynek épp tagja vagy, előző életeid és mostani éned minden tudásával és tapasztalatával.
De közben ne feledd, hogy már hány helyen megfordultál és azt sem, hogy a jövőben még bárhová elkerülhetsz. Ezen összefüggések ismeretében a népek közötti gyűlölködés elveszti az értelmét. Aki tehát gyülölködést szít a népek között, bármelyik népről is legyen szó, az nem érti őseink üzenetét és saját létének értelmét sem.
- Tudtak vagy tudnak a táltosok jövőbe látni, jósolni?
- Ez egyike azoknak a táltosokról szóló információknak, amik mára teljesen eltorzultak. Nem tudjuk megjósolni a jövőt, nem is foglalkozunk jóslással.
Ezt az állítást viszont most egy kicsit árnyalni fogom. Minél több információval, tudással rendelkezik valaki a múlt eseményeiről, továbbá a természetet irányító törvényszerűségekről, annál nagyobb pontossággal tudja előrejelezni, hogy egy-egy folyamat hová vezet el. Ha egy labdát egy lejtő tetejére helyezünk és meglökjük, szinte magától értedődőnek tartjuk, hogy az legurul a lejtőn. Úgy is fogalmazhatnék: megjósolom neked, hogy mondjuk 10 másodperc múlva az a labda lent lesz a lejtő alján…
Láttam a jövőt? Nem, csak tapasztalatokból tudjuk, hogy mi fog történni.
És van egy másik tényező, egy személyesebb, ami megint összefügg azzal a tanításunkkal, hogy a földi életünk nem egyszeri alkalom.
Ezeket az életeket bizonyos mértékig „megtervezzük“. Nem minden egyes napját, a teljes utat, csak az útkereszteződéseket. Ezeknek a megtervezett életcsomópontoknak a képeit és érzeteit ugyanúgy magunkban hordozzuk, mint a múltunk fontosabb állomásainak információit.
A táltos képes lehet arra, hogy ezeket az információkat „lehívja“, ezt most nem tudom sajnos másképp megfogalmazni. Tehát nem megjósoljuk a jövőt, hanem a tapasztalatainkra és meglévő ismereteinkre alapozva tehetünk bizonyos előrejelzéseket.
- Manapság megint egyre többen nevezik magukat táltosnak, sőt, táltos körök alakulnak. Erről mi a véleményed?
- Úgy látom, ma táltosnak nevezik mindazokat, akik valamilyen formában feltételezetten vagy valóban ősi, a természeti népekhez közel álló rítusokat és hagyományokat ápolnak, illetve ilyen csoportokat vezetnek.
Van egy-egy rítus és tanítás, amelynek valóban ősi táltos gyökerei vannak, de többnyire keleti nomád népek és amerikai indián kultúrák sámánisztikus ötvözete kelt ebben a formában életre. Mind a rítusok, mind a tanítások néha kaotikusak, sokszor ellentmondásosak, pont az ötvözések miatt, illetve amiatt, hogy mindenki kimazsolázza magának azt, ami közel áll a szívéhez.
De ez egyébként nem baj. Az sem baj, hogy ha különböző rítusokból és tanításokból új utak jönnek létre. Hiszen mi is ezt tettek régi időkben, ahogy már említettem. Csak most mindez spontán zajlik, sok vadhajtással és zsákutcával. De ez egy tanulási folyamat. Majd a jövő megmutatja, lesz-e ezek közül életképes és előremutató út. Egyébként sok pozitív folyamatot és energiát érzek több ilyen csoportnál.
- Eszembe jutott közben még egy gyakorlatias kérdés. Vegyünk egy magyar királyt, legyen mondjuk I. László. Ha voltak olyan tárgyak, amiket el akartatok vinni az udvarából egy emlékkamrába, ezt hogyan tudtátok kivitelezni feltűnésmentesen? És úgy, hogy ne tudják meg mások is, hol találhatóak ezek a kamrák?- A szerzetesek abban a korban hozzátartoztak minden királyi udvar életéhez, tehát a jelenlétünk, különösen már rendi szerzetesként, nem volt feltűnő. Végy néhány deszkát, készíts belőlük egy koporsószerűséget, helyezd bele, amit biztonságosan szállítani szeretnél, rakd fel egy szekérre és indulás. Tedd egyértelművé, hogy leprás halottakat szállítasz és máris hatalmas ívben elkerült mindenki. De ha kellett, a király emberei elhozták a kért dolgokat a kolostorunkig, utána mi vittük tovább ketten-hárman.
- Tudsz egy olyan rítust mondani, ami jellemzi az ősi táltos hagyományt, de nem található azoknál, akik manapság táltosnak nevezik magukat?
- A vizes szertartások. A víz az ősi táltos szertartások egyik központi anyaga. Az egyetlen elem, amely körbeveszi és átitatja a világunkat.
Ott van alattunk (a földben), fölöttünk (a felhőkben) és minden élőlény alkotóeleme. Nélküle az élet nem jöhetett volna létre és nem is maradna fenn. Állandó körforgás jellemzi, ahogy magát az életet is.
A víz az élet hordozója és fenntartója. Nézd meg, mit csinál az űrkutatás az élet nyomait keresve más égitesteken? A víz nyomait keresi.
Az ősi táltosok számára a víz egyben információhordozó is. Ősi rítusunk a vízi meditáció: eközben a táltos a vízbe fekszik, úgy, hogy csak az arca látszódjon ki, eggyéválik az élet ősi forrásával és hallgat. Amikor népeink vándorlásuk közben új helyre érkeztek, az első lépések egyikeként a táltosok felkeresték a környék legnagyobb vizét, tavát, folyóját, végigfeküdtek benne és meghallgatták a víz üzenetét. Sokszor velük együtt az egész nép megmerítkezett ebben a formában. Megható látvány volt, ahogy százával sodródtak a folyón a hátukon fekvő emberek…
Ezt a rítust egyébként a vízkeresztség formájában magába szívta a kereszténység is, habár a jelentéstartalma idővel megváltozott.
- Hogyan viszonyulnak az ősi táltosok a vallásokhoz?
- Ahogy már mondtam, nem képviselünk semmilyen vallást.
De az emberek többsége mindig is vallásos lény volt, ezért ha szükséges, beilleszkedünk és integráljuk a tudásunkból egy adott vallásba mindazt, amit az be tud fogadni. De a közhiedelemmel ellentétben eredendően a táltosoknak nem volt papi funkciójuk. Nem volt vallási értelemben vett hitünk, itt most visszautalnék arra, amit az előbb mondtam: a táltos út nem a hit, hanem a megismerés útja.
- Volt vagy van az ősi táltosoknak valamilyen Isten-hitük?
- Lehet, hogy ez meglepően fog most hangozni és sokakat megdöbbent, de nincs, nem is volt. A népeknek, amelyekben éltünk, néha volt, néha nem. Ahogy már említettem, ezt mi mindig elfogadjuk, nem is akarjuk megváltoztatni. Amíg egy vallásnak nincsenek olyan tanításai, amelyek nem összeegyeztethetőek a mi tudásunkkal és eszméinkkel, nincs is okunk arra, hogy ne fogadjuk el az emberek vallási képzeteit, szokásait.
Számunkra nincs jelentősége, hogy még mi mindenben hisznek.
Ahogy annak sincs, hogy egyes embereknek a kék a kedvenc színük, másoknak a fekete. A vallások, a vallásos szokások és tanítások az idők folyamán átalakulnak, hozzáidomulnak a társadalmi változásokhoz.
Mi az állandót keressük és tanítjuk. Ez az állandó pedig maga az Élet, a Természet, az Univerzum, aminek az emberiség még csak a töredékét ismeri és érti.
- Vannak egy táltosnak külső ismertetőjegyei? A hagyomány szerint a táltosok pl. több kéz- vagy lábujjal, foggal születnek.
- Nincsenek. Kell egyfajta fizikai-szellemi alkalmasság, de ennek nincs olyan külső jele, amit mások is láthatnak. Külső megjelenésünk tekintetében is teljesen beleolvadunk azokba a közösségekbe, amelyekhez épp tartozunk.
A csan buddhista szerzetesként élő táltos ugyanolyan szerzetesi ruhát hord, mint a társai, az európai táltos farmerben jön velünk szembe az utcán. Tudom, hogy hagyományőrző körökben divat lett régies ruhákat, szimbólumokat viselni, de ennek egy ősi táltos számára nincs jelentősége.
A szellemi tudás és a spirituális képességek függetlenek attól, milyen frizurát vagy ruhát viselsz. Ezek külsőségek, amelyek sokszor inkább megtévesztőek: hajlamosak vagyunk elhinni, hogy valaki hozzánk hasonlóan gondolkodik, csak azért, mert olyan ruhát vagy szimbólumokat hord, mint mi.
- Mennyire jellemző a táltosokra, hogy szertartásaik folyamán módosult tudatállapotba kerülnek, milyen gyakran használják a révülést?
- A „módosult tudatállapot“ kifejezésnek a nyugati világban van egy pejoratívan misztikus hangzása. Számunkra ez nem módosult, hanem természetes tudatállapot. A tudatunk más jellegű folyamatokra, eseményekre fókuszál, de ezek ugyanúgy hozzátartoznak a világunkhoz.
Egy gyakorlott táltos képes néhány másodperc alatt tudatállapotot váltani, minden egyéb hiedelemmel szemben ehhez nem kellenek percek vagy órák. Mivel egy táltos információkat áramoltat különböző létezési síkok között – egy később alkalommal ezt az utóbbi kifejezést majd pontosítanunk kellene -, ez nem csak szertartásokra korlátozódik, hanem része a mindennapi életünknek.
- Használtok ennek az állapotnak az eléréséhez bármiféle eszközt, segédanyagot?
- Ha valaki még csak gyakorolja a mélyebb tudatállapotok elérésének útját, használhat ehhez segítséget. Ilyen például a hang, a zene, vagy bizonyos monoton mozgásrendszerek, táncok. Egyes hangfrekvenciák elősegíthetik a elmélyülést: például speciális „mantrák“, a hangszerek közül a dobokat szokás itt kiemelni, de én azt mondom, hogy ez egyéni ízlés és ráhangolódási képesség kérdése: mindenki olyan hangot, zenét használjon, ami érzései szerint a leginkább támogatja őt az elmélyülésben. Kiemelném még, hogy a táltosok sosem használnak hallucinogén anyagokat, drogokat.
Ezekkel az anyagokkal valóban elérhetsz egy módosult tudatállapotot, a szó szoros és lehető legnegatívabb értelmében. Semilyen kontrollod nincs az ilyen módosult tudatállapot fölött, ráadásul tompítja a szellemet.
Egy táltos minden esetben kerüli a drogok minden formáját, sőt az alkoholt és a cigarettát is. Nem csak a szertartásokhoz kapcsolódóan, hanem a mindennapi életben sem élünk ezekkel az anyagokkal. És ezt ajánlom mindazoknak, akik egy kicsit is komolyan akarnak foglalkozni ezekkel a dolgokkal.
- Szeretnék visszakérdezni egy korábbi mondatodra, amit még viszonylag az elején mondtál és akkor átsiklottam fölötte. Ez így hangzott: „ Csupán két téma volt, amit az ősi táltosok közössége nem adott tovább a későbbi korok táltosainak, mert úgy gondolták, hogy ennek a tudásnak nem lesz szerepe a következő időszakban: a kapcsolat a nem emberi civilizációkkal és a tárgyi emlékek őrzése.“ A tárgyi emlékek őrzésével most már foglalkoztunk, de mit takar a „kapcsolat nem emberi civilizációkkal“?
- Ez egy eléggé összetett téma, amivel most csak érintőlegesen szeretnék foglalkozni, mert nem tartom aktuálisnak és elvonná a figyelmet a fontosabb témákról. Nem az emberi faj az egyetlen intelligens civilizáció a környezetünkben. Egyrészt vannak „társbérlőink“, akik már nagyon régóta itt élnek a Földön, elhagyatottabb vidékeken. Másrészt a Föld közelebbi és távolabbi környezetében is élnek civilizációk, amelyek különböző formában kapcsolódnak a bolygónkhoz vagy az emberi fajhoz. Ezek a kultúrák mind a technológiai, mind társadalmi, mentális fejlődés terén messze előttünk járnak. Az ősi táltos beavatás részeként kapcsolatba kerülünk ezeknek a nem emberi civilizációknak a képviselőivel is, sőt egyes táltosok hosszabb időszakokat töltenek el közöttük, hogy jobban megismerjék őket.
Remélem, a következő 1-2 évtizedben még nem kell róluk többet beszélnünk.
- Miért reméled ezt?
- Mert az azt jelentené, hogy nagyon elromlottak nálunk a dolgok és a külső energiáknak jobban bele kell folyniuk a földi folyamatokba.
- Ez nekünk miért lenne rossz?
- Mert túl nagyok a különbségek, a jelenlegi szintünkön ez majdnem egyenértékű lenne az emberi civilizáció pusztulásával.
- A táltosok is túlélik őket, sőt köztük is élnek időnként, ha jól értelmeztem…
- Igen, de a mi esetünkben ez egy több ezer éves folyamat eredménye, volt időnk felkészülni. Azt hiszem, elsőre elég ennyi a témából.
- Kár, pedig érdekelt volna még néhány dolog.
- Én értem a kíváncsiságod. De ez sem téged, sem a többi embert nem vezeti tovább a megismerés útján, csupán elhiheted, vagy nem hiheted el, amit mondok.
Egy bizonyos tudati, szellemi-mentális érettségi fok elérése után minden ember akarva-akaratlanul megtapasztalja ezeket a civilizációkat, keresztezni fogja útjukat. Indulj el a megismerés útján és magad is meg fogod tapasztalni őket.
Forrás: http://www.taltos.tv/2010/06/29/csege-beszelgetes-egy-osi-taltossal-multrol-es-jovorol-2-resz/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése