MAGYAROK VAGYUNK.
Miénk a szív, a gondolat.
Miénk a valóság, az ébredés.
Szívünk ezer sebből vérzik…
E seb hol begyógyul, majd újra felszakad.
A Nemzet sorsát szívünkben viseljük, lelkünkben érleljük.
Saját fájdalmainkon keresztül tisztítótűzként égetjük el MAGunkban mindazt a szenvedést amit átélt Nemzetünk.
MAGYAROK VAGYUNK.
Miénk a szó, a gondolat.
Miénk a nyelv, mely varázsát messzi Honban ismerik.
Miénk a fájdalom, a seb,- amely újra s újra felszakad.
Mi végre magyar a magyar, ha hite s megtartó ereje által nem képes Új Jövőt írni?
Miért szenvedtek, haltak hős halált Eleink, ha mi nem visszük tovább dicsőségüket,- a HAGYATÉKOT, amit reánk hagyományoztak?
Itt az idő, hogy eltűnjön a fájdalom, s szívünkben a sebet begyógyítva új lendülettel lépjünk elő! Eljött az idő, hogy lefejtsük magunkról mindazt a megkötést, ami gondosan ügyel rá, hogy ne ébredjünk Öntudatunkra!
MAGYAROK VAGYUNK, MIÉNK AZ ORSZÁGUNK!
Miénk minden mi itt megterem, senkinek sincs joga, hogy mindezt innen elvigye!
ÉBREDJÜNK MAGYAROK!
Álljunk ki MAGUNKÉRT!
Álljunk ki a NEMZETÉRT!
Szolgasorba ne nyughassunk!
Merjünk remélni és tenni s mi legfontosabb Istenben hinni!
Csak hitünket megtartva és ereje által tudunk Új Jövőt teremteni, és az Új Jövőben hinni!
Isten áldja Magyarországot, a magyar embereket.
Egy szebb, egy jobb jövőt, békés átmenetet kívánok, melyben megújul a Nemzet és újra MAGára talál.
Ne legyen több fájdalom, soha több seb fel ne szakadjon, csak begyógyuljon. Boldoguljon a Nemzet s egy szebb, jobb, élhetőbb jövőt teremtsen.
Isten áldása legyen velünk.
Áldással és Fénnyel: Feketéné Lendvai Katalin
Miénk a szív, a gondolat.
Miénk a valóság, az ébredés.
Szívünk ezer sebből vérzik…
E seb hol begyógyul, majd újra felszakad.
A Nemzet sorsát szívünkben viseljük, lelkünkben érleljük.
Saját fájdalmainkon keresztül tisztítótűzként égetjük el MAGunkban mindazt a szenvedést amit átélt Nemzetünk.
MAGYAROK VAGYUNK.
Miénk a szó, a gondolat.
Miénk a nyelv, mely varázsát messzi Honban ismerik.
Miénk a fájdalom, a seb,- amely újra s újra felszakad.
Mi végre magyar a magyar, ha hite s megtartó ereje által nem képes Új Jövőt írni?
Miért szenvedtek, haltak hős halált Eleink, ha mi nem visszük tovább dicsőségüket,- a HAGYATÉKOT, amit reánk hagyományoztak?
Itt az idő, hogy eltűnjön a fájdalom, s szívünkben a sebet begyógyítva új lendülettel lépjünk elő! Eljött az idő, hogy lefejtsük magunkról mindazt a megkötést, ami gondosan ügyel rá, hogy ne ébredjünk Öntudatunkra!
MAGYAROK VAGYUNK, MIÉNK AZ ORSZÁGUNK!
Miénk minden mi itt megterem, senkinek sincs joga, hogy mindezt innen elvigye!
ÉBREDJÜNK MAGYAROK!
Álljunk ki MAGUNKÉRT!
Álljunk ki a NEMZETÉRT!
Szolgasorba ne nyughassunk!
Merjünk remélni és tenni s mi legfontosabb Istenben hinni!
Csak hitünket megtartva és ereje által tudunk Új Jövőt teremteni, és az Új Jövőben hinni!
Isten áldja Magyarországot, a magyar embereket.
Egy szebb, egy jobb jövőt, békés átmenetet kívánok, melyben megújul a Nemzet és újra MAGára talál.
Ne legyen több fájdalom, soha több seb fel ne szakadjon, csak begyógyuljon. Boldoguljon a Nemzet s egy szebb, jobb, élhetőbb jövőt teremtsen.
Isten áldása legyen velünk.
Áldással és Fénnyel: Feketéné Lendvai Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése