ŐSI HITÜNK – A MAGYAR NEMZETI ŐSVALLÁS

ŐSI HITÜNK – A MAGYAR NEMZETI ŐSVALLÁS

ALAPOK (általános alapelvek)

Az ősi hit, az ősök hite, miképpen az égi sereg, legyőzhetetlen! 

I

A Teremtő megálmodta, kigondolta, majd kimondta és megteremtette a világot. Segítőket is vett maga mellé, hogy művét tökéletesítsék. A segítők tovább építették, szépítették, megsokszorozták művét. A teremtett világ teljes szépségében ragyogott, a megtestesültek élték világukat, amikor az egyik segítő már rossz gondolatokat dédelgetett magában. Úgy vélte, hogy ő is tud olyat, mint a Teremtő, de nagyot tévedett. A Teremtő szintjére nem érhetett fel, a Teremtő munkáját, feladatát ő nem tudta elvégezni. A semmiből nem tudott valamit, szépet és jót előhozni, sőt a jót, a meglévőt nem sokszorozta, hanem csak megrontani, visszájára fordítani, lerombolni tudta azt. Azt viszont megtette - rosszat, sötétséget hozott létre. Így a teremtett világban már nem csak a fény, a szép és a jó tevékenykedett, hanem annak ellentéte is.

A jó és rossz azonban csak a segítők szintjéig ér fel, legfeljebb addig a szintig tudja alakítani a létet. Ha fölé tudunk pillantani, ha fölé tudunk kerülni, már nincs hatása ránk, mert a Teremtő szintjén nincs olyan. Nekünk embereknek, mondhatjuk, az talán a legfontosabb dolgunk, hogy fel tudjunk emelkedni - el kell tudnunk érni a Teremtő szintjére, sőt azt kell tudnunk lehozni a földi közegbe is, azt kell tudnunk megélni, hogy a Teremtő munkája teljes egészében érvényesülni tudjon. Mert ha így élünk és így cselekszünk, akkor a Teremtő munkáját, az általa keletkezett szépséget és jót sokszorozzuk, szépítjük, építjük tovább mi is.

  

II

Az Univerzális, égi (Isten)család mása a földi (Nap)család. A magyar hagyományban a Teremtő, vagyis az Öreg/Örök Isten, illetve földi megszemélyesítője Nimród mellett ott áll felesége az Isten-Anya, vagyis Nagyboldogasszony, Enéh. Kettejük nászából születik fiuk Magyar (ikerfele, kiegészítője, Hunor), aki maga a Napisten. A Napisten hozza le a földi közegbe az univerzális, égi törvényt, és itt a földön ő mutatja meg, hogyan is néz ki a fönti család. A Napisten, Magyar párja a Földanya(istennő), aki maga Tündér Ilona, a Boldogasszony. Gyermekeik mi magunk vagyunk, emberek, magyarok. Saját életünkben mi is ezt a példát visszük tovább, éljük meg. Azt is mondhatjuk, hogy gyermekként mi is gyermek, vagyis a Napisten, avagy Földanya vagyunk, de amint igazi értelemben felnövünk, megházasodunk, illetve földi létünkben sikerül kiteljesednünk, „eggyel feljebb lépünk”, és ahogy mi átvesszük az univerzális feladatot, úgy öröklik tőlünk utódaink a napisteni, földanyai szerepkört. És ez így megy generációról generációra. Mert amint fent, úgy lent is.

A fentiek alapján hogyan is kell értelmeznünk Jézus életét? Nála ugyanis pontosan ezt a sémát, formulát látjuk érvényesülni. Földi létében Ő a Napisten, úgy mint Magyar. Párja a Földanya, Boldogasszony, eredeti nevén Tündér Ilona (a magyar nyelv szabálya szerint egy név visszafelé is olvasható, és a mássalhangzókat váltópárjukkal helyettesítve is értelmes szavakat kapunk: iLoNa fordítva MáRia, vagyis Mária Magdalából). Atyja, miként azt többször kinyilvánítja, a Teremtő(isten), édesanyja pedig Mária, az Isten-Anya, Nagyboldogasszony. Jézus a testvéri köteléket - amit egyébként mi magyarok már előtte is így éltük meg - mindenki, az egész emberiség számára világossá tette. Mert aki magához veszi a kenyeret, ami a test, és magához veszi a bort, ami a vér, az, lelki vállalással, a másik, avagy Jézus, avagy Magyar, avagy a Teremtő (illetve párjaik) test-vére lesz. Test és vér egy, tehát TESTVÉR. Önálló személy, egyedi és megismételhetetlen az adott földi megtestesülésében, de ugyanakkor egy az isteni családdal, és egy a földi családdal is.

Öreg Östen/Nimród/Atya-Isten       Isten-anya/Enéh/Nagyboldogasszony/Mária

     (turul, párduc, oroszlán)                               (csodaszarvas)

                         Nap-Isten/Magyar (ikerfele Hunor)/Jézus

  

Nap-Isten/Magyar/Jézus        Földanya/Tündér Ilona/Boldogasszony/Magdalai Mária

                     Mi magunk, emberek, magyarok

                    (személyünkben és nemzetként is)

                       

III

A magyar nemzet ősi hitvilágában érthető és világos rend uralkodik. Hitvilágunk tiszta és egyszerű, hiszen a Teremtő, az Egy(isten) mintájára él és lélegzik, ezért Egy-szerű. Életünket teljesen áthatja, átitatja ez, az egyéni mindennapoktól egészen a nemzeti lét csúcsáig. Ahogyan az isteni szférában, úgy az emberi világban is.

A magyarság szorosan együtt él az isteni világgal, tudja, hogy az isteni (energia) itt él velünk, körbevesz minket, megnyilvánul. Ebből adódóan a minket körülvevő világgal, a természettel is szoros kapcsolatban van. Tiszteli annak elemeit, létezőit, kihasználja az általuk nyújtott lehetőséget. Nem uralja, hanem cselekvően építi és használja. Szertartásaiban, még a természethez kapcsolódókban is, a Teremtővel keresi a kapcsolatot, neki adózik tisztelettel.

A magyarság a világ teremtése óta tudja és éli az univerzális törvényeket. Egyistenhitű, hisz a Teremtőben, a mindenek urában, a legfőbb irányítóban. A Teremtő messze van, de egyben közel is, elvont, de egyben megszemélyesíthető, tulajdonságai nevén nevezhetők. Mindazonáltal tisztában vagyunk azzal is, hogy a világ és az ember Teremtője mellett ott áll párja, hogy az univerzumot, a teremtett világot működtető kiáradó és a visszahúzódó, a cselekvő és a befogadó energia egyensúlya meglegyen. Megnyilvánulási, megjelenési formájuk végtelen, miként az látszik a teremtett világban, illetve önmagunkon, embereken.

A Teremtő férfialak, párja az Istenanya, női. Gyermekük szintén férfi, hiszen neki kell a cselekvő energiákat lehoznia a földi közegbe, hogy itt párt találva együtt tudják kiteljesíteni azt. A férfialak maga az Öregösten, avagy földi közegben megszemélyesítve Nimród, állatalakban oroszlán vagy párduc. Mert amit a Teremtő tett a kezdet kezdetén, azt tette Nimród is - elindította a folyamatot. A nőalak Enéh, a Nagyboldogasszony, de ő a Tejút is, aki befogadja a teremtői energiákat, és gyermeket hoz a világra, a Tejút egyik csillagát, a Napot. A Nap maga a Gyermekisten megszemélyesítője, ő Magyar (Hunor), aki párra Földanyában, vagyis Tündér Ilona személyében talál. A befogadó ekkor, a násszal Boldogasszonnyá teljesedik ki és válik az emberek, a magyarok anyjává. Nagyaboldogasszony, Boldogasszony lelkünk része, életet adó és óvó egyben. Közvetít is, rajta keresztül érezhetjük meg fényt, a cselekvő energiát, ezért jelenik meg mindig a Nappal, vagy a turullal együtt.

A földi létben a Napot tekinthetjük a földi élet atyjának, míg a Földet az anyjának. Testünk a Földből vétetett, így anyai örökségünk, míg lelkünk a Naptól származik, ezért atyai örökségünk. Mindkettő része az univerzumot működtető energiának - a test a befogadó, továbbéltető, a lélek pedig a cselekvő, alkotó. Testünkben tehát a Földanya, illetve magasabb szintről az Isten-anya, míg lelkünkben a Nap(isten), magasabb szintről a Teremtő maga él, nyilvánul(hat) meg általunk. Teremtettek és teremtők is vagyunk egyben; kapunk és adunk, használunk és alkotunk, továbbadunk.

A Teremtő, ha küldöttként kíván megmutatkozni, a turul alakot veszi fel (a szárnyas Napban is ezt jelzi), míg Nagyboldogasszony felbukkanó csodaszarvasként segíti elő a természet törvényének érvényesülését, és vezeti fiát párjához, a leányhoz, hogy az emberek világa fenn tudjon maradni. Ahogyan a turul köti össze az égi és a földi világot, úgy válik vezetővé a földi közegben a csodaszarvas. Feladatuk mindig az, hogy az isteni rendelést valamilyen formában a Földön létezők tudomására hozzák. De ha a csodaszarvas egyben az istenanya, akkor ő befogadó is, tehát a turul által hozott üzenetet veszi magához, és viszi tovább, teljesíti ki. Ebből adódóan mindkettő nemzeti jelkép: a turul az isteni iránymutatásé, míg a csodaszarvas a nemzetet, az isteni iránymutatás által továbblendítő segítőé. 

VI

Mióta a világ világ, a magyarság itt a Kárpát-medencében éli az „ahogy fent, úgy lent” törvényét. A teremtés kezdetétől ez a föld, Földanya szíve az otthonunk és mindig magyarul (avagy ennek ősnyelvi formáján) beszéltünk. Az idők folyamán telepesek rajzottak ki innen a szélrózsa minden irányába, és lett légyen az kelet avagy nyugat, dél vagy észak, az új (telep)helyen megtelepedtek, hazát alapítottak, sokasodtak. Ahogy fordult a világ kereke, ilyen vagy olyan okokból ezen telepesek utódai visszatértek az őshazába, a Kárpát-medencébe. Ezeket a visszatéréseket nevezik „honfoglalásnak”, a sorban az utolsó igazán mérvadó hazajövetel az „árpádi honfoglalás” volt. Minden visszatérő hazajött, erősítette az itt élő őshonos magyarságot, mert a messzi távolból ismereteket, tapasztalatokat hozott; és ha szükség volt rá frissítette is az itt élőket. Tehát ha egy pillanatra úgy is tűnt a felületes szemlélőnek, hogy a magyarság eltűnt a Kárpát-medencéből, nagyot tévedett. Nem volt ez egyéb, mint egy apró visszahúzódás, amelyet, ha úgy adódott, egy, az ősi honba visszatérő részünk segítségével felerősített kiáradás követett. És a magyar, a külső szemlélő nagy csodálkozására ismét teljes fényében, erejében élt tovább.

Ahogyan egyértelmű rend uralkodik az égi szférában, úgy egyértelmű a rend a nemzet életében is. Érvényes ez a mindennapoktól kezdve a hadszervezeten át az ország szervezeti felépítésére is. Ahogyan a Teremtő az égben, úgy áll a magyar fejedelem/király a magyar nemzet élén. Az uralkodók turul szimbolikája arra utal, hogy hatalmukat a Teremtőtől kapták, égi természetű, rendkívüli avagy természetfölötti képességekkel ruházza fel őket. A Teremtőt képviselik a földi létben, az Ő akaratából uralkodnak. Ugyanúgy ahogy a Teremtő biztosítja a harmóniát a világmindenségben, úgy biztosítják ők az egyensúlyt és az összhangot itt a földi közegben, a nemzet életében.

Miként a szakrális vezető, a király, úgy a magyar nemzet is feladatra elhívott nép (nemcsak a magyarság kapott feladatot, minden népnek megvan a maga dolga, tehát küldetéstudatunk nem kizárólagos!). Ez a küldetéstudat kiemelt helyen áll a nemzet létében. Mivel küldetésünk van, ezért tudjuk, hogy a Teremtő sajátos létet adott nekünk arra, hogy beteljesítésük nekünk magyaroknak adott rendelését.

Forrás: http://feherbaratok.ewk.hu/osi-hitunk/