Először magunkkal kell meghitt kapcsolatba kerülnünk

„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” A függőségekből akkor tudunk kitörni, ha ezt a mondatot megértjük és a mindennapi életünk gyakorlatában alkalmazzuk. Először magunkkal kell meghitt kapcsolatba kerülnünk. Meg kell tanulnunk értékelni az életünket, tisztában lenni önmagunkkal, feltérképezni igényeinket, céljainkat és ennek megfelelően kell társat találnunk, akinek az önállóságát, szabadságát tiszteljük, kölcsönösen figyelembe vesszük egymás elképzeléseit és támogatjuk egymást,
azok megvalósításában. A támogatás alatt nem feltétlenül tevőleges támogatásra gondolok, hanem úgy hiszem, hogy akkor segítünk igazán a másiknak, ha ott állunk mögött, szeretettel, biztatással és hiszünk benne. És ami a legfontosabb: bízunk benne. Ezek nélkül nincs igazi, szabad és mégis elkötelezett társkapcsolat.
Ha egy ember függőségben él, fokozatosan leépül, etikai, erkölcsi, spirituális értelemben egyaránt. Nehogy azt gondoljuk, hogy ez csak az alkoholizmusra, vagy más kábítószerek fogyasztására igaz. Az egyre erősödő függőség arra jó, hogy önigazolást találjon, s ezalatt egyre inkább elveszítse önmagát. Nem a másik megbecsülése által vagyunk értékesek, hanem önmagunkért. A függőségek egyik legszembetűnőbb megnyilatkozása, hogy az emberek elfelejtik bennük saját szükségleteiket s ezáltal egyre önállótlanabbak, és egyre kevésbé képesek a saját kreativitásukat, küldetéstudatukat megélni.
Kilépni és változni, átváltozni sokkal nehezebb, mint benne csücsülni a langymeleg, ámbár szenvedéssel teli függőségben. A felnőtt, felelősségteljes és egyenlőségben kiteljesedett kapcsolatok mögött életpróbák garmada, kudarcok és szenvedések sorozata áll, mégis megéri előrébb lépni Önmagadhoz és ezáltal a társadhoz fűződő Szeretetkapcsolatban. Ez Kettőtök egységgé fejlődésének folyamata. Az élet egyik fenséges célja.
Kalo Jenő