2017. december 17., vasárnap

Nimród Ősapánk



Karácsony ünnepét Jézus urunk születése előtt is megtartották. Tekintsük át röviden, hogy milyen ünnepségeket tartottak a régiek december 25. körüli időszakban. Tudjuk, hogy december 21. az év legrövidebb, legsötétebb napja.
Ezt a régiek is ismerték, csillagászaik megfigyelték, hogy december 21-től kezdve -ha kicsivel is- de egyre hosszabbak lesznek a napok. Visszatér a fény, és ve
le a tavasz ígérete, a megújulás reménye.
A rómaiak Saturnália ünnepsége december 17-től december 24-ig tartott. December 25-én zöld fa állítása és ajándékozás tetézte be az ünnepségeket, és ezt a napot, mint a Nap - ”a legyőzhetetlen Isten”- születésnapját köszöntötték. ( Dies natalis dei invicti Solis.) Számunkra azonban fontosabb Nimród története. Krisztus előtt kb. 3000 évvel élt Nimród király, a magyar mondák, és történészeink bizonyítása szerint a magyarság ősapja. (A Bibliában Noé dédunokája Gen.10:1, s az első hatalmas uralkodó a földön, Gen.10:8. Ő építette Babilon városát, stb.)

A monda szerint nagyhírű, vitéz uralkodó volt Nimród.
Mikor meghalt, felesége vette át a hatalmat, aki elhatározta, hogy Nimród emlékét ébren tartja, megőrzi. Kivágatatott egy élő zöld fenyőt, és azt mondta, hogy a fa másnap reggelre, teljes magasságában újra kinőtt, tehát NIMRÓD ÚJRA SZÜLETETT.
 S ez Nimród születésnapján, december 25-én történt.
Semiramis szerint: „ha valaki zöld fenyőt állít ezen a napon, a nagy uralkodó Nimród emlékére, az ajándékot talál majd a fa alatt. Nimród ajándékát. Semiramis terve szépen bevált.

Nimród születésnapját, mint a Nap újra éledésének ünnepét az egész régi világ megtartotta. Átvették a görögök is, tőlük pedig a rómaiak. Jézus Urunk születése idejében az egész római birodalom területén megtartották a Nap ünnepét a „legyőzhetetlen isten napján”- december 25-én ,- Jézus Urunk követői pedig az Úr Jézusban ünnepelték a „legyőzhetetlen istent”. Róma püspöke Liberius 354-bcn elrendelte, hogy ettől kezdve Jézus születésnapját december 25-én kell megtartani, minden polgárnak, aki Róma lakója. Rövid idővel később a római egyház úgy intézkedett, hogy mindenütt december 25-én ünnepeljék Jézus születésnapját. Érdemesnek tartom még megjegyezni, hogy a Közép-amerikai mayák december vége felé tartották a Nap születésnapját.
Ma pedig- a régi hit ötvöződve az új vallás felfogásával - egy napon tartják Jézus születésnapját a Nap újjászületésével.

Felfogásuk szerint Jézus Urunk maga a NAPISTEN. A téli napforduló idején jönnek le a Himalája csúcsairól a völgyekbe a markhor zergék, a szent csodaszarvasok, jelezve a tél hatalmának gyengülését, a Nap újjászületését. Csodálatos elődeink Karácsony napján, ünnepélyes szertartás keretében eresztették fel a KERECSEN sólymot, az égi madarat, KARÁCSONY (Gurusuny) jelképét. A Karácsony várás ideje alatt elmélkedjünk Isten csodálatos tervein, útjain. Jusson el üzenete hozzánk. A napok hosszabbodnak, és az isteni törvényszerűség szerint a Sötétség hatalmának vége közeledik. Jézus Urunk, aki öröktől fogva volt, és örökké lesz. KARÁCSONY A MI ÜNNEPÜNK. A mi ősi MAGYAR NÉPÜNK HAGYOMÁNYA, és minden más néphez eljutott öröksége. Engedjük lelkünkbe a karácsonyi fényt! Szülessünk újjá Nimróddal - Jézusban -, s oszlani fog a sötétség. Életünk minden napját ragyogja be a karácsony fénye, s cselekedeteinkben egész évben tükröződjön Karácsony lelkülete. VAN REMÉNY ÉS VAN ÚJJÁSZÜLETÉS! EZ KARÁCSONY ÜZENETE.

O.L.