Titok

Végül is: mi hoz össze bennünket?
Mi hoz össze egy párkapcsolatot?
Szexualitás?
Lelki vonzalom?
Pénz?
Menekülés?
A magánytól való félelem?
Érdek?
Józan megfontolás?
Ábránd?
Örület?...
Nem lehet megmondani.
Sok oka lehet - de van, amikor egy sem.
Néha kitapintható, hogy semmi sem hozza össze az embereket - csakis a Sorsuk.
Láttam olyan párkapcsolatot, amelyet csakis az eljövendő gyerek hozott össze.
Semmi más.
Ettől az apától és ettől az anyától akart megszületni!
És slussz!
A szülők persze ezt nem tudták. Megjött a baba, és ők gond nélkül elváltak.
Vagy ellehetetlenült a kapcsolatuk. A földi zűrzavarból maradt egy gyerek.

 

Nem ritka, hogy meghal az apa. Ennyit adott hozzá egy eljövendő földi sorshoz: saját lelki-genetikai múltját, amely egy másik emberkében folytatódik tovább.
A gyereket már egy másik apa neveli fel.
Ha nem kívülről felszínesen, hanem látó, szellemi szemekkel vizsgálunk egy ilyen kapcsolatot, azt tapasztaljuk, hogy a szülő- és a nevelőapa megosztották egymás között a sorsfeladatot.
Az egyik a génjeit adta, a másik a lényét. Az ilyesmiből nagyszerű ügyek is kerekedhetnek.

 

Sorsunk rejtélyes utakon szövődik. Az óriási rendező pályaudvarnak, melyet Életnek nevezünk, mi csak az e világi vágányait ismerjük, azt se mind - de arról már fogalmunk sincs, honnan érkeznek a vonatok, milyen távoli, számunkra nem létező világokból.

De azt tudnunk kell, hogy nincs "magántörténetünk". Még, ami kifejezetten két ember között történik, a legnagyobb intimitásban, az is egy végtelenül nagy, és láthatatlan hálózat része.

Forrás: Müller Péter: Varázskő (részlet)