2019. január 10., csütörtök

Van út, amit egy nőnek egyedül kell megtennie.


Van út, amit egy nőnek egyedül kell megtennie. Régebbi korokban ez nem volt így.
Egy nő életének csak addig volt értelme, míg férje volt, szerelme volt, gyerekei voltak.
A női létnek más célja nem volt. Nem is tartották embernek.
EMBER még ma is csak Férfit jelent a köznyelvben, nem nőt.
Kisbetűvel. Én azért írtam meg a “Halhatatlan szerelemben” Klári lélektörténetét, mert egy fölébredt, mai NŐ volt – így, nagybetűvel! 
Ő is azt kérdezte, több életen át, éhesen és szomjasan vágyakozva, hogy „Megtalálom-e a páromat?” és amikor tudatosult benne, hogy neki jelenleg nem ez a sorsfeladata, hanem Önmaga felé kell nyitnia, nem az történt, hogy elszáradt, hanem éppen ellenkezőleg: boldog lett és megszépült!.
Nem a magány volt életének lényege, hanem a női lényének öntudatra ébredése.
Ezért írom le szellemi útkeresését, találkozásait mesterekkel, tanokkal, és főleg Önmagával.
Egy beavatás útját írtam meg. Egy mai nő csakis azután lesz igazán alkalmas szerelemre, párkapcsolatra, de még az anyaságra is, ha a szeretete egy bölcs Királynőé, s nem egy másoktól függő, tudatlan és kiszolgáltatott szolgálólányé. Ez a bibliai „Napba öltözött asszony” értelme.
Eljött az a forradalmi kor, amikor akarva-akaratlan nem a Holdba, hanem a fényadó Napba kell öltöznötök. Mint feleségnek, mint társnak, és mint anyának is.
(Müller Péter)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése