2015. június 2., kedd

Pósa Lajos - Anyám intése..


El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.

Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni.

Rád nevet,mint hajdanában
A cseresznye, piros alma:
Gyermek leszel ,újra fiam,
Belefogsz egy régi dalba.

Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld jó kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak,
Tüzelőnek fát az erdő.

Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben,
Az utakat rendezgeted.

El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Úgy-e fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.

http://www.mindenegybenblog.hu/idezetek/posa-lajos-anyam-intese

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése