Továbbított levélként kaptam az alábbi történetet, igen tanulságos.
Kedves Fénytestvéreim!
Szeretnék megosztani Veletek egy kis történetet.
- A nászasszonyom, egyik pillanatról a másikra kórházba került. A vizsgálatok során áttétes rák betegséget állapítottak meg nála. Beszélgettünk, de rajta nem lehetett érezni, hogy távozni akar ebből a világból, pedig tudta, hogy mi a betegsége. Tudta, hogy nemsokára eljön az idő és ezért nem is akarta, hogy segítsünk neki abban, hogy meggyógyuljon.
Akitől lehetett, elbúcsúzott, de nem fájdalommal, inkább öröm volt a szemében, hogy békésen mehet. Sokat beszéltem neki a halálról és "odaátról", amikor kettesben kávézgattunk, de mindig mosoly volt a szája szögletében. Arra gondoltam, hogy nem érdeklik ezek a dolgok és ezért nem erőltettem.
Halála előtt pár perccel ott volt nála a vejem. Ahogy jött haza felé, a kocsiban értesült arról, hogy meghalt az édesanyja. Velem beszélt elsőnek erről. Leültem és imádkoztam és fájt a lelkem, hogy nem látom többé. Ekkor, megjelent nekem Fényben. Ott állt mellettem ragyogva és békét szeretetet árasztva. Egy Fénylény volt. Láttam közvetlenül mellette a földi megnyilvánulását, az embert, aki megőszült és teste gyengesége miatt sokkal kisebb volt, mint Isteni Lénye.
Elkezdett beszélni hozzám, de nem a Márta nászasszonyom, hanem ez a csodálatos Fénylény. Arra kért, hogy ne sírdogáljak, mert Ő már akarta, hogy kiléphessen a földi világból, mivel magasabb rendű feladatát kell folytatnia. Imám közben, bocsánatot kértem tőle, mert néha nem hallgatta meg a "haláli" tanácsaimat és ezért magamban bosszankodtam egy kicsit. Eszembe jutott, hogy volt úgy, hogy egyszerűen elaludt a szövegemtől. Nevetve mondta most, hogy nem azért aludt el, mert unta a szöveget, hanem azért, mert neki ezek az információk már annyira világosak voltak - tudat alatt - , hogy nem volt vevő rá.
Mindent tud az elmúlt földi életéről és mostantól kezdve már ezt úgy tekinti, mint egy szerepet. Nem haragszik senkire, semmiért, mert az a közeg, ahol a szerepét játszotta, csak színház volt a számára. Nem érdekli, hogyan játszották mások a szerepüket vele, kik bántották meg. Nem érdekli, hogy a családja mit kezd a fizikai testével, temetéssel és más formaságokkal.
Egyetlen dolgot visz magával a szín tiszta szeretetet. Tudatta velem, hogy Ő nem megy a holtak birodalmába, hanem egyenlőre haza megy saját Fénytestvéreihez egy másik világba, onnan pedig új feladattal indul tovább.
Többször átgondoltam ezt a történetet, és arra jutottam, hogy mennyire lenézik sokan az egyszerű embereket. Eszembe jutott mikor Jézus egyszer azt mondta: (nem pontosan idézem), hogy mindenkit fogadjál a házadban nagy szeretettel, mert nem tudhatod, hogy nem-e angyalokat látsz vendégül.
Szeretettel. Teca
Kedves Fénytestvéreim!
Szeretnék megosztani Veletek egy kis történetet.
- A nászasszonyom, egyik pillanatról a másikra kórházba került. A vizsgálatok során áttétes rák betegséget állapítottak meg nála. Beszélgettünk, de rajta nem lehetett érezni, hogy távozni akar ebből a világból, pedig tudta, hogy mi a betegsége. Tudta, hogy nemsokára eljön az idő és ezért nem is akarta, hogy segítsünk neki abban, hogy meggyógyuljon.
Akitől lehetett, elbúcsúzott, de nem fájdalommal, inkább öröm volt a szemében, hogy békésen mehet. Sokat beszéltem neki a halálról és "odaátról", amikor kettesben kávézgattunk, de mindig mosoly volt a szája szögletében. Arra gondoltam, hogy nem érdeklik ezek a dolgok és ezért nem erőltettem.
Halála előtt pár perccel ott volt nála a vejem. Ahogy jött haza felé, a kocsiban értesült arról, hogy meghalt az édesanyja. Velem beszélt elsőnek erről. Leültem és imádkoztam és fájt a lelkem, hogy nem látom többé. Ekkor, megjelent nekem Fényben. Ott állt mellettem ragyogva és békét szeretetet árasztva. Egy Fénylény volt. Láttam közvetlenül mellette a földi megnyilvánulását, az embert, aki megőszült és teste gyengesége miatt sokkal kisebb volt, mint Isteni Lénye.
Elkezdett beszélni hozzám, de nem a Márta nászasszonyom, hanem ez a csodálatos Fénylény. Arra kért, hogy ne sírdogáljak, mert Ő már akarta, hogy kiléphessen a földi világból, mivel magasabb rendű feladatát kell folytatnia. Imám közben, bocsánatot kértem tőle, mert néha nem hallgatta meg a "haláli" tanácsaimat és ezért magamban bosszankodtam egy kicsit. Eszembe jutott, hogy volt úgy, hogy egyszerűen elaludt a szövegemtől. Nevetve mondta most, hogy nem azért aludt el, mert unta a szöveget, hanem azért, mert neki ezek az információk már annyira világosak voltak - tudat alatt - , hogy nem volt vevő rá.
Mindent tud az elmúlt földi életéről és mostantól kezdve már ezt úgy tekinti, mint egy szerepet. Nem haragszik senkire, semmiért, mert az a közeg, ahol a szerepét játszotta, csak színház volt a számára. Nem érdekli, hogyan játszották mások a szerepüket vele, kik bántották meg. Nem érdekli, hogy a családja mit kezd a fizikai testével, temetéssel és más formaságokkal.
Egyetlen dolgot visz magával a szín tiszta szeretetet. Tudatta velem, hogy Ő nem megy a holtak birodalmába, hanem egyenlőre haza megy saját Fénytestvéreihez egy másik világba, onnan pedig új feladattal indul tovább.
Többször átgondoltam ezt a történetet, és arra jutottam, hogy mennyire lenézik sokan az egyszerű embereket. Eszembe jutott mikor Jézus egyszer azt mondta: (nem pontosan idézem), hogy mindenkit fogadjál a házadban nagy szeretettel, mert nem tudhatod, hogy nem-e angyalokat látsz vendégül.
Szeretettel. Teca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése