"A tündér jelképes nőalak, ősi istennők utóda.
Nyugat-európai nevét - fata, fée, Fee, fairy - a római sorsistennő hármas (lat. Fata) után kapta, ami arra vall, hogy eredetileg a nagy istennőháromságot testesítette meg. Míg az antik mitológia természetfeletti nőhármasságai a Heszperiszek, Moirák, Kérek, Gráciák, Gorgók a nagy istennő különböző aspektusait képviselték, addig a tündérekben az ősi természetvallások összes, a Földet, az elemeket, a növényeket és az égitesteket megszemélyesítő női szellem ismerhető fel.
Igaz ez a mese- és hitvilág tündérére is. A mesebeli Tündér Ilona halhatatlan, az élet vize és más varázseszközök őrzője, a világfán lakik és lépte nyomán zöldbe borul a természet, ami földistennői minőséget mutat. A haja arany, homlokán csillagot visel, gyöngyöt sír és madár alakban jár.
A halhatatlanság nemcsak a fizikai értelemben vett örök fiatalságot illetve örök életet mutatja, hanem tudni és hinni a lélek halhatatlanságát.
A homlokán a csillag a harmadik szemet, az öt érzékelésen túli világot, világlátást mutatja.
Régi csillagneveink szerint tündér volt ősvallásunk isten asszonya. A Kis Göncölt Tündérasszony csillagának, Tündérasszony palotájának, illetve Nagyboldogasszony csillagának, Nagyboldogasszony társzekerének nevezték.
Tündérek járták lélekvezetőként a Tejutat, amit Tündérútnak hívtak. A Tejút-hasadék mélye a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek fordulója, a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca, a Szíriusz csillag a Tejút másik végénél a Tündérfő.
A magyarok ősvallása szerint a Szíriusz bolygóról, azaz a Tündérfőről származnak. Csillagszármazás kétségtelen, de vajon ki volt előbb a tündér vagy az ember. Mindkettő, mert valamikor az ember tündéri tulajdonságokkal rendelkezett, tudta használni a harmadik szemét, képes volt az átváltozásra, tisztában volt lelke halhatatlanságával és együtt élt a természettel. Egyesült más népekkel egyre jobban belefeledkezve a fizikai lét gyönyöreibe, majd lassacskán elvesztette tündéri képességét és halandóvá vált. Ám a tündéri képesség bármikor előhívható, mert szellemünk továbbra is őrzi eredendőségét, ősi tudását.
Tündér őseink letelepedtek Írországban, Sziléziában és Erdélyben. Az ír tündérek egyesültek mindenféle lénnyel, goblinnal, manóval, kobolddal és számtalan más teremtményekkel, s az ottani mesék, történetek, minden leszármazottat tündérnek nevez. Az Írországban letelepedő tündérek olyan sokféle lénnyel egyesültek, hogy meséik rendkívül bonyolulttá váltak, legalábbis számunkra.
A sziléziai tündérek viszonylag zárt kolóniákban éltek, helységnevek őrzik ottlétüket, erre utalnak a wica, wice szóvégződések például Vadowice, Katowice, Laskowice. Leszármazottjaik a kelták illetve a druidák wicca tündérboszorkányai.
Erdélyt Mátyás király kora óta Tündérországnak hívják. Szinte minden hegycsúcson egy-egy tündérvár található, s az ott élő emberek a mai napig mesélik gyermekeiknek a tündérek történetét, Tartodét, Firtosét, Rapsonnéjét és a többiekét.
A tündérek mai is közöttünk járnak. A feladatunk az, hogy felismerjük magunkban és egymásban a tündérasszonyi, istenanyai minőséget, hogy újra birtokoljuk az ősi tudást, az erőt, a teremtést, a természettel való kommunikációt és hogy tisztelettel köszöntsük a Teremtő minden alkotását. A legfőbb törekvésünk, az emberben lévő mágikus képességek újraélesztése, mégpedig a legkülönfélébb okkult, metafizikai és vallási irányzatok évezredek során összegyűjtött tapasztalatai illetve jól kidolgozott módszerei alapján.
A tündér számára nincs nemi, faji, életkori, vallási megkülönböztetés. Nincs gonosz, sátán vagy ördög. Nem létezik számára semmiféle dogma. Elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban áll a természettel, saját önvalójával. Célja a harmónia újrateremtése, az egyes emberben, a környezetében, Föld anya testében és az egész Univerzumban.
Nyugat-európai nevét - fata, fée, Fee, fairy - a római sorsistennő hármas (lat. Fata) után kapta, ami arra vall, hogy eredetileg a nagy istennőháromságot testesítette meg. Míg az antik mitológia természetfeletti nőhármasságai a Heszperiszek, Moirák, Kérek, Gráciák, Gorgók a nagy istennő különböző aspektusait képviselték, addig a tündérekben az ősi természetvallások összes, a Földet, az elemeket, a növényeket és az égitesteket megszemélyesítő női szellem ismerhető fel.
Igaz ez a mese- és hitvilág tündérére is. A mesebeli Tündér Ilona halhatatlan, az élet vize és más varázseszközök őrzője, a világfán lakik és lépte nyomán zöldbe borul a természet, ami földistennői minőséget mutat. A haja arany, homlokán csillagot visel, gyöngyöt sír és madár alakban jár.
A halhatatlanság nemcsak a fizikai értelemben vett örök fiatalságot illetve örök életet mutatja, hanem tudni és hinni a lélek halhatatlanságát.
A homlokán a csillag a harmadik szemet, az öt érzékelésen túli világot, világlátást mutatja.
Régi csillagneveink szerint tündér volt ősvallásunk isten asszonya. A Kis Göncölt Tündérasszony csillagának, Tündérasszony palotájának, illetve Nagyboldogasszony csillagának, Nagyboldogasszony társzekerének nevezték.
Tündérek járták lélekvezetőként a Tejutat, amit Tündérútnak hívtak. A Tejút-hasadék mélye a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek fordulója, a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca, a Szíriusz csillag a Tejút másik végénél a Tündérfő.
A magyarok ősvallása szerint a Szíriusz bolygóról, azaz a Tündérfőről származnak. Csillagszármazás kétségtelen, de vajon ki volt előbb a tündér vagy az ember. Mindkettő, mert valamikor az ember tündéri tulajdonságokkal rendelkezett, tudta használni a harmadik szemét, képes volt az átváltozásra, tisztában volt lelke halhatatlanságával és együtt élt a természettel. Egyesült más népekkel egyre jobban belefeledkezve a fizikai lét gyönyöreibe, majd lassacskán elvesztette tündéri képességét és halandóvá vált. Ám a tündéri képesség bármikor előhívható, mert szellemünk továbbra is őrzi eredendőségét, ősi tudását.
Tündér őseink letelepedtek Írországban, Sziléziában és Erdélyben. Az ír tündérek egyesültek mindenféle lénnyel, goblinnal, manóval, kobolddal és számtalan más teremtményekkel, s az ottani mesék, történetek, minden leszármazottat tündérnek nevez. Az Írországban letelepedő tündérek olyan sokféle lénnyel egyesültek, hogy meséik rendkívül bonyolulttá váltak, legalábbis számunkra.
A sziléziai tündérek viszonylag zárt kolóniákban éltek, helységnevek őrzik ottlétüket, erre utalnak a wica, wice szóvégződések például Vadowice, Katowice, Laskowice. Leszármazottjaik a kelták illetve a druidák wicca tündérboszorkányai.
Erdélyt Mátyás király kora óta Tündérországnak hívják. Szinte minden hegycsúcson egy-egy tündérvár található, s az ott élő emberek a mai napig mesélik gyermekeiknek a tündérek történetét, Tartodét, Firtosét, Rapsonnéjét és a többiekét.
A tündérek mai is közöttünk járnak. A feladatunk az, hogy felismerjük magunkban és egymásban a tündérasszonyi, istenanyai minőséget, hogy újra birtokoljuk az ősi tudást, az erőt, a teremtést, a természettel való kommunikációt és hogy tisztelettel köszöntsük a Teremtő minden alkotását. A legfőbb törekvésünk, az emberben lévő mágikus képességek újraélesztése, mégpedig a legkülönfélébb okkult, metafizikai és vallási irányzatok évezredek során összegyűjtött tapasztalatai illetve jól kidolgozott módszerei alapján.
A tündér számára nincs nemi, faji, életkori, vallási megkülönböztetés. Nincs gonosz, sátán vagy ördög. Nem létezik számára semmiféle dogma. Elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban áll a természettel, saját önvalójával. Célja a harmónia újrateremtése, az egyes emberben, a környezetében, Föld anya testében és az egész Univerzumban.
Ha valaki újraéleszti önmagában a tündéri minőséget az egy személyben orvossá, bíróvá, tanácsadóvá, jövendőmondóvá, füves emberré, tanítóvá és pappá válik.
A tündérek élete vidám és felhőtlen, éneklésben, mulatozásban, táncban gazdag, hiszen ők már rendelkeznek azon ősi bölcsességgel, hogy meglássák világunk gyönyörűségeit.
Nincs bennük félelem, rettegés a túlvilágtól, mert szabad átjárásuk van. Boldogok, mert bíznak az Istenben, a természetben és saját erejükben. Tudják, hogy minden élő, a fák, az ásványok, a zivatar, a tűz és lehet velük kommunikálni, játszani, incselkedni. Értik a szél zenéjét, a fák susogását, az állatok beszédjét, örömmel szemlélik az élet megnyilvánulásait, örömmel tölti el őket egy rügy kipattanása, a madarak csicsergése, a sziklák mozdulatlansága, a patak csobogása. tehát minden.
A tündérek élvezik a létezést magát.
A tündérrítusok legfontosabb üzenete az, hogy az életet élni kell. Azért születtek ide, hogy felpróbáljuk a földi lét sokféleségét, kipróbálják testük erejét, és tapasztalatokat szerezzenek e világról.
A tündérek többnyire temető közelében laknak, mintegy megmutatva a két világ közötti átjárásukat és ha testük eltávozik e földi létből, lelkük megjárja az örök nyár birodalmát és újra leszületnek közénk."
Nincs bennük félelem, rettegés a túlvilágtól, mert szabad átjárásuk van. Boldogok, mert bíznak az Istenben, a természetben és saját erejükben. Tudják, hogy minden élő, a fák, az ásványok, a zivatar, a tűz és lehet velük kommunikálni, játszani, incselkedni. Értik a szél zenéjét, a fák susogását, az állatok beszédjét, örömmel szemlélik az élet megnyilvánulásait, örömmel tölti el őket egy rügy kipattanása, a madarak csicsergése, a sziklák mozdulatlansága, a patak csobogása. tehát minden.
A tündérek élvezik a létezést magát.
A tündérrítusok legfontosabb üzenete az, hogy az életet élni kell. Azért születtek ide, hogy felpróbáljuk a földi lét sokféleségét, kipróbálják testük erejét, és tapasztalatokat szerezzenek e világról.
A tündérek többnyire temető közelében laknak, mintegy megmutatva a két világ közötti átjárásukat és ha testük eltávozik e földi létből, lelkük megjárja az örök nyár birodalmát és újra leszületnek közénk."
( Forrás: http://tunderkepzo.shp.hu )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése