Elérkezett az idő, hogy kicsit szóljak hozzátok így, ebben a formában.
“Új Törvényt hoztam Nektek: szeressétek egymást!” - mondja a legnagyobb, legszentebb Főpapunk nekünk embereknek, de eddig nem igazán értettük, nem igazán tudtuk, mit is jelent eme kinyilatkoztatás valójában.
Bizony, a legnagyobb és egyben a legnehezebb Törvényt hozta el nekünk, amit most már meg is tapasztalhatunk - ezekben az Időkben, órákban - az Isteni kegyelem által.
Az elmúlt években, hónapokban mindenki megtapasztalhatta, milyen csodálatos, hirtelen, a semmiből elénk került szerelmek születtek/születnek, ami szinte ismeretlen, elementáris erővel hat, - jött és győzött.
Belépett, felforgatott, transzformált, - és a végtelenségig lehetne sorolni.
Felismerések, beismerések, nyitott fülek és szemek.
Csodák, fájdalmak...pokol és mennyország, zuhanás és repülés, belső csaták, vívódások.
És a Szív győz (!) és győzni fog, mert már nem lehet másképp és máshogyan, itt az Idő, emelkedni kell! Ébredni kell! Élni kell!
Csipkerózsikák! A Herceg csókkal - pofonnal, tanítással, simogatással - ébreszt!
No, de hogy is van ez valójában, még mielőtt túlidealizálnánk?
Hogyan és miként értelmezendő az alábbi mondat:
Áldottak a Szerelmesek és tartsanak ki az Igazi párjuk mellett Hűségben, hogy készen legyenek, mikor eljő a Nap!
(A hűség itt természetesen a Szívünkhöz és önmagunkhoz való hűséget jelenti.)
Még mielőtt értelmeznénk felteszek pár kérdést, hogy elmélkedésre sarkaljalak benneteket:
Legyőzted-e már a benned lévő, Téged uralni akaró hétfejű sárkányt - a Hét “főbűnt”- , felismerted, elfogadtad, magadhoz ölelted?
Szerelmes vagy-e a létbe, minden külső indok nélkül? Szerelemmel tekintesz-e minden létezőre, minden “gonoszra”, ellenségre”...?
Megértetted-e már, hogy minden érted van,- és Téged szolgál? Hálás vagy-e minden pillanatodért? És az emberekért, akik kísérnek az utadon, az elmentekért, maradottakért, és a jövőkért?
Felismerted-e már az álruhás áldásokat? És a farkasbőrbe bújt bárányokat?
És a báránybőrbe bújt farkasokat? Mondd: Áldani tudod-e őket?
Mondd, szeretsz-e valakit annyira, hogy el tudod engedni, és már attól boldog vagy, hogy tudod: él és létezik? Mondd tudsz-e így szeretni? Mert nem mindig az van hozzánk közel, aki ott van mellettünk.
Megértetted-e, hogy semmi és senki nem a tiéd, még a tested sem? - Hogy senki és semmi nem a tiéd…..
Mondd tudsz-e ezzel a tudatosságal létezni, tudva, hogy “koldus” vagy és mérhetetlenül gazdag?
Ha bármelyikre is Igennel válaszoltál, akkor közelítesz az isteni felé, akkor már hallod a benned hívogató mester hangját!
Akinek nagyon-nagyon hiányzol és mindig lenyúl érted, - egy kéz, mi mindig megtart és simogat.
Ha van igen-ed a kérdések megválaszolásában, akkor jó esélyed van arra, hogy találkozz Vele, vagy ha már ismered, Isteni idő szerint eggyé válj Vele - hogy kivel azt mindenkinek a szíve súgja!
De addig még hosszú az út…. sok-sok próbatétel, akadály, korlát, ellenerő…. sok-sok játszótárs... nagy süketség és sötétségben vakság szükségeltetik.
De Te csak menj és kezdj el Nemesen, Bölcsen, Tisztán játszani.
Lépj az isteni ösvényre magad felé….. pucold ki Lelked templomát!
Húzd ki a gyomokat tested, lelked, szellemed kertjéből….
Érkezz meg a saját életedbe, élet-teredbe, és állj készen, válj méltóvá (!) ha eljő az idő, mikor egymásba léphettek… mikor a nagy Szellem(ek) megengedi az eggyé válást….hosszú, hosszú idő után újra…..
Gondold el: lent vagy egy kiképző táborban, belesüllyedve az anyagba, a Kali-Yougába, káprázatok, illúziók csapdájában és ebből kell felküzdened magad... az isteni felé, ami mindig is hívogat…. és ebben a csatában keresed Őt tudatosan-tudattalanul…...
Ebből születtek a legszebb művek.. festmények, szobrok, irodalmak... erről szól az egész lét, ki bevallja, ki titkon reméli a Szer-elemről…... a belőle és belőlem kiszakítottat keressük, évmilliókat bolyongunk “nélküle”.
Az isteni keresi az istenit, egyesülni kívánnak... de ahhoz istenivé kell válni, először magadat fel kell ismerni…..rabláncoktól, kötésektől szabadulni kell, mert a lekötözött szárnyakkal csak vergődni lehet a porban, de szállni képtelen, emelkedni képtelen.
Gyerünk, vedd elő szeretet-Kardodat és vívj meg saját magaddal, mentsd ki magadat!
Itt, e földi létben már megmérettünk, még át sem kell lépnünk és már próbálnak minket - a nagy beavatás előtt - ... a szívünket…. a Szeretet Törvénye szerint éltem-e, bátor voltam, vagyok-e hozzá?
Ez nem a gyenge lelkek útja! És óriási szintlépés kell hozzá.
Tehát: ha megengedték, hogy lásd Őt, felismerted, túl láttál a testen, már akkor ajándék, ha csak megpillanthatod. Kegyelem.
Ugyanis nem szoktak egyszerre itt tartozkódni, de mindig mindenhonnan segítik egymást, hiszen az oltárhoz egyszerre kell fellépjenek, és csak együtt tudnak üdvözülni!
A Duálpárok a Kapuknál, az átjáróknál találkoznak. Várják és bevárják egymást.
No, tehát: ha ledobtad alantas emberi oldaladat, akkor lehet részed abban a csodában, kegyelemben, hogy találkozhatsz vele ebben a szférában.
Hogy milyen kapcsolódás jön létre, az sok mindentől függ.
Az ilyen találkozásoknál, amit még az Istenek is félve néznek, hagyj fel minden földi játszmával, akarattal, parktikákkal, meneküléssel, mert nem e szerinti szférákban dől el a hogyan és miként!
Ember, emelkedj ki a föld porából!
"A nagy fordulat egy ember életében:
"nekem mi jut?" helyett: "mi fakad belőlem?"
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló."
(Weöres Sándor)
Papnői öleléssel-Áldással
Isa
https://www.facebook.com/
ᐧ
“Új Törvényt hoztam Nektek: szeressétek egymást!” - mondja a legnagyobb, legszentebb Főpapunk nekünk embereknek, de eddig nem igazán értettük, nem igazán tudtuk, mit is jelent eme kinyilatkoztatás valójában.
Bizony, a legnagyobb és egyben a legnehezebb Törvényt hozta el nekünk, amit most már meg is tapasztalhatunk - ezekben az Időkben, órákban - az Isteni kegyelem által.
Az elmúlt években, hónapokban mindenki megtapasztalhatta, milyen csodálatos, hirtelen, a semmiből elénk került szerelmek születtek/születnek, ami szinte ismeretlen, elementáris erővel hat, - jött és győzött.
Belépett, felforgatott, transzformált, - és a végtelenségig lehetne sorolni.
Felismerések, beismerések, nyitott fülek és szemek.
Csodák, fájdalmak...pokol és mennyország, zuhanás és repülés, belső csaták, vívódások.
És a Szív győz (!) és győzni fog, mert már nem lehet másképp és máshogyan, itt az Idő, emelkedni kell! Ébredni kell! Élni kell!
Csipkerózsikák! A Herceg csókkal - pofonnal, tanítással, simogatással - ébreszt!
No, de hogy is van ez valójában, még mielőtt túlidealizálnánk?
Hogyan és miként értelmezendő az alábbi mondat:
Áldottak a Szerelmesek és tartsanak ki az Igazi párjuk mellett Hűségben, hogy készen legyenek, mikor eljő a Nap!
(A hűség itt természetesen a Szívünkhöz és önmagunkhoz való hűséget jelenti.)
Még mielőtt értelmeznénk felteszek pár kérdést, hogy elmélkedésre sarkaljalak benneteket:
Legyőzted-e már a benned lévő, Téged uralni akaró hétfejű sárkányt - a Hét “főbűnt”- , felismerted, elfogadtad, magadhoz ölelted?
Szerelmes vagy-e a létbe, minden külső indok nélkül? Szerelemmel tekintesz-e minden létezőre, minden “gonoszra”, ellenségre”...?
Megértetted-e már, hogy minden érted van,- és Téged szolgál? Hálás vagy-e minden pillanatodért? És az emberekért, akik kísérnek az utadon, az elmentekért, maradottakért, és a jövőkért?
Felismerted-e már az álruhás áldásokat? És a farkasbőrbe bújt bárányokat?
És a báránybőrbe bújt farkasokat? Mondd: Áldani tudod-e őket?
Mondd, szeretsz-e valakit annyira, hogy el tudod engedni, és már attól boldog vagy, hogy tudod: él és létezik? Mondd tudsz-e így szeretni? Mert nem mindig az van hozzánk közel, aki ott van mellettünk.
Megértetted-e, hogy semmi és senki nem a tiéd, még a tested sem? - Hogy senki és semmi nem a tiéd…..
Mondd tudsz-e ezzel a tudatosságal létezni, tudva, hogy “koldus” vagy és mérhetetlenül gazdag?
Ha bármelyikre is Igennel válaszoltál, akkor közelítesz az isteni felé, akkor már hallod a benned hívogató mester hangját!
Akinek nagyon-nagyon hiányzol és mindig lenyúl érted, - egy kéz, mi mindig megtart és simogat.
Ha van igen-ed a kérdések megválaszolásában, akkor jó esélyed van arra, hogy találkozz Vele, vagy ha már ismered, Isteni idő szerint eggyé válj Vele - hogy kivel azt mindenkinek a szíve súgja!
De addig még hosszú az út…. sok-sok próbatétel, akadály, korlát, ellenerő…. sok-sok játszótárs... nagy süketség és sötétségben vakság szükségeltetik.
De Te csak menj és kezdj el Nemesen, Bölcsen, Tisztán játszani.
Lépj az isteni ösvényre magad felé….. pucold ki Lelked templomát!
Húzd ki a gyomokat tested, lelked, szellemed kertjéből….
Érkezz meg a saját életedbe, élet-teredbe, és állj készen, válj méltóvá (!) ha eljő az idő, mikor egymásba léphettek… mikor a nagy Szellem(ek) megengedi az eggyé válást….hosszú, hosszú idő után újra…..
Gondold el: lent vagy egy kiképző táborban, belesüllyedve az anyagba, a Kali-Yougába, káprázatok, illúziók csapdájában és ebből kell felküzdened magad... az isteni felé, ami mindig is hívogat…. és ebben a csatában keresed Őt tudatosan-tudattalanul…...
Ebből születtek a legszebb művek.. festmények, szobrok, irodalmak... erről szól az egész lét, ki bevallja, ki titkon reméli a Szer-elemről…... a belőle és belőlem kiszakítottat keressük, évmilliókat bolyongunk “nélküle”.
Az isteni keresi az istenit, egyesülni kívánnak... de ahhoz istenivé kell válni, először magadat fel kell ismerni…..rabláncoktól, kötésektől szabadulni kell, mert a lekötözött szárnyakkal csak vergődni lehet a porban, de szállni képtelen, emelkedni képtelen.
Gyerünk, vedd elő szeretet-Kardodat és vívj meg saját magaddal, mentsd ki magadat!
Itt, e földi létben már megmérettünk, még át sem kell lépnünk és már próbálnak minket - a nagy beavatás előtt - ... a szívünket…. a Szeretet Törvénye szerint éltem-e, bátor voltam, vagyok-e hozzá?
Ez nem a gyenge lelkek útja! És óriási szintlépés kell hozzá.
Tehát: ha megengedték, hogy lásd Őt, felismerted, túl láttál a testen, már akkor ajándék, ha csak megpillanthatod. Kegyelem.
Ugyanis nem szoktak egyszerre itt tartozkódni, de mindig mindenhonnan segítik egymást, hiszen az oltárhoz egyszerre kell fellépjenek, és csak együtt tudnak üdvözülni!
A Duálpárok a Kapuknál, az átjáróknál találkoznak. Várják és bevárják egymást.
No, tehát: ha ledobtad alantas emberi oldaladat, akkor lehet részed abban a csodában, kegyelemben, hogy találkozhatsz vele ebben a szférában.
Hogy milyen kapcsolódás jön létre, az sok mindentől függ.
Az ilyen találkozásoknál, amit még az Istenek is félve néznek, hagyj fel minden földi játszmával, akarattal, parktikákkal, meneküléssel, mert nem e szerinti szférákban dől el a hogyan és miként!
Ember, emelkedj ki a föld porából!
"A nagy fordulat egy ember életében:
"nekem mi jut?" helyett: "mi fakad belőlem?"
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló."
(Weöres Sándor)
Papnői öleléssel-Áldással
Isa
https://www.facebook.com/
ᐧ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése