2015. december 5., szombat

Kovács Kálmánné Nóri : A VÁRAKOZÁSRÓL




Kedveseim!
Ránk köszöntött a naptár szerinti tél, hozta magával a VÁRAKOZÁS idejét!

Bizony ez az év legsötétebb időszaka. A másik oldal különös, ártó lényei megkapták az engedélyt a tobzódásra. A rövid nappalokat a hosszú, sejtelmes éjszakák váltják, villanó gondolatok, suhanó árnyak nyüzsögnek.

Mindenfelől nyomul felénk a fordulj befelé, tarts bűnbánatot, bőjtöljél! Nincs elég baj, még maradj egyedül a téli depresszió hideg ridegségében ! Egyébről sem szól a világ, mint arról, hogy adakozzál, jótékonykodjál! Visszataszító, amit a jótékonysági szervezetek művelnek úton-útfélen, bevásárlóközpontokban.

Érthetetlen, miért nem a gazdagokat keresik fel kéréseikkel, akik a szegényektől elvont jövedelmekből építették fel "ügyes" vállalkozásaikat. Miért nem az állammal együtt végzik a gondoskodó ellátást, hiszen adóforintjainknak ez is a célja. Ám a legvisszataszítóbb az egészben az, hogy ezzel a kampánnyal azt sugallják, jótékonyságunkkal bűnös lelkünkön segíthetünk.

Az egész Sólyomünnepre való készülődés csak a vásárlásról, a pénzről szól! Hát ezek vagyunk mi, magyar testvéreim?????

Őseink tudták, hogy az év ezen időszaka az ellen oldal hatalmát engedi, hiszen ilyenkor történnek a bajok., balesetek, tragédiák, amik által sok emberi sors beteljesedik, a lélek tanul, fejlődni.

Enyészet havának 30. napjával befejeződtek a lakodalmak, az esküvők. Ám a legsötétebb időszakban a legjobb védelmet a vidám együttlétek szerezték. Jöttek a disznótorok, összejártak a fonóba, kukoricafosztásra, vagy csak szomszédoltak.
A Várakozásban várták Napisten születését, ami Álom havának 21. napján történik. Ám a várakozás alatt örömmel, vidáman készültek a nagy eseményre. Az utcákon zajoltak, danoltak, kurjongattak,  láncokat csörgettek, így tisztították a teret, a tüzekkel, fényekkel pedig távol tartották az apró gonosz lényeket.

Napisten azonban nem hagyta magára magyar gyermekeit a sötétségben. Lejött közéjük, és járta a vidéket. Bement mindenhova, ahol jókedvű magyarok együtt voltak. Ő Magyar Láncos Miklós, a jóságos, bölcs öreg. Nem éjszaka, lopva adakozott, hanem a legdrágábbat, az idejét, a tiszta figyelmét és bölcsességét adta. Meghallgatta az embereket, és kiváló tanácsaival segítette útjukat, életüket. A rosszcsont gyermekekre is figyelt, akiket soha nem bántott, nem szidott. Szeretete megóvta őket a félrecsúszásoktól.. Mézeskalácsot osztott, nem virgácsot, hanem varázsvesszőt és titokdiót ajándékozott mindenkinek. Majd ment tovább, láncos botját csörgetve, tisztította a teret, távol tartotta az ártó lényeket.

Kinek mi jut eszébe a lánc csörgéséről, lelkében olyan ember. Mert Magyar Miklós láncai finom ezüst és arany láncocskák, amelyek kötik a békeláncot, a szeretet láncot, és az ősök láncolatát idevarázsolja védelemként. Szegény Láncos Miklós, mára krampuszt faragtak belőle, aki láncával ijesztget, és virgácsot osztogat, hagy verekedjenek a gyerekek.

Aztán végre megszületik Napistenünk! Legyőzi a sötétséget, és a világosság növekedni kezd. Nagy ünnep ez, hiszen az éltető Fény győzedelmeskedik, hogy legyen kikelet és új tavasz. Ez ételmegáldó ünnep, amikor is őseink a tiszta,  új Fény áldását kérték ételeikre, hogy a magyaroknak mindig áldott, egészséges étel kerüljön az asztalára. Három nap múlva ismét kimentek a megszentelt helyre, és megtartották a Sólyomünnepet. Tudták, minél magasabbról érkezik a napsugár, annál melegebb, erősebb. Ezért sólymokat röptettek a Nap felé, és tüzes celőkéket lőttek ki, hogy emeljék az Égi Útján. Vagyis tevékenyen, örömmel vettek részt a fény növelésében.

Kedveseim!
Örömmel készüljetek Napisten születésére! Legyetek sokat együtt, és bolondozzatok, mulatozzatok, ne hagyjátok, hogy a napi gondokkal elvegyék a kedveteket! Álom hava bővelkedik az óvó-védő-termékenyítő varázslásokban, amint azt írott hagyományaink ránk hagyták. Tartsatok Luca napot, Láncos Miklós napot, járjatok bálba. Amennyire lehet, öltözzetek pirosba, hiszen a Nap fiai, a Tűz gyermekei vagyunk, és ezzel távol tartjuk az ártó lényeket is.

Ne öljétek az időtöket felesleges vásárlásokkal, és ne engedjétek magatokra a bűntudat energiáját az adományozások, jótékonykodások túlhajszolásával. Segíteni másokon egész évben kell, és oda kell adni egész évben, ami másoknak jó.
A Magyarok életének a célja a LÉT SZÉPSÉGÉNek a megtapasztalása. Éljetek vele !
Áldott VÁRAKOZÁS

Üdvözlettel: Nóri

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése