2012. május 25., péntek

Pünkösdi üdvözlet



Kedves Olvasók, Ismerőseim, Barátaim!

Minden kedves Magyar Testvéremnek áldott Pünkösdi Ünnepeket kívánok az alábbi kis összeállításommal!
   Bizakodva, és lélekben egyre inkább megerősödve járjuk az utunkat, de a hamis, az emberi életet megnyomorító összeszövődések nagyon sok Magyar Ember életét megkeserítik, nyomorba döntik. Ezáltal hitükben meggyengültekké, és egyre többen teljesen reményvesztetté válnak. Nem látják a kiutat, nem látják, hogy merre és hogyan indulhatnának el, hogy a változás ne csak a tudatban, a szívben és a lélekben történjen meg, hanem most már a fizikai síkon, az anyagban is megnyilvánuljon.
Keressük az EGYSÉGET, az ÖSSZEFOGÁST, de sokan azok is, akik a Szellem útját járják, a Fényt és a Felemelkedést hirdetik, maguk is hajlamosak rá, hogy a velük egy úton járó társukat megbélyegezzék, kibeszéljék. Nem az erényeit, a tenni akarását, a kiállását nézik, hanem az általuk vélt hiányosságait, vélt vagy valós sérelmeiket hozzák előtérbe, és eszerint ítélik meg. Ezeket a sorokat három évvel ezelőtt írtam, és ami ma arra késztettet, hogy ezt újra megismételjem, egy nyilvánosságra hozott levélváltás, ami két Nemzettestvérünk között zajlott. Eltelt három év, és ezek szerint ezen a szinten nem igazán történt meg a változás.
Engedjék meg hogy feltegyem a kérdést,- 
Mi történne, ha a Szellemi úton járó emberek egymásban végre a szépet és a jóságot, a tenni akarást fedeznék fel, és ezt méltatnák, nem pedig a különbözőséget, az ellentéteket hoznák előtérbe?
Mi történne, ha
 félre tudnák tenni az ellentéteket, a saját nagyszerűségüket?
Véleményem szerint ebben az esetben elindulhatna egy példátlan értékű Magyar Összefogás, mely által a saját életünket tudnánk gyökeresen megváltoztatni, szebbé és jobbá tenni.
Rengetegen küzdünk egy célért, a Magyar Nemzet újjászületéséért és Feltámadásáért.
Kérem, fogjunk össze, alkossunk EGYSÉGET, tegyük félre az ellentéteket, és csak a célra összpontosítsunk, ne hagyjuk, hogy erről bármi is elterelje a figyelmünket!
Szívből jövő szeretettel kérem minden kedves MAGYAR TESTVÉREMET, szívleljék meg a fent említett gondolataimat, de legfőképpen Wass Albert Egységes Magyarság című írását helyezzék előtérbe.
Továbbra is hittel és szeretettel kívánok Mindenkinek az újjászületés reményével, áldott Pünkösdi Ünnepeket!

Feketéné Lendvay Katalin
Veszprém. 2015. május.22.





Kedves Gyermekeim!

Életetek elérkezett egy olyan állomásához, amelyben létetek bizonytalanná vált.
Különböző megnyilvánulások vesznek körbe bennetek, és elmétek már nehezen tudja kiszűrni azt, hogy mi az IGAZ, és mi a hamis.
Ebben az esetben nem tudsz mást tenni, csak azt, hogy befelé figyelsz és a szíved szavát hívod segítségül.
Soha ne teremts magadnak olyan korlátokat, melyben a szív szava távol kerül tőled!
Ha önmagadat és létedet szereted és elfogadod, akkor az Istenit is tiszteled és elfogadod magadban.
Fiam Jézus, sokszor hívta fel a figyelmet a mostani időben történő nehézségekre.
Minden szó és kinyilatkoztatás ismétlődésnek tűnhet már a számotokra, de MI ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy ÓVATOSAK LEGYETEK!
Országotokban különböző megnyilvánulások szándékoznak előtérbe kerülni, és ezzel még nagyobb benyomást gyakorolni az itt élő, amúgy is szegény sorsban élő emberekre.          
Számtalan esetben felhívtuk a figyelmet, hogy nagyobb bátorsággal merjetek kiállni, és vegyétek kezetekbe életetek irányítását!
Ha a saját házad táján nincs REND, akkor hogy várod azt, hogy a környezetedben, az Országodban REND legyen?
Az a baj ebben a rendben, hogy olyan túlkapásokat követtek el, amelyek már súrolják az Isteni Igazságosság határát.
Ember- ember életére tőr, és különböző manipulatív módszerekkel áll elő, csak hogy a saját szekerét előre lendítse.
Ha kell, mindenen és mindenkin keresztül gázol, nem számít a becsület.
Kérdem ÉN, - Hol van a szívetekben az őszinteség, az együtt érzés szándéka?
Hol van az az akarat, amely teljes szívéből jobbot nyújt megrekedt társainak?
Mivé letettek emberek?
Mivé lett ez a világ, amely a pénzt, az anyagi megélhetés forrását állítja az első helyre, még akkor is, ha ezzel családokat veszejt el?
Gyermekeim, szomorú a Szívem, nem értelek benneteket…
Bizonyos emberek összekapcsolódnak, ők tisztán látják a kialakult helyzetet, de erre az időre, már még több léleknek kellene felébredni, és az ÖSSZEFOGÁST sürgetni!
Évek óta ismétlem Magam, foganatja nincsen…
Mit ér a szó, a hívás,- ha elszáll?
Mit érnek a becses gondolatok, ékes szólások, ha mindez csak falra hányt borsó?
Őszintén nézzetek a szívetekbe, és gondolkodjatok el rajta, - Mit jelent számotokra a szó,- HAZA?
Mit jelentenek a Kárpátok-bércei, mit jelent az Ősi FÖLD, - és mi lesz, ha mindez elvesszék? Elgondolkodtatok már ezen?
Hosszú és göröngyös útra léptetek, fáradtan és szomjasan haladtok előre.
Miért nem nyitjátok ki szívetek a szóra, miért csak szomjuzzátok azt?
Szívetekben, lelketekben Isten Igéi távolra kerültek tőletek.
Magatok állítjátok az első helyre, és eszerint cselekedtek.
Azok az emberek, akiknek szívében mélyen benne él Jézus és hűek maradtak hozzá, most szomorú sorsnak vannak kitéve.
A megnyilvánuló erő minden tőle telhetőt megtesz, hogy ezeket az embereket hitükben megingassa, és a sárba tapossa.
Gyermekeim!
Figyelmesek legyetek, ne adjátok fel a küzdelmet!
A kísértő körbejár, de ha tiszta a szívetek, a lelketek, az ÚR iránti elkötelezettségetek, akkor kárt nem tehet bennetek!
Szívetekben forduljatok Felém, ÉN anyai palástommal óvatosan betakarlak és a hamis elől elrejtelek bennetek.
Fiam Jézust sűrűbben hívjátok, segítségként Hozzá forduljatok!
Ha szükségetek van tanácsra, segítségre, nyissátok meg szíveteket még mélyebben előtte, hisz tudjátok, Ő minden pillanatban a segítségetekre siet, ha tiszta a szándék és az akarat.
Isten áldása kísérjen benneteket, és a Remény soha ne hagyjon el!
Ámen.
2009. július 11.
Lejegyezte belső HANG útján: ÁhimRé
Feketéné Lendvai Katalin




MAGYAROK VAGYUNK, MIÉNK AZ ORSZÁGUNK!


MAGYAROK VAGYUNK.
Miénk a szív, a gondolat.
Miénk a valóság, az ébredés.

Szívünk ezer sebből vérzik…
E seb hol begyógyul, majd újra felszakad.
A Nemzet sorsát szívünkben viseljük, lelkünkben érleljük.
Saját fájdalmainkon keresztül tisztítótűzként égetjük el MAGunkban mindazt a szenvedést amit átélt Nemzetünk.

MAGYAROK VAGYUNK.
Miénk a szó, a gondolat.
Miénk a nyelv, mely varázsát messzi Honban ismerik.
Miénk a fájdalom, a seb,- amely újra s újra felszakad.

Mi végre magyar a magyar, ha hite s megtartó ereje által nem képes Új Jövőt írni?
Miért szenvedtek, haltak hős halált Eleink, ha mi nem visszük tovább dicsőségüket,- a HAGYATÉKOT, amit reánk hagyományoztak?

Itt az idő, hogy eltűnjön a fájdalom, s szívünkben a sebet begyógyítva új lendülettel lépjünk elő! Eljött az idő, hogy lefejtsük magunkról mindazt a megkötést, ami gondosan ügyel rá, hogy ne ébredjünk Öntudatunkra!

MAGYAROK VAGYUNK, MIÉNK AZ ORSZÁGUNK!
Miénk minden mi itt megterem, senkinek nincs joga, hogy mindezt innen elvigye!

ÉBREDJÜNK MAGYAROK!
Álljunk ki MAGUNKÉRT!
Álljunk ki a NEMZETÉRT!
Szolgasorba ne nyughassunk!

Merjünk remélni és tenni s mi legfontosabb Istenben hinni!

Csak hitünket megtartva és ereje által tudunk Új Jövőt teremteni, és az Új Jövőben hinni!

Isten áldja Magyarországot, a magyar embereket.
Egy szebb, egy jobb jövőt, békés átmenetet kívánok, melyben megújul a Nemzet és újra magára talál.

Ne legyen több fájdalom, soha több seb fel ne szakadjon, csak begyógyuljon. 

Boldoguljon a Nemzet s egy szebb, jobb, élhetőbb jövőt teremtsen.
Isten áldása legyen velünk.
Áldás!
 2010. április 25.
Írta: Feketéné Lendvai Katalin



Egységes magyarság
IV. Wass Albert

Ahhoz, hogy valamit szólhassunk magunkról s arról, ami bennünket összeköt, meg kell vizsgáljuk előbb becsületesen magyarságunk fogalmát, az egység jelentését és tisztáznunk kell az akadályokat, melyek előttünk állanak.
Mindenki önmagán keresztül méri le a fogalmakat.
Számomra magyarságom ezt jelenti: mint ember tartozom vérség és lelki alkat szerint egy családhoz s ezt a családot szeretem erényeivel és bűneivel együtt, s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön. Tehát ember vagyok s ezáltal magyar.
Mennél jobban sikerül embernek lennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz a magyarságom is. Ha csak magyar volnék s nem ember, olyan lenne ez, mintha gyalogosan vágnék neki a tengernek, hogy élelmet vigyek testvéreimnek a tulsó partra.
 Ostoba volnék, elfogult, egyoldalú és kártékony.
Emberségem az, mely a magyarsághoz, mint családomhoz való viszonyomat szabályozza. De szabályozza egyúttal magyarságom viszonyát a többi népek irányában is, ha nem is mentesen az önzéstől, de mindig törekedve az igazságra. Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez.
Emberségem a korona, mely a fa törzsét egyenesen nőni tanítja, s mindig fölfele.
 Hogy amellett a magyarságom helyhez kötött, abban nincsen semmi meglepő.
Ha sehova-sem-való magyarnak tudnám magamat, akkor már gyökértelen lenne bennem a magyarság. Regionális a magyarságom, mint ahogy emberségem is az, midőn azt mondom, hogy magyar vagyok. Magyarország a hazám, de Erdély otthonom, s ezt nem is akarom soha elfeledni.
Mi az egység? Ha mindannyian egyet akarunk.
Ha mindannyian másképpen is akarjuk azt az egyet, már akkor is egység az.
A különböző felfogás vitát virágzik, s a vita felismerések és tisztázások gyümölcsét érleli. Csak jóindulat kell hozzá és megértés egymás irányában.
Tudni és megérteni azt, hogy az is jót akar, aki másképpen akarja a jót, mint én.
Ehhez még csak az szükséges, hogy mindenki igazán jót akarjon.
Itt érkeztem el az akadályokhoz, amiket elhallgatni nem szabad.
Minden egységnek veszedelme a tagozódás. De csak az olyan tagozódás, mely nem közös gyökérből indul és nem közös irányba nő.
Tudom, elnyomás alól szabadult népünket kétféle betegség veszedelme fenyegeti, mint behozatali cikk az anyaország felől: a politikai pártosodás, s az osztályellentétek.
Minálunk Erdélyben voltak eddig gazdák, iparosok, kereskedők, papok, tanítók, tanárok, munkások és tisztviselők. Ezek együtt mind magyarok voltak. Ennyi volt közöttünk a párt és az osztály. Legalább is én így látom ezt.
Különböző foglalkozásokat űző magyarok voltunk, s bár apró érdekeink vékony ágacskái néha keresztezték is egymást, a vezérágak közös irányba nőttek, s ez az irány magyarságunk iránya volt. Igaz, hogy mind szegények voltunk, s a szegénység közelebb hozza egymáshoz az embereket. De talán szeret bennünket egy kicsit az Isten, s ezentúl sem fulladunk bele a tejfölbe. A bacillusok pedig csak a kövéreket szeretik.
Ezeknek az egységet megrontó betegségeknek a leküzdésében jut az írókra elsőrendű feladat. Ha külön utakon indulnak emberek közös kincset keresni, kiáltókat kell vigyenek magukkal, kik a sűrűségen át egymásnak megkiáltják az eredményt, a felfedezett titkot, s ha kell, a veszedelmet. De aki egyszer kiáltónak szegődött, jól nézze meg, hogy mit tart a kezében, s a sárga agyagot aranynak ne kiáltsa.
És most, hogy idáig eljutottam, már felelhetek őszintén és becsületesen: egységes a magyarság akkor, ha minden magyar emberebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon. Otthonán keresztül szolgálja hazáját, s minden akadályon keresztül igaz jószándékkal törekszik a közös cél felé.
És a cél ugyebár egyszerű: hogy békességben, s igazságban éljünk mindnyájan egy födél alatt. S kiket egyformán ver a zivatar, egyformán süssön azokra a nap is.




 Pünkösd a régi magyar táltoshagyományban,- ISPILÁNG


Reményik Sándor - Pünkösdi királyok
Pünkösdi királynak
Fejébe szállt vére,
Féltékeny a hatalmára,
Azt se tudja, hamarjába
Mit csináljon véle.

Pünkösdi királynak
Sok a katonája
Mégis nádszál a jogara
Papír koronája,
Festett aranypapír koronája.

Pünkösdi király most
Ül az orzott kincsen,
Neki mindene van,
Nekünk semmink sincsen
Csak ez az egy életünk,
Csak ez az egy halálunk,
Csak az igazságunk.

Dejszen lejár pünkösd,
Piros pünkösd, fekete ünnepnap,
Azután nézheti
Ki-ki miből mit kap.
Dejszen lejár pünkösd,
Le kell tenni koronát, palástot,
Ünnep után, csúnyán
Futnak majd a pünkösdi királyok.

Ki marad úr itt,
Elválik, elválik,
Bár sors verte népünk,
Mi élünk, nem félünk,
Mert a mi kezünkben
Még a koldusbot is kivirágzik!





Pünkösd a régi magyar táltoshagyományban 


ISPILÁNG

Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa,
Rózsa volnék, piros volnék,
mégis kifordulnék...
ĺgy szól a gyermekdal, amelyet mindannyian ismerünk. De mi is valójában ez az ispiláng, amelynek emlékét mára csak ez a kis gyermekdal őrzi?
A tudós táltosok hite és hagyománya szerint ispiláng a szellem ünnepe, pünkösd régi megnevezése. „Ekkor ünnepeljük az ÉG PEREMÉ-t, amikor az Istenek lelkünk mellé a SZUSZ-hoz (ösztön, a kettőslélek-hitben testlélek, testhez kötött lélek) ISZ-t (eszme, szellem, a kettőslélek-hitben árnyéklélek, szabad lélek) adtak. A tiszta lánggal égő SZELLEM nem más, mint a bölcsesség és szeretet IKERLÁNGJA.”
Az ünnep valamikor réges-régen egy egész héten át tartott, s a bácsák, táltosok hete is volt.
Ezek a szellemi tanítók és gyógyítók a szabad ég alatt tanították a fiatalságot, beszéltek nekik törvényekről, a régiekről, ellátták őket jó tanácsokkal.
A versenyen dől el, melyik lovat áldozzák a MÁ-nak, a magyarok istenének.
A leggyorsabb lovat felnyergelték, a táltosok megáldották.
Táltoslónak mondták. Körmenetekre ezt a lovat használták. Az a legény, aki felnyergelte a táltoslovat, a közösség által egy évig el volt látva étellel-itallal, szállással. Őt nevezték „ispiláng kagánjának” – pünkösdi királynak.

Ispiláng a nagy tűzgyújtások hete, valamint a „nagy lófuttatás” ideje is volt. 
Ispiláng ünnepén leányok, ifjak, gyerekek jártak házról házra köszönteni.
A gyerekek ajándékot kaptak, a koldusok alamizsnát. Az ifjak, leányok fehérbe öltözve jártak.
Lepel alatt vezették királynéjukat meg királyukat. Bácsák, táltosok, harsányok és regősök is jártak házról házra.
Megáldották a házat és a ház népét. Vízzel és tűzzel áldottak.
A háziak cserébe megvendégelték őket.

www.vasarnap.com/clanok.asp



Pünkösd-Ispiláng az ősmagyar vallásban... 

forrás: www.yotengrit.com
 
Ispiláng üzenete - avagy a templom nem cirkusz a pap nem bohóc-
Ispiláng egy régi magyar ünnep neve, melyet a kereszténység azonosított Pünkösddel. Ispiláng tehát egyenlő: pünkösd, ami a nevet illeti. Tartalmilag is közel van egymáshoz a két vallás ünnepe. Őseink eredeti vallásában, a BÜ-ÜN-ben, melyet ma, az egyszerűsítések korában röviden Yotengrit vallásként emlegetünk, Ispiláng a kettős istenség Férfi (hím) felének ünnepe volt, akit a tűz jelképez. … Évezredek, évszázadok során a hit és a hiedelem egyaránt új meg új elemekkel gazdagodott, lévén őseink vallása un. Összegző (integráló) jellegű... Levédiában, Etelközben idegen eredetű vallások is megvetették lábukat őseink társadalmában. Például Zarathusztra vallása, a Szeredás vallás és annak kultúrforradalom jellegű változata, származéka a MANICHEIZMUS, a Manó hit.
A módot hagyjuk most figyelmen kívül, mert a hatással foglalkozunk.
A káldeus Mani kezdetben azt állította, hogy ő a Szentlélek megtestesülése, de prófétákra ritkán jellemző bölcsességgel belátta, hogy tévedett. Attól kezdve csak azt hirdette, hogy „legyetek jók, akkor előbb vagy utóbb eljön a Szentlélek”. A Manicheista vándorhittérítők vitték világgá fehér lovon nyilazó égi íjász alakját is, János apostol Apokalipsziséből.
Ezt az égi íjászt őseink azonosították a „Magyarok Istenével”, aki így összefüggésbe került Ispiláng ünnepével. Neki Áldoztak (=áldottak) fehér lovat, az ispilángi lófuttatás győztesét. Ez az un. „Pünkösdi királyság” eredete. A pünkösdi lófuttatás/ pünkösdi királyság szokását jól ismerjük a magyar irodalomból is.
Jóval kevesebbet tudunk az ünnep liturgiájáról, ami mint keresztény tartalommal IS megtöltött szokás még 1950 táján is dívott, az a pünkösdi királyné/ király „ugratás”.
Ez pedig eképpen zajlott: 10 év körüli lányok, legalább négyen 3-5 év körüli kisfiút vittek lepellel letakarva, házról házra járva. Hasonló korú fiúk ugyanígy kisleánnyal.
Jártak házról házra külön-külön is, de ahol jobb volt az emlékezet, ott együtt, mert a rítus azt kívánta meg.
Ahol még nem veszett el a szokás értelme, ott összekoccintották a királlánt a királlal. A nagy Ispilángi Szer (celebrálás) gyerekjátékba rejtett nyomai ezek.
Először elénekelték a keresztény éneket:
„A pünkösdnek jeles napján
Szentlélek isten küldetett,
erősítvén a híveket,
az apostolokat.....”
Ha több strófát nem tudtak, akkor már ez után fölemelték a lepellel takart kisfiút, ill. kisleányt és meglódították a levegőben. A leánykákat balról jobbra a kisfiukat jobbról balra miközben énekelték:
„hozta isten hozta
piros pünkösd napját,
mink is megugratjuk
a mi királlánkat (királunkat)
A „pogány szöveg”:
Ispilángnak jeles napján
istenanyánk lángot fogott,
mikor is megugratott a szerelem tüzében.
Hozta isten, hozta
ispiláng szép napját:
mink is megugratjuk
a mi királnénkat (királunkat)
ez a gyerek-pünkösdjárás ősi szertartás maradványa.
A Pogány misének, az ősi BÜ-ÜN vallás liturgikus tetőpontja a világörvényt megjelenítő örvénylő tánc. Az egymás felé közeledő táncosok, - férfi és nő - végül is találkoznak és csókot váltanak. Több táncosra is megvan a liturgikus koreográfia. Ez ma is szertartási része a Yotengrit vallás szertartásának, csak nem vittük színpadra...
Szer keretében nyilvánosan táncolható, de táncolható, mint Hagyományápolás közönségnek is.
A közönség nem azonos a közösséggel... Az igazi egyházak természetétől idegen, hogy közösséget szórakoztassanak, akkor is ha az bevételt jelent. Nekem is vannak egyházon belüli noszogatóim, aki az ősök igéjét aprópénzre váltanák, sőt váltatnák velem, mert ők maguk arra sem képesek, hogy ennek maguk ejtsék szerét. Én meg úgy vélekedem, hogy a templom nem cirkusz, a pap meg nem bohóc.
Folyamatos látványosságra semmi szükség. A Yotengrit vallás tételes vallás: van filozófiai alapja, teológiája, erkölcstana és liturgiája is van, de nem hány a pap cigánykereket. Nem a formaság a lényeg, hanem az életvitel, a tanok jegyében. Ehhez ismerni kell a tanokat, ahhoz pedig tanulás-tanítás szükségeltetik. Ezért lesz YOTENGRIT AKADÉMIA is csak nem hamarkodjuk el senki fia kedvéért, mert SZÍNVONALAT akarunk, nem zagyva szellemi abrakot. Azt kaphat az érdeklődő úton-útfélen, úgy elszaporodtak az Ősiségkucsbékerek.
Máté Imre

 





Ispilángi forgás

Őseink pünkösdi tánca, az „ispilángi forgás” az „ikerörvény” tanának megjelenítése táncban. YOTENGRIT az Ős-szellem „testesül” nősténnyé és hímmé, hogy folyamatosan egyesüljenek és egyre tökéletesebbet teremthessenek. Ezt jelenti meg a „forgás”: Ehhez alapszinten egy táncos pár szükségeltetik, de „Nagy „SZER”-hez hét, vagy kilenc párra van szükség.
Csigavonalban állnak föl és a csigavonal közepéből indulnak el táncmozgással.
A „csiga” külső végénél találkoznak, s attól kezdve páros táncban haladnak egyenes vonalon... Ekkor hangzik el az „Egy, egyből kettő, kettő meg egy. A táncoló nők bő szoknyába öltöznek e tánchoz.
A „Genetikai láncot” csak olyan ünnepeken táncolták végig, amik a teremtéssel kapcsolatosak, mint például a gyümölcsoltó, vagy Ispiláng. Egyébként a Csiga „Szájánál” összecsókolóztak...
Ez a liturgikus magaslat....
A nép ezt a liturgikus táncot ispilángi forgásnak, meg „forgószél-táncnak” is nevezte.
(A nagyon hívő keresztények boszorkánytáncnak is)
A liturgikus „forgás” igen ősi eredetű. Az altáji népek hagyományából betört az Iszlámba is a SZUFIZMUS révén. A keringő dervis azért kering, hogy harmonizálódhassék az örvénylő Őserővel.
Ispiláng ünnepén lovat nyergeltek a „Magyarok Istenének” és körmenetben vezették.
Erdős Péter dédnagybátyám szerint az Ispiláng-forgásban forgó nők vizeskancsót, a férfiak mécsest vittek a táncba. „Az elevenebbje avval ropta, a sutábbja a forgás kimenetelihez rakta, de így vagy úgy, a tánc végin elótották a leán vízivel a legín mécsesit. Azt szokta a leán illenkor mondanyi: „ócsd te az én tüzemet!”
Annyi bizonyos, hogy a nőknél a kék szín dominált öltözetükben, a férfiaknál a piros.
Víz meg tűz.
Máté Imre