Álom havába léptünk.

Kedveseim!

Eljött a tél kezdete, Álom havába léptünk. Az őszi napéjegyenlőségtől
fogva folyamatosan rövidülnek a nappalok, az éjszakák veszik át az
uralmat napjaink felett. Álom havának kezdetétől pedig végképp a másik
oldal birtoka a világunk, a homályban, sötétségben megbújó rossz,
gonosz, ártó erők és lények uralják a világunkat. Ez is kell, hiszen
ilyenkor teljesednek be az emberi sorsok, ilyenkor csapódik vissza ránk
rossz döntésünk,az alantas énünktől vezérelt tetteink eredménye.
Tekinthetjük ezt az lelkünk nevelő folyamatának, amikor "megbüntetjük
önmagunkat".

Ez a várakozás ideje! Magyar ember innentől várja, hogy a mély
sötétségben megszülessen Napistenünk, aki növekvő erejében átveszi
világunkat a sötét erőktől, a "másik " oldaltól. Napistenünk születése
Álom havának 21. napja. Erre várunk a várakozás alatt. Az életfa
koszorúkon lévő négy gyertya, amit hetente meggyújtunk, jelzi az idő
múlását, és fényt ad a sötétben.

Elődeink azonban nem féltek a sötétség ideje alatt.
Tudták, hogy az ártó oldalt távol lehet tartani a hangos zajkeltéssel. játékokkal,
ostorcsergetéssel, tülköléssel, élettel teli emberi kapcsolatokkal.
Tűz melletti szertartásokkal, dobolással.
Nem véletlenül piros ennek az ünnepkörnek a fő színe.
A piros a tűz színét és erejét hordozza, amitől
a tisztátalan lények félnek és távol tartják magukat tőle.
Hordjunk hát minél több piros ruházatot, piros köves ékszert, hiszen mi magunk is a
Tűz fiai, a Nap gyermekei vagyunk. Főleg pedig nem vagyunk árvák,
elhagyatottak a sötétség időszakában.
Napistenünk születése előtt a jóságos, bölcs, öreg Magyar Láncos Miklósként járja a falvakat, fonókat.
Viszi a szívekbe és a lelkekbe a fényt. Bölcs tanácsaival visszavezet
őseink erkölcseihez, mert a magas erkölcsi szinten élőknek nem kellenek
parancsolatok, mert életük és lényük önmagában tiszta és megtartó.
Magyar Láncos Miklós lánca nem a rabság és fogság megtestesítője.
Finom arany és ezüst láncának csengése tisztítja a teret, amerre jár.
Láncocskái az ősök láncolata és szeretetben láncol egymáshoz bennünket.
Megszületéséig járja földünket. és adja fényét a népének.
Láncos Miklós nem csak egy nap járkál, és földi ajándékokat osztogat, hanem égre
születéséig. Hálából népünk három nap múlva szertartást tartott, ahol
solymokat röptettek a Nap felé és tüzes celőkéket lőttek fel, hogy
segítsék a Solymok Solymának emelkedését az égi úton, minél magasabbra
szálljon, mert annál több fényt sugároz földünkre. Ugye senki nem
gondolja, hogy Napistenünk születésnapján fog a háromnapos sötétség a
földre ráborulni?!

Ne féljetek hát ebben az időszakban sem! A földi világ sötétsége is csak
jelképes, hiszen a Nap akkor is felkél, ha nem látjuk a ködtőll,
homálytól. Minden reggel megígéri számunkra az eredmény teljes, áldott
napot. Rajtunk múlik, mit valósítunk meg belőle! 

Üdvözlettel: Kovács Kálmánné Nóri