2016. február 2., kedd

Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony,= Jégbontó havának 2. napján Tűzszentelő Boldogasszony ünnepe






Tűzszentelő Boldogasszony üzenete
Elmúlt életedről a szürkeség, a baj, a homály. Új korszak előtt állsz! A világosság és a Fény növekedésének ideje következik, és ez igaz a te életedre is!
Engedd, hogy az éltető, megszentelt tűz átjárjon, kiégesse belőled a homályt, a tél hordalékát, és feltöltsön életerővel !
Az Atya teremtett világa csodálatos! Légy részese a szépségnek a jónak, és szüless ujjá egy gazdagabb életre!
Utad általam áldott. Élvezd!


Jégbontó havának 2. napján Tűzszentelő Boldogasszony ünnepe

Őseink a Nap fiainak, a Tűz gyermekeinek tartották magukat. Tüzes népekként a tűz szentségként volt jelen az életükben.
A tűz az Égi Tűz, a Nap földi megnyilvánulásaként a Teremtő Égi Atya jelenlétét, az áldást, a jóságot, a szeretetet jelentette számukra.
Ezért fontos volt hát a tűz, a szent tűz a számukra. Minden házban, otthonban égett a tűz, tisztelték és vigyázták.

Időnként a tüzet is meg kellett tisztítani, meg kellett újítani. Tűz tisztításra, szentelésre alkalmas nap volt Jégbontó havának 2. napja, Tűzszentelő(Gyertyaszentelő) Boldogasszony napja.

A tűzszentelés napján hagyták kihunyni a tüzet az otthonokban, majd kitakarították a tűz helyét és a házat, és kivonultak a szent helyre. A szent helyen szertartásosan gyújtották meg a máglyát. Hétféle fából kellett rakni a szent tüzet. A tűz helyét meg kellett tisztítani, nem csak fizikailag, hanem energetikailag is, ezért a tűzrakás közben fohászkodtak. Természetes módon
Gerjesztettek szikrát. A hegyikristályon keresztül összegyűjtött napsugár lobbantotta fel a lángot.

A tűz tiszteletére doboltak, énekeltek, szertartásosan tisztelték a tűzet, az Égi Szülőket és az Égi Testvéreket..A tűzszentelő szertartás lakomával zárult. A megszentelt tűzből aztán mindenki hazavitte a saját kis áldott lángocskáját, és azzal gyújtotta meg az otthonát melegítő, az ételét megfőző éltető tüzét.

Ekkor még nem gyertyákkal vitték haza a tüzet, a szokás csak később szelídült gyertyaszentelésre. A Pray kódex XI. sz. leírja, hogy a magyar középkorban először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat.

Miért kellett a tüzet megszentelni, megújítani?
Az ősz , a tél folyamán sok jó és sok rossz dolog is került az otthon tüzébe.A várakozás idejében ( Álom havának 1 napjától, Napisten születésnapjáig ) az ellenoldal, a gonosz erő van hatalmon, hogy beteljesedjenek az emberi sorsok. A sok ártó erő megviselte a tűz ékét-fényét, meg kellett újítani.

A szentelt tűzből gyújtott és a szentelt gyertyáknak mágikus képességeket tulajdonítottak, ami Boldogasszonyunk áldása után tényleg élő varázserővé vált.

E tüzes naptól a sötét, tisztátalan, megrontott idő véget ért, és valami tisztult, új dolog elkezdődött. A tavasz, a kikelet érkezik az égi tűzből, földi tűzből, tűz által megtisztítva,
Egy szép. gazdag év ígéretével.
A sötétség űzésének az ideje ez. A szürke, borongós tél hatalmának a megtörése, az újjászületés ígérvényével.
A tűz az életerő, az élet és a tisztulás.

Nem véletlen, hogy rengeteg hiedelem fűződik ehhez a naphoz. Ám ezek a hiedelmek kijelölték a tavaszi tennivalókat, a védekezéshez adtak iránymutatást és eszközt, a megszentelt gyertyát.

Ipolyhídvégen e napin a teheneket megvesszőzték, ez időtájt. A vesszőt ez után az eke szarvára tették, hogy a tavaszi szántáskor jobban húzzanak.

E napon szentelt gyertyát kellett gyújtani nyári zivatarok idején, amikor acsarkodó idegen garabonciások, vagy táltosok a szegény ember kenyerét fenyegették a vihar felhőben dúló küzdelmük miatt.

A megszentelt gyertyát a sublót, vagy a láda fiában tartották, vagy felkötözve vékony szalaggal átkötve a falra akasztották. Kéznél legyen a házszentelésnél, vagy ha nagy beteg van a házban.
A kiszombori méhészek ezen a napon végigsöprik a kaptárakat, hogy a méhek bőségesen mézeljenek.

A gyertyaszentelésből hazaérve az asszonyok hazatérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre , hogy mindig békesség legyen a házban.
Megveregetik a gyümölcsfákat is, hogy az szépen teremjenek.

A szegedi öregek hittek a ,, kilencedős" mágiában, vagyis a kilenc kedden meggyújtott szentelt gyertya gonoszűző erejében.

Göcsejben a dagadt, felpuffadt gyomrú beteg számára levágtak egy darabot az égő szentelt gyertyából, és azt a szenvedő köldökére helyezték, üveg pohárral leborították. Hitük szerint a kialvó gyertya kiszívta a betegséget.

Tápén a ház alapjába boldogasszonyi füvet,szentelt gyertyát és sót szórnak.

A pricsei asszony szentelt gyertyát vidd az istállóba, amikor ellett a tehén.

A kígyók, a békák, a cserebogarak gyertyaszentelőig lefelé mennek a földben, akkor megfordulnak, jönnek felfelé.

Tűzszentelő Boldogasszony napja megválasztó volt az időjárásban is. Az e nap jellegéből hosszabb időre meg tudták határozni, milyen idő várható.

A téli álomból a medve kijön a barlangjából, és rossz időt talál,kint marad, mert tudja, ez csak félrevezető álom, a tél már a végét járja.

" Ha fénylik a gyertyaszentelő,
A száraz íziket vedd elő!" - mondja egy Dél-vidéki mondás. Ez azt jelenti,ha jó idő van, "mégeccer" olyan hideg lesz.

Ha gyertyaszentelő előtt megszólal a pacsirta , utána még sokáig fog hallgatni, mert hideg lesz. Ameddig gyertyaszentelő napján a nap besüt a pitvarba, addig majd behadar a hó.
Ha csepeg az eresz, rossz tavasz lesz, enyhe idő rossz termést jelez, egész napos eső jó termést.

Ha gyertyaszentelőkor a farkas beordít az ablakon, akkor rövidesen jó idő lesz. De ha gyertyaszentelőkor jó idő van, megette a fene! Hosszú lesz a tél!
Tűzszentelés

Hamu mélyén nagy titokban
Parázs izzik, alvó tűz van
Hosszú télnek álmos éje
Borult tüzünk szép fényére.

Tűz álmodik kikeletről,
Tavaszt hozó Napistenről
Tűzszentelő Égi Anyát
Hívja már a megújulást.

Tűzszentelő Boldogasszony
Áldó kezén virágcsokor.
Tisztult égi s földi tűzben
Megéled a magyar lélek.

Új tűzre és égi tűzre
Barka ágak megélednek
Pattan aranyeső burka
Éltet szentel Égi Atya.

Tűzszentelő Boldogasszony
Terád várunk minden napon
Múlik a tél, s minden piszka
Fényed mindent megtisztít ma.

Múló télnek sáros mocskán
Tavasz éled sziporkázván
Égi Atyánk, tekints reánk
Szenteld meg a kicsiny hazánk!

Hozz színt, fényt és illatokat
Duruzsoló bogarakat
Áldd meg magyar gyermekidet
Mienk a sok szereteted.


Tűzszentelő Boldogasszony

Tűzszentelő Boldogasszony
Áldott kezén az irgalom
Tél-hordalék mocskolt tüzét
Megtisztítja, megújítja.

Tenyerében tűztündére
Lobog, hajlong énekelve
Élet tüze, nagy és fénylő
Tisztult magyarságunk eljő!

Boldogasszony áldó keze
Éleszti a fáradt tüzet.
Jő a tavasz zöldellőben
Tűzatyánk is izzó fényben.

Égi tűzben, földi tűzben
Boldogasszony kebelében
Tisztuljon a magyar nemzet
Hagyja el a sötétséget.


Kovács Kálmánné Nóri levele nyomán





Gyertyaszentelő napi hiedelmek. 
Ha szépen sütött a nap, hosszú télre kellett még számítani – a mondóka szerint:
„Ha fénylik Gyertyaszentelő, az ízíket vedd elő! 
((ti. a silány minőségű takarmányra is szükség lesz) ” (Bihar m.). Utóbb mókásan ehhez a megfigyeléshez a medvét is hozzávették, ami ha téli álmából fölkelve látja saját árnyékát, visszavackolja magát, mert még nem jön a tavasz. Általánosan igaz e nap jövendöléseire, hogy az aktuális időjárással éppen ellenkező tavaszra, termésre stb. jósoltak. 
A Dráva mentén az ekkor szentelt gyertyával kimentek a földre, s úgy tartották, hogy ha a gyertyát le tudják szúrni, a fagy is visszafog még. 
A Bácskában a termésre is következtettek: ha fagyott, jó termés volt kilátásba; s minél hosszabb jégcsapok lógtak az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek ígérkeztek.

"Kevés olyan katolikus paraszthajlék akad, ahol manapság is még ne volna szentelt gyertya. Régebben a sublót vagy láda fiában tartották, vagy felöltöztetve, szalaggal átkötve a falra akasztották. Főképpen vihar idején gyújtották meg és imádkoztak mellette. … Ezt gyújtották meg a vízkereszti házszentelésnél, továbbá ha beteg családtaghoz a pap a Szentséget kihozta.
A szegedi táj idősebb népe úgy tartja, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. Kiszombori méhészek ezen a napon végigsöprik a kaptárokat, hogy méheik bőségesen mézeljenek. Kiszombori asszonyok a szentelésről hazaérve, a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre szoktak tenni, hogy mindig békesség legyen a háznál. Megveregetik vele a gyümölcsfákat is, hogy szépen teremjenek.
A régi szegedi öregek különösen foganatosnak tartották a hétszer szentelt, továbbá a kilencedös, azaz kilenced, novena alkalmával, esetleg kilenc kedden meggyújtott gyertya gonoszűző erejét. 
A majsai földre vándorolt szegedi parasztnép szerint a világ végén három napig sötétség lesz, csak a hétszer szentelt gyertya fényeskedik majd. Hasonlóképpen vélekedik a zempléni Hercegkút német, Bátya délszláv eredetű népe is. Ilyen gyertyát szoktak égetni Dombrádon a ravatalon fekvő halott mellett.
Göcsejben a dagadt, felpuffadt gyomrú beteg számára a szentelt gyertyából egy égő darabot levágnak, és azt köldökére téve, üvegpohárral leborítják. Az ekként kialvó gyertyavilág hitük szerint kiszívja a betegséget. Némelyek torokfájás ellen nyelnek le belőle egy darabot. Baján a szentelt gyertyatekercs szintén torokfájás orvossága. 
Ez a hiedelem valószínűleg a következő napi balázsáldással keveredett.
Csornán a régi öregek a faggyúból készült mécsesbe egy darabka szentelt gyertyát is beleolvasztottak, hogy amikor régebben még az istállóban világítottak vele, tűz ne támadjon. A piricsei görögkatolikus gazdasszony tehén ellésekor égő szenteltgyertyát visz az istállóba.
Tápén az új ház fundamentumába nagyboldogasszonyi füvet, szentelt gyertyát raknak, sót szórnak. A gyertyát régi szegediek az épülő házba falazták. Kelebián valamikor olyan gyertyát is szenteltettek, amelynek oldalába az apostolokat jelképező tizenkét viaszkorona volt szúrva. Otthon a szoba falára került. A hagyomány nyilván bunyevác eredetű.



Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. A templomokban ezen a napon szentelik a gyertyát, melynek a keresztény ember életében, ünnepekhez kötődő szokásaiban kiemelt szerepe van
 Európában a gyertyaszentelés szokása a XII. század folyamán terjedt el. A szentelt gyertya Krisztust jelképezi. Az újszülött mellett a keresztelésig gyertyát égettek, de szintén a betegek illetve a halott mellett is.
Nagyobb ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor ezt a gyertyát gyújtották meg. A gazdák úgy tartották, hogy vihar alkalmával is meg kell gyújtani, távol tartja a villámcsapást és a jégverést.

Ismert időjárásjóslás kötődik ehhez a naphoz. Ha süt a nap, a medve előjőve barlangjából meglátja az árnyékát, ezért visszamegy, és még hosszú lesz a tél. Ha viszont rossz idő van, nem tart már sokáig a hideg.

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
-Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
 

Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése