2016. december 31., szombat

Vér Csaba: Új év előtt állva.....

Új év előtt állva.
Öreg évünk végén,
a mostani mércén,
nézzük hát mire is
jutottunk ?
Erős volt e hitünk ?
Teremtésünk elérte e
célját ? És régi évünk végén .
Elvetettük e Új évünk
igaz termő magját?
És a mag már csírázik ?
Vajon teremtő gondolattal
kellőképpen befedtük ?
Vágyunkkal mint éltető
vízzel kellően meg öntöztük ?
S vajon szívünk szeretetéből
elég fény áradt e a teremtő
gondolatra ?És hisszük e ?
És igazán akarjuk e hogy
gondolatunk teremtése végre
rüggyel kifakadna ?
Mert ha akarod , hát úgy lesz hisz
gondolatod a teremtő !
S rajtad múlik csak mit hoz
ez új 2017 es esztendő !
Én azt kívánom hozzon hát
Jót – Boldogot és Egészségest !
Szívünknek Lelkünknek
felemelőt Igaz Isteni erővel
Örök békességest !
Új évnek előtte utolsó napon
e sorokat írva azt fontolgatom !
Vajon készen is vagyunk e erre ?
Van e elég léleknek -s embernek
valós élő terve ?
Az ember és a lélek között ,
valós e már a kapcsolat ?
És értik e már elegen hogy
miképpen teremtjük a jövőt ?
Bízom benne hogy igen !
S ha mégsem hát Kívánok ,
sok teremtés tudatára ébredőt !
Boldog Békés Szeretetben
Élő Teremtő Új Esztendőt !
Írta: Vér Csaba.











Áldott, boldog, Fénnyel teli Új Évet kívánok!





Áldott, boldog, Fénnyel teli Új Évet kívánok minden kedves Olvasómnak!

"Erős hitet, Egészséget,
Szeretetet, Békességet,
Ősi Magyar Becsületet,
Hű Lelket, kit Isten vezet,
Júdásoktól szabadulást,
ÉLHETŐ, SZÉP, SZABAD HAZÁT!!!"



Székely Újévi köszöntő!

Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.

Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.

Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.

Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.

Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót 
Isten adjon minden jót!



2016. december 29., csütörtök

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján






Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.
Mások lelkébe belebújni persze azt is jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy a másik élni is tud vele!

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos. Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül.
Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is. Sajnos a bukásoknak, az elveszéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől.

Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik. Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET.

Müller P.


Egy házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal...



Egy házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal. A férfi pedig még azt is elfelejti róla, hogy nő. 
Kétféle ember van. Az egyik fölfelé él. Ez a ritkább manapság.
A másik lefelé. Ez a gyakoribb.
A nő, aki felfelé él, tudja magáról, hogy angyal, és nagyon szégyelli magát, ha néha nem az. Ilyenkor úgy érzi, hogy elárult magában valakit. Elárulta a lelkében lévő szépséget
 és jóságot.
Egy nő, aki nem jó és nem tud már szeretni, az lefelé él.
És egy férfi, aki elfelejti, hogy a felesége angyal, az lefelé él.
Gárdonyi Géza, akinek könyvéből ez a bölcs mondás való, nem arra gondolt, hogy a férj már nem kívánja többé a feleségét, hanem arra, hogy nem látja meg benne azt, akit tisztelnie kellene.
Akit becsülnie kellene. Akihez gyengédnek kéne lennie.
És szeretni őt. S akiről azt kéne gondolnia: "Ő az én angyalom!"
Müller Péter


2016. december 27., kedd

Angyali üzenet december utólja, mi azt mutatja....




"Angyali üzenet december utólja, mi azt mutatja:- 
Elindultál, már nem vagy a régiben, elindultál az új irányába.
Átmenetben vagy. Leválik rólad minden, mi nem a Tied!
Érzed, hogy megváltoznak a körülmények körülötted!
Minden az új teremtésében segít Téged!
Hogy hogyan, miként zárod ezt az évet, a Te döntésed!
Engedd el, mi nem a Tied, mi nem támogat Téged, feleslegesen cipeled!

A szerelmi életedben válaszút elé kerülhet a Szíved!
E néhány nap, mi az évből még hátra van, nem 
eseménytelenül fog telni! Nagy változások fognak történni! Szinte a semmiből kerül elő valaki, ki életedet gyökerestől megrengeti!
Ahogyan ez az év kezdődött, úgy fog zárulni!
Minden meg-, s beérik! Vannak döntések, amin már szeretnél túllenni, de az Élet, hogy továbbhaladj, még nem engedi, mert van, miből nem sikerült még levizsgázni, bár a szíved így érzi!
A nagy rendrakások, a nagy újrakezdések ideje!
Sorsfordító időszak, melyben nagy döntések születnek, mely döntéseknek eredményét később érzed!
Nagy felismerések teremtődnek benned! Az érzések, az érzelmek felerősödnek! Szinte az utolsó pillanatban is van mit elengedni!
Már testben és Lélekben készülődsz az újra, egy új időszakra. Beérik korábbi döntésed, munkád gyümölcse, egy új kapu nyílik meg, előrevivő élethelyzet, új emberek, új lehetőségek, melyek életedben megjelennek!
Hogy ezeket az új reményeket, lehetőségeket Te mire értékeled, ez a Te döntésed! Most lehetőséged van mindent könnyedén elengedni, lezárni, mit új életedbe, az új évbe nem kívánsz továbbvinni."
Vigyázzanak Rád az Angyalok!❤️👼
Farkas Ibolya






2016. december 25., vasárnap

Gyökössy Endre: Karácsonyi ima




Kedves Atyánk!
Most mindnyájan azokért imádkozunk, akik emberileg magányosak lesznek karácsony szentestéjén, és ha valamikor fájdalmas a magány, akkor ezen az estén kétszeresen vagy tízszeresen is az. Érettük imádkozunk, hogy ha magányosak is, ne legyenek egyedül, akkor se, ha csak egy szál gyertya lobog előttük. 
Az az egy szál gyertya jelentsen Téged, világ Világossága, Aki fénynek, vigasztalásnak, békességnek és erőnek jöttél közénk.

Most azokért imádkozunk, akiknek kétszeresen fáj a karácsony, mert valahol szétszóródva a világban még egy fenyõgallyat sem találnak, mert talán ott nincs is, talán csak egy borókaág, talán valami trópusi növénynek leszakított levele, de õk arra gondolnak, hogy itthon karácsony van. Talán gyermekünk, unokánk, bátyánk, szülőnk.
Uram, add, hogy karácsony történjék szívükben, légy jó békességben velük, a mi szétszórtjainkkal, ezzel a szétszórt és szétdobált néppel.
Uram, azokért könyörgünk most,akik először töltik özvegyen ezt a karácsonyt. Múlt karácsonykor a párjuk még ott ült mellettük, és most azért lesz könnyes a szemük, hogy az a csók, amit azon a karácsonyon adtak, nem volt elég meleg.
Uram, tanítgass bennünket, hogy míg élünk, meleg szóval szóljunk. Uram, bocsásd meg nékünk, hogy sokszor úgy megyünk el,hogy elfelejtettük megmondani a másiknak: jó volt, kedves volt, szerettük.

Uram,köszönjük gyermekeinket, akkor is, ha ők nem köszönnek meg bennünket. És köszönik a gyermekek a szülőket, még akkor is, ha sokszor már nyűgösek, öregek, morgolódók, kesergők, már kiesnek ebből a világból, mert idegenek.
Kérünk, adj türelmet gyermekeinknek,hogy tudjanak hordozni bennünket öregecskén,sokszor érthetetlenül, másvilágból itt maradtnak.

Uram,hadd történjen karácsony, hogy férj a feleséget, feleség a férjet, gyermek a szülõt,szülõ a gyermeket ne csak egy napig szeresse, hanem akkor különösképpen és jobban! Hogy te ott lehess, aki testet öltött Szeretet vagy.

És most azokért imádkozunk, akik már Nálad vannak.
Tudjuk, hogy nem kell értük imádkoznunk, de nekünk jólesik rájuk gondolni, jólesik úgy gondolni rájuk, mint akik Nálad vannak, Benned vannak és Általad élnek. Nem tûzünk le kis gyertyákat a sírjukra,de most gondolatban megáldjuk az emléküket.

És most egyenként, és magam is Uram, arra kérlek, hogy ne mi legyünk, akik elrontjuk a karácsonyestét rosszkedvvel, mogorvasággal,idegességgel, kapkodással, morgolódással

Kérünk Urunk, hogy történjen bennünk és általunk, kis családunkban és ebben a nagy családban karácsony a Te Szent Igéd, Szentlelked által, a Te szent asztalod felett.
Ámen.

2016. december 23., péntek

2016 12 15 - Szemléletváltás - A magyarság történelme - Pap Gábor


A magyarság történelméről kijelenthető, hogy az nagyon messzire nyúlik vissza. Túlmutat István királyon, Árpád fejedelmen, de még Atilla hun uralkodón is. Történelmünk visszavezethető Nimródig, nyelvünk a magyar pedig az egyik legősibb. Ennek ellenére a magyarság történelme István királynál megáll, mintha előtte semmi sem lett volna. Pap Gábor művészettörténész továbbra is a magyarság történeleméről nyújt új ismereteket.

ANDREA BOCELLI: AVE MARIA


Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!



Kedves Olvasók!
Áldott, békés, fénnyel teli Ünnepeket kívánok, meghitt, örömteli pillanatokat! Köszönöm  a figyelmet mellyel bejegyzéseimet megtisztelték!

"Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
Áldd meg Isten a magyart karácsony éjszakáján!

Engedd, hogy a harangszó, ha már mindenüvé elért,
Egymáshoz öleljen szülőt, barátot, testvért,
És mindazokat, kiket a sors ma idegen fenyő alá állít,
De lélekben itthon vannak mind egy szálig!...
Kiket - mint tékozló gyermekeket - már elveszettnek hittünk.
Ma hazahozza őket az egyszerű jászolba vetett hitünk
És a magyar röghöz láncoló szeretet,
Mely legyőz minden távot, tengert, gyűlöletet,
Hogy öledbe hozza édes szülő a gyermekedet.
Hitvesnek a hitvest, testvérnek a testvért, barátnak a barátot..
Óh, színezüstben csillogó karácsonyfa, legyél érte áldott!-
Bár ne aludna ki fényed soha, mely lángol karácsony éjszakáján,
Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!" 
(Ligeti János )




​Szőke István Atilla : Szeretet világlik, ’hol magyarok





​Szőke István Atilla : Szeretet világlik, ’hol magyarok
  
 a téli ünnepkör legfényesebb áradása 


Csillag után mentek a keleti bölcsek,
napkeleti bölcsek hideg éjszakában.
Mentek-mendegéltek reménykedő szívvel,
napkeleti bölcsek hideg éjszakában.

Nappal is haladtak harmatos napfényben,
úgy indultak útnak szívükben reménnyel.
Hegyen általkeltek, völgyekben vonultak,
úgy indultak útnak szívükben reménnyel.

Városokon mentek, poros utcát léptek,
vittek vágyakozva boldog-békességet.
Falvakon átmentek, tanyáknak köszöntek,
vittek vágyakozva boldog-békességet.

Kerek földnek táját egészen bejárták,
szárnyaló Igének jövetelét várták.
Pirkadt már a hajnal balzsam-koszorúsan,
szárnyaló igéknek jövetelét várták.

Mikor megpihentek, még akkor is mentek, 
apáik szavára sokszor emlékeztek.
Ha meghallod hírét, indulj hosszú útra, 
apáik szavára sokszor emlékeztek.

Éjt nappal követett, a nappal az éjjelt,
a régi regéknek erejét megérzék.
A Hold Napot váltott, a Nap Holddá válott,
a régi regéknek erejét megérzék.

Ezüstös hó hullott, fehér dísz a fákon,
Szeretet világlott az egész világon.
Zsenge barmok bőgtek, asszonyok zokogtak, 
Szeretet világlott az egész világon.

Megszületett, mondták, emberek reménye,
fénye messze árad Isten gyermekének.
Szívéből kicsordul világ megváltása,
fénye messze árad Isten gyermekének.

Csillag után vágynak ma a magyar lelkek,
ma a magyar lelkek, hideg éjszakában.
Mennek-mendegélnek reménykedő szívvel,
ma a magyar lelkek, hideg éjszakában.

Király-hágó felől Hargita hegyéhez, 
úgy indulnak útnak reménykedő szívvel.
Kincses Kolozsvárra, Marosvásárhelyre,
úgy indulnak útnak reménykedő szívvel.

Székelyudvarhelyre, faragott kapukhoz,
visznek vágyakozva boldog békességet,
Csíksomlyói Szűzhöz, onnan bé Moldvába,
visznek vágyakozva boldog békességet.

Felvidéknek földjét egészen bejárják,
szárnyaló igéknek jövetelét várják.
Pozsony városában s Kassán énekelnek,
szárnyaló igéknek jövetelét várják.

Lenn a Délvidéken halkan imádkoznak,
apáik szavára megint emlékeznek,
Szabadkán megállnak, Zentán összegyűlnek,
apáik szavára megint emlékeznek

Kárpátalja szelíd ösvényein lépnek, 
a régi regéknek erejét megérzék,
A pilisi ősök szívét dobogtatják,
a régi regéknek erejét megérzék.

Másfelé is mennek, testvért látogatni,
Szeretet világlik, 'hol magyarok élnek. 
Egymást átkarolják, közös Kárpát-körben,
Szeretet világlik, 'hol magyarok élnek. 

Megszületett, mondják, magyarok reménye,
fénye messze árad Isten gyermekének,
Szívéből kicsordul népe óhajtása,
fénye messze árad Isten gyermekének.​



VAN EGY ORSZÁG,- KARÁCSONYI MESE



EGYSZER VOLT - ÉS MA IS VAN AZ ÜVEGHEGYEN TÚL EGY ORSZÁG. ERRŐL AZ ORSZÁGRÓL ÉS A VÁNDORRÓL MESÉLEK MOST NEKED.
EBBEN AZ ORSZÁGBAN CSODÁLATOS ÉLET VAN. RAGYOGÓ SZIKRÁZÓ FÉNYEK – MELYEK AZ OTT LAKÓ LÉNYEKBŐL ÁRADNAK. TISZTA ÉRZÉSEK ÉS GONDOLATOK – MELYEK BETÖLTIK A TERET.
MINDENT SZERETET VESZ KÖRÜL.

EBBEN AZ ORSZÁGBAN ÉLT A LÉLEK – KIRŐL SZERETNÉK MESÉLNI NEKED. EGY NAPON – MERT HALLOTT RÓLA – HOGY VAN EGY MÁSIK VILÁG IS – HOL HÍJÁN VAN A SZERETET: ÚGY DÖNTÖTT – HOGY MEGKERESI EZT AZ ORSZÁGOT – EZT A VILÁGOT. ERŐS VOLT BENNE AZ ELHATÁROZÁS – BÁR TUDTA – HOGY ÚTJA VISZONTAGSÁGOS LESZ ÉS NEHÉZ. OLY SOK VOLT BENNE A SZERETET – ÚGY ÉREZTE – HOGY A BENNE LÉVŐ FÉNY ELÉG LESZ A HOSSZÚ ÚTRA.
A SZÁNDÉK NEMES VOLT ÉS ERŐS A HITE EREJE – MERT JOBBÁ SZERETTE VOLNA TENNI AZT A MÁSIK VILÁGOT.

INDULÁSA ELŐTT TESTVÉREI ELLÁTTÁK JÓ TANÁCSOKKAL. „A SZERETET MINDIG RAGYOGJON BENNED – EZ VILÁGÍT MAJD AZ ÚTON!” – MONDTÁK. „MIKOR ELFÁRADSZ – MAJD ÁLMODJ VELÜNK ÉS ÁLMAIDBAN MAJD OTT LESZÜNK. IDÉZD FEL EMLÉKEIDBEN HONNAN INDULTÁL ÉS EZ ERŐT AD AZ ÚTHOZ.” A LÉLEK A SOK-SOK JÓ TANÁCSOT TARSOLYÁBA REJTETTE – HOGY SOHA NE FELEDJE ÉS MINDIG EMLÉKEZZEN RÁ. BÚCSÚZÓUL EGY FÉNYES – RAGYOGÓ KARDOT KAPOTT AJÁNDÉKBA – AZ IGAZSÁG ÉS SZERETET KARDJÁT.
„MINDIG GYŐZNI FOGSZ – HA EZZEL HARCOLSZ! VIGYÁZZ RÁ ÉS HASZNÁLD MINDIG JÓ ÜGY ÉRDEKÉBEN!” – MONDTÁK – MIKOR A KARDOT ÁTADTÁK. KAPOTT MÉG EGY VARÁZSKÖPENYT IS – MELY ELREJTI VALÓDI FÉNYÉT. ÍGY UGYANOLYAN LETT – MINT A MÁSIK VILÁGBAN MINDEN LÉNY.
ÍGY INDULT EL A HOSSZÚ ÚTRA.

FÁJÓ SZÍVVEL ÉS LÉLEKKEL KELLETT TUDOMÁSUL VENNIE – HOGY MILYEN RIDEG ÉS KEGYETLEN ITT AZ ÉLET. FÁJT NEKI A SZERETETLENSÉG.
HIÁNYOZTAK A FÉNYEK – HIÁNYOZTAK A TISZTA GONDOLATOK – ÉRZÉSEK. ILYENKOR ÁLMAIBAN HAZAJÁRT – EMLÉKEZETT AZ OTTHONÁRA.
SOKSZOR ELŐVETTE A TARSOLYÁT – AMIKOR ELFÁRADT – HOGY ERŐT MERÍTSEN A SOK JÓ TANÁCSBÓL. JÁRTA AZ ÚTJÁT EBBEN A MÁSIK VILÁGBAN – MI SZÁMÁRA OLYAN IDEGEN VOLT. MÚLTAK AZ ÉVEK – SOKSZOR MAGÁNYOS VOLT – MERT MINDIG IS TUDTA NEM IDE TARTOZIK – DE HITT BENNE – HOGY TALÁN ÁLTALA IS KICSIT JOBB LESZ EZ A VILÁG. VÍVTA CSATÁIT AZ IGAZSÁG ÉS SZERET KARDJÁVAL. SOK SEBET SZERZETT – FOGYOTT AZ EREJE ÉS A FÉNYE. ELFÁRADT A LÉLEK – LÁNGJA MÁR ALIG PISLÁKOLT. HIÁNYZOTT A SZERETET – A FÉNY AZ ÉLETÉBŐL. HIÁBAVALÓNAK ÉREZTE MINDAZT – AMIT TESZ. TESTVÉREI LÁTTÁK EZT A MÁSIK VILÁGBÓL - ÉS SEGÍTENI SZERETTEK VOLNA RAJTA. ÍGY MINDANNYIAN A SZERETETÜKBŐL KI KEVESEBBET – KI TÖBBET ÖSSZEGYŰJTÖTTEK SZÁMÁRA.
ÁLMOKBÓL ÉS REMÉNYEKBŐL KIS CSOKROT KÖTÖTTEK. MAJD A HIT ARANY ZSINÓRJÁVAL EGYÜTT A TARSOLYBA TETTÉK. RÁBÍZTÁK EGY TESTVÉRÜKBE – HOGY VIGYE EL ÉS ADJA ÁT – HOGY ÚJ ERŐRE KAPJON – HOGY VÉGHEZ TUDJA VINNI MINDAZT – MIÉRT ELJÖTT EBBE AZ IDEGEN VILÁGBA.
AMIKOR A KÉT LÉLEK TALÁLKOZOTT – EMLÉKEZTEK EGYMÁSRA.
A TARSOLYT EGYÜTT KIBONTOTTÁK ÉS A SOK-SOK SZERETET ÁLTAL FELRAGYOGOTT A FÉNY A MEGFÁRADT LÉLEKBEN.
ÚJ REMÉNYEK – ÁLMOK KÖRVONALAZÓDTAK KI BENNE ÉS A HIT ARANY ZSINÓRJÁVAL ÚJRA HAZA TALÁLT A FÉNYBE.

TUDTA NEM VOLT HIÁBAVALÓ MINDAZ AMIT TETT.
TUDTA – HOGY SOHA NINCS EGYEDÜL.
EMLÉKEZETT LÉTÉRE – LÉNYÉRE – AZ ORSZÁGRA MELY HAZA VÁRJA.
Írta: Bullás Mária









Fény voltam, fény vagyok




Égi szarvas vezess engem, Napatyához emeld lelkem.
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!


Világfába kapaszkodok, világfából erőt kapok.

Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!

Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!

Világfának egyik ágán, ősi múltba utazhatok.
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Őseinknek jurtájába, ménesünk legszebb lovára.
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Kakukkfüves pusztáinkon, gyors járású lovainkon,
messze nyargal törzsünk népe, Árpád ősi nemzetsége.
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Áldott égi szellemek. békét lelek bennetek,
dús erőtök belém árad, utat mutat a csodáknak.
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Törzsi ének hangja hallik, lelkembe öröm nyilallik.
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Régen tánccal ünnepeltünk, e dalt együtt énekeltük.
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!
Fény voltam, fény vagyok! Jó csillagunk felragyog!











A FÉNY OTTHONA



Ősi Föld a mi otthonunk,Szent bolygó a mi életünk. Őrizd meg ! Becsüld meg ! Atyánk bízta mi reánk ,Földanyánk adta mi nekünk . Kék selymes fényű víztükör,szentséges fényű Napsugár !
Életre keltett küldetés . Mindenki hívja Szent Fiát !
 FÉNY ! FÉNY ! FÉNY !
Csodás új világ ,valóságos új világ .Tisztítsd meg lelked templomát.  Tartsd szíved nyitva már ! Áradó Fény ! Áldott ember !
Hasson mindenre az Egy Isten ! Benned ébred már a Törvény.
Állj fel,menj az úton ! Hited legyen mindenek felett.
Erő angyala vezesse léptedet Szent Fénnyel árasszon el a kegyelem!
Tudom drága Istenem Te nem hagysz el minket sosem .
Göröngyös úton angyalok vezetnek ,Szent nagyok !
Ránk sok csoda vár a megteremtett új világ !
Küldetésünk teljes már . A feladat nagy és Fényes ,az álom már kész tett . Jöjj velünk,álmodj velünk ,teremtsük együtt új életünk ! Áldott tiszta Fény ! A Sólyom eljött mi közénk !
Szent idők hajnalán drága Atyánk körbe zár ,fényes kereszt körül sok barát összeül . Tüzek lángja körbe jár ,Jézus szíve Földre száll . Messze tűnő pillanat itt van egy karnyújtás alatt .
 FÉNY ! FÉNY ! FÉNY !
 Áldott ünnepeket kívánok szeretettel : Irén
Köszönöm az égi és földi tanításokat ,útmutatásokat .
Szűzanya segített az üzenet megírásában még 2009 december 16-án . Kérte most,újra küldjem el mindenkinek !

2016. december 22., csütörtök

Ady Endre: Karácsony


"Harang csendül, 
Ének zendül, 
Messze zsong a hálaének, 
Az én kedves kis falumban 
Karácsonykor 
Magába száll minden lélek. 

Minden ember 
Szeretettel 
Borul földre imádkozni, 
Az én kedves kis falumba 
A Messiás 
Boldogságot szokott hozni."






Wass Albert: Karácsony igaz története



Most, hogy elcsendesült körülöttünk a világ és ragyog a betlehemi csillag, hadd mondom el nektek az én történetemet.

A nagy titok történetét. Lehet, hogy utoljára vagyunk így együtt a karácsonyi csillag alatt. Ezért hát nagyon is ideje, hogy továbbadjam nektek ezt a históriát. A karácsony igaz történetét.  
Nem a Mikulás és a vörösorrú rénszarvas agyoncsépelt meséjét akarom elmondani. Még csak nem is a pásztorokról és a kisded Jézusról szólót. Ennek a történetnek a kezdete mindezeknél messzebbre nyúlik vissza. Visszanyúlik abba a korba, amikor Isten megteremtette a világot, és látta, hogy "nagyon jó minden, amit alkotott".  
Isten megformálta az embert, belehelyezte őt ebbe a jó világba, és mindeneket az ő gondjaira bízott. És az ember boldog volt. Szíve csordultig megtelt örömmel, mert szerette a világot, amit Isten teremtett.  
Aztán valami történt.  
A Biblia szerint az Éden kertjében elbújva volt valahol egy kígyó.
És volt egy bizonyos tiltott gyümölcs is, amely nemcsak a jónak, de a gonosznak tudását is őrizte.  
Az embernek, aki ezt a sok ezer éves múltba tűnő bibliai történetet leírta, lehetett valami fogalma a történtekről, csakhogy szavakkal nem tudta jól kifejezni, ezért allegória segítségével írta le. Az ember mindig allegóriát használ, mikor képtelen valamit rendesen megfogalmazni. A jelképes ábrázolás pedig gyakran félrevezető tud lenni.  
Egy biztos: beszélő kígyó nem volt, mivel Isten nem teremtett ilyesmit. És nem volt semmiféle titokzatos alma sem, melyben elrejtezhetett a gonosznak tudása, mivelhogy Isten nem teremtett gonoszt.  
Valójában az történt, hogy az embernek voltak bizonyos elgondolásai önmagáról, melyek távol álltak Istentől és távol álltak a számára teremtett világtól. Ezek az elképzelések aztán rendre kiterebélyesedtek benne, s ezekből, az ő bensőjében, épített magának egy különálló és láthatatlan világot. Álmok és ábrándok világát. Egy világot, amely már kezdett hihetőbb lenni számára, mint az a másik, melyet Isten teremtett. Hogy haragvó angyal űzte ki lángpallosával az embert a Paradicsomkertből, az csak mese volt, amit lelki szükségből, a maga igazolására talált ki. Az ember saját akaratából került ki onnan. Ha az allegóriák útját akarjuk járni, azt mondhatjuk: Isten világából az első emberi találmány, egy sokfokú létra segítségével került ki, melyet a maga világában együtt kalapált össze embertársaival, álmokból és ábrándokból. Kikerült hát a hajdani Édenből, és a visszavezető utat azóta sem képes megtalálni.  
Káin és Ábel álmodta a föld színére az első versengést, és ez a verseny irigységet, gyűlölködést és gyilkosságot szült. És attól az időtől fogva az ember nem tudta jónak és szépnek látni a világot. Gonosznak és veszélyesnek látta. És minél inkább elhitte, hogy gonosz és veszélyes, annál veszélyesebb és gonoszabb lett körülötte a világ. Azután, az idő múltával, már képtelen volt meglátni Isten alkotását. Csak a maga világát látta, amely telve volt gyűlölettel és szenvedéssel, igazságtalansággal, betegséggel és mindannak a hiányával, amire pedig oly nagyon vágyott. Reménytelennek tűnő lelkiállapotában fegyvereket talált fel, amelyek egyre hatékonyabban tudtak ölni. Betegségeket, melyek meg tudták hosszabbítani a szenvedést. Oltalmazó pajzsokat talált ki a maga kiagyalta fegyverek ellenében és gyógyszereket a maga előidézte betegségek kezelésére, és az ember ezt a gonosz tudást továbbadta, nemzedékről nemzedékre. Minden nemzedék hozzátett valamit ehhez a "tudományhoz", mígnem abból a gonosznak olyan hatalmas és olyan bonyolult birodalma alakult ki — körbezárva az emberiséget minden irányból — , hogy a nagyon is létező Isten már nem látszott többnek, mint álomnak, távoli és valószínűtlen álomnak.  
Csak valahol az ember lelkének legmélyén volt még egy gyönge kis pislákoló fény. Mint távoli emléke valami tisztának, valami magasztosnak, valami szépnek. Valami szomorú vágyódás az elvesztett Éden után, tétova reménye a rég elfeledett, meleg és tiszta fény visszatértének. A fénynek, amelyben úgy láthatná a dolgokat, amilyenek azok valójában, és nem kéne tapogatózva keresgéljen a sötét homályában, hogy megragadjon valamit, ami nem is létezik.  
Itt és amott, jéghideg téli éjszakákon nehány ember fáklyákat gyújtott és a csillagvilágos szabad ég alatt fenyőfákhoz kötözte azokat, figyelve a feltörő lángokat. És azokból a lángokból ábránd született, új vágyálom. Kevéske remény volt rá, hogy ez az álom valósággá váljon, mégis sokat jelentett, csak rágondolni is. Az emberek kezdték ezt az álmot megünnepelni. A sötétségen aratott győzelem vágyálmát.
A meleg felülkerekedését a hideg fölött. A tavasz diadalát a tél fölött.
És nemcsak a természet önmagán vett győzelmét, hanem az ember diadalát is, amit a maga szívén belül vívott ki, abban a kegyetlen és sötét világban, amit maga-magának fölépített. Ez volt valójában karácsony kibimbózása.  
Isten könyörületet érzett az ember iránt, aki elveszett a maga gyűlöletre és rútságra épített világában és képtelen volt visszatalálni abba a világba, amit Ő teremtett számára.
Isten azért elhatározta, hogy küld az embernek valami nyomravezető jelet. Olyan üzenetet, amit megérthet.
Jelet, amit követhet. Jelzést, ami visszavezetheti őt a jóság és szépség világába.  

Az üzenetet Jézus hozta el, vagyis a Messiás, vagy amilyen emberi néven csak nevezni akarod Isten hírnökét, akit küldött az embereknek, ember képében. Innentől fogva már ismerheted jól a történetet. A kisded Jézus megérkezését a földre Isten új gondolatának fényes csillaga hirdette meg, és a Gondviselés angyalai, akik eljöttek a csöndes pusztába az egyszerű pásztorokhoz.  
Hogy miért éppen a pásztorokhoz jött az üzenet? Mert ők a természet ölén éltek, Isten teremtett világában. A pusztában, ahol több idejük volt gondolkodni, mint azoknak, akiket városok kőfalai közé zárva lefoglalt a maguk alakította földi élet sok hiábavaló küzdelme.  
"NAGY ÖRÖM JÓ HÍRÉT HOZZUK NÉKTEK! — mondták Isten angyalai a pásztoroknak. A pásztorok pedig fölnéztek az égre, látták odafönn ragyogni az új csillagot és megérezték az üzenet jelentését. Tudták, hogy azon az éjszakán fölöttébb nagy valaki született. Valaki, akinek küldetése a világ megmentése kell legyen. A pásztorok, izgatottságukban és örömükben, megjövendölt Üdvözítőjüknek a legpompásabb nevet adták, ami csak szegényes szókincsükből futotta: "ÚJSZÜLÖTT KIRÁLY" -nak nevezték Őt.  
Nehányan, bölcsek, ugyancsak fölismerték a csillagot és beszámoltak róla uralkodójuknak. Elmagyarázták, hogy a különös csillag megjelenése jel, amely valakinek a születését jelzi. Valakiét, aki minden eddigi uralkodónál nagyobb lesz a földön.
Nevet is adtak az ismeretlennek a maguk tudása szerint, mondván: Ő lesz a "KIRÁLYOK KIRÁLYA".  

A karácsonyi történet további részleteit mindenki ismeri.
A pásztorok követték a csillagot és megtalálták a kisded Jézust egy jászolban. Megcsodálták Őt. A történetnek erre a részére vonatkozólag írásos bizonyítékaink vannak. Nincs viszont bizonyítékunk sem a három királyok és a bölcsek megjelenésére, sem az ajándékokra, amiket feltehetően hoztak. Úgy tűnik, hogy ezekkel a részletekkel később kerekítette ki a történetet rajongó emberek túlfűtött képzelete. Az egyetlen uralkodói tett, amiről tényleges bizonyítékunk van, a zsidók királyáé, aki akkoriban a Római Birodalom vazallusa volt, és aki megparancsolta, hogy az ország minden újszülött kisdedét meg kell ölni. Ebből is világosan kitűnik, hogy bár szóbeszéd tárgya volt uralkodó politikai körökben, valójában senki sem tudta a helyet, ahol a KIRÁLYOK KIRÁLYA megszületett. Senki emberfia, kivéve a pásztorokat.  

József és Mária elmenekültek Egyiptomba és nyolc évig éltek ott száműzetésben. Majd, amikor visszatértek a szülőföldjükre, félrevonult zárkózottságban élték az életüket, kerülve, hogy a világ figyelmét kicsit is magukra vonják. A karácsonyi üzenet emléke azonban még akkor is tovább élt. Az emberek még mindig suttogtak az Üdvözítőről, aki azon az éjszakán megszületett nékik, és aki egy napon majd megszabadítja őket elnyomóiktól. Vágyaikban úgy jelent meg ez az új Üdvözítő, mint egy új Sámson, vagy egy új Dávid, ki a rendíthetetlen harcos erejével és rátermettségével jön majd, és kiverve az ellenséget felszabadítja az országot a római iga alól. Később aztán, mikor Jézust szemtől szembe láthatták és megtudták, hogy Ő azért jött, hogy békességet hozzon a földre, nem pedig háborúságot, tanácstalanok és csalódottak voltak.  
A tömegek nem akarták Őt azzal az Üdvözítővel azonosítani, akiről a próféták beszéltek. Azok, akik látták Őt beteget gyógyítani, varázslónak mondták, azok pedig, akik hallották szólni, Keresztelő Jánosnak vagy valami hajdani prófétának gondolták. Csak igen-igen kevesek voltak, akik felismerték benne azt, aki Ő valójában volt.  
Az egyházi vezetők szembefordultak vele, mert az Ő tanításai ellentmondásban voltak vallásuk elfogadott tantételeivel. A társadalom politikai vezetői ellene fordultak, mert Ő elvetette a lázadás kirobbantásának gondolatát. Végül megölték, mert Ő nem az volt, akit vártak.  
Megölték Jézust, az embert, testében, de a Megváltót, az isteni üzenetet, melyet Jézus hozott, mégsem tudták megölni. Itt maradt az üzenet, bár csak nagyon kevesen értették meg és kevesek tudtak róla. Ezeket a keveseket hívták apostoloknak és tanítványoknak, akik szétszéledtek a világban és kezdték magyarázni az örömhírt a népeknek, mindnek a maga nyelvén. De csak az egyszerű emberek értették meg, a tanulatlan, természettel együtt élő emberek. A többiek, akik városokban laktak és álbölcsességek elméleteihez kötötték magukat, az üzenetben próbáltak olyan bonyolult valamit találni, ami egyszerűen nem volt benne.  
Az új vallás, amely Jézus élete és tanításai nyomán felépült, a kereszténység nevet kapta, és követői a szegények és elnyomottak voltak. Ez szította föl Rómában a zendülést, mely a birodalom összeomlásához vezetett. Ez szolgált alapul új birodalmak építéséhez. Ahogy az idő múlt, tanult emberek, akik a tanítást mégsem értették egészen, Jézus emlékezete nyomán felállítottak egy teljes, új tantétel-gyűjteményt. Az évszázadok során ezer és ezer embert sanyargattak, kínoztak és öltek meg Jézus nevében, úgymond "a kereszténység javára". A Jézus nevével alapított új egyház nem értette meg az örömhírt sem. Az ember túlságosan mélyre süllyedt a maga téveszméinek tengerében, és ezek a téveszmék idővel a világot egyre-egyre rútabbá tették. A zavaros eszméken kitenyészett a gyűlölet, és a gyűlölettől elburjánzott a csúfság. Ezek a téveszmék egyre több betegséget, egyre több nyomort, egyre több bűnt eredményeztek. A bűn, nyomorúság és betegség pedig a föld arcát megint tovább csúfította. Az emberiség ördögi körbe keveredett. Alulról, az összezavart, emberalkotta elméletek mélyéből csak nagy néha ragyogott föl egy gyönge kis fénysugár a világosságból, mit Jézus hozott el közénk, hogy meglelhessük a visszavezető utat Isten igazi világába. Ezek a feltünedező, egymástól távoli kicsi fények aztán, ha halványan is, de mégiscsak kirajzolták az embercsinálta sötétségen átvezető ösvényt.  
"SZERESD FELEBARÁTODAT S MÉG AKI ÁTKOZ, AZT IS ÁLDJAD!"  
Csak kicsike fénysugár ez. Alig elegendő, hogy az emberiséget előbbre mozdítsa kétezer éven át, bár nehány hüvelyknyit. Isten valódi üzenete eltemetődött sötét és bonyolult elméletek, üres formaságok alá, az álműveltség kitaposott útja alá.  
És bár az üzenet igen egyszerű, talán legtöbbünknek túlságosan is könnyen érthető, mivel elménket hozzászoktattuk, hogy csak bonyolult feladatokkal foglalkozzon, az üzenetet általában a gyermekek értik meg, amíg csak gyermekek maradnak. Mint ahogy, lelkük mélyén, gyermekek voltak a pásztorok is.  
Isten világa csodálatos, és csodálatos az ember is. Ez minden, amiről az üzenet szól. Vedd le a színezett szemüveget, azt a hamis szemüveget, melyet az úgynevezett műveltség rakott a szemed elé. A félelmek, kétségek, téves hiedelmek, tanok és szokások színezte szemüveget. Vedd csak le, és mindjárt eléd tárul a világ, ahogy azt Isten megteremtette. Amilyen az valójában.  
Hányd le öntudatodról az ember-képzelte tudás ábrándját, a betegségek találmányát, a szenvedés és gyűlölködés csinálmányát. Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak az ember magaalkotta világában fordulnak elő, ami nem az igazi világ. Ez csak a színezett szemüveg világa.  
Ám a karácsonyi üzenet legnagyobb titka ezeknél mélyebben rejtezik.
A lét alapvető törvényében. A szeretet törvényében.  
Mint ahogy a természet világában minden, amit látunk vagy tapintunk nem egyéb, mint a ható erő különféle formája, azonképpen a lélek világában az egyetlen létező elem a szeretet.  
A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretet hiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, mely démoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz.  
Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet.  
Ez a család, kedveseim, kicsi homokszem csak a világban. De ha ti fel tudjátok fogni a karácsonyi örömhír valódi jelentését, és annak tanítását a magatok kis bűvkörében mind elkezditek működtetni, úgy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya a sötétben, és segít majd másokat, hogy ők is megleljék a maguk útját.  
A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan — mindez így együtt a világ. Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.  
Ez, szeretett gyermekeim és unokáim, az én nektek írt karácsonyi történetem. Emlékezzetek rá, ha majd az éjszaka sötétje rátok szakad. Mikor majd úgy látjátok, hogy a világ elmerül a ködben, és én többé már nem leszek itt, hogy kinyújtsam felétek a kezem.
Veletek leszek mindig ennek a karácsonynak az emlékezetében. 


A SZÍV ha elcsendesül csodákra képes






És a HANG szól: A SZÍV ha elcsendesül csodákra képes,
- megváltja ÖnMAGa részét, megérti az emberi LÉT értelmét,- s így magasabb síkra helyezve, megváltja ÖnMAGa LÉTÉT.

És ez így van! 
részlet Nyitva van az Aranykapu írásomból.
Feketéné Lendvai Katalin



Viharban csak az a fa marad állva, amelynek mélyek és erősek a gyökerei....




 Viharban csak az a fa marad állva, amelynek mélyek és erősek a gyökerei.
De vigyázz! Az ember gyökerei nem a földben vannak, hanem fönt, az égben!
A jövőjében.

A te igazi gyökered nem az apukád, az anyukád, nem a család, amelyben születtél, nem is a föld, amelyen élsz, hanem az, ha tudod, KIÉRT és MIÉRT élsz! Ha van életcélod!
Ha szeretsz valakit, akiért érdemes élni: az a gyökered.

A remény a legerősebb gyökér. És az, hogy valamit még tenned kell magaddal, másokkal!
Ha hív egy belső hang: Állj föl! Szükségem van rád! Sok embert megmentett a szeretet.
És az, ha fölismerte élete értelmét. Az ilyen a viharban állva marad. Vagy elesik ugyan, de föláll!
Biztos, hogy föláll, mert tartják fölülről a gyökerei! Egész biztosan tapasztaltad ezt már.

Müller Péter 







Az Új Korban megkapod a Szellem Ajándékait....


Az Új Korban megkapod a Szellem Ajándékait, miközben úgy tűnik, hogy, más emberek egyre inkább összekenik magukat, ahogy a gödörben vergődnek, rólad magától értetődően lemállik a szutyok.
Találd ki, hol vagy: miközben mindez zajlik? 
Ott ülsz abban a szobában, a felemelő aranyfénnyel, önbizalommal töltekezve, tudod és megéled, ki is vagy: ISTENI SZIKRA, aki ezen a bolygón tartózkodik. 
Ezért nem ragad rád a kátrány, ezért válik le rólad.
Akik körülvesznek a mindennapi életben, észre fogják ezt venni. Biztosíthatlak róla, kedvesem, hogyha megteszed a Belső Önvalóból áradó önbecsülés megismerése felé vezető első lépést, a körülötted lévő emberek ez érezni fogják.
Mert tudod, a Szeretet különleges! A Szeretet szeretetet szül, a szeretet szeretetet vonz. Nem számít, hová mégy, milyen helyeken fordulsz meg, bármikor elfoglalhatod a helyed az "aranyszobában", és értékesnek érezheted magad. És a környezetedben lévők, akik nem tudják, ki vagy és mivel foglalkozol, más szemmel fognak rád nézni, mert sejtszinten tudni fogják, hol ülsz éppen. Ezt a kulcsot adjuk át most neked az élethez.
Minden ember, akivel kapcsolatba kerülsz, akivel találkozol, sejtszinten érzékelni fogja, mit csinálsz. És bár a szájuk meg a szemük lehet, hogy mást üzen a számodra, a testük sejtszinten ünnepelni fog téged, s nem telik bele sok idő, hogy megváltozzanak irányodban.
Akkor újra tanúi lehetünk annak, hogy EGY EMBER KÉPES MÁSOKAT MEGVÁLTOZTATNI AZÁLTAL, HOGY MAGÁT ÁTFORMÁLTA.
Anélkül, hogy egy szót szólnál, másokat megtéríteni akarnál, a te átváltozásod hatni fog rájuk.

Kryon