2012. november 22., csütörtök

A TEGNAP GYERMEKEI


A tegnap gyermekei from fklubharom on Vimeo.



Jennytaki hosszú évek után újra állapotoshónapok óta nem hagy nyugodni egy álomamiben mindig ugyanaz a szegény ír csalájelenik megAmikor nappal is rátörnek az emlékszerű képeks emiatt a munkáját sem tudja folytatniegy híres hipnoterapeutához fordul segítségért a jelenség okának kiderítésére. Úgy tűnikJenny egy korábbi életének drámai emlékeit éli újraahol nemcsak a szegénységgel és férje durvaságával kellett együtt élniehanem holtan született gyermekének fájdalmával is.

BÖLCSEN TESZED, HA IMÁDOD A NŐT


Dante Gabriel Rossetti: La ghirland 1873


ARJUNA ARDAGH: BÖLCSEN TESZED, HA IMÁDOD A NŐT


Néhány napja, miután egy különösen csodálatos estét töltöttem a feleségemmel, Chamelivel, az alábbiakat írtam a Facebook oldalamra, mielőtt ágyba bújtam:
Életem során számtalan kiváló mesterrel találkoztam. Bőven volt tanításaikban részem. Ám egyikük, egy pillanatra sem közelíti meg az asszonyt, aki most az ágyamban alszik. A házasságom lett a gurum, a megváltásom, a múzsám, az ajtó, melyen át beragyog az isteni fény.
Amikor másnap felkeltem, sok kedves hozzászólást találtam az oldalon, ahogy máskor is. Az egyik férfi elég bátor volt ahhoz, hogy sebezhetőségét is vállalva így fogalmazzon:
Köszönöm Arjuna, hogy ezt leírtad. Most rajtam áll a döntés, hogy irigykedjek rád, amiért neked van, ami nekem nincs, vagy válasszam inkább azt, hogy „én is ezt akarom" – hiszen megmutattad, hogy lehetséges.
Nagyon megérintett ez a néhány szó.
A következő napokban több hasonló üzenetet kaptam őszinte, sebezhető, ritka és bátor férfiaktól. Különböző módon, de mindannyian ugyanazt kérdezték:
Olvastam, amit a Facebook-ra írtál. Én is el akarok jutni ide. Kérlek, mutasd meg, hogyan.
Így aztán nekifogtam, és most itt van. Egy rövid összefoglaló arról, hogyan imádjuk a nőt, és miért ez a legbölcsebb dolog, amit egy férfi tehet. Először is bánjunk el néhány nagyon is érthető kifogással, amelyek talán most felmerülnek benned. Én is ismerem mindegyiket.
1. A nőkkel való kapcsolataimban megsebződtem és tönkrementem.
Én is, drága barátom, én is. A szüleim négy éves koromban hatalmas veszekedések közepette elváltak, és én az anyámmal nőttem fel. Ő megtett minden tőle telhetőt, hogy megfelelően ellásson engem, ám boldogtalan volt és labilis. Amikor tizenévesen elkezdtem lányokkal találkozgatni, észrevettem, hogy hatalmas ellenállás, rengeteg félelem van bennem, és nagyon távolinak érzem a nőket.
2. Arjuna, te szerencsés vagy. Elbűvölő a partnered. Az én asszonyom nem olyan, mint Chameli.
Erre a kérdésre nincs végső válaszom. Tényleg tűnhet úgy, hogy szerencsés vagyok, mert találtam egy csodálatos asszonyt, de hadd meséljem el, hogyan történt. Életem során számtalan sokkal kevésbé szerencsés kapcsolatot is átéltem. Én is megtapasztaltam a női viselkedés manipulatív oldalát: az áldozatot, a dühöst, a bosszúállót. Néhány héttel azelőtt, hogy a feleségemmel, Chamelivel találkoztam volna, egy mélyreható változás zajlott le bennem, amely – ebben biztos vagyok -, mindenki mással is megtörténhet.
3. Egyáltalán nincs partnerem, és kétlem, hogy valaha találkozni fogok az igazival.
Együtt lenni valakivel anélkül, hogy imádnánk őt, vagy egyedül lenni, tulajdonképpen ugyanannak a helyzetnek két oldala: megérezted vagy megtapasztaltad a nők szerelmében rejlő lehetőséget, és többet akarsz belőle. A megoldás ugyanaz.
4. Úgy érzem, hogy bezárult a szívem. Sokat időzöm a gondolataim között, az elmémben, és fogalmam sincs arról, hogy milyen imádattal viseltetni valaki iránt.
Mindannyiunk számára itt kezdődik el a valódi utazás, amikor felismerjük, hogy nem tudunk szeretni. És ekkor jön a nagy kérdés, amit fel kell tenned magadnak, barátom: Jó ez nekem így? Nem számít, mennyi pénzed van, vagy hány ismerősöd jelölt be a Facebook-on, nem számít, milyen szép házban laksz, nem érdekes, mekkora autót vezetsz, sem az, hogy mennyire feltűnő a partnered mellbősége, sem pedig, hogy mennyit meditálsz és milyen spirituális vagy ... csak ez: Szerettél-e valaha igazán, mindent odaadva, védtelenül? Ha nem – és itt kell nagyon őszintén válaszolnod magadnak -, rendben van ez így? Rendben lévőnek találod, hogy egy nap meghalsz anélkül, hogy szíved ajándékát bárkinek is odaadtad volna?
Nyolc vagy kilenc évvel ezelőtt én feltettem magamnak ugyanezt a kérdést. Nyers, sebezhető, egyszerű és valódi részem válasza az volt, hogy nem. Ez így nincs rendjén. Ha egy nap meghalnék anélkül, hogy teljes szívemből szerettem volna, úgy érezném, nem éltem teljes életet.
Sok-sok évvel ezelőtt, Balira utaztam a szabadságom idején, egyedül. Ott összebarátkoztam más utazókkal, és közösen béreltünk egy terepjárót, hogy körbejárjuk a szigetet. Felautóztunk a sziget legmagasabb pontjára, ahol általában nem járnak turisták. A vezetőnk elvitt minket az egyik legszentebb templomhoz. Hatalmas téglafal vette körül, amin egy feldíszített kapun keresztül lehetett belépni. Miután levettük a cipőnket és sálakkal burkoltuk be a fejünket, mindannyian beléptünk a kapun. Bent egy kis udvart találtunk, és egy újabb falat, egy újabb kapuval. Miután füstölőket gyújtottunk, és valamennyit adakoztunk, átléptünk a második kapun. Megengedték, hogy még egy falon átvezető bejáraton bemenjünk, de többet nem. A középen elhelyezkedő istenséget összesen tíz fal vette körül. A hindu vallásúak elmehettek egészen a negyedik falig. Akik kifejezetten ezt az istenséget szolgálták, az ötödik falon is átléphettek, és így tovább. Az istenséget egyedül azok közelíthették meg teljesen, akik az egész életüket az ő szolgálatának és imádatának szentelték. Mindenki más meg kellett, hogy álljon valahol, és sohasem találkozhatott a legbelső szentély csodájával.
Valójában nem vagyok híve annak, hogy szobrokat imádjunk és szolgáljunk, ám amit ott láttam, egy gyönyörű szimbólum, ugyanis a nők szíve pontosan ilyen. Minden nő szívének mélyén az isteni nőiség rejlik. Ott van minden, ami csodálatos, ami kedves, ami inspiráló – minden nőben, mindig, mindenhol. Az összes nő szívének a közepén a bölcsesség, az inspiráció, a szexuális kívánatosság, a simogató, gyógyító szeretet esszenciáját találod. Az esszenciáját mindennek. Ám mindezt – jó okkal – koncentrikusan elhelyezkedő falak védik. Ahhoz, hogy a falakon egyre beljebb juss, fokozatosan növelned kell az odaadásodat, és amint ez megtörténik, áldásban részesülsz. Ez nem olyasmi, amit szóbeli megállapodások révén elintézhetsz egy nővel. Ő nincs is tudatában annak, hogyan nyissa ki ezeket a belső kapukat. Az imádatban kifejeződő láthatatlan varázslat tárja szélesre őket.
Ha a legkülső falon kívül állsz, pusztán azzal találkozol, amivel a többi szerencsétlen férfi: pornográfiával. Percenként egy bizonyos összegért, megpillanthatod a mellét, talán más testrészeit is, és kielégítheted magad, miközben szíved mélyén szerelemre vágysz.
Belépve az első kapun, már részesülhetsz valami másban. Amikor rád néz majd, különös csillogást veszel észre a nő szemében. Szemérmesen válaszol a kérdéseidre. Finoman érezteti veled, hogy van itt még sokkal több is, ami rád vár.
Ha megajándékozod őt az elköteleződéseddel, a figyelmeddel, és az imádat apró csíráival, átléphetsz a következő kapun, és ő megnyitja neked a szívét. Megosztja veled a bizonytalanságait, sebzettségét, és legmélyebb vágyait. Sok férfi visszalép ezen a ponton, mert felismerik, hogy az ár, amit fizetniük kell azért, hogy még mélyebbre menjenek, túl magas ahhoz képest, amit hajlandóak megfizetni. Elkezdik megérezni a felelősség súlyát. Ám azok, akik vállalják, hogy átlépnek a következő kapun is, ajándékba kapják a nő hűségét; hajlandóságát arra, hogy kitartson mellettük, bármi is történik; hajlandóságát arra, hogy felnevelje a gyerekeiket; figyelmét a beszélgetésekben; és ha igazán szerencsések, talán még azt is, hogy néha összeszedje utánuk a piszkos zoknikat. És ez így folytatódik. Talán most már érted a lényegét.
A középponttól számított második fal környékén a nő leereszti személyiségének fátylait, és megmutatja neked, hogy emberi lényként egyben átjáró is egy sokkal hatalmasabb világba. Megmutatja neked a haragot, amely nem az övé, hanem minden asszonyé. Felfedi előtted a türelmet, amely szintén egyetemes. Beavat bölcsességébe. Ezen a ponton megtapasztalhatod a női archetípusokat, melyek istenként és istennőként, minden hagyományban megjelennek.
Majd pedig a középpontban, a legbelső szentélyben odaadásod minden szintjén egyszerre csak elárasztanak az ajándékok. Felfedezed a nőiség esszenciáját, és egy nem feltétlenül romantikus, mégis megszentelt módon felismered, hogy bármelyik nővel eljuthattál volna ide, ha hajlandó lettél volna a beavatás minden lépcsőjét végigjárni. Minden nőben ott van a többi, és az összes nőben ott van mindegyik. Amikor teljes szívedből szeretsz egy nőt, és lényének esszenciájával kapcsolódsz, az egyetemes női isteni tűzzel találkozol. Ez tesz gyönyörűvé minden nőt, akit a történelemből ismerünk. Ez a ragyogás árad Mona Lisából, Dante Beatricéjéből, és igen, Penelope Cruzból és Heidi Klumból is. Felfedezed azt az összetevőt, amely minden férfit arra késztet, hogy beleszeressen egy nőbe.
Amikor megtanulod, hogyan figyelj oda erre a női esszenciára, leborulsz a földre, könnyek csorognak az arcodon és azon csodálkozol, hogyan történhetett, hogy akár csak egy pillanatig is azt hitted, hogy mindez automatikusan jár neked.
Szóval, kedves barátom, érted, amit mondok? Ha sikerült felfognod, akkor talán most felmerül benned a kérdés: De hogyan jutok el onnan, ahol most vagyok, oda, amiről te írsz?
Ennek sokféle módja van, de megosztok veled két dolgot, amelyek mentén elindulhatsz.
Először is tedd, amit én, és – bármilyen furcsán hangzik is - az otthonodban készíts egy oltárt az isteni nőiségnek. Csak női szimbólumokat helyezz el rajta. Én kitettem az alábbi képet: Dante Gabriel Rossetti: Angyali üdvözlet. Keress rá az interneten, és érteni fogod, miért. Kitettem Quan Yin szobrát. Ott van egy yoni alakú kő, és Georgia O'Keeffe egy festménye. Rendezd be az oltárodat csupa olyasmivel, ami a nőiségre emlékeztet, és minden nap tölts el előtte pár percet azzal, hogy kifejezed a hódolatodat. Igen, minden nap, a hódolatodat. Az imádatodat, a csodálatodat, az odaadásodat. Szórd tele rózsaszirmokkal. Olvass fel verseket. Ajánlj fel mindent, és kérd meg őt, hogy fedje fel előtted legbelső lényegét. Meglásd, mindez csodákat művel: akár egyedül vagy, és arra vársz, hogy találkozz végre az igazival; akár kapcsolatban vagy és szeretnél mélyebben kapcsolódni az asszonyoddal.
Fordította: Sarkadi Krisztina   http://igazabolszerelem.hu/

A Névtelen szellem közleményei

Solara - 2012. november





Solara - 2012. november

November a hónap, amely mindent megváltoztat. Számos dolog feje tetejére áll, kifordul. Ami ebben a hónapban zajlik, majdnem hogy megfogalmazhatatlan. November óriási, az isten háta mögöttin túlról érkező: teljes 

mértékben kiszámíthatatlan. Egy masszív Fordulópont.


Gyakran érezzük majd úgy, mintha a borotva élén táncolnánk, ahol minden kockán forog: Új és régi között. Mint egy kötéltáncos, amint egy szakadék fölött sétál, mi is minden egyes lépést óvatosan és tudatosan akarunk megtenni, koncentrálva egyensúlyunkra, miközben minderre nincs többé idő. Most már el kell engednünk a vízszintes kapaszkodónk és vakon, előrefelé kell szaladnunk, bízva Szívünk Tudatosságában, Igazakként.

A hónap, számos olyan szituációt hoz életeinkbe, amely először cselekvésünket igényli és csak aztán, hogy gondolkodjunk. Egyre kevesebb és kevesebb idő marad arra, hogy megfontolhassuk döntéseink. Annyi minden van, amit még teljesítenünk kell, ezért most egy Zen-féle fókuszt kell majd kialakítanunk, amely segít minket egyik feladatról a másikra, míg kívülről számos zavaró tényező hat ránk. A bármiféle cselekvés fokozatosan szerepet kap. Egyre gyorsabban kell majd tennünk és arról, csak utólag gondolkodnunk. Ha nem lépünk semmit, lehet, hogy épp lemaradunk valami fontosról. Hitrendszereink annyira magunkba kell most integrálni, hogy az bármilyen – és főleg krízis helyzetekben, könnyen és gyorsan ki tudjon fejeződni a fizikai síkon egyaránt. A Revízió és Iránykiigazítás erős érzete van velünk egész hónapban. Mindez nem feltétlenül tudatosan működik, de bizonyos, hogy életeink számos eleme lesz most alapos felülvizsgálat alá vonva. Mindez egy mellékterméke annak, ami egy monolitikus átváltozás szintjén megy végbe ebben a hónapban.

Fontos elmélyülést tapasztalunk. Most takarítjuk ki ugyanis az eóni – istenített – idő eltorzulásait, hogy végre a Kik Vagyunk a kezdeten túl óta, igaz állapotához igazodhassunk és, hogy az Igazságot, életeink minden elemébe integrálhassuk. Néhányunk számára mindez Ultra Tökéletes Viharok, betegségek formájában jelenik meg; szomorúvá, mérgessé, csalódottá, fáradttá téve minket. Megráz, egészen a belső magunkig, mialatt körülöttünk az ismert világaink külső struktúrái egy masszív földrengésben összeomolva végül nem hagynak mást, csak legigazabb részünk. Próbára vagyunk téve, hogy gyors döntéseket hozzunk, és azonnal reagáljunk anélkül, hogy bármi időnk maradna gondolkodni arról, mit is csinálunk – miközben a legnagyobb intenzitással vagyunk bombázva. Folyamatosan tesztelve vagyunk, hogy a hitünk szerint éljünk ahelyett, hogy csak beszélnénk róla.

Ha netán még nem vagyunk a helyes vágányon, most bizony váltani fogunk és novemberben az igazabb pályánkra leszünk irányítva. Sokan közülünk, akik mostanáig nem voltak benne biztosak, mi lesz majd velük, mit cselekedjenek, merre haladjanak; hirtelen azon veszik majd maguk, hogy már megkérdőjelezhetetlen bizonyossággal tudják a választ ezen, kérdésekre.

November 22-én a 11:11 utolsó, tizenegyedik kapuja aktiválásra kerül. Ez a végső, 11:11 aktiválás jelzi egy óriási jelentőségű, majdnem 21 éves utazásunk végét a 11:11-es kapun. A 11. kapu aktiválása kitárja az ajtót egy új világba, amelyet ugyan még nem látunk, de már erősen érzünk. Már most hatalmas hatása van ránk, hiszen ez az egyetlen esemény tartalmazza mind a VÉGET mind pedig a KEZDETET, ahogy a spirál mostanra egy teljes kört alkot. A beteljesedés érzése egybeszövődve az Új Kezdettel, mélyen megrendítő. Oly közel vagyunk egy korszak végéhez! Közelítünk a dualitáson átvezető hosszú utazásunk véghezviteléhez. Természetesen a befejezés folyamatának része, egész utazásunk elengedése… Azok számára, mint például én, akik életükből számos évet szántak minderre, ez egy óriási dolog.

Pompás és mély kihívásokkal teli utazás volt ez, amely teljes elkötelezettségünk igényelte, és most közelít végéhez. A 11. kapu aktiválásakor a Láthatatlan Gyémántja megmutatkozik. Ez az Új Világ, amely születőben van, tartalmazza minden ismert világunk egy végtelenül kiteljesedett tájon. Ebből a befejezésből következik AN újjászületése. Ezen idő alatt hirtelen sokan felismerik majd, hogy ők is részesei AN nagyszerű családjának. Ezt követően összegyűlünk, hogy lehorgonyozzuk AN szívét a fizikai valóságban. A hónap végére mérhetetlenül megváltozunk, többé nem leszünk azok, akik korábban voltunk. November fantasztikus, meglepő, örömteli, kreatív, és telis-tele van tömérdek SZERETETTEL. Elvisz minket tökéletes helyeinkre: bennünk és rajtunk kívül is. Ez most a hazatérés ideje – amikor visszatérünk Igaz Valónkhoz. Hatalmas energiák vannak érkezőben, amelyeket korábban nem is ismerhettünk és, amelyek a Láthatatlan Gyémántjának kitágult birodalmába repítenek. Ez az… A VÉG és a KEZDET…


Eredeti szöveg: Solara és a 11:11 honlapja


A cikk elérhető itt: http://pavalany.com/2012/11/16/2619/


Forrás:http://www.facebook.com/AngyaliHangokUzenetei

Álomból Valóság - Damanhur



A MAG Vagy Média első rövid dokumentum filmecskéje, ami 13 percben mutatja be Európa legnagyobb fenntartható szövetségének működését, amely 26 önfenntartó spirituális, új szóval: öko-spirituális közösségből áll. Filmünknek egyetlen célja a lehetőség felmutatása, egy álom megvalósulása, egy tudatossabb közösségi életvitel sikerességének bemutatása.

FÜGGETLENNÉ VÁLNI ELMÉDTŐL

FÜGGETLENNÉ VÁLNI ELMÉDTŐL

A jó hír, hogy függetlenítheted magadat az elmédtől! Ez az egyetlen igazi fölszabadulás. Ennek első lépését máris megteheted.
Figyel
j minél gyakrabban a fejedben szóló hang­ra! Szentelj különös figyelmet azoknak az ismétlődő gondolatmintáknak, amelyek régi lemezekként tán már évek óta újra és újra lejátszásra kerülnek!
Ezt értem azon, hogy „figyeld a gondolkodót", ami más szóval azt jelenti: figyelj a fejedben szóló hang­ra, tanúskodó jelenlétként légy ott!
A hangra figyelve legyél pártatlan! Más szóval: ne ítélkezz. Ne értékeld, és ne ítéld el, amit hallasz, mert ha így teszel, akkor valójában ugyanazt a hangot engedted vissza a hátsó ajtón.

Hamarosan fölismered:

„A hang ott van, míg én itt vagyok, hallgatva és fi­gyelem őt. "
Ez az „én vagyok" - fölismerés, saját jelenléted érzékelése már nem gondolat. Ez az elmén túl­ról érkezik.
Amikor tehát egy gondolatra figyelsz, akkor nemcsak a gondolatnak vagy tudatában, hanem a gondolat tanúja­ként önmagadnak is. A képbe így a tudatosságnak egy új dimenziója lép be.
A gondolatra figyelve, egyfajta tudatos jelenlétet érzel - mélyebb énedet - mintegy a gondolat mögött. A gondolat ekkor elveszíti fölötted hatalmát, s gyor­san elül, mert már nem adsz energiát az elmének az­zal, hogy azonosulsz vele. Így kezdhetsz el véget vet­ni az önkéntelen, kényszeres gondolkodásnak.
Amikor a gondolat elül, szakadást - egy „elme nél­küli" hézagot - tapasztalsz meg az elme folytonos gondolatáramában. Ezek a hézagok vagy rések elein­te rövidek, talán csak néhány másodpercesek, ám fo­kozatosan egyre hosszabbá válnak. A hézagok idején egyfajta csöndet, nyugalmat és békét érzel. Így kez­ded el megérezni a Léttel való egység természetes ál­lapotát, amelyet az elme általában eltakar.
Gyakorlás révén a nyugalom és a béke érzése el­mélyül. Mélységének történetesen nincs is határa...
Egyúttal egy finom, bensődből kiáradó örömérzést is megtapasztalsz majd: a Lét örömét.
A belső összekapcsolódottságnak ebben az állapotában sokkal éberebb és fölébredtebb vagy, mint az elmével azo­nosult állapotban. Teljesen jelen vagy. Ez az állapot an­nak az energiamezőnek a frekvenciáját is növeli, amely a fizikai testet élteti.
Mélyebbre jutva ebben az elme nélküli birodalomban - ahogyan ezt néha Keleten nevezik -, a tiszta tudatos­ság állapotát tapasztalhatod meg. Ebben az állapotban saját jelenlétedet olyan intenzitással és örömmel érzed át, hogy ahhoz viszonyítva jelentéktelenné válnak gondolataid, érzelmeid, fizikai tested és az egész külső világ. S ez mégsem önző, hanem önzetlen, illetve „öntelen" állapot. Magad mögött hagyod azt, akire úgy gondoltál, mint „önmagam". Alapvetően ez a jelenlét vagy te, s az ugyan­akkor mégis fölfoghatatlanul hatalmasabb nálad.

A „gondolkodó figyelése" helyett úgy is létreho­zhatsz hézagot, avagy időrést az elme gondolatáramában, hogy figyelmedet egyszerűen a mostra irányítod.
Egyszerűen tudatosítsd intenzíven a jelen pillanatot!

Nagyon jó érzés. Tudatosságodat így elvonod az elme te­vékenységétől, és olyan, elme nélküli időrést hozol létre, amelyben rendkívül éber és tudatos vagy, ám nem gon­dolkozol. Ez a meditáció lényege.
Mindennapi életedben úgy gyakorolhatod ezt, ha teljes figyelmedet egy olyan rutintevékenységnek szenteled, amely csupán eszköz valamilyen célod el­éréséhez, s így maga a rutintevékenység válik a céllá. Valahányszor pl. lépcsőn közlekedsz, figyelj intenzí­ven lépéseidre, minden mozdulatodra, a lélegzést is beleértve! Légy teljesen jelen!
Vagy amikor kezet mosol, figyeld meg minden ér­zékelésedet, amely ezzel a tevékenységgel kapcso­latos! A víz hangját és érzetét, kezed mozdulatait, a szappan illatát stb.!
Vagy amikor beszállsz a kocsidba, miután becsuk­tad az ajtót, várj néhány pillanatot, és figyeld meg lélegzeted áramlását! Tudatosítsd a jelenlét hangta­lan, mégis erőteljes érzetét!
Gyakorlásod sikerességét egyetlen dolog jelzi meg­bízhatóan: a bensődben érzett béke intenzitása.

A megvilágosodáshoz vezető utadon a legfontosabb és egyetlen lépés tehát: tanulj meg nem azonosulni az elméd­del! Minden alkalommal, amikor megszakítod az elme gon­dolatáramát, tudatod fénye fölerősödik.
Eljön a nap, amikor azon kapod magad, hogy úgy mo­solyogsz a fejedben megszólaló hang hallatán, ahogyan egy gyermek csínytevésén mosolyognál. Ezt azt jelzi majd, hogy már nem veszed annyira komolyan elméd tartal­mát, mert éntudatod már nem függ tőle.
E.TOLLE.