2015. február 27., péntek

Gyógyteák nőknek




Milyen gyógynövényeket igyanak a nők, hogy a hormonháztartásuk, a ciklusuk rendben legyen? Miért olyan jó a híres cickafarkfű? Mit igyunk, ha felfáztunk?


Márciusban lehullanak az álarcok – újjászületik minden és mindenki!





A természet körforgásában márciussal kezdődik az újjászületés – mostantól számíthatunk arra, hogy a kapcsolataink,  a saját magunkról alkotott képünk és a spiritualitásunk is átalakuláson megy át.
Az érzések, energiák szintjén mintha tényleg csak most indulna el igazán 2015. A természet körforgásában valóban márciussal kezdődik az újjászületés, a tavasz az újrakezdés időszaka. Már most érezhető, hogy az elmúlt napokban kioldódott néhány olyan bolygóállás, ami látványosan lassította, akadályozta az előrehaladást, a terveink megvalósítását. Néhány napja új lendületet érezhetünk magunkban az eddig érlelt, vagy akár félretett tervek megvalósításához, lassú újrakezdéséhez -írja aHazateres.net.
Csütörtökre virradó éjjel újhold volt, a Halak jegyében – ezekben a napokban érdemes a változást fókuszba hozva meditálni, leúszni a lélek mélységeibe és felszínre hozni, ha valami még gyógyításra szorul. Ha vannak olyan beakadások, sérelmek, amelyeket nem tudtunk szélnek ereszteni, most már több, mint itt az ideje – szinte szükséges az érzelmi lomtalanítás ahhoz, hogy a már küszöbön fújdogáló új tavaszi szelekkel új kapcsolatok, új lehetőségek áramolhassanak be. A tisztító gyakorlatok, böjt, fürdők, szaunázás is nagyon jó hatású ma.
“Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat” (József Attila)
Egyúttal belépünk a Halak jegybe is, amelyet az asztrológiában leggyakrabban a (feltétel nélküli) szeretettel, a spiritualitással, az áldozattal, a függőségekkel, a földi világtól való meneküléssel, a korlátok feloldásának igényével, a művészetekkel, a másokkal vállalt egységgel hozzák analógiába. Ebben az időszakban mélyebb rálátást kaphatunk a kapcsolatainkat átszövő rejtett mozgatórugókra, megfigyelhetjük önmagunkat, hogy hol, milyen helyzetekben, kikkel szemben vagyunk képtelenek meghúzni a korlátainkat vagy hol törekszünk túlzottan a másokkal való egybeolvadásra, a felelősség eltolására, a mártír szerep, megmentő szerep felvállalására.
Számíthatunk arra, hogy a kapcsolataink mennek át átalakuláson – a gyökeres változásoktól az apróbb módosításokig sok-sok újraigazítás lesz – persze, ha megengedjük.
Nem érdemes belefeszülni a régi mintákba, vagy legalábbis célszerű észrevenni, ha egy-egy kapcsolatot, helyzetet régi módon, régi szokások alapján próbálunk működtetni – több mint valószínű, hogy érzékelni fogjuk, hogy nem vagy nem úgy működik, mint korábban. Jó, ha hagyunk magunkról lehullani minél több álarcot, vetített képet, mindent, ami nem önazonos, hanem mások kedvéért, szimpátiájuk vagy elismerésük elnyeréséért (és bármi más őszintétlen okból) vettünk magunkra. A valódi kapcsolataink megérdemlik a valódi énünket. Az magától értetődik, hogy a fókusz a valódi kapcsolatainkra kell, hogy áthelyeződjön a virtuális pótcselekvések és illúzió-tevékenységek helyett.
Az áldozat és az áldozathozatal is fontos témája ennek az időszaknak – felismerhetjük azokat a pontokat, ahol mi magunk váltunk áldozattá, ugyanakkor tudatosan, már egy magasabb minőséggel, valóban fejet hajtva hozhatunk áldozatot fontos céljaink érdekében. A feltétel nélküli szeretet megélése gyakran okoz problémát a mindennapok sűrűjében – most arra is ráláthatunk, hol korlátozzuk mi magunk ezt a csodálatos áramlást: mikor nem adunk (törődést, figyelmet, szeretetet, szenvedélyt, támogatást stb.), amikor adnunk kellene, és mikor nem fogadjuk be, amikor pedig mások adnának (mégha nem is nyilvánvaló számunkra). Most ráérezhetünk annak az ízére, hogy milyen ezzel az áramlattal együtt úszni, minden nappal egyre többet befogadni a szeretetből, minden nappal egyre jobban megnyilvánítani saját önvalónkat, a rajtunk keresztül megnyilvánuló istenit.
Önmagunk, az érzelmeink és a kapcsolataink gyógyításának ideje van – a kapcsolataink jelentik az életet.
Racionális szemléletünknek köszönhetően hajlamosak vagyunk az életünkre életterületek összességeként tekinteni – van munkánk/karrierünk/hivatásunk, családunk, magánéletünk, barátaink, közösségi életünk, de valahogy ezek között nem teljes az átjárás, nincsenek sokszor összhangban. Szeretném itt Sri Bhagavan gondolatát idézni, mely szerint „Az élet=kapcsolatok.”
Tehát nem az életünkön belül léteznek a kapcsolataink, például a munkával, az egészséggel, a szabadidővel vagy bármilyen más életterülettel párhuzamosan, hanem az életünk egyenlő a kapcsolatainkkal.
Ezek hálójában létezünk, ezekkel összefüggésben zajlik az életünk, a fejlődésünk, a  tanulási folyamataink, ezek segítenek kibontakozni, ezek tükrében, a másokkal való viszonyainkban határozzuk meg magunkat, a kapcsolataink visznek előre vagy éppen hátráltatnak más életterületeken, ha nem jól működnek. A kapcsolatainkból nyerünk érzelmi energiát és azokon keresztül gyakoroljuk az adás, megnyílás képességét. Így nézve valóban mi más is lehetne fontosabb a kapcsolatainknál?
Ebben az időszakban még fontosabbá válik a magasztos spirituális elvek gyakorlatban történő alkalmazása, és az önmagunk, saját isteni énünk felé tanúsított alázatos gyakorlás. Annak a kettősségnek a megértése, hogy azért születtünk fizikai testbe, hogy a megértett, elsajátított szellemi tanokat meggyökereztessük a való életben, megteremtsük, életre hívjuk a mindennapokban is. Ennek eszközei végtelenek és egyéniek, de bármikor, amikor a Szeretet cselekszik rajtad keresztül, amikor meghajtod a fejed a saját isteni minőséged bölcsessége előtt és hagyod érvényesülni – akkor lehoztad a mennyországot a földre. Amikor táplálod és szereted önmagadat különféle módokon (a testednek megfelelő ételek, mozgások, aktív-passzív ciklusok, összhang a természettel, a saját ritmusoddal stb.), akkor minden alkalommal ezt a szeretetenergiát horgonyzod le a fizikai testeden keresztül. Amikor táplálsz és szeretsz másokat (figyelemmel, törődéssel, beszélgetéssel, útmutatással, bármilyen segítséggel), akkor minden alkalommal ez a szeretetenergia árad a másik felé, őt is belehelyezve ebbe az áramlásba.
Harmadik különleges hatásként elindul a Fa kecske éve, amelyhez a sikert, a változásokat, a sok munka áldásos gyümölcsét társítják. Reményünk adódik arra, hogy ami eddig beragadt volt, kimozdul végre, és  a  – sok területen évek óta tartó – stagnálás után végre képesek leszünk változtatni. Persze ehhez valós szándék és cselekvés is szükséges, a legjobb az alázatos, gyakorlatias, rendszeres munka a céljaink érdekében – , és ehhez mérten sok-sok segítséget kapunk, jobbnál jobb lehetőségek érkeznek. Ebben a tekintetben is igaz, hogy tudjunk haladni az áramlással, hajlandóak legyünk erőfeszítéseket tenni, ki-kimozdulni a komfortzónánkból, akár tudatosan is elkezdeni lebontogatni a saját magunk által húzott korlátokat, hiszen tengernyi áldás áramolhat így az életünkbe – de csak akkor, ha tényleg megengedjük, beengedjük.
Kolontár Elvira, Hazatérés.net
Forrás: faceportal.hu