2015. november 29., vasárnap

Áldott Adventi várakozást kívánok!


Áldott adventi várakozást kívánok Minden Kedves Olvasónak!




Wass Albert:

Karácsonyi versek II.

II.
Elindul újra a mese! 
Fényt porzik gyémánt szekere! 
Minden csillag egy kereke! 
Ezeregy angyal száll vele! 
Jön, emberek, jön, jön az égből 
Isten szekerén a mese!

Karácsony készül, emberek! 
Szépek és tiszták legyetek! 
Súroljátok föl lelketek, 
csillogtassátok kedvetek, 
legyetek újra gyermekek 
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese 
már nem is egészen mese. 
Belőle az Isten szeme 
tekint a földre lefele. 
Vigyázzatok hát emberek, 
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni 
s angyalt lesve a csillagok közt 
Isten szekerét megkeresni. 
Ünneplőben elébe menni, 
mesék tavában megferedni 
s mesék tavában mélyen, mélyen 
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete. 
Vak gyűlölettől fekete. 
Vak, mint az emberek szeme: 
az égig sem látnak vele. 
Pedig az égből lefele 
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke, 
ezeregy angyal száll vele, 
az Isten maga száll vele 
és csillagtükröt nyujt felénk, 
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer 
Pillantsatok tiszta szemmel, 
tiszta szemmel, Istenszemmel 
milyen szép is minden ember! 
Minden ember szépségtenger 
s mint a tenger csillagszemmel 
telve vagytok szeretettel…!

Tagadjátok…? Restellitek…? 
Elfordulnak fejeitek…? 
Megvakultak szemeitek…? 
Szépségteket, jóságtokat 
nem érzitek, nem hiszitek…? 
Csillaggyertyák fénye mellett 
Isten elé nem viszitek…?

Akkor bizony rútak vagytok, 
szégenyek és vakok vagytok, 
ha szépek lenni nem akartok. 
De még így is, szegényen is, 
rútan, vakon, mégis, mégis 
Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét, 
elindítja fényszekerét, 
jó emberek játékszerét. 
Milyen kár, hogy áldó kezét 
nem érzitek, nem nézitek 
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van, 
minden embernek gondja van, 
a sok angyalnak mind gondja van 
s az Istennek is gondja van, 
mert mindenekre gondja van. 
S így múlik el a szép s a jó 
az ember mellől, nyomtalan. 

1946




Törő Zsóka: ADVENT
Búcsúzik november,
kopogtat december,
a Remény csillaga
ragyog a szemekben.
Ahogy a Megváltó 
érkezését várták,
úgy várja mindenki
szíve titkos vágyát.
Jöjj el hát, oly rég várt
békesség, szeretet,
tedd te boldogabbá
a jó embereket ...
Tisztítsa meg lelkünk
az ünnep várása,
a frissen hullott hó,
karácsony varázsa...
Felejtsünk haragot,
sértődést, bánatot,
tanuljunk Jézustól
sok-sok alázatot ...
Tanuljuk meg tőle,
mi a megbocsájtás,
ne legyen közöttünk
veszekedés, bántás ...
Adventnek idején
győzzön a Szeretet,
tegyük boldogabbá,
aki velünk lehet ...
Fedje be a rosszat
csillogó hólepel,
hiszen decemberben 
minden szív ünnepel.
Ajándékba idén 
adj forró ölelést,
lelket melengető,
erőt adó reményt ...
Ne legyen szívünkben
fájdalom és ború,
legyen a karácsony
Szeretetkoszorú ...




Az első gyertyát gyújtsuk azokért, 
akik már nem lehetnek velünk. 
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért. 
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól, 
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng. 
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.
Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején
sem szabad megfeledkeznünk róluk.


" Várlak, de most nem úgy, hanem, mint még soha!

Szeretnék ház lenni, nyugalmad otthona

Asztalt terítenék, tiszta ágyat vetnék, 

Te lennél szívemben a legdrágább vendég.

Ebben az adventben én hívlak meg Téged,
Nem kell bizonyíték, és nem kell ígéret.
Nem vágyok csodákat, nem kérek kincseket,
Utcákon harsogó, csillogó díszeket.

Csak csöndedet hozd el, elmerülni benne,
Arcodat szemlélni, mintha tükör lenne.
Mit ott látnék: rosszat, jót, elődbe borítom,
Ragyogd be fényeddel egyszerű hajlékom."

/részlet J. Simon Aranka
Várlak, de most nem úgy – advent másképp/



Adventi gondolataim
A változás természetes velejárója az életünknek, semmi nem marad ugyanaz. Ezeket a napokat többnyire nehezen élitek meg, de ha tudjátok, hogy nem kell félni az elkövetkező változásoktól, akkor a lélek egy ösztönös bizalommal fordul a jövő felé.
Ne féljetek elengedni a múltat, a látszólag biztonságos élethelyzeteket, amelyek nem tesznek boldoggá, melyben csak vegetálsz.
Nyisd meg szíved, lelked, és fogadd magadba a mindent átalakító Fényt.
Az adventi várakozás csendjében tekints mélyen magadba, vess számot az életeddel, engedj el mindent ami fájdalmat okoz lelkednek és csak a szépet és a jót tartsd meg.
Csodálatos pillanatok vannak az életben amiből nap mint töltekezhetünk, de a magyar lélek többnyire csak a múltba réved. 
Sokan még mindig fájó és sebzett lélekkel élnek, mert nem tudják felszabadítani magukban a múltat és ez bilincsként rabságban fogva tartja lelküket. 
Szabadíts fel magadban a félelmet, a szorongást, és töltsd meg a helyét bizalommal, hittel, isteni ráhagyatkozással.
Vannak olyan helyzetek az életben, amikor a lélek teljesen tanácstalan, mert nem tud mit tenni, élete boldogulása érdekében már minden lehetséges eszközt igénybe vett, de ennek ellenére élete folyása mégsem úgy alakul ahogyan ő azt elképzelte, ahogy szeretné, a lelkének kedves lenne.
Ilyenkor még erősebben lép be lelkünkbe a hit és az Istenbe vetett bizodalom, melyben tudjuk bármit is tehetünk, de saját erőnkből nem jutunk előre.
Isten a MI Gondviselőnk, nélküle, csak a saját akaratunk által nem jutunk előre.
Add át hát a problémáidat, a félelmeidet, szorongásaidat, elfojtott dühödet, keserűségedet Istennek, és hagyd, hogy Ő munkáljon benned. Hadd tisztítsa meg és szabadítsa fel lelked sötétségbe burkolt részeit.
Lelkünkbe nézés ideje jött el újra, és most még mélyebben szükséges számot vetnünk Önmagunkkal mint valaha.
Az Adventi várakozás csendjében lassan megszületünk, új emberré születünk ha hagyjuk, hogy a mindent átalakító Fény az Isteni Erő tegye bennünk a dolgát, ha megnyílunk előtte és magunkba fogadjuk Őt.
Tárt tehát szélesre lelked kapuját, engedd, hogy belépjen életedbe a változás, amelynek hatására lehet először azt érzed, hogy fenekestől felfordult az életed, de tudnod és hinned kell a pozitív végkifejletben ami nem marad el.
Az éjszakai sötétséget apró lépésekkel szépen, lassan felváltja a Fény, és MI egy Új Világba születünk. Lelkünkben dal éled, a felismerés varázsa, mely újra és újra erőt ad a továbblépéshez.
Ennek a csodálatos, de egyben erőt próbáló út megtételéhez kívánok sok türelmet és Istenbe vetett bizodalmat.
Minden kedves Ismerősömnek teljes szívemből kívánom, hogy váljanak valóra legféltettebb vágyai, álmai.
Békés, lélekbe nézés általi, hittel teli adventi várakozást kívánok Mindenkinek!
Szívből jövő szeretettel. Feketéné Lendvai Katalin






"Te kicsi adventi koszorú
 
Gyújts a szívbe fényt, mely szomorú 
E szent időben te légy a fény 
Bűnösnek a megváltó remény


Még csak egyetlenegy gyertyád ég 
Hogy ne féljünk arra épp elég 
Veled együtt nagy csodát várunk 
Amíg a puha havon járunk "


Feketéné Lendvai Katalin: Boldogasszony (selyemkép)