2017. november 6., hétfő

Áldott itt e föld


Univerzális üzenet a most zajló változásokról

Az Angyalok a mindennapjainkban is velünk vannak.....


Angyali kísérőink

 Az Angyalok a mindennapjainkban is velünk vannak.
Most ebben a különösen nehéz időszakban még közelebb húzódtak a Földhöz, hogy bátorítsanak, egyengessék a felemelkedés felé vezető utunkat. Minden időben körbe vettek minket az Angyalok, de most többen vannak mint valaha. Isteni elrendelés által érkeztek hozzánk, hogy segítsenek a felemelkedés hullámaiban. Magasabb rezgésállapotuk miatt, a legtöbb ember nem láthatja Őket. Éppen ezért kell megemelni a rezgésünket, hogy könnyedén kapcsolatba léphessünk velük. Ahhoz, hogy megpillanthassuk Őket, egy magasabb tudatállapotra van szükségünk.
Az Angyal szó jelentése:- Üzenetvivő, Hírvivő, Küldött.
Isten teremtményei, akik hódolnak a színe előtt és minden tettükkel Őt szolgálják. Az Angyalok folyamatosan üzeneteket hoznak a Teremtőtől.
Legelőször életünkben a Születés Angyalávaltalálkozunk. Hiszen születésünkkor Fényfolyóson megyünk keresztül, ott a Születés Angyala vár reánk, aki életcélunkért felel.
Minden leszülető lelket Ő lát el tanácsokkal. Kellő pillanatban Ő veti el a MAGot anyánk méhében. Az Ő szerető arca, akit születésünk előtt látunk.
„Azt mondják, hogy születésünk előtt, az Anyaméh Angyala szájunkra teszi az ujját és azt mondja,- Pszt! Ne áruld el, amit tudsz!”- ezért van a bemélyedés a felső ajkunkon, és nem emlékszünk arra, hogy honnan jöttünk. De az érzés életünkben megmarad, lelki képekben megőrizzük.
Még a születés előtt, ahogy a Fényfolyóson tovább megyünk, találkozunk a Védő Angyalunkkal ,
Ők azok az Angyalok, akik a születésünktől-életünk végéig velünk vannak, és életünk sorsfordító feladataira ügyelnek.
Akárcsak a Szellemi Vezetőink, Ők is csak annyira kerülhetnek közel hozzánk, amennyire ezt lehetővé tesszük számukra. Kérni kell a segítségüket, a támogatásukat.
Mindannyian halljuk a Mennyek hangját, - akár hisszük, akár nem.
Ez a hang a szívünkön keresztül, látomásainkban, megérzéseinken, álmainkban szól hozzánk. Sajnos mi emberek hajlamosak vagyunk rá, hogy mindezt figyelmen kívül hagyjuk.
Az Angyalok bármikor készek segíteni rajtunk.
Ha nem is látjuk Őket, akkor is gyakran lehet érezni a jelenlétüket.
Gondoltunk e már arra, hogy esetleg egy balesetből csodával határos módon menekülhetünk meg. Hiszen sokszor „véletlenen” múlik az életünk, és ezek a „véletlenek” mögött Angyalaink húzódnak meg. Pl:- nem találjuk meg a kocsi kulcsot, így nem érünk oda időben, lekéssük a repülőt és utána halljuk, hogy pont az a gép zuhant le.
Amint említettem, manapság az Angyalok nagy számban közelebb húzódtak a Földhöz, és csak arra várnak, hogy segíthessenek, - hogy megkérjük rá Őket.
Az egyetlen ok ami megakadályozza, hogy segíthessenek, hogy nem vagyunk nyitottak feléjük. Pedig éltünk minden pillanatában kérhetjük a segítségüket. A mindennapjainkba bevonhatjuk Őket. Itt kitérnék arra, hogy korunkban az emberek többsége túl misztikusnak tartja ha az Angyalokról beszélünk.
Őseinknek ez teljesen természetes volt.
Ők még hittek az ártó és a védő erőkben. A védő erőket,- Angyaloknak, az ártó erőket, - ördögnek, démonnak nevezték el.
A SZERtartásnak és az ünnepeknek is vannak Angyalai.
- Amikor az ember megállapodást vagy házasságot köt, fogadalmat, esküt tesz,- akkor legalább egy Angyal van jelen és hallja ezt.
A nagyszabású ünnepségeken a szó szoros értelmében egy sereg Angyal is részt vesz, az Ő jelenlétük által telik meg az esemény élettel.
Ha két ember kölcsönösen megállapodik valamiben, egyezségüket az Angyal feljegyzi az Akasha krónikába és segíti a feleket ígéretük megtartásában.
Házasság során,- egy Angyal száll a párra és igyekszik összetartani a házasfeleket.
Ha házasság csak anyagi vagy politikai okokból köttetett, nem szentesíti az Angyal.
Nem az elhangzott szavak, hanem a mögöttes szándék a fontos.
Egy esküvő során az Angyalok kara is énekel, örvendezik és megtölti a SZERtartást szeretettel és mennyei boldogsággal.
Mikor megkeresztelnek egy újszülöttet, akkor is jelen vannak az Angyalok.
Mély bizalommal töltik el a kisdedet, aki érzi, hogy itt a Földön is jelen vannak a szellemi világ lényei, és segíteni fogják az útján.
A földi utunk minden fontos állomásán Angyalok ünnepelnek velünk vagy osztoznak a szomorúságunkban.
Meglátogatnak bennünket mindegyik születésnapunkon, az évfordulóinkon, érettségin, házavatón, akkor is, ha egy új állásba lépünk.
Karácsonykor és Húsvétkor többféle Angyallal találkozhatunk.
Régen az élet minden fordulópontját megünnepelték.
Ünneplésre méltónak találták a tavasz érkezését, a vetést, az aratást, a napfelkeltét és napnyugtát. Ezen rítusok alkalmával megjelennek az Angyalok és velünk együtt örvendeznek.
Ha lennének váló-és búcsúünnepeink az Angyalok arra is eljönnének és áldásukat adnák azokra akiknek elválnak útjaik.
Az Angyalok jelen vannak a temetéseken is és örvendeznek.
Azok, akik látnak tudják, hogy a fizikai test börtönéből való szabadulás a legörömtelibb élmények egyike a lélek számára.
Nem véletlenül utalnak úgy a halottra,
hogy „megboldogult”.
Az Angyalok kara ekkor is énekel, valamint továbbítja az elhunytért mondott imáinkat, hogy ezzel is segítse az útját.
A SZERtartások és az ünnepek Angyalai jelen vannak földi utunk minden fontos állomásán.
Nemcsak a Védőangyalok vannak a közelünkben,- vannak Angyalai a kegyességnek, az igazságnak, a szeretetnek, az együttérzésnek, a szerénységnek, a békének és minden egyéb jó tulajdonságnak, örömnek, kiegyensúlyozottságnak, jóindulatnak, bizalomnak.
Minden Angyal más és más, másként is néznek ki,
- színük, köntösük stílusa, mintázata összhangban van a tulajdonsággal amit képviselnek.
Egy vonás azonban közös mindegyik Angyalban, ha segítségért fohászkodunk hozzájuk, imáink meghallgatásra találnak.
Ha az ima nem ártó szándékú, és a szellemi fejlődésünket szolgálja,- teljesíteni fogják.
Néha túlságosan elborít bennünket a kétségbeesés, és nem érezzük a jelenlétüket, pedig ők ekkor is megpróbálnak felemelni bennünket. Ha a karmánk lehetővé teszi, küldenek egy embert, aki majd megvigasztal minket.
Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin



Számomra kedves emlék.....

Előadásom a Hévíz Galéria dísztermében


Nosztalgia Teaház
Angyalok a mindennapjainkban

Egy tűt sem lehetett volna leejteni a Hévíz Galéria dísztermében március elején, amikor a Nosztalgia Teaházban Lendvay Katalin parapszichológus vendégeskedett, aki az „Angyalok a mindennapjainkban” címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást.

Az okleveles, Veszprémből érkezett gyógyító – aki szerint minden tudás, bölcsesség és hatalom kulcsa: a szeretet – immár hét éve állította az angyalok energiáját a regressziós terápiájának középpontjába.
A parapszichológia mestere a segítő, fényből álló szellemlények pozitív energiáját használva csakra és aura tisztítást hajt végre, és éteri kötelék levételt végez, melyből rögtönzött ízelítőt is adott a spirituális tanok iránt érdeklődőknek. Mint elhangzott: az angyalok mostanság közelebb húzódtak a földhöz, mert még intenzívebben kívánnak segíteni az embereknek.
Első hullámban a próféták érájában, második hullámban pedig a középkori látnokoknak jelentek meg, megjelenésük harmadik szakasza pedig napjainkra datálódik.
Az Isten fényeként, gondolatvivő hírnökeként, hírvivőként aposztrofált lények összekötő kapocsként szolgálnak az emberi és isteni világ között.
Ők csak a jó kéréseket hajlandók teljesíteni, azokat, amik összhangban vannak a Mindenható feladattervével. Védelmükre, szeretetükre szükségünk van a mindennapokban és csak különösen emelkedett tudatszinten lévő kiváltságosok képesek látni a segítésre szegődötteket.
A hét arkangyal közül Mihály, Ráfael, Gábriel és Uriel rendelkezik a legnagyobb hatalommal és erővel.
Létezik angyala a születésnek, az anyaméhnek, a tanításnak, a védelemnek, de még az ébresztésnek is.
Az imádság angyalai Krisztust szolgálják, de vannak angyalai a tudatosságnak, a beavatásnak, az ünnepeknek, szertartásoknak és persze a halálnak is.
A véd- és őrangyalokat hittel gyakorta kell kérni, és ők örömmel segítik, ha kell, minden lépésünket. (2006)


Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje


Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!