Az utóbbi napokban többen kérdeztetek tőlem tisztulásos technikákról. Nos, íme egy nagyon hatékony megoldás Kozsdi Tamás ajánlásával... ZOÉ
SZABADÍTSD KI MAGAD!
Néhány egyszerű gondolatot szeretnék adni azoknak, akik fogságban érzik magukat. Akik felismerték, hogy ami körbe veszi őket jelen életükben, az őket fojtó és ellehetetlenítő állapot. Azonban racionális, reális utat nem találnak a kiúthoz, s a hitük ugyan erős lenne, de az egyházi irányba már nem kívánnak menni, az egyháznak nem adni több erőt.
Tudnod kell, hogy hol vagy. Észre kell vedd, hogy ami körbevesz, az nem jó számodra. Ez az első lépés, hogy felismered, mert enélkül nem jön létre benned az IGÉNY. Az igény létrejötte és a megállapítás után, hogy tenni kell valamit az útkeresés jönne, csakhogy...! Hogyan tudhatja egy lélek, hogy merre van a kiút, amikor még igazán azt sem ismeri, ki önmaga valójában és így mi a sorsútja, amit be kell(ene) járnia. Mi a mankó ilyenkor? Sokan feladják és inkább vergődnek, pedig mindig van válasz ezekre a kérdésekre is, csak a megfelelő módon, a megfelelő "szereplőt" kell megkérdezni. Ez nem más, mint a felettes énünk!
Amikor fojtogat a környezet (munkahely, házasélet stb.) vagy amikor nem fojtogat semmi, csak olyan nagy az üresség, hogy már nem tudod, milyen valóságba kapaszkodj, csak hogy történjen már valami, akkor is jó a következőket csinálni.
Nem, nem kell elmenj jógázni, wellnessre, a templomba, meditációs kurzusra, masszázsra. Az sem baj, ha nincs még otthon házi oltárod se. Vonulj el a lakás (zárt tér!) azon szegletébe, ahol 25 percig béke van. Ahova nem jönnek utánad, ahol nem hallod a tv hírfolyamát vagy sorozatsztárjainak hangját, ahol egy mécses meggyújtása nem okoz még lakástüzet.
Ha nincs ilyen helyiség a lakásban, akkor behunyt szemmel válassz le magad körül egy 1 m2-es gömböt, téglalapot, oválist és hozd létre virtuálisan azt a védett helyet!
Hozd létre a látható valóságban is a csendszobát, a béke "zárdáját", s menj bele! Amint kint, úgy bent. Ha bementél, lassan elhagynak a napi gondolatok, az emlékfoszlányok, a teendők sora. Kinek pár perc, kinek húsz perc, de elhagynak sorban, ezt meg kell várd. Türelmes légy! Ja, és ne vidd be a mobilod se a béke zárdájába, ha lehet.
A mécses előtt állj, ne ülj! Állva a mécses legyen az alsóbb csakráidnál, de nem feljebb a 3.-nál. Miért? Azért, hogy a negatív energiákat tároló gyomor, belek és nemi vezetékek előtt legyen a tűz, mely így az aurából kiég. Segítve, hogy az agyban kevesebb legyen a napi gondolat, a feljövő feszültség. Hagyd kiégni a cipelt terheket!
Egy másik módszer, hogy magad körül háromszögben 3 mécsest helyezel el (biztonságosan) és a közepére állsz. De ekkor is csak lefelé kiégeted a teste(i)dben tárolt negatívat. Ez kulcsfontosságú! Terhekkel nem tudsz felmászni a felsőbb éned beszédszintjére!
Ha elérted a csended, s jól érzed magad, akkor KÉRJ! Irányítsd egy picit az életed! (A néma csendedből!) Beszélj röviden és csak a lényeget, rövid mondatokkal. Magaddal beszélsz, nem az Istennel. Miért írnál nagy köröket, regényt? Mondd ki, ami kijön belőled: El akarok innen menni.; Be akarom ezt fejezni.; Meg akarok ezektől szabadulni.; A helyemre akarok kerülni.; Az utamat akarom járni.; Kész vagyok MOST azonnal menni, útnak indulni. Stb.
Ha szerencsésebb vagy és van esetleg hozzád szegődött Mestered, segítőd, sárkányod, angyalod, őrződ stb., akkor mindezek után VELE is beszélhetsz. Neki akár konkrétabb utasítást, kérést is kimondhatsz. Persze ehhez nem árt ismerned a "szövetségesedet", hogy tudd, milyen kérést tud teljesíteni számodra.
Visszatérve az alappéldára, amit MINDENKI el tud végezni a béke zárdájában, a "csendes szobájában":
A lezárásokhoz a szálak elvágása kell. Azoké, amelyekkel a dolgokhoz kötve vagyunk. A szálak a finomanyagi testeinkben mind jelen vannak, épp ezért egy felettes éntől kért "auratűz" sikeresen képes elégetni ezeket a függéseket. És olyan gyorsan, hogy nem telnek el napok, hetek, s már észre is vetted, hogy vége van a dolgoknak. Pont ahogy kérted. Ha valamit a fejedben lezártál, az még korántsem jelenti azt, hogy az aurád "elfelejtette" a kötéseket. A mostani csendben ezeket a kötéseket oldod le, égetteted ki. A kötés kétrétű: a fejből és az aurából is ki kell oldani. Az egyik nem elég. Nem fog változni semmi. Csak azt fogjuk hinni, hogy már kioldottuk. Erre figyelj oda!
A külvilág a döntésedhez fog rendeződni.
Tisztulj meg a gondolataidtól, add meg magadnak azt a 25 perc irányított csendet (egyszer, de akkor JÓL!), és a csendben mondd ki őszintén a kérésed! És ne legyen benned pardon! Azt mondd, amit akarsz!
Ha már a csendben levést elegendőnek érzed és pl. látomásaidban észlelni vélted a nem látható világ reakcióit a kinyilatkoztatásaidra, akkor oltsd el a mécsest és térj vissza ahhoz, amit végezned kell itt a látható világban...
Tedd meg még ma! (Forrás: Kozsdi Tamás:Térhíradó Táviratok)
SZABADÍTSD KI MAGAD!
Néhány egyszerű gondolatot szeretnék adni azoknak, akik fogságban érzik magukat. Akik felismerték, hogy ami körbe veszi őket jelen életükben, az őket fojtó és ellehetetlenítő állapot. Azonban racionális, reális utat nem találnak a kiúthoz, s a hitük ugyan erős lenne, de az egyházi irányba már nem kívánnak menni, az egyháznak nem adni több erőt.
Tudnod kell, hogy hol vagy. Észre kell vedd, hogy ami körbevesz, az nem jó számodra. Ez az első lépés, hogy felismered, mert enélkül nem jön létre benned az IGÉNY. Az igény létrejötte és a megállapítás után, hogy tenni kell valamit az útkeresés jönne, csakhogy...! Hogyan tudhatja egy lélek, hogy merre van a kiút, amikor még igazán azt sem ismeri, ki önmaga valójában és így mi a sorsútja, amit be kell(ene) járnia. Mi a mankó ilyenkor? Sokan feladják és inkább vergődnek, pedig mindig van válasz ezekre a kérdésekre is, csak a megfelelő módon, a megfelelő "szereplőt" kell megkérdezni. Ez nem más, mint a felettes énünk!
Amikor fojtogat a környezet (munkahely, házasélet stb.) vagy amikor nem fojtogat semmi, csak olyan nagy az üresség, hogy már nem tudod, milyen valóságba kapaszkodj, csak hogy történjen már valami, akkor is jó a következőket csinálni.
Nem, nem kell elmenj jógázni, wellnessre, a templomba, meditációs kurzusra, masszázsra. Az sem baj, ha nincs még otthon házi oltárod se. Vonulj el a lakás (zárt tér!) azon szegletébe, ahol 25 percig béke van. Ahova nem jönnek utánad, ahol nem hallod a tv hírfolyamát vagy sorozatsztárjainak hangját, ahol egy mécses meggyújtása nem okoz még lakástüzet.
Ha nincs ilyen helyiség a lakásban, akkor behunyt szemmel válassz le magad körül egy 1 m2-es gömböt, téglalapot, oválist és hozd létre virtuálisan azt a védett helyet!
Hozd létre a látható valóságban is a csendszobát, a béke "zárdáját", s menj bele! Amint kint, úgy bent. Ha bementél, lassan elhagynak a napi gondolatok, az emlékfoszlányok, a teendők sora. Kinek pár perc, kinek húsz perc, de elhagynak sorban, ezt meg kell várd. Türelmes légy! Ja, és ne vidd be a mobilod se a béke zárdájába, ha lehet.
A mécses előtt állj, ne ülj! Állva a mécses legyen az alsóbb csakráidnál, de nem feljebb a 3.-nál. Miért? Azért, hogy a negatív energiákat tároló gyomor, belek és nemi vezetékek előtt legyen a tűz, mely így az aurából kiég. Segítve, hogy az agyban kevesebb legyen a napi gondolat, a feljövő feszültség. Hagyd kiégni a cipelt terheket!
Egy másik módszer, hogy magad körül háromszögben 3 mécsest helyezel el (biztonságosan) és a közepére állsz. De ekkor is csak lefelé kiégeted a teste(i)dben tárolt negatívat. Ez kulcsfontosságú! Terhekkel nem tudsz felmászni a felsőbb éned beszédszintjére!
Ha elérted a csended, s jól érzed magad, akkor KÉRJ! Irányítsd egy picit az életed! (A néma csendedből!) Beszélj röviden és csak a lényeget, rövid mondatokkal. Magaddal beszélsz, nem az Istennel. Miért írnál nagy köröket, regényt? Mondd ki, ami kijön belőled: El akarok innen menni.; Be akarom ezt fejezni.; Meg akarok ezektől szabadulni.; A helyemre akarok kerülni.; Az utamat akarom járni.; Kész vagyok MOST azonnal menni, útnak indulni. Stb.
Ha szerencsésebb vagy és van esetleg hozzád szegődött Mestered, segítőd, sárkányod, angyalod, őrződ stb., akkor mindezek után VELE is beszélhetsz. Neki akár konkrétabb utasítást, kérést is kimondhatsz. Persze ehhez nem árt ismerned a "szövetségesedet", hogy tudd, milyen kérést tud teljesíteni számodra.
Visszatérve az alappéldára, amit MINDENKI el tud végezni a béke zárdájában, a "csendes szobájában":
A lezárásokhoz a szálak elvágása kell. Azoké, amelyekkel a dolgokhoz kötve vagyunk. A szálak a finomanyagi testeinkben mind jelen vannak, épp ezért egy felettes éntől kért "auratűz" sikeresen képes elégetni ezeket a függéseket. És olyan gyorsan, hogy nem telnek el napok, hetek, s már észre is vetted, hogy vége van a dolgoknak. Pont ahogy kérted. Ha valamit a fejedben lezártál, az még korántsem jelenti azt, hogy az aurád "elfelejtette" a kötéseket. A mostani csendben ezeket a kötéseket oldod le, égetteted ki. A kötés kétrétű: a fejből és az aurából is ki kell oldani. Az egyik nem elég. Nem fog változni semmi. Csak azt fogjuk hinni, hogy már kioldottuk. Erre figyelj oda!
A külvilág a döntésedhez fog rendeződni.
Tisztulj meg a gondolataidtól, add meg magadnak azt a 25 perc irányított csendet (egyszer, de akkor JÓL!), és a csendben mondd ki őszintén a kérésed! És ne legyen benned pardon! Azt mondd, amit akarsz!
Ha már a csendben levést elegendőnek érzed és pl. látomásaidban észlelni vélted a nem látható világ reakcióit a kinyilatkoztatásaidra, akkor oltsd el a mécsest és térj vissza ahhoz, amit végezned kell itt a látható világban...
Tedd meg még ma! (Forrás: Kozsdi Tamás:Térhíradó Táviratok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése