A Valódi Én Lélekcentrikus Látásmódja szemszögéből, amelyben a Feltétel Nélküli
Szeretet valóság, mindaz, amit igazán megbocsáthatsz (elengedhetsz), az az
ÍTÉLKEZÉS, amelyet te indítottál valami vagy valaki ellen, önmagadat is
beleértve.
Érzelmi kínjaidat a saját megoldatlan problémáidból eredő ítéleted okozzák. Te
vagy az, aki amikor ítélkezel, átéled a szétválasztottság fájdalmát. Ha pedig
Isten Lényege a folyamatos és állandó Szeretet, akkor nem Istennél kell
keresned a Megbocsátást. Hanem saját magadban!
A Szellem Feltétel Nélküli Szeretete korlátlan lehetőségeket kínál arra, hogy
újra ráhangolódj a végtelen Szeretetre. Mindenki megszámlálhatatlanul sok
esélyt kap a tanulásra. Ha nem így lenne, akkor abban a pillanatban, ahogy
kiejted a szádon az első ítélkező mondatot, örökre elkárhoztál. Többé nem
térhetnél haza.
Most nyilván felvetődött benned, hogy vajon miért is tennénk ilyesmit
magunkkal. Milyen csodálatos kérdés? A válasz az, hogy ha tényleg tudnánk, mit
csinálunk, nem tennénk.
TUDATLANSÁGUNK, VAGY IS TUDATOSSÁGUNK HIÁNYA OKOZZA AZ ÉRZELMI KÍNOKAT.
A jó hír az, hogy amint készen állsz rá, megtanulhatod, hogyan szabadulhatsz
meg az ítélkezéstől. Képes vagy elengedni, ahogyan a háromkilós köveket is el
tudod dobni, amelyeket eddig cipeltél.
De mi van a figyelmeztetésekkel, amelyekben felnőttél?
Mi van azzal, hogy térdre borulva kell kérned Isten bocsánatát?
Amikor így teszel, az Istenség hatalmas Együttérzéssel néz le rád az ő Végtelen
Szeretetéből, és megválaszolja imádat.
A válasz azonban talán nem az lesz, amiért imádkoztál, hanem valami olyasmi, amin
keresztül megtapasztalhatod az általad észlelt szétválasztottság megszűnését.
Ha jól figyelsz, ezt hallhatod.
"Nem Nekem kell megbocsátanom neked az ítéleteidet, mert nem én küldtem ki
őket az örökkévalóságba. Én csak Szeretlek, mert ez a természetem, és emiatt az
én Kegyelmem számodra mindig elérthető. Én csak a Szeretetet ismerem, ezért nem
ítéllek meg téged. Soha nem foglak hibáztatni, és soha nem gondolhatsz vagy
tehetsz olyat, amiért elítélnélek. És mivel Szeretlek, mondanék neked valamit.
Te vagy az, aki az ítéleteket kibocsátod, tehát te tudod a legjobban
megsemmisíteni őket. Mégpedig azáltal, hogy EGYÜTTÉRZÉSSEL MEGBOCSÁTOD
MAGADNAK, HOGY ÚGY TETTÉL, MINTHA ISMERNÉD AZ ÉN AKARATOMAT, ÉS A SAJÁT
KORLÁTOZOTT TUDÁSOD ALAPJÁN ÍTÉLKEZTÉL.
Amint megbocsátod az ÍTÉLKEZÉSEDET, a Kegyelem magába burkol téged, és igazi
bocsánatot nyersz. Én pedig eléggé Szeretlek téged ahhoz, hogy hagyjam, hogy a
választás szabadságán keresztül érd el Énednek ezt a tudatosságát.
Minden választás következményekkel jár.
Végül majd megtanulsz úgy választani, hogy az inkább Szeretetet, mintsem
szenvedést eredményezzen. Ezáltal teljesen megismered a lehetőségeidet, és
igazán eggyé válsz Velem.
És ne feledd! A tanuláshoz korlátlan idő áll rendelkezésedre."