2016. június 10., péntek

A Gyerekkor - Előadás


Lélekként a leszületésünkkor hogyan és miért oda inkarnálódunk ahova? Milyen hatások alakítják jellemünket, mintáinkat? Általánosan mik a gyermek egyedfejlődésének egészséges ritmusai, stádiumai? Mit hozunk a szüleinktől és mit saját magunktól? Mik a leghatékonyabb módszerek a gyermekkor témáinak gyógyítására?



A FELEMELKEDÉS




Most egy olyan, különleges időben élünk, ahol csupán két választásunk van: vagy egy nagyon sűrű rezgésű, szinte az emberi szint alatti világhoz csatlakozunk, vagy egy nagyon fényes, tiszta, szinte az emberi szint feletti világhoz. Minden jel arra mutat, hogy középút most nincsen. A választást kissé nehezíti, hogy kezdetben csak az egyik - a sötétebbik - út látható a fizikai síkon (ez a rezgésszintjéből adódik). A másik, fényesebbik sík az anyagi szintről még nem látható, de már érezhető, így szellemi, lelki ráhangoltság szükséges az érzékeléséhez.
A szétválasztódás bennünk, emberekben megy végbe, elsősorban lelki szinten. Ez azt jelenti, hogy aki fel akar emelkedni, annak meg kell tisztítania saját „alsóbb világait".
Ebben az asztrális test kitisztítása játszik központi szerepet, azaz úgy kell megváltoznunk, és úgy kell élnünk, hogy az alsó asztrális energiákat ne működtessük. Ez hétköznapi nyelven megfogalmazva azt jelenti: nem maradhat bennünk semmilyen „negatív" érzelem, indulat. Ide tartoznak: gyűlölet, bosszúvágy, rosszindulat, irigység, sóvárság, féltékenység, harag, önzés, csalás, mások kihasználása, becsapása, intrika, hatalmi harcok, viszálykeltés (széthúzás) és erős félelmek. Talán mondani sem kell, hogy mindenfajta függőség is ebbe a kategóriába tartozik, a kábítószertől elkezdve a párkapcsolati függőségig.
Ahhoz, hogy fel tudjunk emelkedni, ki kell vonnunk energiáinkat ezekből az érzésekből, indulatokból, ami nagyon komoly szellemi munkát igényel mindenkitől.
A szétválasztódás azt is jelenti, hogy mindenki a szíve mélyén (nem mindig tudatosan) választ, hogy él ezzel a gyors fejlődési lehetőséggel, vagy sem.
Aki nem, az bezárul az alsó asztrális világ energiáiba, mivel tudata ezzel azonosul, élete elsődlegesen ezen a síkon folyik. Aki pedig az intenzív fejlődést választja, az viszonylag rövid idő alatt fog megszabadulni ezektől a tulajdonságoktól, és meg fogja nyitni magában a fejlettebb tudatközpontokat (szív csakra, felső asztrális, alsó mentális). Ehhez nemcsak akarat, önmunkálkodás, hanem egyre erősödő önismeret is szükséges, hiszen ebben a fejlődési folyamatban ki kell lépnünk az egó vonzásköréből is.
Az a szellemi-lelki állapot, ami felé törekszünk, s ami valószínűleg szükséges ahhoz, hogy a Földdel együtt felemelkedjünk, már az ego felett van, ahol az önzetlenség uralkodik, s ahol a tiszta gondolatok és érzések dominálnak.
Így a fejlődéshez nemcsak az szükséges, hogy megszüntessük nehéz, lehúzó energiáinkat, hajlamainkat, hanem az is, hogy ki¬fejlesszük magunkban az önzetlen szeretetet, a belső békét, a lelki tisztaságot, az egyensúlyt, a közösség szolgálatát. Mindezt természetesen nem kellemes, békés körülmények között kell „bizonyítanunk", hanem a legnehezebb helyzetekben, és nem pusztán gondolatokkal, hanem tettekkel.
Aki a kegyelem adta fejlődést választja, annak lassan a fizikai teste is átalakul. Ez a magasabb síkok átalakulásának következménye, ezért ahogy tisztulnak érzelmeink, gondolataink, úgy tisztul a testünk is, sejtjeink úgy kezdenek el magasabb energiaszinten rezegni. A test átalakulása ezért csak akkor válik érzékelhetővé, amikor már megszabadultunk néhány „sűrű" érzelmünktől (gyűlölettől, haragtól, félelemtől, stb.).
A fejlődéshez hozzátartozik az is, hogy tudatunk tágul, ezért új, vagy régen nem használt szellemi képességek kezdenek felébredni bennünk, ami az intenzitás miatt átmenetileg fizikai kellemetlenségekkel is járhat (fejfájás, látászavarok, szédülés, erős fáradtság, stb.).
Amint a Névtelen Szellem is említette, ez a kivételes kegyelmi korszak (ahol nagyon gyors, intenzív fejlődésre van lehetőségünk) nem fog örökké tartani. Ezért, aki most ezt kihasználja, az 10-20 év alatt annyit fejlődhet, mint máskor 1-2 inkarnáció alatt. Ez pedig sűrített fejlődési utat jelent, töményen fellépő átalakulási tünetekkel. Ennek elviselését az a gondolat könnyíti meg, hogy tudjuk - s gyakran tapasztaljuk is -, megéri végigmenni ezen a gyorsított, intenzív szakaszon.
Ezoterikus körökben gyakran hallani, hogy „ma már nincsen karma", vagy hogy „a karma meg fog szűnni". A Névtelen Szellem üzenetéből kiderül, hogy amíg a szétválasztási folyamat tart, addig van karma is.
Amikor ennek vége, s lezárul ez a teremtési folyamat, a Törvény ismét előtérbe kerül, ami azt jelenti, hogy abban a pillanatban mindenki megkapja a „végelszámolást", azaz szembesülni fog kar¬májával, s ennek megfelelő világba kerül. Ezzel lezárul a korszak, vége lesz annak, amit eddig tettünk, és mindenki „tiszta lappal" indul az új korszakba. De a Névtelen Szellem azt is mondja, hogy aki ezekben az utolsó időkben szívéből törekszik felfelé, a fény felé, az „meg lesz mentve", és a felemelkedés során az esetlegesen meg¬maradt karmája „eltöröltetik".
A karma kérdéséről spirituálisán az mondható el, hogy amíg a szamszárában vagyunk (ami jelenleg tagadhatatlan), addig van karma is. A karma csak elég magas szellemi szinten szűnik meg, amitől még távol vagyunk.
Végül pedig érdemes elgondolkodni a Jézus második eljövetelére utaló közléseken. Mint említettem, más kultúrákban is meg¬jósolják a Fény istenének visszatérését, nagyjából azonos időpontban és hasonló előjelekkel. A második eljövetelt mi az evangéliumokból ismerjük, az ezt kísérőjelenségekkel együtt, csupán az idejét nem tudjuk. Ezt a lélek fogja megérezni, ő fogja felismerni Teremtőjét és Megváltóját. Ha nem ismeri fel, nem érett meg arra, hogy vele menjen.
Sok találgatás folyik, hogy vajon mi fog történni a fizikai síkon, és ha lesz második eljövetel, milyen lesz? Valószínűsíthető, hogy ez az eljövetel nem fizikai síkú lesz, azaz Jézus nem születik meg emberi testben, hiszen már más dimenzióban fogunk vele találkozni. Ez is a vizsga része: O abban a dimenzióban jön el, ahová tartunk, és ha fel tudunk odáig emelkedni, akkor érzékeljük majd a jelen¬létét. Az anyagban élő emberhez anyagi testben jött el, hogy meg¬mutassa a megváltás útját. A mostani felemelkedés az anyagból a félanyagi létbe történik, ezért az új sík „anyagának" megfelelő eljövetelt várhatunk. Vélhetően ez Jelenlétben valósul majd meg, azaz energiában, rezgésben, nem kézzelfogható anyagban. Ezért nem a fizikai érzékszerveinkkel kell figyelnünk, hanem belül, a szívünkkel.

MIT TEHETÜNK MAGUNKÉRT ÉS A VILÁGÉRT?

A fentiekből kiderült, hogy nem mindennapi szellemi folyamat részese minden ember, aki most itt él a Földön. Aki fejlődni akar, most kivételes lehetőséget kap, ami valószínűleg csak nagyon ritkán következik be az emberiség életében. Mit is kell tennünk, hogy helyesen éljünk ezzel a kegyelmi lehetőséggel.
Mint már említettük, most az alsó asztrális erők fokozatosan el-különülnek a tiszta energiáktól, és ezt először saját magunkon belül kell véghezvinnünk.
Gondolatainkból, szavainkból és cselekedeteinkből el kell tehát távolítanunk minden olyan energiát, rezgést, ami összekapcsolódhat ezekkel a nehéz, lehúzó energiákkal.
Meg kell szabadulnunk a gyűlölettől, bosszúvágytól, irigységtől, gőgtől, a haragtól, az önzéstől, a rosszindulattól, a hatalomvágytól, a birtoklási vágytól, a függőségektől és számos félelemtől. A fel¬sorolás természetesen nem teljes, de a folytatást könnyű kitalálni.
Mindezzel párhuzamosan ki kell fejlesztenünk magunkban az önzetlenséget, a tiszta, érdek nélküli szeretetet, a lelki tisztaságot, az együttérzést, a belső békét, a harmóniát. Ezt a sort is lehet még folytatni, csak a legfontosabbakat soroltam fel.
Mindebből jól látszik, hogy nem kis „munka" vár azokra, akik a fejlődést választják ebben a nehéz, embert próbáló időkben. De aki elkezdte, az már nem fordulhat vissza, és a küszködések mellett viszonylag rövid idő alatt meg is tapasztalhatja a fejlődés első jeleit saját magán: növekvő belső békéjében, rendeződő életében. S így már könnyebb folytatni, még akkor is, ha időnként úgy gondoljuk, túl nagy feladatot kaptunk az élettől.
A kifejlesztendő tulajdonságok, képességek között kiemelkedő szerepe van az isteni akarat követésének. Ahogy e folyamatban csökken az egó, úgy növekszik bennünk az Isteni Én jelenléte, s elérkezik a pillanat, amikor önként adjuk át az irányítást, amit már éppen eleget gyakoroltunk a háromdimenziós világban. És minél inkább ráhagyatkozunk az égi vezetésre, annál harmonikusabb lesz az életünk, annál inkább mindent a megfelelő időben és helyen teszünk, és pontosan fogjuk tudni, hogy mikor és hogyan segíthetünk embertársainknak és a Földnek.
Ha lelkileg-szellemileg összehangolódunk átalakulóban lévő bolygónkkal, érezni fogjuk, hogy mikor, mivel segíthetjük. Ezt pedig ebben a lelki állapotban meg is tudjuk tenni.
Az isteni akarat, a belső vezetés követése már átvezet minket egy magasabb tudatállapotba, ahol könnyű lesz felismerni azt a Jelen¬létet, amit már oly régóta várunk. De ahogy a Névtelen Szellem is mondta, nem kell várni az utolsó pillanatra, mindenki bemehet a nyitott égi kapukon, és ha a lelke felemelkedett erre a szintre, meg¬érkezett égi hazájába. Innentől nincsen karma, nincsen Törvény, csak Kegyelem és szeretet.
Ide igyekezzünk mindnyájan, amíg a lehetőség adott, amíg nyitva áll az Ég Kapuja!

forrás:Szabó Judit – Korszakváltás a médiumi üzenetek fényében-www. hagiasophia.hu



A szó ereje