"A fájdalomtest kollektív dimenziójában különféle alkotó elemek találhatók.
A törzseknek, a nemzeteknek és faji csoportoknak, mindnek megvan a kollektív fájdalomteste.
A női princípium elnyomása, különösen az utóbbi kétezer évben, lehetővé tette az ego számára, hogy a kollektív emberi pszichében abszolút fölényre tegyen szert.
Bár természetesen a nőknek is van egojuk, de az ego a férfi formában könnyebben ereszthet gyökeret és ott gyorsabban nőhet, mint a női formában!
A nők ugyanis kevésbé azonosulnak az elméjükkel, mint a férfiak!
A nők szorosabb kapcsolatban állnak a belső testtel és a szervezet intelligenciájával, ahonnan az intuitív képességek erednek!
A női forma kevésbé különül el a környezetétől, mint a férfiforma, nyitottabb és érzékenyebb más életformákra és jobban ráhangolódik a természet világára.
Ha a bolygónkon a férfi és női energiák egyensúlyát nem borították volna föl, igen durván, akkor az ego növekedése jelentős mértékben korlátozódott volna.
Nem üzentünk volna mára háborút a természetnek és nem idegenedtünk volna el ily totálisan a létünktől.
A szent inkvizíció, a romai katolikus egyház alapította intézmény, mint egy 300 éves időszakban, 3 és 5 millió közti számú nőt kínzott és ölt meg, hogy elfojtsa az eretnekséget. Ez a szám, az emberi történelem egyik legsötétebb fejezete.
A szent feminint démoninak nyilvánították és emiatt egy teljes dimenzió, a női princípium, szinte eltűnt az emberi létélményből. A többi már történelem vagy inkább, az őrültség kórtörténete!
Vajon ki a felelős a női princípium szemben eluralkodott félelemért, amit leginkább kollektív akkut paranoiaként jellemezhetünk?
Mondhatnánk, természetesen a férfiak!
De akkor mi a magyarázat annak, hogy a kereszténység előtti például a sumer, egyiptomi és kelta civilizációkban a nőket megbecsülték és a női princípiumot nem félték, hanem mélyen tisztelték!
Mi az, aminek a hatására a férfiak hirtelen fenyegetve érezték magukat, a nőitől?
A bennük élő, fejlődő ego, amelyik tudta, hogy csak a férfi formán keresztül tudja teljesen irányítása alá vonni a bolygónkat és ehhez a női formát hatástalanítania kell.
A szent feminint, mivel az elfolytatott, sok hölgy, érzelmi fájdalomként éli meg.
Az, valójában a fájdalomtestük részévé vált, azzal a felhalmozódott fájdalommal együtt, amit a nők évezredek alatt a gyermekszülések, a megerőszakolások, a rabszolgaság, a kínzások és az erőszakos halálesetek kapcsán elszenvedtek.
A helyzet azonban gyorsan változik!
Azáltal, hogy sok ember válik tudatosabbá, az ego egyre kevésbé talál fogást az emberi elmén.
Mivel a hölgyeknél az ego sohasem gyökerezett nagyon mélyen, ezért náluk gyorsabban veszít teret, mint a férfiaknál."
(E. Tolle)
http://domonyi.aries.hu/
A törzseknek, a nemzeteknek és faji csoportoknak, mindnek megvan a kollektív fájdalomteste.
A női princípium elnyomása, különösen az utóbbi kétezer évben, lehetővé tette az ego számára, hogy a kollektív emberi pszichében abszolút fölényre tegyen szert.
Bár természetesen a nőknek is van egojuk, de az ego a férfi formában könnyebben ereszthet gyökeret és ott gyorsabban nőhet, mint a női formában!
A nők ugyanis kevésbé azonosulnak az elméjükkel, mint a férfiak!
A nők szorosabb kapcsolatban állnak a belső testtel és a szervezet intelligenciájával, ahonnan az intuitív képességek erednek!
A női forma kevésbé különül el a környezetétől, mint a férfiforma, nyitottabb és érzékenyebb más életformákra és jobban ráhangolódik a természet világára.
Ha a bolygónkon a férfi és női energiák egyensúlyát nem borították volna föl, igen durván, akkor az ego növekedése jelentős mértékben korlátozódott volna.
Nem üzentünk volna mára háborút a természetnek és nem idegenedtünk volna el ily totálisan a létünktől.
A szent inkvizíció, a romai katolikus egyház alapította intézmény, mint egy 300 éves időszakban, 3 és 5 millió közti számú nőt kínzott és ölt meg, hogy elfojtsa az eretnekséget. Ez a szám, az emberi történelem egyik legsötétebb fejezete.
A szent feminint démoninak nyilvánították és emiatt egy teljes dimenzió, a női princípium, szinte eltűnt az emberi létélményből. A többi már történelem vagy inkább, az őrültség kórtörténete!
Vajon ki a felelős a női princípium szemben eluralkodott félelemért, amit leginkább kollektív akkut paranoiaként jellemezhetünk?
Mondhatnánk, természetesen a férfiak!
De akkor mi a magyarázat annak, hogy a kereszténység előtti például a sumer, egyiptomi és kelta civilizációkban a nőket megbecsülték és a női princípiumot nem félték, hanem mélyen tisztelték!
Mi az, aminek a hatására a férfiak hirtelen fenyegetve érezték magukat, a nőitől?
A bennük élő, fejlődő ego, amelyik tudta, hogy csak a férfi formán keresztül tudja teljesen irányítása alá vonni a bolygónkat és ehhez a női formát hatástalanítania kell.
A szent feminint, mivel az elfolytatott, sok hölgy, érzelmi fájdalomként éli meg.
Az, valójában a fájdalomtestük részévé vált, azzal a felhalmozódott fájdalommal együtt, amit a nők évezredek alatt a gyermekszülések, a megerőszakolások, a rabszolgaság, a kínzások és az erőszakos halálesetek kapcsán elszenvedtek.
A helyzet azonban gyorsan változik!
Azáltal, hogy sok ember válik tudatosabbá, az ego egyre kevésbé talál fogást az emberi elmén.
Mivel a hölgyeknél az ego sohasem gyökerezett nagyon mélyen, ezért náluk gyorsabban veszít teret, mint a férfiaknál."
(E. Tolle)
http://domonyi.aries.hu/
–
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése