Új Tavasz, Ébredj magyar, vedd vissza magadhoz Őseid hitét!

Dávid Júlia alkotása: Anyahita

Új Tavasz,
Ébredj magyar, vedd vissza magadhoz Őseid hitét!

Oly régóta szólok hozzátok, de nem halljátok meg a hangom.
Feledésbe kerülnek igaz tanításaim, egy mítoszként élek a szívetekben, pedig ÉN igenis jelen vagyok, létezem.
Ott vagyok a mindennapjaitokban, az élet áramlásában.
Látom, hogy szenvedtek magyari népem. Látom sorsotok nehézre fordulását.
Hiába nyújtom kezem felétek, tekintetek más irányba réved. 
Oly régóta hallatom hangom,- Ébredj magyar, vedd vissza magadhoz Őseid hitét! Merj kiállni azzal a bátorsággal, ahogy Ők tették!
Ne álmodozz, ne képzelődj, ne reménykedj,- cselekedj!
Írd át a törvényt, amely a hazugságot teremti, ami a magyari népet a szakadék szélére sodorta!
Cselekedj!  Mire vársz?Jön újabb, fényesebb nap?
Isten Szent Ege alatt minden nap fénylőn tündököl, te döntöd el fényesíted, avagy elsötétíted azt!
Magyar, ébredj magyar! Az idő már itt van és volt egykoron, s te mégis vársz.
Mire vársz? Miért nem cselekszel?
Miért hagyod, hogy Őseid otthonát ártó kéz illesse?
Miért hagyod, hogy hontalan, s megnyomorított légy?
Hogy elvegyék a házadat, otthonodat, becsületed sárba tiporják.
Mitől félsz? Miért nem mersz elindulni, nagyot gondolni, felvértezni magad Őseid erejével?

   Szomorú vagyok. Ha ez így folytatódik, nem lesz népem kihez szóljak.

Vérem, vérem, magyari népem Anyahitaként szólok hozzátok.
Sokan nem tudjátok ki vagyok, s ha meghalljátok nevem, legyintetek,- mondjátok,- badarság,- ősi történet.

A történetek, a mítoszok igazságot rejtenek magukban, ősi igazságot,- tanulnotok belőlük kellene.
Népem, népem, merj cselekedni!
Merd felemelni a fejed, visszatérni Őseid hitéhez, és merj kiállni érte!   Magyar magyart gyilkol, még ha ezt nem is a szó szoros értelmében értem, de nem sokban különbözik tőle, - mert elveszi az életerejét, megnyomorítja a lelkét, ellehetetleníti létét, földönfutóvá teszi.
Csodálkoztok, hogy beteggé vált a Nemzet?

Az ember lelke ha nincs biztonságban, egy idő után meghasonul magával, önmagát őrli fel.
A magyar nép mindig híres volt az igazságérzetéről.
Hová lett ez most belőletek?
Nem elég, hogy veszni hagyjátok az ősi földet, otthonaitokat,- lelketek is meghasonul, behódol az Ármánynak?
Magyar, magyar, ébredj magyar!
Jő új kikelet, s te vedd válladra az igazság zászlaját!
Vedd magadhoz az Igazság Kardját, mely beszédedben nyilvánuljon meg!
Állj ki magadért, a családodért, a barátodért, Nemzettársadért, s nem utolsó sorban ősi hittel telve Nemzetedért!

Ne várd azt, hogy más megcselekszi helyetted, te légy a cselekvő!Kis közösségekben kell először letisztult értékrendet alkotnotok, így terjeszkedhettek tovább, de csakis összefogással, nem a másik megítélésével léphettek előre.
Oldjátok fel az ellentéteket, egymás szemébe nézzetek, s lássátok benne a tenni akarást, a változtatás szándékát, semmi másra ne terjedjen ki a figyelmetek, ez legyen az összekötő erőtök!
Sok ima hangzott el a nép szájából, s egyik sem maradt megválaszolatlan, de tenni magatokért kell.
Ne hagyjátok elveszni az Országot, ne hagyjátok, hogy földönfutóvá váljatok!
Vértezzétek fel magatokat Őseitek szent erejével, merjétek győzelemre vinni az Igazság eszményét!
Nők s Férfiak,- ti egymást egészítsétek ki.
A magyar nő megtartó ereje által mindig hegyeket mozgatott.
Lányok, Asszonyok ébredjetek fel az álomból, merjétek felvállalni magatokat! Ébresszétek Nőtársaitokat, akik még mindig egy hamis eszmében remélnek, megfertőzik hazugságaik által a családok lelkét, s szent erejét semmisé teszik!A magyarnak mindig volt tartása, nem hasonult meg.
Tisztán átlátta az értékeket, s tudta mikor csapják be.

Hová lett ez a képességetek?

Hová lett a tartásotok, meddig tűritek mindezt?

Családok mennek tönkre, barátságok hullanak szét, emberek vállnak hajléktalanná, meggyötörté. Embertelen körülmények közt laknak, betegen, a sárban fetrengve tengetik mindennapjaikat. És ti tűrtök, még mindig tűrtök.

   Népem, népem, magyari népem, állj meg egy pillanatra, vonulj magányodba és lásd mivé lett az életed.

Gondold át mélyen mit képviselsz, milyen értékrendet hordozol a szívedben.

Gondold végig életed, lásd magad életed első pillanatától fogva, mit valósítottál meg azokból a célokból, melyeket kitűztél magad elé.
Tarts önvizsgálatot, oldozd fel magad Isten kegyelmével vétkeid alól.
Az utolsó pillanatban vagytok, hogy visszatérjetek Őseitek hitéhez, Égi Anyátok/Atyátok szentségéhez.

Szíveteket nyissátok ki az igaz szóra, és egységet alkotva hozzatok új rendeletet. Ez a rendelet csakis az igazságra épüljön, és első helyre helyezze a nép, az Ország értékét!
Kint lévő kincseteket vegyétek vissza, határaitokat érvényesítsétek!
Az igaz szó ne a porba hulljon, hanem dekrétumokba foglaltasson!

Ennyit kívántam mondani néktek.
Fényem átragyog a sötétségen, ki hív, számára utat mutatok.
Áldás reád magyar népem!
Anyahitaként jelen vagyok!
Belső Hang által legyezte: Feketéné Lendvay Katalin

Ezeket a sorokat három évvel ezelőtt jegyeztem le. Érvényessége ugyanitt van a mában. 
Vajon fel tudunk már végre ébredni magyarok, magunkhoz tudjuk venni Őseink hitét, és megcselekedni vállalt feladatunk?
Áldás!