2018. szeptember 19., szerda

Szőke István Atilla: Fohász


Feketéné Lendvay Katalin: Tündérkert virágai


Szőke István Atilla: Fohász
Fölséges Istenünk, tisztelettel kérünk, 
Éljen még sokáig, jó szittya-hun népünk. 
Ez a nép a múltját őrzi, óvja, védi, 
Származása szerint rendkívüli s régi.

Büszke szemmel nézzük Nimrud király fényét, 
Az égen győzi le örök ellenségét. 
Csodaszarvasunknak követjük futását, 
Hunort s Magyart hívó égi vágtatását.

Atilla kardjáról csodákat mesélünk, 
Ha e kard kezünkben, senkitől se félünk. 
Csaba ifjú király meghajlunk előtted, 
Fényes csillagösvényt az égre te szőtted.

Esztergomi falra festett oroszlánok, 
Mint apáink régen törjük szét a láncot. 
Figyeljük a Turul madár érkezését, 
A Tudás népének újjászületését.

Szeretett hazánkat körbeveszi Kárpát, 
Ide tértek vissza Álmos s fia Árpád. 
Áhítjuk óvó Szent Magyar Koronánkat, 
Ha ősfényben ragyog, ránk senki sem támad.

Örök Magyarország sosem maradsz árva, 
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva, 
Aranyat szór a Nap atyáink földjére, 
Világít, erőt ád népünk örömére.

Mindannyian vagyunk fiai a Napnak, 
Kik vélünk tartanak magyar erőt kapnak. 
Ilyen csodás erő nincs több a világon, 
Magyarok Istene ne hagyd hűlni lángom!

Fényképen Tündértkert virágai című mandalám látható.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése