2014. szeptember 29., hétfő

A változások átalakító ereje,-belépés az Újba:


A bennünk lévő új megszületése előtt még számos fájdalommintával szembesülhetünk. Ezek a minták származhatnak jelen életünkből, de akármelyik múltbéli életünkből is feltörhetnek, előidézve különleges helyzeteket. Mindenképpen tanácsos megvizsgálni magunkat, mit akar isteni Énünk megláttatni velünk, mire akarja felhívni a figyelmünket. Ezek az emlékek lelkünk legmélyebb bugyraiból törhetnek elő. Lelked mélységeiben elmerülve újra magadra találsz, de nem tudod hogy az út hová vezet…
Nagyon valószínű, hogy nem érted meg miért kell újra és újra átélned a múltad, miért kell még időznöd a múltban, mikor te már minden porcikáddal az új megteremtésére vágysz.
Számos kérdést tehetsz fel, de a választ ne kívülről várd,- a válaszok benned rejlenek.
Sorra végig vettél már mindent, rendszerezted emlékeidet.
Megláttad magadban mi az ami helyes, mi az amit tovább viszel, amit megtartasz, hogy az új korszakodban is részedet képezze. És felfedezted azt is, ami már nem szolgál téged,- éppen ezért itt az ideje, hogy múltad ezen részét a felejtés fátyla mögé rejtsd,- végleg lépj túl rajta és többé már ne emlékezz rá.
Ami már nem szolgál minket, ami már nem visz előre, azt kell engednünk, - de sokszor hallottuk már ezt a jól bevált tanácsot. És milyen könnyű ezt elmondani, és mennyivel nehezebb megvalósítani, rendszerezni magunkban.
Hisz gyökereink, családi örökségeink, hagyományaink folyamatosan előtörnek. Családtagjaink, szüleink, testvéreink rendszerint tükröt tartanak elénk.
Hajlandóak vagyunk-e csak a szépet, a jót, a nemeset, az építőt tovább vinni, vagy még mindig ragaszkodunk a régi mintabeli elvárásokhoz, illendőségekhez?
Nincs könnyű dolgunk ilyenkor, és vigyáznunk kell, hogy akaratunktól független nehogy megsértsünk másokat. Hiszen nem mindenki képes együtt haladni a változásokkal.
Nem mindenki képes velünk együtt haladni, és továbbra is életünk részét képezni,- ezt akármilyen fájdalmas is, de tudomásul kell vennünk és el kell fogadnunk.
Emberi kapcsolataink, beleértve a közvetlen környezetünket, jelentősen megváltozhatnak és átértékelődnek.
Újra és újra magunkra figyelve meglátjuk mi számunkra az igazi érték, és mi az ami már jelentéktelenné vált. De nem vonhatjuk ki magunkat a társadalomból és nem alakíthatunk csupán csak „új energiás köröket”, hanem helyünkön maradva, még nagyobb szeretettel és elfogadással helyt állva kell segítenünk az úton haladókat, az új felé tartókat.
El kell vetnünk az ítélkezést, a bírálatot, mindent, amivel meggátolnánk, hogy kellő segítséget nyújthassunk számukra.
Persze ahhoz, hogy segíteni tudjunk, először magunkat kell megtalálni, rendszerezni, egy új életszemlélet felállítani és azzal elindulni. Ezt csak akkor tudjuk megtenni ha már megújítottunk magunkat. Ha letéptük magunkról a korlátozó kötelékeket, a visszahúzó láncokat.
Ekkor egy teljes megújuláson megyünk keresztül, - új mintákat, új energiákat, új gondolkodás és látásmódot alakítunk ki.
Különböző utakat járunk be, és ebből adódóan megéléseink is változóak.
Történéseink, élethelyzeteink is másképpen alakulnak. Egy bizonyos helyzetre is más szemszögből látunk rá, és ez valójában nagyon sok mindentől függ.
Lelkiségünktől, megélt tapasztalatainktól, a társadalomban betöltött szerepünktől, neveltetésünktől és még sok más egyébből adódóan.
A cél amit kitűztünk magunk elé, az viszont,- egy,- az EGYSÉG, a TELJESSÉG felé tartani. Éppen ezért nem különülhetünk el, hanem egymást megsegítve, együtt tanácsos előre haladnunk.
Ki könnyebb, ki nehezebb utat jár be életében, és más jellegű folyamatokat választ tapasztalásként. Ez nem jó és rossz kategória, vállalás és a megélés függvénye.
Különböző minőségekkel és feladatokkal öltünk testet.
Sokan tanulás céljából jönnek vissza újra a Földre, vannak akik szolgálatot teljesíteni,- egy meghatározott, adott feladatot végrehajtani.
Az ő életük általában eltér a megszokottól.
A szolgálat néha igencsak nehézzé és küzdelmessé válhat, mert ugyanúgy be kell illeszkednie az illetőnek a hétköznapok világába.
Viszont a társadalmi osztályozások nem mindig teszik lehetővé, hogy teljes egyszerűséggel tegye a dolgát a világban.
Mivel különbözőek vagyunk, ezért gyorsan szembetűnik ha valaki merőben eltérő értékeket képvisel, vagyis eltér a normától, főleg ha életvitele, élethelyzete is merőben eltér az átlagostól. Persze ezt lehet jó és rossz értelemben megvizsgálni, és különböző szempontokból elbírálni.
A világ általában tart az ilyen emberektől, nem normálisnak nevezi őket. Mivel az ő szemükben jóval meghaladják a normát, azt a határt, amit ők képesek befogadni.
Amiről szeretnék beszélni az a bírálat és az ítélkezés.
Sajnos az emberek többsége nagyon hamar ítéletet mond a másik ember feje felett. Elbírálja, hogy milyen az a másik ember és különböző jelzőkkel minősíti, pedig az is lehet, hogy alig ismeri.
Amit látunk, azt mindig a mi szempontunkból a mi szemszögünkből látjuk.
Nem tudjuk, hogy az egyén mit képvisel, milyen megélések által jutott el idáig, milyen vállalást, milyen feladatot teljesít. Milyenek a körülményei, a neveltetése és valójában milyen belső értéket rejt magában.
Könnyen véleményt nyilvánítunk mi emberek, és általában nem is szembesülünk azzal a ténnyel, hogy ezzel a másik ember feje felett ítélkezünk. Nem is tudjunk, hogy meggondolatlan viselkedésünkkel az illetőnek milyen károkat okozhatunk.
Minden gondolat, minden kimondott szó tartalommal bír és leképeződik energetikai formában.
Ha valakiről nem elfogadással beszélünk, sőt bíráljuk, ítélkezünk is felette,- akkor igencsak negatív megnyilvánulásokat küldünk feléje,- ami az illető energiarendszerében leképeződhet. Ha ez többször megismétlődik akkor egy idő után különböző problémákhoz vezethet, ami lelki és egészségügyi problémákban is megnyilvánulhat.
Sokan nincsenek tudatában az ilyen jellegű megnyilvánulásoknak, ezért nem árt ha odafigyelünk ezekre a dolgokra.
Próbáljuk magunkat a szívvel és az értelemmel összekapcsolni,- és ebbe a minőségbe elhelyezkedni.
Ne ítélkezzünk, ne bíráljunk, fogadjuk el, hogy különbözőek vagyunk.
Nem vagyunk kötelezőek mindenkivel összekapcsolódni, de attól még tiszteletben tarthatjuk, hogy ő tőlünk eltérően más minőséget képvisel.
Számunkra az már egy tanulási folyamatnak számít, ha megtudjuk állapítani, hogy a másik ember mit mutat nekünk azzal ahogy megnyilvánítja magát.
A tudat egy más szemszögéből vizsgáljuk meg a dolgokat, - így az ítélkezést és a bírálatot könnyedén átalakíthatjuk.
Sok kapcsolódási pontot akadályoz meg ez a negatív minta. Arról nem is beszélve, ha az illető tudomására jut bírálatunk, milyen megéléseket, fájdalmakat indíthatunk el benne. Ezenkívül telepatikus támadások áldozatává is válhat, amelyek különböző megnyilvánulási formában képeződhetnek le az illető energetikai rendszerében, amit nem a legkönnyebb felfedezni és aztán megszabadulni tőle.
Mindezt csak azért írtam le, hogy lehetőség szerint még tudatosabban figyeljünk magunkra, és ezt a rossz beidegződést már ne vigyük át az újba, hanem alakítsuk át egy magasabb tudatossági tényezővé. Mi is jobban érezzük ezáltal magunkat, és másoknak sem okozunk problémát és kárt az energetikai rendszerében, főleg nem a lelkében.
Az Újba az is beletartozik, hogy más látásmóddal közelítünk meg dolgokat.
Egy magasabb szemszögből közelítünk a dolgok felé és a régi bevett rossz szokásainknak véget vetünk.
Egy új, tartalmilag tudatosabb életet élve kapcsolódunk össze a szívünkben élő szeretet erejével.
Az elfogadással sok mindent megváltoztathatunk és feloldhatunk, persze ehhez nekünk kell tudatosan részt vennünk a változásban.
A változás mindenkinek adott, csak fel kell ismerni a lehetőségeket…
Írta: Feketéné Lendvai Katalin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése