Gondolatok

Félelmetes érzés az, hogy az élet mennyi, de mennyi jelet ad neked, mikor nem azon az úton haladsz, ami neked kell. De te ezt észre sem veszed.
Hitegeted magad mindenfélével. Elvakultan jársz-kelsz és egyre mélyebbre dugod a fejed abba bizonyos homokba. Aztán már a mocsárba, ami csak húz és húz egyre lejjebb. Teszed a dolgod, éled az életed és egyszerűen képtelen vagy észrevenni mennyire nem jó helyen vagy. A kis pofonokat csak leckének veszed. Leküzdendő feladatnak. Megpróbálsz túllendülni, továbblépni.
És főleg megpróbálod megoldani. Aztán nem érted miért nem megy.
Hisz eddig ment. Minden, amit akartál. Igen ám, de meg kell értened, hogy a Sors nem mindig azért rak eléd akadályt, hogy megoldd.
Néha szimplán azért, hogy ne menj arra tovább.
És ha a kis arcon csapás nem segít, akkor hamarosan úgy pofán ver, hogy megrendülsz. Te még menni akarsz azon az ösvényen?
Nem volt elég? Mi kell még? Bucira dagadt fej? Kéz és lábtörés?
Hidd el meg fogod kapni, de talán, azt hiszem, érdemesebb lenne észrevenni magad. Állj meg és lépj jobbra vagy balra. Nem, ez nem azt jelenti, hogy feladtad, egyszerűen csak egy másik út a te utad. Egy másik, ahol majd nem fogod feladni, ahol érdemes lesz küzdeni és igyekezni.
Tessék, ez ilyen egyszerű. Gondolatok.

Forrás:https://www.facebook.com/208389612615794/photos/a.208418849279537.44405.208389612615794/843973669057382/?type=3&theater