Isten megnyilvánulási formái, a világfa és a táltos

Őseink vallásának központi értékét a világfa jelképrendszere képezte, amely összekötötte az égi, a földi és a földalatti világot.
Eleink a világmindenséget három részre osztották fel: égi, földi és földalatti
világra.
A három világ közül az égi világ volt a legfontosabb, mert Istent, az Ég Urát, a teremtő és az életet adó Isteni energiát jelképezte.
A földi világ élőlényeinek a tudatához az Isten léte három különböző megnyilvánulási formában jutott el:
- a nappali ég megnyilvánulási formájában, amelynek a jelképe a Nap:
- az éjszakai ég megnyilvánulási formájában, amelynek jelképe a Hold,
- és az átváltozást jelentő, hajnali és alkonyati ég megnyilvánulási formájában, amelynek a jelképe az
Esthajnalcsillag.
A világhegyen álló világfa egy összekötő kommunikációs rendszert képezett az égi, a földi és a földalatti élet között.
A világfa hármas rendszerében benne volt az Isten, az élet, a halál és az újjászületés fogalma.
Bata táltos különösen hangsúlyozta, hogy nagyon fontos volt az ősi hitben a megkülönböztetés a világfa jobb és bal szárnya között, amelyet a világfa törzse választott el egymástól.
A jobb oldali szárny a nap, a világosság, a tűz, a férfias értékek és Isten nappali megnyilvánulási formáját képezte.
A bal oldali szárny pedig a hold, a sötétség, a víz, a nőies értékek és Isten éjszakai megnyilvánulási formáját tükrözte.
A világfa törzse körüli részt jelképezte a nappal és az éjszaka közti átváltozást, a hajnalt és az alkonyatot, vagyis a nappal és az éjszaka újjászületését.
Isten ősi hun neve Tengri volt, amely az eget és égboltot jelentette.
A kék ég, a világosság egének urát Kök Tengrinek, a sötétség egének urát Kara Tengrinek, és az Isten hajnali és alkonyati megnyilvánulási formáját, az újjászületés egének urát Bor Tengrinek nevezték.
Hun nyelven a kök kéket, a kara feketét, a bor pedig a fehéres-szürkés színt jelölte.
- Hitünkben természetesen egy Isten volt, akit három különböző megnyilvánulási formában tiszteltünk- szögezte le határozottan tanítómesterem. A világfán Kök Tengri és Kara Tengri világa a nappali és az éjszakai ég volt, de Bor Tengri világa a hajnali és alkonyati újjászületés világa mellett földi és földalatti világ is volt
Bor tengrit tehát a földi és a földalatti világ Isteni megnyilvánulásának is tekintették.
A világfán kilenc ág volt a nappali oldalán, és kilenc ág volt a az éjszakai oldalán.
A világfa égi világágainak tükörképei megjelentek a földalatti világ gyökér elrendezésében is.
A gyökér törzsének mindkét oldalán kilenc ág helyezkedett el.
A világfa földalatti szerkezete pontos tükörképe volt az égi világ elrendezésének.
A földalatti világnak nem negatív, hanem harmóniát kialakító jelentése volt az égi világgal.
A világfa minden ágán egy-egy világ terül el. A csúcson maga az Isten volt: a jobboldali legfelső ágon a nap világa (Isten nappali megnyilvánulási formája), a baloldali legfelső ágon a Hold (Isten éjszakai megnyilvánulási formája).
Majd következnek a hierarchikus sorrendben az ősök szellemeinek világai és a megszületendő nemzedékek lelkei, amelyek szintén az ősök világából váltak ki.
A világfa rendszere tökéletesen harmonikus volt, amely nemcsak Isteni tökéletesség hármas megnyilvánulási formáját fejezte ki, hanem az élet ciklusait is magába foglalta: a születést, a halált és az újjászületést.
A világfa égi és földalatti birodalmát csak az Isten, a szellemek és a szellemek által kiválasztott nagy tudású ember, a táltos volt képes révületes utazásaival bejárni. Az emberek számára a táltos tartotta a kapcsolatot az égi, földi és földalatti világ között.
- Őseink hitét tehát egy hármas egymásba kapcsolódó értékrend határozta meg:
Az Isten, az Ég Ura, a világfa, amely összekötötte az égi, földi és földalatti világot és a táltos, aki révüléseivel megteremtette a kapcsolatot az emberek számára a világfa különböző szintjein található szellemekkel- hangsúlyozta ki Bata táltos.

Részlet: Cey-Bert Róbert Gyula: A SÓLYOM EMBERE ÚTJAI