Két évvel ezelőtt hallottam egy hawaii-i terapeutáról, aki egy teljes osztálynyi közveszélyes őrültet gyógyított meg anélkül, hogy valaha találkozott volna bármelyikükkel.
A pszichológus egy-egy beteg kórlapjának tanulmányozása után önmagában kereste, hogy hogyan teremtette annak a személynek a betegségét. Ahogy önmaga gyógyult, úgy gyógyult a beteg is.
Amikor először hallottam ezt a történetet, azt gondoltam, ez valami városi legenda.
Hogy gyógyíthatna valaki embereket önmaga gyógyításával? Hogy lenne képes akár a legjobb öngyógyító mester közveszélyes őrülteken segíteni? Kellően értelmetlen és logikátlan volt, úgyhogy nem törődtem a sztorival.
Egy évvel később újra az utamba került a történet. Azt hallottam, hogy a terapeuta egy Hawaiiban ismert gyógyító módszert, a ho’oponopono-t használja. Soha nem hallottam róla, mégsem tudtam kiverni a fejemből. Ha ez az egész történet igaz volt, mindent tudni akartam róla.
A teljes felelősség fogalmát mindeddig úgy értelmeztem, hogy felelős vagyok azért amit gondolok illetve teszek. Ami ezen túl van, azért nem felelek. Azt hiszem, a legtöbb ember így gondolkodik a teljes felelősségről. A saját cselekedeteinkért vagyunk felelősek, nem azért, amit mások tesznek – de ez nem így van.
A hawaii terapeuta, Dr. Ihaleakala Hew Len, aki azokat a szellemi fogyatékosokat meggyógyította egy egészen új perspektívából tanította meg látnom, mi is az a teljes felelősség. Az első telefonbeszélgetésünk körülbelül egy órán át tartott; arra kértem, mesélje el terapeuta munkásságának teljes történetét.
Elmagyarázta, hogy a Hawaii Állami Kórházban dolgozott négy éven át. Az osztály, ahol a közveszélyes őrülteket tartották, veszélyes hely volt: a pszichológusok havonta váltották egymást, az ápolók gyakran jelentettek beteget, vagy csak egyszerűen felmondtak. A dolgozók az osztályon kizárólag hátukkal a falhoz simulva közlekedtek, így kerülve el, hogy rájuk támadjanak a betegek. Az osztályon se dolgozni, sem élni nem volt kellemes.
Dr. Len egyetlen beteggel sem találkozott. Kapott egy szobát, ahol a kórlapjukat tanulmányozta. Amíg ezeket olvasta, saját magán dolgozott. Ahogy magát gyógyította, úgy lettek jobban a betegek is.
„Néhány hónap elteltével – mesélte Dr. Len – a korábban szigorúan lekötözött betegek szabadon sétálhattak; másoknak, akiket addig keményen gyógyszereztek, már nem kellett gyógyszert szedniük. Azok, akiknek esélyük sem volt arra, hogy valaha kiengedjenek a kórházból, gyógyultan hazamehettek. Sőt, mi több, a személyzet egyre jobban szeretett ott dolgozni.”
„A hiányzások és a gyors személyzetváltások megszűntek. A végén többen dolgoztak az osztályon, mint amennyire szükségünk volt, mivel a betegek hazamehettek, plusz mindenki bejárt dolgozni. Mára az osztály bezárták.”
Ez volt az a pillanat, amikor feltettem az egymillió dollárt érő kérdést: „Mit csináltál magaddal, amitől ezek az emberek ennyire megváltoztak?”
„Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette.”
Nem értettem. Dr. Len elmagyarázta, hogy az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden – csupán mert az életedben jelen van – a te felelősséged.
Tulajdonképpen az egész világ a te teremtményed.
Hát... Ez egy kicsit erős... Felelősnek lenni azért, amit mondok vagy teszek, egy dolog.
Azért is felelni, amit bárki más mond vagy tesz a környezetemben, az meg egy másik.
De mégis, az igazság az, hogyha felvállalod a felelősséget az életedért, azaz mindenért amit látsz, hallasz, ízlelsz, érintesz, vagy bárhogyan megtapasztalsz – az a te felelősséged, mivel jelen van az életedben. Ez azt jelenti, hogy a terrortámadásokat, az elnököt, a gazdaságot vagy bármit, amit tapasztalsz és esetleg nem tetszik – orvosolhatsz. Ezek a dolgok nem léteznek a szó szoros értelmében, csupán a te belső kivetítéseid. A probléma nem velük van, hanem veled, és ahhoz, hogy megváltozzanak, magadat kell megváltoztatnod.
Tudom, hogy ezt elég nehéz felfogni, pláne elfogadni vagy éppenséggel így élni. Ujjal mutogatni sokkal könnyebb, mint ez az egész teljes felelősség dolog, de ahogy Dr. Lennel beszélgettem, lassan rájöttem, hogy számára és a ho’oponopono szerint a gyógyítás nem jelent mást, mint önmagunk szeretetét!
„Ha javítani akarsz az életeden, meg kell gyógyítani azt. Ha meg szeretnél valakit gyógyítani, akár egy közveszélyes őrültet is, saját magad gyógyításával tudsz segíteni rajta.”
Megkérdeztem Dr. Len-t, hogy van ez, mit csinált egészen pontosan, amikor azokat a kórlapokat tanulmányozta.
„Nem tettem mást, csak folyamatosan ismételtem, hogy „Bocsáss meg!” és „Szeretlek!” – újra és újra.”
„Ennyi?”
„Ennyi.”
Úgy tűnik, hogy szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünk, úgy javul a világunk is.
Hadd magyarázzam el, hogy is működik ez: egy napon valaki küldött nekem egy e-mailt, ami meglehetősen felbosszantott. Korábban megnéztem volna magamban, miért zavar egy ilyen üzenet, vagy elkezdtem volna veszekedni azzal, a levél küldőjével.
Most viszont úgy döntöttem, kipróbálom Dr. Len módszerét. Némán mondogattam magamban: Bocsáss meg! Szeretlek! Nem intéztem senkihez a szavakat, egyszerűen csak megidéztem magamban a szeretetet, hogy meggyógyítsa bennem azt, amit ez a külső körülmény okozott.
Egy órán belül újabb levél jött ugyanattól az embertől: bocsánatot kért korábbi soraiért.
Pedig nem tettem semmit, ami ezt kieszközölte volna, még csak nem is válaszoltam neki.
Mégis, azzal, hogy azt mondtam „Szeretlek!”, valahogy meggyógyítottam azt a részemet, ami őt teremtette.
Később elmentem Dr. Len tréningjére. Ő most 70 éves, mondhatni egy visszavonult sámánnagyapa. Dicsérte az Attractor Factor (A figyelemfelhívó-faktor) című könyvemet, és azt mondta, ahogy én fejlődöm, a könyvem rezgése is nőni fog, és ezt mindenki érezni fogja olvasás közben. Röviden: ahogy én fejlődöm, úgy fejlődnek az olvasóim is.
„Mi van azokkal a könyvekkel, amik már kint a vannak boltokban, vagy eladtak?” kérdeztem.
„Azok nincsenek ott kint.” Magyarázta, újra felvillantva misztikus bölcsességét.
„Azok most is benned vannak.” Magyarán, nincs olyan, hogy ott kint.
Ennek a fejlett technikának az alapos bemutatása igazából egy könyvet érdemelne.
Elég az hozzá, hogy ha bármit is javítani akarsz az életedben, csupán egyetlen hely létezik, amit meg kell, hogy vizsgálj: saját magad.
És amikor befelé figyelsz, figyelj szeretettel!
Tisztító, gyógyító zene
A Ho’oponopono egy ősi hawaii gyógymód, a megbocsátás művészete, a kapcsolatok gyógyítását szolgáló, egyensúlyt visszaállító spirituális technika.
Alapja: a megbocsátás önmagunknak. Önmagunk teljes elfogadása és feltétel nélküli szeretete.
Célja: kapcsolatba lépni Istennel. Tudatosan átélni a teremtés folyamatát.
Ennek feltétele: a 100%-os felelősség vállalása, vagyis annak elismerése, hogy minden probléma a tudatalattiban elraktározódott emlékekben rejlik. Nézz befelé, szeretettel és nyilatkoztasd ki ezt a felelősséget azzal, hogy bocsánatot kérsz önmagadtól.
Ebben a folyamatban megtisztul, semlegesítődik a negatív energia és ezzel együtt megtisztulnak a Világodban levő dolgok is, mert Világod a tudatalattid része.
Minden hibát ki tudsz javítani, ami már megvan, és minden hibát el tudsz hárítani, mielőtt megtörténne.
Mindössze annyi a dolgod, hogy ismételd ezeket a szavakat!
Szeretlek! Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm!
Csak mondogasd magadnak, mint egy mantrát, hiszen senki mással, csak saját magaddal van dolgod. A Te felelősséged!
Forrás: Vuvej
A titkos hawaii módszer, amivel bőséget, egészséget és békét teremthetsz. HOPONOPONÓ
A felébredés három szakasza.
Két feladatom van ezen a világon. Az első, hogy javítsak a dolgokon. A második, hogy felébresszem az alvókat.
Szinte mindenki alszik! A feladataimat pedig csak úgy teljesíthetem, ha saját magamon dolgozom.
Ez az új én és az új megértés mind részét képezi az új életerőmnek. De természetesen mindez nem egy nap alatt történt. Ám azzal, hogy a „szeretlek" szót és társait mondogattam, egy mélyebb tudatossághoz jutottam el, amelyet sokan felébredésnek, néhányan talán megvilágosodásnak neveznének. Megértettem, hogy ennek a felébredésnek legalább három fázisa van, amelyek szinte kirajzolják az élet spirituális utazásának a térképét. Ezek a következők:
1. Áldozat vagy. Gyakorlatilag mindannyian úgy születünk, hogy tehetetlennek érezzük magunkat. A legtöbben aztán később is így érzünk. Úgy érezzük, hogy a világ rosszat akar nekünk: az állam, a szomszédok, a társadalom, na meg a ránk leselkedő rosszfiúk. Úgy érezzük, hogy nincs hatalmunk a történések felett. Mi az okozat vagyunk, a világ többi része pedig az ok. Sóhajtozunk, panaszkodunk, tiltakozunk, és csoportba szerveződve harcolunk azok ellen, akik ránk támadnak. Néha lehet kicsit bulizni is, de azért az élet többnyire mégis csak nyomorúság.
2. Te irányítod, a dolgokat. Aztán elérkezik az az idő, amikor megnézel egy filmet, amely megváltoztatja az életedet, mint pl. A titok; elolvasol egy könyvet, pl. A vonzásfaktort, vagy A hit varázsát, és tudatára ébredsz a saját erődnek. Rájössz arra, hogy mekkora ereje is van szándékaid kinyilvánításának. Ráébredsz, mekkora ereje van annak, ha magad elé képzeled a vágyaid tárgyát, aztán cselekszel, és valóra váltod a vágyadat. Életedben először igazi varázslatot tapasztalsz meg. Döbbenetes eredményeket fogsz látni! Az életed általánosságban véve nagyon jó irányt vesz.
3. Magad leszel a felébredés. A második fázis után egy ponton rájössz, hogy a szándékaid valójában korlátok. Rádöbbensz, hogy az újonnan megszerzett hatalmaddal sem vagy képes arra, hogy mindent uraljál. És arra is kezdesz rájönni, hogy ha aláveted magad egy nagyobb hatalomnak, akkor csodákra számíthatsz. Elengeded a dolgokat, és bízni kezdesz. Megpróbálod úgy élni az életedet, hogy minden pillanatban tudatosuljon benned az ISTENIVEL való kapcsolatod. Megtanulod, hogyan ismerheted fel a neked szánt inspirációt, és hogyan cselekedjél azzal összhangban. Rájössz, hogy választani tudsz ugyan, de az életedet nem tudod uralni. Rájössz arra, hogy a legnagyszerűbb dolog, amit tehetsz, hogy igent mondasz minden egyes pillanatodra. Ezen a ponton kezdődnek a csodák, amelyek folyamatosan ámulatba ejtenek. Napról napra úgy élsz, hogy a világ lenyűgöz, elvarázsol, és csodálatba ejt, s ezért folyamatosan hálát érzel. A hoponoponó: problémamegoldó technika. Mindaddig, amíg azt mondogatom az ISTENINEK, hogy „szeretlek", és folytatom a tisztogatást, állandóan visszatérek a korlátlan birodalmába. Ha szavakkal akarjuk kifejezni azt a jelet, amit a zérótól kapunk, akkor ezt mondhatjuk: „szeretet." Ezért ha szünet nélkül mondogatjuk, hogy „szeretlek", könnyebben rá tudunk hangolódni erre az állapotra.
A”SZERETLEK”szó ismételgetése, segít azoknak az emlékeknek, programoknak, hiedelmeknek és korlátozásoknak a semlegesítésében, amelyek a saját ébredésem útjában állnak. Ahogyan egyre csak tisztogatok, folyamatosan ráhangolom magam a tiszta inspirációra. És ahogyan megfogadom ennek az inspirációnak a sugallatát, nagyobb csodák történnek, mint amilyeneket valaha is el tudtam volna képzelni! Nekem csak annyit kell tennem, hogy ne hagyjak fel a tisztogatással.
Az ego hangját hallod. Ebben a pillanatban, ahogyan ezeket a szavakat olvasod, most is beszélsz magadban. Megkérdőjelezd azt, amit olvasol. Hozzászoktál, hogy azonosulj ezzel a hanggal, és elhiszed, hogy ez a saját hangod. Pedig nem az. Az ISTENI és az inspiráció a hangok mögött van. Ha folyamatosan gyakorlód a hoponoponót, egyre biztosabban tudod megkülönböztetni az inspiráció hangját a többi hangtól.
Dr. Hew Len mindig az eszünkbe juttatta: „A gyógyulást nem úgy kapod meg, mint a hamburgert a gyorsétkezdében. Időbe telik."
Én azért hozzátenném, hogy az ébredés bármikor megtörténhet. Akár most is, ahogy ezt a könyvet olvasod. Vagy amikor sétálgatsz. Vagy a kutyádat simogatod. Lényegtelen, hogy éppen mit teszel. A belső állapotod számít. Az pedig, egyetlen varázslatos szóval kezdődik és végződik:
„Szeretlek."
Az alapelvek
1. Fogalmad sincs arról, hogy valójában mi történik.
Lehetetlen, hogy az ember mindent észrevegyen, ami körülötte történik, akár tudatosan, akár tudattalanul. A tested és az elméd most is azon dolgozik, hogy szabályozza magát, persze anélkül, hogy ennek a tudatában lennél. A levegőben pedig egymást érik a láthatatlan hullámok, rádióhullámoktól kezdve egészen különböző gondolatformákig, amelyeknek egyáltalán nem vagy a tudatában. Ebben a pillanatban is, társteremtőként teremted a saját valóságodat, de ez tudattalanul történik, a tudatos gondolkodásod bevonása, vagy irányítása nélkül. Ez az oka, hogy maximálisan pozitív gondolkodás mellett is előfordulhat, hogy egy filléred sem marad. Nem a tudatos elméd teremt.
2. Nem irányíthatsz mindent.
Nyilvánvaló, hogy ha nem vagy a tudatában minden történésnek, akkor irányítani sem tudsz mindent. Önhittség lenne azt gondolni, hogy a világ a te akaratodnak engedelmeskedik. Mivel az egód nem sokat lát abból, hogy a világban most éppen mi történik, nem lenne bölcs, ha neki engednéd át a döntést. Van választási lehetőséged, de a dolgokat nem te irányítod. Felhasználhatod a tudatos elmédet arra, hogy kiválaszd, mit szeretnél inkább megtapasztalni, de ehhez el kell engedned azokat a gondolatokat, hogy fogsz-e teremteni vagy sem, és ha igen, hogyan és mikor. A kulcs a megadás.
3. Mindent meggyógyíthatsz, ami csak felbukkan az életedben.
Bármi is jelenik meg az életedben, függetlenül attól, hogy miként került oda, meg tudod gyógyítani. Egyszerűen azért, mert megjelent a „radarképernyődön". Abból kell kiindulnod, hogy amit képes vagy érzékelni, azt meg is tudod gyógyítani. Ha valaki másban látod, és zavar, akkor már el is kezdheted a gyógyítást. Vagy ahogyan állítólag Oprah mondta egyszer: „Ha kiszúrtad, akkor máris a tiéd." Talán fogalmad sincs, hogy miért bukkant fel az életedben, vagy, hogy miként került oda, de el tudod engedni, mivel tudatosítottad magadban. Minél inkább meggyógyítod azt, ami életed során eléd kerül, annál világosabban tudod megteremteni azt, amit szeretnél, és fel tudod szabadítani a megrekedt energiát más célokra.
4. 100%-ban felelős vagy mindazért, amit megtapasztalsz.
Ami az életedben történik, az nem a te hibád, de a te felelősséged. A személyes felelősség fogalma túlterjed azon, hogy mit mondasz, teszel vagy gondolsz. Az is ide tartozik, hogy mások mi olyat mondanak, tesznek és gondolnak, ami felbukkan az életedben. Ha teljes felelősséget vállalsz mindenért, ami az életedben megjelenik, akkor, ha valakinek problémája támad, az egyben a te problémád is lesz. Ez pedig a harmadik alapelvhez kapcsolódik, ami azt mondja ki, hogy mindent meggyógyíthatsz, ami csak felbukkan az életedben. Röviden: a jelenlegi valóságodért senkit és semmit nem vádolhatsz. Csak annyit tehetsz, hogy vállalod érte a felelősséget, ami azt jelenti, hogy elfogadod, a magadénak ismered el, és szeretettel kezeled. Minél inkább meggyógyítod azt, ami felbukkant az életedben, annál inkább összhangba kerülsz a Forrással.
5. A korlátmentes állapotba a „szeretlek" szó mondogatásával juthatsz el.
Az „útlevél", amellyel eljuthatsz a szavakkal kifejezhetetlen béke birodalmába a gyógyítástól a manifesztálásig, egy egyszerű szó: „szeretlek", vagy azt mondogatta magadban az ISTENINEK: „Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm."Ha ezt mondogatod az ISTENINEK, azzal teljes egészében megtisztítod magadat, és így megtapasztalhatod a jelen pillanat csodáját: azt, hogy nincsenek korlátok. A lényeg, hogy mindent szeretettel fogadj! Szeresd a zsírpárnáidat, a káros szenvedélyeidet, a problémás gyerekedet, a szomszédodat, a házastársadat. Kivétel nélkül: mindent és mindenkit. A szeretet átalakítja és felszabadítja a megrekedt energiát. A „szeretlek" szó az a „Szezám tárulj!", ami az ISTENI megtapasztalásához vezető kaput megnyitja.
6. Az inspiráció fontosabb, mint a szándék.
A szándék az elme játékszere; az inspiráció pedig az ISTENI útmutatása. Eljön majd az életedben az a pillanat, amikortól felhagysz a próbálkozással. Nem kérni fogsz és várni a kérésed teljesülésére, hanem csupán figyelni. A szándék: azt jelenti, hogy az ego korlátozott rálátása alapján próbálod irányítani az életedet; az inspiráció: pedig azt, hogy veszed az ISTENI üzenetét, és meg is valósítod. A szándék működik, és meghozza az eredményt; az inspiráció is működik, de az a csodát fogja megteremni. Melyiket szeretnéd inkább?
Hogyan gyógyítsd magadat (vagy bárki mást) úgy, hogy közben rátalálsz az egészségre, a gazdagságra és a boldogságra?
Ismertetek két bevált hoponoponó-technikát, hogy bármilyen észlelt jelenség esetén meg tudd gyógyítani önmagadat (és bárki mást). Jusson eszedbe, hogy amit másban látsz, az benned is megvan, ezért minden gyógyítás öngyógyítás! Ezeknek a módszereknek az alkalmazásához nincs szükséged senki másra, csak saját magadra. Az egész világ sorsa a te kezedben van.
1. Először is bemutatom azt az imádságot, amelyet Morrnah mondott sok száz, vagy ezer ember meggyógyítására: Egyszerű, de rendkívüli erejű ima:
Isteni teremtő, atya, anya és fiú egysége... Ha a családom, a rokonaim vagy az őseim megsértettek volna téged, a családodat, a rokonaidat vagy az őseidet, gondolatban, szóban, tettben vagy cselekedetben, a teremtésünk kezdetétől mostanáig, kérjük a bocsánatodat... Add, hogy ezzel megtisztítsuk, kitisztítsuk, eleresszük és elvágjuk az összes negatív emléket, blokkot, energiát és rezgést, és hogy ezek a nemkívánatos energiák tiszta fénnyé alakuljanak át...
2. Másodszor: dr. Hew Len úgy szeret gyógyítani, hogy először azt mondja: „Sajnálom" és „Kérlek, bocsáss meg!"Ha ezt mondod, azzal elismered, hogy valami, amiről azt sem tudod, hogy micsoda, bejutott a tested/elméd rendszerébe. Fogalmad sincs arról, hogy miként került oda. De nem is kell tudnod. Ha túlsúlyos vagy, „elkaptad" azt a programot, ami ezt okozza. Ha a „sajnálom" szót mondogatod, azt közlöd az ISTENIVEL, hogy megbocsátást szeretnél magadban a problémád okával kapcsolatban, akármi is legyen az. Nem azt kéred az ISTENITŐL, hogy bocsásson meg neked; arra kéred az ISTENIT, hogy segítsen neked abban, hogy megbocsáss magadnak.
Ettől kezdve azt mondogatod, hogy „köszönöm" és „szeretlek". A „köszönöm" szó ismételgetésével a háládat fejezed ki. Bizonyságot teszel arról a hitedről, hogy az ügy mindenki számára a legjobb módon fog megoldódni. A „szeretlek"átalakítja a megrekedt energiát, hogy ismét szabadon áramolhasson. Újra összekapcsol az ISTENIVEL. Mivel a zéró állapot, a tiszta szeretet állapota, ahol nincsenek korlátok, ha ide akarsz eljutni, azzal kell kezdened, hogy kinyilvánítod a szeretetedet. Az már az ISTENITŐL függ, hogy ezután mi történik. Lehet, hogy valamilyen tettre fog sarkallni. Akármi is legyen az, tedd meg! Ha nem tudod biztosan, mit kellene tenned, próbáld meg ugyanezzel a gyógyító módszerrel eloszlatni a kétségeidet! Amikor letisztázódtak benned a dolgok, tudni fogod, hogy mit kell tenned. Ez a legfontosabb, modernizált hoponoponós gyógyító módszerek, leegyszerűsített változata. Ha még jobban meg szeretnéd ismerni a hoponoponót, iratkozz be egy tanfolyamra! (Lásd: www. hooponopono.org.) Ha meg akarod ismerni a dr. Hew Lennel közösen folytatott munkánkat, látogass el a www.zerolimits.info honlapra! A hoponoponó a problémák megoldásáról szól, ami létezésünk egyik célja. Ha egy problémát meg akarunk oldani, két kérdést kell feltennünk: Ki vagyok én? Ki a főnök?
A világegyetem megértése Szókratész bölcs mondásával kezdődik: „Ismerd meg önmagad!"
Ki a főnök? A legtöbb ember, beleértve a tudósokat is, úgy foglalkozik a világgal, mintha az egy fizikai entitás lenne. Erre jó példát adnak azok a jelenlegi kutatások, amelyek célja a szívbetegség, a rák és a cukorbetegség okainak megtalálása a DNS-ben.
Az ok okozat törvénye, fizikai modell: Ok: Hibás DNS. Okozat: Szívbetegség. Az intellektus a tudatos elme azt hiszi magáról, hogy ő a problémamegoldó, hogy ő irányítja, mi történjen, és mit tapasztaljál meg.
Norretranders olyan kutatásokról is beszámol, amelyek azt mutatják, hogy az intellektus másodpercenként csak 1520 bitnyi információt képes tudatosítani abból a több millióból, amely körülveszi! De ha nem az intellektus és nem a tudatosság a főnökök, akkor mégis kicsoda?
A visszajátszott emlékek határozzák meg, hogy a tudatalatti elme mit fog megtapasztalni.
A tudatalatti valójában csak utánozza és visszhangozza a visszajátszódó emlékeinket. Pontosan úgy viselkedik, lát, érez és dönt, ahogyan az emlékek diktálják. A tudatos elme is emlékek visszajátszásával működik, bár anélkül, hogy erről tudna. Ezek az emlékek diktálják, hogy mit tapasztaljon meg, s ezt kutatások is bizonyítják. A tudatalatti elmében visszajátszódó emlékek. Fizikai problémák: a világ visszajátszódó emlékei. A test és a világ: a tudatalatti elmében találhatók: visszajátszódó emlékek teremtményeiként, s csak ritkán inspirációkként.
A tudatalatti és a tudatos elme, a lelket tartalmazva, nem önmaga generálja a saját ötleteit, gondolatait, érzéseit és cselekvéseit. Ehelyett ahogy arról már szó esett azok visszajátszódó emlékekként és inspirációkként tapasztalnak. Az emlékek, a tudatalatti elme, állandó kísérői.
„De dolgot az ember külszínből ítél meg, Valódi célját fel nem érheti."
Nagyon fontos tudni, hogy a lélek önmagában nem állít elő élményeket, hanem úgy lát, ahogyan az emlékek látnak; úgy érez, ahogyan az emlékek éreznek; úgy viselkedik, ahogyan az emlékek viselkednek; és úgy dönt, ahogyan az emlékek döntenek. Illetve ritkán úgy lát, érez, viselkedik és dönt, ahogyan az inspiráció lát, érez, viselkedik és dönt! A problémamegoldáshoz alapvetően fontos, hogy felismerjük, a test és a világ, nem önmagukban a problémák. A test és a világ, csupán a tudatalatti elmében visszajátszódó emlékek hatásai, következményei! Ki a főnök? Az üresség az önidentitásnak, az elmének, a kozmosznak az alapja. Ez az állapot kell ahhoz, hogy az inspirációk beáradhassanak az ISTENI intelligenciából a tudatalatti elmébe. „A tudósok mindössze annyit tudnak, hogy a kozmosz a semmiből terjeszkedett ki, és vissza fog térni abba a semmibe, ahonnan jött. A világegyetem a zéróval kezdődik és végződik."
A visszajátszódó emlékek kiszorítják az önidentitás ürességét, megakadályozva így az inspirációk megjelenését. Ahhoz, hogy orvosold ezt a kiszorítást, és ismét létrehozd az önidentitást, az emlékeket, ürességgé kell alakítanod, az átalakítás segítségével, amit az ISTENI intelligencia hajt végre. Tisztíts, törölj, törölj, és találd meg a saját Sangriládat! Hogy hol? Saját magadban. „Sem kőtorony, sem rézből vert falak, S szűk légi börtön, sem kemény bilincs, A szellem erejét meg nem köthetik." A létezés az ISTENI intelligencia ajándéka. Ezt az ajándékot kizárólag azért adja, hogy problémamegoldás révén, ismét létrehozhasd az önidentitást. Az „Önidentitás Ho'oponopono" (röviden: hoponoponó) egy ősi, hawaii problémamegoldó eljárás modernizált változata, amelyben a megbánás, a megbocsátás és az átalakítás kap szerepet.
„Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak." Jézus szavai. A hoponoponóban hiánytalanul ott található, az önidentitás mind a négy eleme: az ISTENI intelligencia, a tudatfeletti elme, a tudatos elme és a tudatalatti elme, amelyek együttesen, egységként működnek. Minden elemnek megvan a maga egyedi szerepe a tudatalatti elmében lejátszódó emlékek problémáinak a megoldásában. A tudatfeletti elme mentes az emlékektől, nem hatnak rá a tudatalatti elmében lejátszott, emlékek. Ez az elme sohasem különül el az ISTENI Intelligenciától. De mivel az ISTENI intelligencia, mozgásban van, a tudatfeletti elme, együtt mozog vele. Az önidentitás: inspirációval és emlékkel dolgozik. Bármely pillanatban a kettő közül az egyik parancsolni fog a tudatalatti elmének, ám egyszerre mindig csak az egyik. Az önidentitás lelke egyszerre csak egy urat szolgál, többnyire az emléket, a „tövist", nem pedig az inspirációt, a „rózsát".A visszajátszódó emlékek kiszorítják az önidentitás közös területét, elveszik az elme lelkét annak természetes helyéről, az ürességből és a végtelenből. Bár az emlékek kiszorítják az ürességet, elpusztítani mégsem tudják. Hogyan is lehetne a semmit elpusztítani?
A tudatos elme: elindíthatja a hoponoponó folyamatát, amivel szélnek eresztheti az, emlékeket, vagy pedig magához kötheti azokat, vádaskodással és gondolkodással.
1. A tudatos elme: kezdeményezi a hoponoponó probléma megoldási folyamatát, amelyben kéri az ISTENI intelligenciától, hogy változtassa át az emlékeket, ürességgé. Tudomásul veszi, hogy a probléma, emlékeket jelent, amelyeket a tudatalatti elme játszik vissza, és ezekért 100%-ban felelős. A kérés lefelé irányul, a tudatos elméből a tudatalatti elmébe.
2. Amint a kérés lefelé áramlik a tudatalatti elmébe, finoman fölrázza az emlékeket az átalakításhoz. A kérés ezt követően fölfelé indul: a tudatalatti elméből a tudatfeletti elmébe.
