"Most arról az életről akarok beszélni, amit éppen élsz.
Születésedkor vállaltad, hogy jelen leszel ebben a világban, mert dolgod itt van. Bármilyen életet élsz. Nyomor, betegség, veszteség, kilátástalanság ez mind saját vállalásod. De ugyanúgy benne van az is, hogy képes vagy ezt megváltoztatni.
Nem látszik úgy, hogy igen, pedig DE!
Mivel az élet sajátja a próbatétel, fontos, hogy elfogadd ezt. Boldogságra teremtődtünk, de feladatok sűrű szövevényén át.
Aki jól oldja meg a feladatait, annak kijár a jutalmakból is.
Ez törvény, természeti törvény.
Születésedkor melléd szegődtek – odalettek teremtve – láthatatlan segítőid. Tudtad ezt annak előtte, hogy ott lesznek, a feladat a földi testben az, hogy lelked felismerje őket, hiszen a fizikai test, erre nem képes (angyalok). Őket csak érezni lehet, intuícióval, hatodik érzékkel. Ezért kár minden erőlködésért. Ezek az angyali lények azért vannak melletted, hogy érezd: nem vagy egyedül. Hogy minden lépésedet vigyázzák, amint létüket elfogadod s engeded, hogy átlépjenek a kapun. Ők tudják, hogy pontosan ott vagy jó helyen, ahol éppen vagy. És te honnan tudod, hogy ez így van? Onnan, hogy amint a magadénak érzed ezt az életet, elfogadod, hogy ez a te utad, egyszerűen béke árad szét a testedben.
Lelked tudja, hogy így van, a testednek van szüksége a megnyugtatásra. Tudom, a helyzeted közel sem eszményi.
Szűken mért az ég, amikor utadra bocsátott – mondod – hogyan lenne ez a te utad ekkora hiányokkal, ennyi boldogtalanul átélt pillanattal. Az út éppen ez. Ez a sok boldogtalannak vélt pillanat. Egészen addig kell taposnod köveit, míg rá nem lelsz, az első fénylő kavicsra. Ez a fénylő kavics pedig nem más, mint az eddig keserűen átélt pillanat másik oldala, amikor meglátod a lényeget – fájdalmaid sűrű posztóján keresztül. Azt, hogy minden fájdalom érted van, addig fáj, míg meg nem érted: leckét kaptál, amit addig ismételtet veled az élet, míg rá nem jössz, hogy a megoldás benned van, mindig is ott volt. Minden tüske addig szúr, míg ki nem húzod.
Nehézségeid addig aggasztanak, míg el nem fogadod azokat.
Míg a megoldást nem önmagadban kezded el keresni.
Ez a keserű pillanat másik oldala. A végeredmény miatt ne aggodalmaskodj, fogadd el, hogy ez az élet a te életed.
Az angyalok nem oldanak meg helyetted semmit, segítenek, irányt mutatnak, jeleket küldenek, de ezeket neked kell észrevenned, és hozzá tenned éppen azt, amiért fizikai testedben vagy, vagyis megtenned amit meg kell. A cselekvés a lényege ennek a földi életnek. Nincs olyan, hogy rossz döntés. Ha rosszul választasz, azt azért teszed, mert akkor épp arra a leckére volt szükséged.
Amint megtapasztaltad következményeit, tudni fogod, hogy melyik a következő jó választás. Tudni fogod! Amíg csak mondják neked, nem tudod. Amint megtapasztaltad, már a tiéd.
Amikor tudod, hogy nem tudod, miért, de meg kell tenned valamit, nem tudod miért, de most más felé kell venned az útirányt, vagy nem tudod miért, de fel kell hívnod valakit, ki kell nyitnod egy könyvet mely már évek óta porosodik a polcodon…
Végtelen lehetőség adott, a hatodik érzék számára, hogy bizonyítsa létét. Az benne a vicces, hogy a hatodik érzék, egyáltalán nem akarja magát bizonyítani. A bizonyítási kényszer, mindig az ego sajátja. Ha mégis érzékelni akarod, a benned élő rejtett dimenzió létét, egy dolgot kell tenned: légy befogadó! Légy nyitott!
Ha úgy akarod. A döntés a tudatos elméé. Érdekes nem?
Hiába a tudatos döntés azonban, ha egod közbepimaszkodik.
A játék lényege, hogy az egot rendesen ki kell zárni belőle.
Mi marad akkor – kérded – egy törékeny, sebezhető, csupasz lélek? Na ne! A lélek akkor a legerősebb, amikor a legsebezhetőbb.
Ez már csak ilyen paradox törvény, de megtanít mosolyogni mindenen. Megtanít arra, hogy ne vedd magad annyira komolyan, te törékeny ember, mert éppen ebbe roppansz bele.
Mit tesz az ego? Számolgat, egyenleget von, valóságszámításokba kezd, mérlegel, kritizál, és hát jól odamondogat. Mert ezt kell tennie, ez a dolga. Mi vele a baj? Hiszen csak végzi Isten által kiszabott feladatát.
Mit tesz a lélek? Hagyja, hogy az ego ezt tegye, mert mindennek megadja saját létjogát. Közben várja, hogy éppen a racionális ego elvezesse arra az ösvényre, mely az irracionális világba vezet, hogy lehet ez, kérded, hogyan visz az ego éppen oda, ahol nincsen maradása? Mert az ego fél. Fél attól, hogy magányossá válik, hogy beteg lesz, hogy becsapják és elhagyják, szóval fél mindentől, ami veszélyezteti létét. Mert az ego csak a fizikai lét sajátja.
A szellemi régiókban nincs ego. Ott nincs rá szükség.
A fizikai test pedig tudja, hogy nem lehet örök, mert aki egyszer belép a földi létbe, az ki is lép onnan, vagyis fizikai képe megszűnik, vele együtt pedig az egy útra szerződött ego is.
Az ego félti létét, ezért keresi saját irracionális válaszait, közben elvezet téged a valódi felismerés ösvényére.
Nem akarja, és mégis. Mert kénytelen. Mert a mulandóság félelmetes számára, pedig éppen ez a sajátja.
Van, aki gyermekkorától fogva tudja, érzi, hogy ez a világ csak egy feladatpálya, van aki később ébred rá erre, s van olyan is – nem kevés – akinek csak akkor gyullad ki a láng, mikor a másik világ hívó szavára itt kell hagynia földi testét. Késő felismerés, de az örök lélek szempontjából nincsen olyan, hogy késő, mert a lélek számára nincs idő. A megcselekvés lényege, mert ez a földi élet oka. Más dimenziókban nincs lehetőség erre a sok csodára, amit emberként megélhetünk, átadhatunk. Csak a fizikai törvények rendjébe tudjuk megcselekedni a globális lélek egyetlen feladatát, az elfogadást, a szeretetet. Mert a szeretet nem fogalom, nem érzés, hanem cselekvés. Életed végén megtudod, ha addig nem sikerül erre rájönnöd. Ne várj addig!”
Születésedkor vállaltad, hogy jelen leszel ebben a világban, mert dolgod itt van. Bármilyen életet élsz. Nyomor, betegség, veszteség, kilátástalanság ez mind saját vállalásod. De ugyanúgy benne van az is, hogy képes vagy ezt megváltoztatni.
Nem látszik úgy, hogy igen, pedig DE!
Mivel az élet sajátja a próbatétel, fontos, hogy elfogadd ezt. Boldogságra teremtődtünk, de feladatok sűrű szövevényén át.
Aki jól oldja meg a feladatait, annak kijár a jutalmakból is.
Ez törvény, természeti törvény.
Születésedkor melléd szegődtek – odalettek teremtve – láthatatlan segítőid. Tudtad ezt annak előtte, hogy ott lesznek, a feladat a földi testben az, hogy lelked felismerje őket, hiszen a fizikai test, erre nem képes (angyalok). Őket csak érezni lehet, intuícióval, hatodik érzékkel. Ezért kár minden erőlködésért. Ezek az angyali lények azért vannak melletted, hogy érezd: nem vagy egyedül. Hogy minden lépésedet vigyázzák, amint létüket elfogadod s engeded, hogy átlépjenek a kapun. Ők tudják, hogy pontosan ott vagy jó helyen, ahol éppen vagy. És te honnan tudod, hogy ez így van? Onnan, hogy amint a magadénak érzed ezt az életet, elfogadod, hogy ez a te utad, egyszerűen béke árad szét a testedben.
Lelked tudja, hogy így van, a testednek van szüksége a megnyugtatásra. Tudom, a helyzeted közel sem eszményi.
Szűken mért az ég, amikor utadra bocsátott – mondod – hogyan lenne ez a te utad ekkora hiányokkal, ennyi boldogtalanul átélt pillanattal. Az út éppen ez. Ez a sok boldogtalannak vélt pillanat. Egészen addig kell taposnod köveit, míg rá nem lelsz, az első fénylő kavicsra. Ez a fénylő kavics pedig nem más, mint az eddig keserűen átélt pillanat másik oldala, amikor meglátod a lényeget – fájdalmaid sűrű posztóján keresztül. Azt, hogy minden fájdalom érted van, addig fáj, míg meg nem érted: leckét kaptál, amit addig ismételtet veled az élet, míg rá nem jössz, hogy a megoldás benned van, mindig is ott volt. Minden tüske addig szúr, míg ki nem húzod.
Nehézségeid addig aggasztanak, míg el nem fogadod azokat.
Míg a megoldást nem önmagadban kezded el keresni.
Ez a keserű pillanat másik oldala. A végeredmény miatt ne aggodalmaskodj, fogadd el, hogy ez az élet a te életed.
Az angyalok nem oldanak meg helyetted semmit, segítenek, irányt mutatnak, jeleket küldenek, de ezeket neked kell észrevenned, és hozzá tenned éppen azt, amiért fizikai testedben vagy, vagyis megtenned amit meg kell. A cselekvés a lényege ennek a földi életnek. Nincs olyan, hogy rossz döntés. Ha rosszul választasz, azt azért teszed, mert akkor épp arra a leckére volt szükséged.
Amint megtapasztaltad következményeit, tudni fogod, hogy melyik a következő jó választás. Tudni fogod! Amíg csak mondják neked, nem tudod. Amint megtapasztaltad, már a tiéd.
Amikor tudod, hogy nem tudod, miért, de meg kell tenned valamit, nem tudod miért, de most más felé kell venned az útirányt, vagy nem tudod miért, de fel kell hívnod valakit, ki kell nyitnod egy könyvet mely már évek óta porosodik a polcodon…
Végtelen lehetőség adott, a hatodik érzék számára, hogy bizonyítsa létét. Az benne a vicces, hogy a hatodik érzék, egyáltalán nem akarja magát bizonyítani. A bizonyítási kényszer, mindig az ego sajátja. Ha mégis érzékelni akarod, a benned élő rejtett dimenzió létét, egy dolgot kell tenned: légy befogadó! Légy nyitott!
Ha úgy akarod. A döntés a tudatos elméé. Érdekes nem?
Hiába a tudatos döntés azonban, ha egod közbepimaszkodik.
A játék lényege, hogy az egot rendesen ki kell zárni belőle.
Mi marad akkor – kérded – egy törékeny, sebezhető, csupasz lélek? Na ne! A lélek akkor a legerősebb, amikor a legsebezhetőbb.
Ez már csak ilyen paradox törvény, de megtanít mosolyogni mindenen. Megtanít arra, hogy ne vedd magad annyira komolyan, te törékeny ember, mert éppen ebbe roppansz bele.
Mit tesz az ego? Számolgat, egyenleget von, valóságszámításokba kezd, mérlegel, kritizál, és hát jól odamondogat. Mert ezt kell tennie, ez a dolga. Mi vele a baj? Hiszen csak végzi Isten által kiszabott feladatát.
Mit tesz a lélek? Hagyja, hogy az ego ezt tegye, mert mindennek megadja saját létjogát. Közben várja, hogy éppen a racionális ego elvezesse arra az ösvényre, mely az irracionális világba vezet, hogy lehet ez, kérded, hogyan visz az ego éppen oda, ahol nincsen maradása? Mert az ego fél. Fél attól, hogy magányossá válik, hogy beteg lesz, hogy becsapják és elhagyják, szóval fél mindentől, ami veszélyezteti létét. Mert az ego csak a fizikai lét sajátja.
A szellemi régiókban nincs ego. Ott nincs rá szükség.
A fizikai test pedig tudja, hogy nem lehet örök, mert aki egyszer belép a földi létbe, az ki is lép onnan, vagyis fizikai képe megszűnik, vele együtt pedig az egy útra szerződött ego is.
Az ego félti létét, ezért keresi saját irracionális válaszait, közben elvezet téged a valódi felismerés ösvényére.
Nem akarja, és mégis. Mert kénytelen. Mert a mulandóság félelmetes számára, pedig éppen ez a sajátja.
Van, aki gyermekkorától fogva tudja, érzi, hogy ez a világ csak egy feladatpálya, van aki később ébred rá erre, s van olyan is – nem kevés – akinek csak akkor gyullad ki a láng, mikor a másik világ hívó szavára itt kell hagynia földi testét. Késő felismerés, de az örök lélek szempontjából nincsen olyan, hogy késő, mert a lélek számára nincs idő. A megcselekvés lényege, mert ez a földi élet oka. Más dimenziókban nincs lehetőség erre a sok csodára, amit emberként megélhetünk, átadhatunk. Csak a fizikai törvények rendjébe tudjuk megcselekedni a globális lélek egyetlen feladatát, az elfogadást, a szeretetet. Mert a szeretet nem fogalom, nem érzés, hanem cselekvés. Életed végén megtudod, ha addig nem sikerül erre rájönnöd. Ne várj addig!”
