2012. június 4., hétfő

A VÁLTOZÁS TÜKRÉBEN,- ÖSSZEFOGLALÓ






Az alábbi összefoglalót annak tükrében tettem meg, hogy tőlem telhetően segítséget nyújtsak a változások alatti átalakulásban. És mivel különböző szinteknél tartunk, ezért úgy gondoltam nem árt ha a legújabb írásomat követően betekintést adok a régebbi folyamatokba is,- mert lehet, hogy lesz olyan akinek pont ezek közül az írások közül az egyik nyújt kellő segítséget a jelenleg zajló folyamatában, hisz nem haladunk egyforma gyorsasággal az úton.
Áldás! Áhimré

A változás tükrében

 
2011-02-18

Szívünk, Lelkünk Templomában van egy pont, amelyen keresztül Isteni Énünk szól hozzánk.
Nagyon mélyre kell merülnünk magunkban, hogy ezt a pontot megtaláljuk és kellő elfogadással, elkötelezettséggel működtessük.
Hosszú út vezetett idáig mire elérkeztünk az Egység állapotába.
Sok mindent kellett és kell még most is tennünk annak érdekében, hogy tisztán halljuk a bennünk megszólaló Isteni HANGot.
Hosszú- hosszú évek kemény munkája által fejlesztettük ki azt a képességünket, amely által elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a bennünk élő Isteni kiteljesedésének teret adtunk.
Számos mintát vetettünk le magunkról, amely már nem előrehaladásunkat szolgálta.
Kitartóan haladunk a Fény útján, hogy Emberangyali minőségünket kellően megtartsuk és kamatoztassuk, a FÖLDÖN élő Istenemberekké váljunk.
Rengeteg tennivalónk van még itt a FÖLDÖN, de mindezt akkor tudjuk kellő tisztasággal és elhivatottsággal végezni, ha életünk irányítását magunk vesszük a kezünkbe. Igent mondunk a változásra, együtt haladunk vele.
Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy régi, rögzült, visszahúzó mintáinkat letegyük, és kicsinyes emberi problémáinkon felülemelkedjünk.
Új Tudatosságot írva szemléljük világunkat, és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy másokat is a változásra ösztönözzünk.
Fényünket megtartva haladunk előre, szívünket teljesen kitárva fogadjuk be az Isteni Létet, - és ezen keresztül válunk mások megsegítőivé.
Haladunk, csak haladunk előre,- még ha néha fájdalmassá is válik az előremenetel.
Ilyenkor újra alámerülünk Önmagunk mélységeibe, de mindezt már egyre kevesebb ideig tesszük meg,- mert a Szellem ereje által rövidebb időszakot ölel át, hogy ki tudjuk értékelni a velünk történt dolgokat, folyamatokat.
Minél magasabbra emelkedünk, annál nagyobb kihívásoknak nézünk elibé.
De mi már más szemmel tekintünk a világra, megpróbálunk az Angyal szemünkkel látni, érzékelni, és tudni mi miért történik velünk.
Emelkedünk, emelkedünk,- míg a célt el nem érjünk.
Néha kemény és feszített a tempó, de mit is tehetünk,- minden erőnket összeszedjük, hisz igent mondtunk a változásnak.
Mindehhez sok sikert kívánok!
Áldás! Áhimré


Életünkben számtalan esetben választanunk kell különböző utak közül.
Sokszor észre sem vesszük ezt a választási lehetőséget, mert nem figyelünk magunkra,- nincs meg a kapcsolat a belső Önvalónkkal.
Az utak szerteágazóak, és különböző tapasztalásokhoz vezetnek.
Nagyon mélyen és figyelmesen kell hallgatnunk befelé, hogy észrevegyük, életünk új szakaszához érkeztünk,- ugyanis többé-kevésbé ezek a változások nem szembetűnőek, inkább a lélek mélységeiben játszódnak le,- s csak egy bizonyos idő elteltével jelennek meg földi életünkben.
Most a változások, az új utak korát éljük. Aki mer,- az tud változtatni.
Bár tudnunk kell, hogy a változtatás lehetősége és módja, nem mindig tölti el örömmel lelkünket.
Emberi mivoltunkból adódóan, sok esetben a félelmeknek, téveszméknek adunk helyet. Elméleteket gyártunk, és már előre bele magyarázunk a történésekbe olyan dolgokat,  amelynek vajmi kevés a valószínűsége, hogy megtörténik velünk.
Mi lenne akkor, ha csupán csak befelé figyelnénk, - nem akarnánk állandóan ellenőrizni és rendszerezni dolgokat,- csak hagyni, hogy vigyen magunkkal az áramlás, a belső Én bölcsessége irányítsa életünket.
Hagyni, hogy rájöjjünk arra, semmi sem véletlen,- mindennek oka van, ami történik az életünkben. S ha emberi elménk már nem tudja kontrollálni és meglátni az összefüggéseket, a miérteket,- csak adjuk a bizalmunkat és tudjuk, hogy belső bölcsességünk jó helyre vezet el minket.
Az egész Élet egy misztérium. S ezt a misztériumot általában mi irányítjuk.
Vannak ettől eltérő esetek, mikor a lélek feláldozta szabad akaratát egy magasabb cél megvalósítása érdekében.
Ilyenkor ő ezt tudja,- mert lelke megüzeni,- hogy az ő választási lehetősége vajmi kevés,- s csak hagyja, hogy Isten vezesse lépteit,- hisz most feladatot, vállalást teljesít.
Különböző utakon járunk, különböző utakon haladunk tovább,- de a cél mégis egy,-
hogy megtaláljuk magunkban Istent, és vele éljük életünk.
A lélek ösztönösen vágyik a teljességre, az EGÉSZRE.
Belülről fakadóan érzi, tudja, mi a jó számára.
De sajnos a mai felgyorsult világban,- hányan hallgatunk befelé, s találjuk meg magunkban a lelki békét?
S hányan vesszük komolyan a SZELLEM üzenetet?
Vannak időszakok mikor akaratlanul is lelkünk mélységeibe szállunk alá.
Számvetést tartunk mit s miért csináltunk eddig, és jelenleg hol is tartunk.
A Sors tükröt tart elénk bármennyire is nem szeretnénk.
Merüljünk el hát magunkban,- értékeljük ki az életünket,- s lássuk meg melyek a hiányosságok benne.
S utána válasszunk,- hogy melyik úton haladunk tovább.....
A válasz csak saját benső szent helyünkben születik meg.
Nem adhat rá megfelelő választ egy jó barát, sem különböző praktikák.
Önmagunk sorsát magunknak kell a kezünkbe venni, s eldönteni, hogy a jövőben melyik úton haladunk tovább...
S ha kéred, lelked üzen,- megmutatja melyik út az, melyet Istennel együtt teszel meg.
  Áhimré


Wass Albert: Úttalan utakon

Úttalan utakon,
bozótokon és szakadékokon,
árkokon és vízmosásokon
törtetünk láthatatlan cél felé.
Úttalan utakon,
imádkozva vagy szitkozódva,
békés szívvel vagy lázadozva,
de menni kell, mert vissza nem lehet:
fekete falat épített a Múlt
a hátunk megett.
Úttalan utakon…
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy “mindent felejtés”.
Talán egy “mindent újrakezdés”
a végső sziklaszálon.
Úttalan utakon,
végső szívdobbanásig,
utolsó sóhajtásig,
s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:
de egyszer eljutunk a sziklaszálig!
2010. dec. 14.




A változás folyamatában nagyon fontos a bennünk élő gyermek elfogadása.
Sokan tartanak most ennél a folyamatnál.
Saját gyermeki Énünk elfogadásával tudjuk a legkönnyebben
és a leghatásosabban meggyógyítani magunkat, feloldani
azokat a fájdalomból származó mintákat, amelyeket fogantatásunk óta mélyen elnyomtunk magunkban.
Ennek a folyamatnak a megélésében a szívcsakra tölt be kiemelkedő szerepet.
A központi elosztó csakrának
szerepe van az átalakulásban.
Éteri testünkön keresztül folyamatosan szállítja az információt. Egy új mintát vesz fel, ami az átváltozásban segít minket.
A szakrális csakra önmagad elfogadására hívja fel a figyelmet.
A létezés minden szintjén tanácsos magadba beolvasztani az elfogadást.
Ajánlatos az átalakítás alatt nagyobb figyelmet fordítani csakráink tisztántartására. Meggyorsíthatjuk vele a tisztulás, az elengedés, és legfőképpen az átállás folyamatát.
2010. június 29.


A bennünk lévő új megszületése előtt még számos fájdalommintával szembesülhetünk. Ezek a minták származhatnak jelen életünkből, de akármelyik múltbéli életünkből is feltörhetnek, előidézve különleges helyzeteket.
Mindenképpen tanácsos megvizsgálni magunkat, mit akar isteni Énünk megláttatni velünk, mire akarja felhívni a figyelmünket.
Ezek az emlékek lelkünk legmélyebb bugyraiból törhetnek elő.

Lelked mélységeiben elmerülve újra magadra találsz, de nem tudod hogy az út hová vezet…
Nagyon valószínű, hogy nem érted meg miért kell újra és újra átélned a múltad, miért kell még időznöd a múltban, mikor te már minden porcikáddal az új megteremtésére vágysz.
Számos kérdést tehetsz fel, de a választ ne kívülről várd,- a válaszok benned rejlenek.
Sorra végig vettél már mindent, rendszerezted emlékeidet.
Megláttad magadban mi az ami helyes, mi az amit tovább viszel, amit megtartasz, hogy az új korszakodban is részedet képezze. És felfedezted azt is, ami már nem szolgál téged,- éppen ezért itt az ideje, hogy múltad ezen részét a felejtés fátyla mögé rejtsd,- végleg lépj túl rajta és többé már ne emlékezz rá.
Ami már nem szolgál minket, ami már nem visz előre, azt kell engednünk, - de sokszor hallottuk már ezt a jól bevált tanácsot. És milyen könnyű ezt elmondani, és mennyivel nehezebb megvalósítani, rendszerezni magunkban.
Hisz gyökereink, családi örökségeink, hagyományaink folyamatosan előtörnek. Családtagjaink, szüleink, testvéreink rendszerint tükröt tartanak elénk.
Hajlandóak vagyunk-e csak a szépet, a jót, a nemeset, az építőt tovább vinni, vagy még mindig ragaszkodunk a régi mintabeli elvárásokhoz, illendőségekhez?
Nincs könnyű dolgunk ilyenkor, és vigyáznunk kell, hogy akaratunktól független nehogy megsértsünk másokat. Hiszen nem mindenki képes együtt haladni a változásokkal.
Nem mindenki képes velünk együtt haladni, és továbbra is életünk részét képezni,- ezt akármilyen fájdalmas is, de tudomásul kell vennünk és el kell fogadnunk.
Emberi kapcsolataink, beleértve a közvetlen környezetünket, jelentősen megváltozhatnak és átértékelődnek.
Újra és újra magunkra figyelve meglátjuk mi számunkra az igazi érték, és mi az ami már jelentéktelenné vált. De nem vonhatjuk ki magunkat a társadalomból és nem alakíthatunk csupán csak „új energiás köröket”, hanem helyünkön maradva, még nagyobb szeretettel és elfogadással helyt állva kell segítenünk az úton haladókat, az új felé tartókat.
El kell vetnünk az ítélkezést, a bírálatot, mindent, amivel meggátolnánk, hogy kellő segítséget nyújthassunk számukra.
Persze ahhoz, hogy segíteni tudjunk, először magunkat kell megtalálni, rendszerezni, egy új életszemlélet felállítani és azzal elindulni. Ezt csak akkor tudjuk megtenni ha már megújítottunk magunkat. Ha letéptük magunkról a korlátozó kötelékeket, a visszahúzó láncokat.
Ekkor egy teljes megújuláson megyünk keresztül, - új mintákat, új energiákat, új gondolkodás és látásmódot alakítunk ki.
Különböző utakat járunk be, és ebből adódóan megéléseink is változóak.
Történéseink, élethelyzeteink is másképpen alakulnak. Egy bizonyos helyzetre is más szemszögből látunk rá, és ez valójában nagyon sok mindentől függ.
Lelkiségünktől, megélt tapasztalatainktól, a társadalomban betöltött szerepünktől, neveltetésünktől és még sok más egyébből adódóan.
A cél amit kitűztünk magunk elé, az viszont,- egy,- az EGYSÉG, a TELJESSÉG felé tartani. Éppen ezért nem különülhetünk el, hanem egymást megsegítve, együtt tanácsos előre haladnunk.
Ki könnyebb, ki nehezebb utat jár be életében, és más jellegű folyamatokat választ tapasztalásként. Ez nem jó és rossz kategória, vállalás és a megélés függvénye.
Különböző minőségekkel és feladatokkal öltünk testet.
Sokan tanulás céljából jönnek vissza újra a Földre, vannak akik szolgálatot teljesíteni,- egy meghatározott, adott feladatot végrehajtani.
Az ő életük általában eltér a megszokottól.
A szolgálat néha igencsak nehézzé és küzdelmessé válhat, mert ugyanúgy be kell illeszkednie az illetőnek a hétköznapok világába.
Viszont a társadalmi osztályozások nem mindig teszik lehetővé, hogy teljes egyszerűséggel tegye a dolgát a világban.
Mivel különbözőek vagyunk, ezért gyorsan szembetűnik ha valaki merőben eltérő értékeket képvisel, vagyis eltér a normától, főleg ha életvitele, élethelyzete is merőben eltér az átlagostól. Persze ezt lehet jó és rossz értelemben megvizsgálni, és különböző szempontokból elbírálni.
A világ általában tart az ilyen emberektől, nem normálisnak nevezi őket. Mivel az ő szemükben jóval meghaladják a normát, azt a határt, amit ők képesek befogadni.
Amiről szeretnék beszélni az a bírálat és az ítélkezés.
Sajnos az emberek többsége nagyon hamar ítéletet mond a másik ember feje felett. Elbírálja, hogy milyen az a másik ember és különböző jelzőkkel minősíti, pedig az is lehet, hogy alig ismeri.
Amit látunk, azt mindig a mi szempontunkból a mi szemszögünkből látjuk.
Nem tudjuk, hogy az egyén mit képvisel, milyen megélések által jutott el idáig, milyen vállalást, milyen feladatot teljesít. Milyenek a körülményei, a neveltetése és valójában milyen belső értéket rejt magában.
Könnyen véleményt nyilvánítunk mi emberek, és általában nem is szembesülünk azzal a ténnyel, hogy ezzel a másik ember feje felett ítélkezünk. Nem is tudjunk, hogy meggondolatlan viselkedésünkkel az illetőnek milyen károkat okozhatunk.
Minden gondolat, minden kimondott szó tartalommal bír és leképeződik energetikai formában.
Ha valakiről nem elfogadással beszélünk, sőt bíráljuk, ítélkezünk is felette,- akkor igencsak negatív megnyilvánulásokat küldünk feléje,- ami az illető energiarendszerében leképeződhet. Ha ez többször megismétlődik akkor egy idő után különböző problémákhoz vezethet, ami lelki és egészségügyi problémákban is megnyilvánulhat.
Sokan nincsenek tudatában az ilyen jellegű megnyilvánulásoknak, ezért nem árt ha odafigyelünk ezekre a dolgokra.
Próbáljuk magunkat a szívvel és az értelemmel összekapcsolni,- és ebbe a minőségbe elhelyezkedni.
Ne ítélkezzünk, ne bíráljunk, fogadjuk el, hogy különbözőek vagyunk.
Nem vagyunk kötelezőek mindenkivel összekapcsolódni, de attól még tiszteletben tarthatjuk, hogy ő tőlünk eltérően más minőséget képvisel.
Számunkra az már egy tanulási folyamatnak számít, ha megtudjuk állapítani, hogy a másik ember mit mutat nekünk azzal ahogy megnyilvánítja magát.
A tudat egy más szemszögéből vizsgáljuk meg a dolgokat, - így az ítélkezést és a bírálatot könnyedén átalakíthatjuk.
Sok kapcsolódási pontot akadályoz meg ez a negatív minta. Arról nem is beszélve, ha az illető tudomására jut bírálatunk, milyen megéléseket, fájdalmakat indíthatunk el benne. Ezenkívül telepatikus támadások áldozatává is válhat, amelyek különböző megnyilvánulási formában képeződhetnek le az illető energetikai rendszerében, amit nem a legkönnyebb felfedezni és aztán megszabadulni tőle.
Mindezt csak azért írtam le, hogy lehetőség szerint még tudatosabban figyeljünk magunkra, és ezt a rossz beidegződést már ne vigyük át az újba, hanem alakítsuk át egy magasabb tudatossági tényezővé. Mi is jobban érezzük ezáltal magunkat, és másoknak sem okozunk problémát és kárt az energetikai rendszerében, főleg nem a lelkében.

Az Újba az is beletartozik, hogy más látásmóddal közelítünk meg dolgokat.
Egy magasabb szemszögből közelítünk a dolgok felé és a régi bevett rossz szokásainknak véget vetünk.
Egy új, tartalmilag tudatosabb életet élve kapcsolódunk össze a szívünkben élő szeretet erejével.
Az elfogadással sok mindent megváltoztathatunk és feloldhatunk, persze ehhez nekünk kell tudatosan részt vennünk a változásban.
A változás mindenkinek adott, csak fel kell ismerni a lehetőségeket…



Az  átalakító energiák hatására sokan érezhetik magukat igencsak megviselt állapotban. Tanácsos ebben az esetben megerősíteni FÖLD ANYÁVAL való kapcsolatunkat, és a mihamarabbi kiegyensúlyozás érdekében pedig elvégezni az alábbi gyakorlatot.
Szeretettel ajánlom még a következő írásokat.
2010. június 23.




Kristálytested felépítésében fontos szerepet játszik, ha figyelsz tested jelzéseire.
Mivel a Kristálytest sokkal érzékenyebb az eddiginél, nagyon fontos, hogy figyelmet szenteljünk a belső és külső tisztulási-tisztítási folyamatokra.
Rengeteg régi minta van leválóban rólunk, éppen ezért lelkünk mélységeire nem árt most különös gondot fordítanunk.
Próbáljuk meg a felszínre hozni minden mélyen magunkba temetett kétségünket, félelmünket. Minden olyan élethelyzetet és megnyilvánulást vizsgáljunk meg ami még a múltnak a részét képezi ,- nézzük meg mi a mondandója számunkra, mire akarja felhívni figyelmet életünkben.
Alaposan vizsgáljuk meg, hogy a valós igazságot közvetíti-e számunkra, vagy pedig egy illúzió által felépített álomvilágot dédelgettünk eddig magunkban...
Amikor önmagunk mélységeibe alámerülünk, kétféle valóság tárul fel előttünk,
- az egyik,- amelyik a valóságot,- igazságot tükrözi vissza számodra,
- a másik,- pedig az amit láttatni akarnak veled.
Önmagad igazságát, ha az, az istenivel párosul,- nagyon tudatosan, odafigyelés által tudod megtartani.
Lelked mélységeibe alászállva, félelmek, kétségek törhetnek fel belőled.
Ezek a megnyilvánulások még a régi rend részét képezik.
A megosztottságban élő erők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy hitedben megingassanak, és a kétséget, a félelmet megerősítsék benned.
Tudatos gondolatokkal és megerősítésekkel elejét vehetitek az ilyen jellegű megnyilvánulásoknak.
Ha már lelkedbe beférkőzött a kétség,- akkor forduljatok az Égiek felé, és folyamatos imával, kéréssel, meditációs tisztító technikával tisztítsátok magatokat. Ugyanakkor nem árt megvizsgálni, mi az a pont amelyen keresztül betörhetett életbe ez a megnyilvánulás.
Tehát, ott tartottam, hogy amikor önmagunk mélységeibe alámerülünk, kétféle valóság tárul fel előttünk,
- az egyik az isteni Terv részét képezi,
- a másik amelyet láttatni akarnak veled.
Az illúzió fátylát nektek kell felismerni, és saját tudatosságotok által lebontani.
Az isteni Terv mindig pontos és szeretetteljes utalásokat tesz annak érdekében, hogy felismerd a saját korlátaidat, - és ugyanakkor lehetőséget ad, hogy korlátaidat felismerve, egy új életteret alakíts ki magadnak. De semmiképp sem kíván összezavarni és ellentmondásokba keverni.
Azt tudom tanácsolni Mindenkinek, hogy csak a benne lévő istenire figyeljen, ne kívülre. Önmagad isteni tudása által lépj tovább az úton.
Áldás!
Az alábbi meditációs gyakorlatokat jószívvel ajánlom:

Tisztító Örvény

Ott túl a fátylon már nincsenek illúziók.
Szembesülsz magaddal és a Sorssal ami választottál.
Rájössz, hogy eddig az illúzió fátylai közt éltél, látótered beszűkítésével csak bizonyos célokra koncentráltál.
Amikor az illúzió fátyla leomlik rólad, egy teljesen más világ tárul fel előtted, merőben más mint az eddigi volt. Valójában körülötted semmi sem változott, csak te lettél más.
Mélyebben megérted a dolgok értelmét és nemcsak egy síkból lesz rálátásod bizonyos történésekre, hanem már különböző szempontokból járod körbe.
De vigyázz! Az illúzió fátylának lebontásával, szembesülhetsz a kemény valósággal.
Az is előfordulhat, hogy óriási fájdalom tőr fel belőled.
Keresed, kutatod az okát,- de még nem leled. És nemcsak az okokat nem leled, hanem a helyedet sem.
Ami eddig számodra jó volt, megnyugtató,- az most nem tölt el nyugalommal, sőt néha irritál. Lehet, hogy nem tudod mi történik veled, hol vagy, mit csinálsz....
- Mi keresek én itt, miért vagyok pont ezen a helyen, hogy kerültem ide?
- ehhez hasonló kérdések százával törhetnek fel belőled,- ami a megváltozott tudatosság eredménye.
Olyan mintha egy másik ember nézne vissza rád, az arc ugyanaz,- de ott belül,- megváltozott valami.
Sokan a változás folyamatában vagyunk, és különbözően éljük át.
Nemcsak nekünk nem könnyű, hanem családunknak, ismerőseinknek, akik minket körbevesznek. Nem tudják, honnan is tudhatnák mi zajlik bennünk, csak azt látják, és  többnyire ki is mondják,- megváltoztál....
Nos ez a "megváltozás" nem mindenkit tölt el örömmel, mert a "régebbi énünk" közelebb állt hozzá,- és ezzel a változással, és a változásból adódó megújulással nem igen tudnak mit kezdeni.
Ők tovább folytatnák a jól bevett mintát, a szerepjátékokat, amit mi már nem vagyunk tovább hajlandóak folytatni,- mert eddig sem, de most már egyáltalán nem érezzük magukénak ezt a mintát.
Mit tehetünk ilyenkor, hogy tudassuk a körülöttünk élőkkel, szeretteinkkel, hogy most nekünk sem könnyű, mert egy változási folyamatban vagyunk,- ahol keressük, kutatjuk magunkat. Ahol még mi nékünk is meg kell ismerni magunkat, hiszen olyan kincsek kerülnek felszínre belőlünk, amelyek eddig előttünk is rejtve voltak.
Nehéz ilyenkor tanácsot adni, éppen ezért azt ajánlom,- csak haladjunk a folyamattal. Hagyjuk, hogy csak "úgy" történjenek meg velünk a dolgok.
Rezdüljünk együtt az áramlással, simuljunk bele a Mindenségbe.
Adjuk feltétel nélküli bizalmunkat a Teremtőnek, hogy a számunkra legjobb helyre vezérel minket.
Lehet, hogy megváltoznak emberi kapcsolataink, új munkahelyre, új lakóhelyre költözünk,- ez mind része a változásnak.
Csak hagyjuk magunkat, haladjunk együtt az áramlással.
Ne tegyünk akaratból semmit.
Ne akarjunk emberi tudatunkkal semmit, mert most már egy magasabb szempontból illik rálátnunk a helyzetünkre.
Mindezt azért írtam le, mert én is ezt élem- és már elég régóta élem.
De néha mégis visszaesek pillanatokra,- az "akarásokba".
Nos ezt kell felejtenünk...
Ha szándékainkat, kéréseinket már kinyilvánítottunk az Ég felé, és hitünket, bizalmunkat adtuk Feléjük,- akkor nincs mit tennünk, csak befelé figyelnünk, és egyre inkább megismerni, és feltárni Igazi Énünket, és a körülöttünk lévő összefüggéseket.
Felismerni mi a feladunk, a Mindenségben betöltött szerepünk,- és továbbra is csak haladni az áramlással a változással....
Nagyon fontos, hogy tudatosak legyünk.
Keressük és kutassuk a bennünk felmerülő kérdésekre a választ.
Az sem baj ha kicsit megbillenünk, (hiszen ez mindenki számára tanulófolyamat),- csak arra figyeljünk oda, ha lehetséges minél előbb próbáljunk meg visszahelyezkedni saját középpontunkba.
Az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet szenteljünk magunkra.
Folyamatosan tisztítsuk magunkat mindhárom szinten- a TEST- LÉLEK- SZELLEM szintjén,- így tudunk legjobban együtt haladni a változásokkal.
A gyógyító delfinek sokat tudnak segíteni ebben a folyamatban.
Áldás!
2010. júl. 4.
Amikor belül teljesen megújulsz és átlépsz az újba,- olyan mintha egy tündérvilág nyílt volna meg benned.
Tested, lelked megújulva, felfrissülve nézz elébe a változásoknak. Hátrahagyod a régmúlt dolgait, a múltad már csak szemlélőként nézed.
Megérted, hogy ez is egy részedet alkotja, szeretettel elfogadod, de már nem mész bele a múlt különböző eseményeibe, történéseibe.
Életednek ezt a részét lezártad, magad új tartalommal töltötted meg, és most csak az ÚJ felé figyelsz. Azon dolgozol, hogy teheted életedet, szebbé, jobbá, hogy élhetsz kiteljesedett életet.
Add át magad az előtted álló ismeretlennek.
Indulj el az úton, megnyílva az új befogadásának.
Tudd, hogy biztonságban vagy,- így hát most már biztos léptekkel haladj előre.
Légy nyitott minden újra, és nézd meg mit üzen néked.
Tárd ki szívedet az új világod előtt és hagyjad, hogy csak a szíved vezessen.
Nyílj meg az élet szépségei előtt és töltekezz belőle.
Tudd, hogy mindez erőt ad, hogy leküzd a még benned lévő akadályokat.
Erősítsd magad pozitív gondolattokkal és megerősítésekkel,- és mindig csak előre nézz, ne hátra figyelj.
Most csak a célra összpontosíts, arra, amit el akarsz érni, de ugyanakkor lazulj bele. Tudd, hogy Isten végtelen szeretete és kegyelme kísér az utadon, ez adjon mindennél nagyobb biztonságot a számodra.

2010. júl. 4


Sokan érezzük, hogy valami új van kiteljesedőben.
Várjuk a változást.
Figyelünk befelé, próbáljuk megérteni mi is történik bennünk.
Mitől vagyunk türelmetlenek, mitől nem találjuk a helyünket.
A változás szele már itt van, körbevesz minket, körül ölel.
Itt állunk az új kapujában, és valójában nem értjük miért nem léphetünk még be.
Próbálok folyamatosan befelé figyelni, de valahogy most csak a fenti érzéseket tudom megfogalmazni. És ahogy ezeket az érzéseket „kiírtam” magamból, egyszer csak hirtelen jött a felismerés.
Mindnyájan egy szörfdeszkán ülünk, és szörfözünk…
Felsejlett, hogy valahol már hallottam ugyanezt a megfogalmazást.
Aztán hirtelen eszembe jutott, Solara említette ugyanezt a megfogalmazást valamelyik riportjában.
Gondoltam majd később utána nézek, hogy újra felidézzem.
Aztán próbáltam újra befelé, magamra figyelni…

Mivel mindenki saját maga irányítja a szörfdeszkáját,- ebből adódóan másképpen éli meg a belső változási folyamatait is,- hiszen különböző tudatossági szinteken éljük meg a változást.
Elég régóta benne vagyunk a változás folyamatában, éppen ezért már nagyon várjuk, hogy végre kikössünk, és partot érjünk.
A változási szakaszban sokan irányt váltanak,- ami azt jelenti, hogy az eddigitől eltérő feladatot vállalnak.
Most tervezzük és építjük fel a jövőnket, amelybe aztán biztonsággal vetjük bele magunkat. Tehát ajánlatos most mélyen befelé figyelni, hogy jó helyre irányítsuk a szörfdeszkáinkat.
Jó szörfözést kívánok Mindenkinek, és annál kellemesebb partot érést!

Később megkerestem Solara riportját, ajánlom, hogy olvassák el újra,-  érdemes, mert sok mindent a helyére tesz bennünk.

2010. jún. 22.

 


Legújabb SOLARA riport:





Az összesírásom megtalálható:
http://lendvaykati.gportal.hu





dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)