2018. május 31., csütörtök

Kiss Balázs Kunó: Júniusi energiák


A májusi energiákról így írtam egy szóban: "teljesen új élet". Így visszatekintve elmondható, hogy ez nem volt túlzó kifejezés, hiszen olyan szintű átalakulásoknak lehetünk tanúi önmagunkban csakúgy, mint a világban, amely az emberi létezés alapjáig nyúlt le.

Ha körbenézek most a szűkebb vagy tágabb körben, talán a legszembetűnőbb jelenség a félelem. A bizonytalanság. Nem csak a politikai vagy a gazdasági, hanem a szociális híreket is figyelme mintha mindent ez hatna át. Az emberi mindennapi életben ez hasonlóan jelentkezik.

Ez az időszak a félelemből való kilépés időszaka. Na persze nem ez a hónap, nem ez az év, mert ez egy folyamat, de jól látható a markáns határvonal a "régi idők" és a mostani lehetőségek között. Az elmúlt sok tízezer évben minden a túlélésről szólt, a mindennapi küzdelemről, hogy az ember valahogy életben maradhasson. Ez töltötte ki emberek millióinak és később milliárdjainak életét.
De valami változik, és nagyon sok jel mutat arra, hogy az emberiség kezdi felfedezni a félelem nélküli életet, ami a szabadságról szól.

Egymás elfogadásáról szól. Amikor a másikban nem potenciális ellenséget látok, aki elveszi a munkámat vagy az életemet, hanem egy társat, akivel közösen jól érezhetjük magunkat.

Természetesen, minél nagyobb ez a szabadságra törő erő, annál nagyobb az úgynevezett ellenerő is. Ez utóbbit jól lehet mostanság érezni, és ez a félelem.

Félelem, hogy valami baj lesz, hogy rossz történik az emberrel, mert elveszíti hazáját, az életét, a létbiztonságát. Ez egy olyan erős energia, amiből nagyon nehéz kilépni. S ez a június most ezt fogja próbára tenni bennünk.

Lesz egy egész hónapot átölelő szembenállás, amely a belső, régről hordozott kollektív félelmeket hozza előtérbe, és ez nagyon mély feszültségeket gerjeszthet. Olyan belső energiák mozdulhatnak meg benned, amiket nagyon régóta nyomtál el magadban, ezért sok fur helyzetben ölthet ez testet: agresszióban, veszekedésben, csatározásban.
Amire tanít ez a helyzet, az a belső nyugalmad és biztonságérzeted megtalálása, amit nem vehet el tőled semmi. Lehet, hogy nem lesz egyszerű, de az emberi evolúció előhívja belőled azt az új embert, aki a napjait nem túlélő módban éli.


Júniusi energiák
Június eleje
A hónap legelején a Vénusz–Jupiter trigon csodás lehetőség, hogy a vénuszi szimbólumokkal foglalkozz most a napokban. A Vénusz, mint a kapcsolatok, illetve a párkapcsolat jelölője, rejti most magában azt a kulcsot, ami megoldást hozhat az életed dolgaiban. Másrészről ez a belső kreatív erők, a művészetek szimbóluma is. Kérdezd meg magadtól-magatoktól: szerinted hogyan kellene működnie egy párkapcsolatnak? És miért nem az történik a mindennapjaidban? Ennek a kérdésnek ugorj most neki, és ülj le megbeszélni a pároddal, hogy milyen igényeid és elvárásaid vannak. Ezt ne teherként, egós megközelítésből add át neki, egyszerűen csak őszintén nyílj meg előtte. A társadat pedig kérd meg, hogy mondja el, miben nem tud ezeknek megfelelni.
Ne ígérgessetek, ne kössetek kompromisszumot – ennek nem most van itt az ideje! Csak az igazság tiszta feltárása segít helyére rendezni a dolgokat. És könnyen lehet, hogy az is kiderül, azáltal, hogy kimondtad, ezek nem is olyan fontosak számodra. Ne várj a társadtól semmit, hagyd meg őt olyannak amilyen! Figyeld meg, hogy éppen azok fognak téged emelni, ahol nem tudtok – szerinted – kapcsolódni.
* * *
Nagy erejű napoknak lehetsz tanúja a hónap első hétvégéjén. A Vénusz csodálatos kapcsolatai miatt nagyszerű lehetőséged van ma arra, hogy a mérhetetlenül kitágult belső békét és teremtő csendességet megtaláld magadban. Keresd a kapcsolatot a Mindenséggel, ne harsány és hivalkodó módon, hanem csöndességben, alkotással. Gyakorold a kvantumgondolkodást, ahol az intuíciód és az eke szarva elé fogott elméd a te belső, bölcs és kitágult tudatodnak engedelmeskedik. Kiváló lehetőség, hogy meglásd, mikor vagy az elmédben, mikor ragadnak magukkal a zakatoló gondolatok – most képes vagy ebből kilépni! Légy bátor és keresd a határaidat, hogy túlléphess rajtuk!
* * *
Hogyan tudod érvényesíteni a világban a saját hitedet, meggyőződésedet? A Nap és a Jupiter találkozása a „feladat” fényszögével kapcsolódik egymáshoz, ami arra utal, hogy próbára leszel téve, hogy valóban követik-e tetteid az elveidet. Elméleti tudásod, elmédbe gyűjtött bölcsességtárad mit sem ér, ha képtelen vagy alkalmazni a cselekvés szintjén is. A napokban intenzív lesz ez a kérdéskör, tehát ha úgy érzed, hogy sokszor a „fejedre koppint” a világ, vagy legalább is te koppansz, akkor ideje kicsit önmagadba nézned, és megvizsgálnod, hogy tényleg azt teszed-e, amit hiszel.
A Nap és a Merkúr együttállása most kvadrátban van a Neptunusszal. Tudat alatti félelmeid, rózsaszín illúzióid most a felszínre bukkannak kihívások formájában. Vigyázz, mit vizualizálsz! Alacsony szinten sok problémába, kihívásba ütközhetsz. Ilyenkor a saját tudatalattid blokkol le téged, és valójában nem a világgal, hanem saját magaddal kell megküzdened.
Összpontosíts, ne csapongj! Magas szinten a lehetőség most adott, de ha nem vigyázol, be fog temetni az, amit teremtesz. Próbáld elkerülni azt, hogy mindig mindent túlanalizálsz, hogy mindent igazolnod, értened kell – ezzel csak körbe-körbe jársz egy probléma körül. Ha ma ráérzékelsz, és meghallod a belső intuíciódat, akkor ezzel az érzéssel feltöltekezve semmi sem állíthat meg. Keresd a kapcsolódásokat, gyakorold a szívből-lélekből fakadó kommunikációt. A szavak gyógyítóan hatnak, a lelki érintések beforrasztják saját sebeid, s másokét is.
A mostani konstelláció azt is felveti kérdésként: mennyire valós benned a szereteted és a bőséged érzése? A legvégső félelem, a haláltól és elmúlástól való öntudatlan rettegés kódja ég a sejtjeidben, amelyről talán tudatosan nincs is fogalmad. Most bármi is történik veled a napokban, a célja az, hogy feloldd magadban ezeket az érzéseket, hogy megbékélj, és ráébredj a szerethetőségedre; arra, hogy a világban minden élőlény szerethető. Minden szinten.

Annak van ma itt az ideje, hogy felismerd akaratod teremtő erejét és a világodat irányító erőidet, és átalakítsd őket. Gyakorold, hogyan tudod megfordítani az akaratodat: engedd el, amit szeretnél, ne vágyj arra, amire vágynál. Lehetetlennek tűnik, tudom, de gondolkozz tükörnyelven: ha a tükör előtt állsz, és abban „valakinek” a kezében egy szép piros almát látsz, erre te oda akarsz nyúlni, hogy elvedd tőle, vajon sikerülni fog? Nem, hiszen önmagadtól vennéd el. S ha odaadod a tükörnek a kezedben lévő autót, akkor vajon kinek adod oda? Természetesen magadnak. Így válik igazzá az a nehezen érthető ősi bölcsesség, hogy engedjük el, amit szeretnénk, mert akkor lesz a miénk. Ezt a percember nem érti, hiszen bele van ragadva saját drámájába. A Mars és a leszálló Holdcsomópont találkozása arra hívja fel a figyelmedet, hogy itt az alkalom akaratod átalakítására!


Június közepe
Ez az asszociatív felismerések ideje: kerüld a napokban (főleg ma) a bal agyféltekés, racionális gondolkodást. Ha teheted, akkor menj olyan helyre, ahol a művészi énedet, a gondolatnélküli lényedet élheted meg. Táncolj, zenélj, fess, vagy iratkozz be egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, netán csak színezz mandalákat otthon: tegyél bármit, amihez nem kell „ész”, nem kellenek ismeretek, és nincs szükség a racionalitásra. Figyeld meg, hogy a napokban könnyebben jutsz a flow állapotába, és keresd is ezt az én-nélküli élményt, amikor csak teheted!
Az életedben mostanában akkor veszed majd könnyebben az akadályokat, ha valamilyen módon kipróbálod, milyen is az, amikor nem a formális logika útján jutsz egyről a kettőre. Ahogyan Mérő László pszichológus-matematikus professzor fogalmaz: „A zseni az, aki többet tud, mint amennyit tanult.” Pontosan így lehet ez a te életedben is, hogy olyan dolgokat ismersz fel, amire talán nincs logikus magyarázatod. Tanulj meg bízni ezekben, és ne próbáld racionálisan visszaigazolni! Akár a munkádban, akár a mindennapi életedben most ne az észérvekre hallgass.
 * * *
A Merkúr–Szaturnusz szembenállása a szellemi üzeneteket erősíti. Egymásnak feszülnek gondolkodási sémáid és azok a tények, amiket valójában bölcsességgé kellene érlelned magadban. Találkozhatsz egy erőteljesebb kommunikációs ellenállással a környezetedben, de ne csodálkozz rajta, hiszen ezek a napok éppen azt mutatják meg neked, hogy mi az, ami egyszerűen nem akar az elmédig eljutni, pedig meg kellene értened. Nehéz ez, hiszen azt kellene meglátni, amit nem akarunk meglátni, csakhogy mivel nem látjuk, ezért nem is tudjuk, mit is kellene látnunk! Nehéz.
Ha mindezt tudatosan szeretnéd megélni, próbálj meg csöndben maradni, és minden felbukkanó gondolatot átengedni magadon.
Ha támadásnak érzel valamit, ne állj ellen, ne reagálj rá, bármekkora legyen is a késztetés – ez alatt főleg a visszavágást értem. Csak figyeld meg a reakcióidat. Izgalmas energiák ezek. Lehet, hogy ezek nem épp kényelmes helyzetek, de mindenképpen felemelőek.

Június második fele
Három szembenállás is aktív most az égen, tehát egy szinten igencsak feszült időszakot élhetsz meg. A szembenállás mindig két polárisan ellentétes dolgot mutat meg EGYSZERRE, ahol te az egyik oldalon állsz, és „neked jön” a másik oldal. Tehát ha a békét keresed, akkor minden zűrös és mozgalmas körülötted. Látható, hogy ezek az ellenétek valójában egymás miatt léteznek, hiszen a béke nincs háború nélkül. Ennek a misztikus beavatásnak juthatsz most a birtokába, mert a szembenállást feloldani nem lehet, egy bizonyos nézőpontból mindig is ellentétek lesznek. Hiszen a hideg és a meleg nem fér meg egyszerre, egymás mellett. A szép és a csúnya sem. Egy más – magasabb – nézőpontból viszont megvilágosodhat számodra, hogy egyszerre vagy szép és csúnya, egyszerre vagy kövér és vékony: csak nem szabad beleragadnod EGY állapotba. Ha egyszerre vagy minden, akkor nincs benned feszültség.

A Vénusz kapcsolatban áll a Neptunusszal, ami segítségedre lesz a mélyen megbúvó belső feszültségeid oldásában. A Neptunusz a Vénusz „magasabb” oktávja, ami azt jelenti, hogy az anyagi világ részei egyfajta anyagon túli minőségben értelmezendőek.
A szépség alapesetben a fizikai jellemző, de egy műalkotás valódi, belső szépsége nem leutánozható, nem leírható az anyagi világ segítségével. Ezt az isteni ihletettségű, belső, szépséges világot kell most a napokban a fizikai síkon is megtalálnod, hasznosítanod. Ahol a pénz által jelentett bőség nem anyagi, hanem belső lelki állapot – tehát ne az anyagban keresd a bőséged megvalósulását.
A párkapcsolatok szintjén esetleg kihívást jelent, de hosszú távon gyümölcsöző, ha egymással nem fizikai, hanem lelki szinten próbáltok kapcsolódni.

Június vége
Most van csak igazán itt az ideje annak, hogy gyökeresen átalakítsd magadban a párkapcsolathoz fűződő viszonyodat. Ha valaha is kihasználtak, visszaéltek a kedvességeddel, nem törődtek a szexualitásoddal, vagy bármilyen sebed van, ami a társas kapcsolataidból származik, akkor itt az idő a gyógyításra. Ha nem teszed meg ezeket most (a gyakorlatok szintjén!), akkor csak még mélyebbre süllyedsz a sértettségedben. Ha hosszú idő óta nincs párkapcsolatod, akkor azt is vizsgáld meg, hogy miért nincs. Mitől félsz? Mit talált ki az egód, mi miatt nem kell neked párkapcsolat? Miért nem volt jó az előző? És így tovább. Ha jelenleg is van társad, akkor nézd meg, miért haragudtál rá korábban, milyen veszekedés tüskéit hordozod továbbra is. Itt az idő ezek tisztázására, megoldására. Bocsáss meg mindent a társadnak!


Baconos-húsos pite

Pachelbel - Forest Garden (Album)



A tojás



Hazafelé tartottál, amikor meghaltál.
Autóbaleset volt. Semmi emlékezetes, viszont halálos. Egy feleséget és két gyereket hagytál ott. Fájdalommentes halálod volt. A mentők mindent megtettek, hogy megmentsék az életedet, sikertelenül. A tested amúgy is annyira szétroncsolódott, hogy jobban jártál így, hidd el nekem.
És akkor találkoztál velem.
-Mi történt? - kérdezted. - Hol vagyok?
-Meghaltál. - válaszoltam tömören. Nem volt értelme szépítgetni.
-Egy teherautóra emlékszem... megcsúszott....
-Beza... - mondtam.
-Szóval... Meghaltam??
-Igen. De ne érezd magad rosszul emiatt. Mindenki meghal. - válaszoltam.
Körülnéztél. A semmi vett körül. Csak te és én voltunk.
-Mi ez a hely? - kérdezted. - Ez a Túlvilág???
-Többé-kevésbé - válaszoltam.
-Te vagy Isten? - kérdezted.
-Ja... - válaszoltam. - Én vagyok Isten.
-A gyerekeim... a feleségem... - motyogtad.
-Igen?
-Mi lesz most velük?
-Na ezt már szeretem – mondtam. - Épp most haltál meg, és máris a családod miatt aggódsz. Ez jó, nagyon jó.
Csodálkozva néztél rám. Nem tűntem Istennek számodra. Csak mint egy átlag férfi. Vagy talán nő. Csak egy bizonytalan kilétű, hatalmat képviselő személy. Sokkal inkább iskolai nyelvtan tanár, mint a mindenható.
-Ne aggódj! - mondtam. - Jól ellesznek. A gyermekeid emlékeiben mindig tökéletes maradsz. Még nem volt idejük, hogy felismerjék a hitványságodat, és lenézzenek. A feleséged kívül sírni fog, de titokban megkönnyebbül. Legyünk őszinték, a házasságod romokban hevert. Ha ez vigasztal, bűntudata lesz majd, amiért így érez.
-Oh... - mondtad. - Szóval mi lesz most? Megyek a Mennybe vagy a Pokolba, vagy mi?
-Egyikbe sem. Újraszületsz.
-Ahh, szóval a hinduknak volt igazuk.
-Minden vallásnak igaza van a maga módján. Gyere, sétáljunk! - mondtam.
Követtél, ahogy az ürességben siklottunk.
-Hová megyünk?
-Nincs konkrét cél, csak jó érzés sétálni beszélgetés közben. - válaszoltam.
-Szóval hogy van ez az egész? - kérdezted. - Ha újraszületek, mindent tiszta lappal kezdek újszülöttként, ugye? Tehát minden tapasztalatom és tudásom, amit életemben szereztem, nem számít többé.
-Nem egészen! - válaszoltam. - Minden korábban megszerzett tudás benned van, csupán nem emlékszel rájuk.
Megálltam, és a válladra tettem a kezem.
-A lelked sokkal varázslatosabb, szebb, hatalmasabb, mint te azt el tudnád képzelni. Az emberi elme mindössze apró töredékét képes felfogni a létezés valóságának. Mintha csak az ujjad hegyét dugnád egy pohár vízbe, hogy megtudd, hideg vagy meleg. Önmagad egy apró darabját helyezed az edénybe, és mikor kiveszed belőle, magadévá teszed a tapasztalatait. 48 évig éltél emberi formában, ami közel sem elég idő ahhoz, hogy megismerd a tudatod nagyságát. Ha most elég időt töltenénk el itt együtt, elkezdenél emlékezni mindenre. De semmi értelme ezt végigcsinálni minden élet között.
-De mégis, hányszor születtem már újra??
-Ó, rengetegszer. Nagyon-nagyon sokszor. És minden alkalommal különböző életeket éltél. - mondtam. - Ezúttal kínai parasztlány leszel 540-ben.
-Várj, hogy?? Visszaküldesz az időben?
-Nos, technikai értelemben igen, azt hiszem. Az idő, amit ismersz, csak a te univerzumodban létezik. Ahonnan én jövök, ott ez másképp megy.
-Ahonnan te jössz? - kérdezted.
-Bizony. Én egészen máshonnan jövök. Ott mások is vannak, olyanok, mint én. Tudom, szeretnéd ezt a saját szemeddel látni, de az a helyzet, hogy nem lennél képes felfogni.
-Oh... - sóhajtottál kissé csalódottan. - De várj! Ha időben mindig máshova kerülök, nem fordulhat elő, hogy összefutok önmagammal??
-De bizony. És ez folyamatosan meg is történik. De mivel mindkét életed csak a saját létezésével van tisztában, fogalmad sincs az egészről.
-Akkor mi értelme az egésznek?
-Komolyan? - kérdeztem. - Most komolyan azt akarod tudni, mi az élet értelme? Nem egyszerűsíted le egy kissé a dolgot?
-Szerintem érthető a kérdésem – mondtad makacskodva.
A szemedbe néztem, és így válaszoltam:
-Az élet értelme, az ok, amiért ezt az egész univerzumot teremtettem, az, hogy tanulj, fejlődj.
-Úgy érted, az emberiség? Azt akarod, hogy fejlődjünk?
-Nem, csak TE. Ezt az egész univerzumot neked teremtettem. Minden új élet során tapasztalsz, tanulsz, és egyre magasabb szintre emeled az intellektusod.
-Csak én?? És mi van a többi emberrel?
-Nincs senki más. - mondtam. - Ebben az univerzumban csak te vagy és én.
Üres tekintettel néztél rám.
-Na de.... Az a sok ember a Földön...
-Mind te vagy. A te különböző inkarnációid.
-Várj! Én vagyok MINDENKI?
-Na, kezded felfogni. - mondtam, és gratulációm jeléül megveregettem a hátad.
-Én vagyok minden egyes ember, aki valaha élt?
-És aki ezután fog élni, igen.
-Én vagyok Abraham Lincoln?
-És John Wilkes Booth is. - tettem hozzá.
-Én vagyok Hitler??
-És minden egyes ember, akiket megölt.
-Én vagyok Jézus?
-És minden követője!
Hallgatásba zuhantál. Így folytattam:
-Minden alkalommal, amikor becsaptál valakit, önmagadat csaptad be. Minden kedves gesztusodat magaddal szemben követted el. Minden boldog és szomorú pillanat amit bármelyik ember átélt, általad volt vagy lesz átélve.
Hosszú ideig csendben gondolkodtál.
-Miért? - kérdezted végül. - Miért csinálod ezt?
-Mert egy napon olyan leszel, mint én. Mert te is az én fajtám vagy. A gyermekem.
-Hűűű... - reagáltál hitetlenkedve. - Úgy érted, ISTEN vagyok?
-Nem. Még nem. Még csak embrió vagy. Fejlődnöd kell. Ha már minden egyes életet megéltél az időn keresztül, akkor fogsz készen állni a megszületésre.
-Szóval az egész univerzum... Csak egy...
-Egy tojás. - válaszoltam. - Most pedig ideje továbblépned a következő életedbe.
És ezzel utadra bocsátottalak."
(Andy Weir)